Ezt a pár sort az imént küldtem el Orbán Viktor e-levél címére, de itt is közzéteszem, amolyan nyílt levélként:
Tisztelt miniszterelnök úr!
Szeretném megtudni, hogy önnek és a kormánynak milyen elképzelései, stratégiája, tervei vannak hazánknak a trianoni rablódiktátumból fakadó területi feldaraboltságának megszüntetésére?
Az eddig létrehozott kettős állampolgárság, mely az elszakított magyarok be- illetve visszaemelését hivatott segíteni az anyaországba, mindenképpen egy pozitív és üdvözlendő intézmény, ám az ezzel fémjelzett "határok feletti nemzetegyesítés" csak félmegoldás, mivel:
- nem minden környező ország engedélyezi (pl. Ukrajna, Szlovákia),
- ahol engedélyezik, ott sem mindenhol van megoldva-leszerelve ezzel a magyarellenes sovinizmus (pl. Románia), az elvándorlás, az asszimiláció,
- ez inkább egy jelképes dolog, de nem orvosság a területi megcsonkítottságunkból fakadó gazdasági-geopolitikai-demográfiai, stb. problémákra, mert ország- és nemzetrészeink továbbra is idegen uralom alatt vannak.
Azt várom, hogy ön és vezető politikusaink, valamint véleményformáló közembereink ország-világ előtt mondják ki a magyarnyomorító trianoni és párizsi rablóiktátumok elutasítását és jogos igazságvágyunkat ennek számunkra is megnyugtató és elfogadható megoldására, mint ahogy az történt 1938-41 között.
Az erkölcsi fölény a mi oldalunkon van és ha a skótoktól a katalánokon át a románokig Európában (is) más nemzetek kimondhatják elszakadási, határmódosítási, területvisszaszerzési óhajukat, akkor már csak ezért is mi is megtehetnénk ezt. Most kell cselekedni, amíg még az etnikai határaink túlnyúlnak jelenlegi, diktált határainkon.
Veszítenivalónk nincs, viszont annál többet profitálhatna az összmagyarság abból, ha egy területileg és lélekszámban megnagyobbodott, gazdaságilag és geopolitikailag jelentősebb Magyarország lenne a hazája.
Nem a világ süket ezen problémánk meghallgatása iránt, hanem sajnos mi vagyunk némák.
Bízom abban, hogy ez mielőbb meg fog változni, és egyrészt önök is latba vetik nemzetközi tekintélyüket, kapcsolataikat, azt, hogy az ENSZ, az EU és más világszervezetek körében forognak, és ezen helyeken nyilvánosan fel lehetne vetni békés határmódosítási óhajunkat, másrészt amikor a szomszédos országok ellenünk irányuló sovén cselekedetekre, megnyilvánulásokra ragadtatják magukat, akkor ugyancsak határozottan válaszolnak erre, nem hagyják szó nélkül és ellenük fordítják a saját fegyverüket azzal, hogy legalább olyan hévvel állnak ki igazunkért.
A revizionizmus nem idejétmúlt és nem is valamiféle bűnös dolog, hanem annál inkább az, ha továbbra is kirablóink malmára hajtjuk a vizet cinkos hallgatásunkkal és belenyugvásunkkal.
Minden magyar érdeke és vágya, hogy minél teljesebb mértékben újjáépítsük hazánk régi nagyságát, gazdagságát, erejét, jelentőségét. Nem a más javait akarjuk ezzel elvenni, hanem visszaszerezni azt, ami a miénk és amit akaratunk ellenére, erőszakkal ragadtak el tőlünk. És ebben senkinek semmi kivetnivalója nem lehet.
Köszönöm, hogy elolvasta ezen soraimat és remélem, hogy bel- és külpolitikánk mihamarabb eszerint fog működni.
