Nekem Gyurcsány idején volt olyan időszak amikor tényleg a forintokat számoltunk hó végén... Aztán ez pofázik most 13 év múlva, hogy a rántott hús vazze...
Pedig teljesen jól írta Carbon, ez meg beszól neki... Közben annyi esze sincs, hogy felfogja : ha valaki átlagbér alatt keres és az aktuális átlagbérre emelik a fizetését az soha nem fogja megkeresni az átlagbért.
A forintra (fillérre pontos) átlagbért ugyanis egyetlenegy ember se keres Magyarországon. Meg sehol a világon. :)
Sógornőm vesztette el egyszer az állását úgy három hónapra, a végén már jajveszékelt, de az nem jutott eszébe, hogy talán nem kéne kartonszámra venni továbbra is a 100%-os almalevet, meg a 3 dl-es drága, minőségi sűrített tejet a kávéhoz. Jövedelem nélkül ugyanazt az életszínvonalat akarta produkálni, és csodálkozott, hogy elfogy a pénze.
Amúgy Gyurcsány híres arról, hogy jól tud főzni. Már évek óta főzhetne heti egyszer üstben, sátorban kaját az éhező mélyszegényeknek. Főzni tud, pénze van dögivel, hetente 200 emberre főzne gulyást, havi 150 ezerbe se lenne neki. Akarat kérdése csak...
Dehát úgy látszik Ferit annyira a tettek nem érdeklik.
Most már nem kell a Mindenható Piac? Nincs mese, újra létre kell hozni az Árhivatalt!
A máról-holnapra élés dolgot azt hiszem újságírók dobták be, egy felmérés alapján. Csakhogy a felmérésben az volt a kérdés, hogy meddig tudná tartani jelenlegi életszínvonalát, ha most elvesztené minden jövedelmét. A többség egy-két hónapot mondott. De ez a jelenlegi életszínvonalra vonatkozott, nem arra, hogy mikor halna éhen!
Szerintem a jelenlegi életszínvonalukat a milliárdosok se tudnák tartani túl sokáig (de ennél talán tovább), de mégse fognak éhenhalni.
Így vagyok a luxusnak (drágának) tartott cuccokkal is.
Nyilván nem veszek minden nap olasz sonkát, de mikor az aldiban leakciózzák annyira, mint amennyibe a gyengébb minőségű kerül teljes áron, akkor azonnal lecsapok rá. :)
Én voltam az életem során (nem egyszer) mélyszegény. Tudom, hogy rossz érzés, de ki lehet belőle törni akarattal, szorgalommal és kemény munkával. Arról nem beszélve, hogy jó érzés visszatekinteni arra, hogy honnan is indult az ember. (Természetesen ez nem vonatkozik az újgazdagokra, akik lenézik a szegényeket)
Beszéltünk már erről ünnepek kapcsán. Sosem értettem, miért kell hülyére zabálni magát az embernek, csak, mert ünnep van.
Az van a fejekben, hogy megjutalmazom magam, tehát többet eszem, mint amennyire szükség van. EZ a jutalom. Még véletlenül sem az, hogy ugyanannyi pénzből olyat eszem, amit hétköznapokon nem szoktam.
Én egyszer ettem ilyet, ilyen látvány séf séfkedett az étteremben a svédasztalos vacsora közben. Az kérdezte kérünk-e, meg wagyu hús.. Mondom jó, vágott egy szeletet.. hát nem estem hasra tőle, semmi különös nincs benne. Hülyeség az egész hájp ami körül lengi ezt a wagyu hülyeséget.
Megnéztem, 23.000 kilója, valami japán marha fajta. Klárika otthon van a kulináris világban. :)
Mondjuk aszondom, hogy veszek magunknak egy-egy 10-15 dkg-os szeletet steak-nek egy ebédre, az 6-7 ezer forint. Szerintem néha beleférne a költségvetésbe, de nem vagyok sznob, nem hiszem, hogy ennyivel nagyobb élmény volna.
Persze, aki úgy szocializálódott, hogy egy vasárnapi ebéd alkalmával be kell tolni fél kg húst/kopf, annak lehet, hogy szarban lesz a haza, ha drágul a röfi.
