Évek jönnek, évek mennek Talán egyre sebesebbek. Mindenkiben él egy álom, Az életet szebbnek látom. Azt kívánom a világon Boldog legyen minden áron Az az ember ki jót akar. Ki a szépet úgy imádja, Hogy azt mindig másban látja. Lássa azt a jó pajtásban, Lássa azt a legszebb lányban, Lássa azt, hogy boldog lélek Lakik minden jó emberben. Jó az ember, ha lelke van, Jó az ember, ha szíve van. Nemcsak dobog, hanem érez, Ha jót akar meg is kérdez. Mi bántja a lelked, szíved Részvételem legyen tied. Embert látok mindenkiben Neki adom lelkem, szívem. Az ember az úgy született, Mint a harmat és lehelet. Legcsodásabb ő lehetett. Mi nem volt benne szeretet, Másik fele úgy született. Benne méreg édes mézzel, Nem fogható fel ez ésszel. Kérdésem van, de nem mondom Szóval én ezt el nem rontom. Meghagyom az utókornak Hol emberek vágyakoznak Csodát látni a másikban. Ez a másik egy csoda lény Ő a nő ki mindig szerény. Nő az álmok legszebb vágya Nincs, ember ki nem kívánja. Nélküle nincs élet, remény Minden ember mondja enyém. Légy enyém, életem párja Lelkem szívedet bezárja. Örök napsugár az álom Lelked szívembe bezárom. Így repül az élet tova, Vele együtt az évek sora. Újévkor új álmok jönnek, Lelkünkben gyújtanak tüzet Ígérjük azt, hogy jók leszünk Rosszat soha nem cselekszünk. Földön éljünk minden áron, Akkor is, ha száll az álom. Álom viszi a világot Előre, kedvesnek virágot. Boldog újévet kívánok!
"David Macdonald volt az, aki a Pi értékét ötven tizedesig lekottázta, és zongoradarabot írt a 3,1415926535 8979323846 2643383279 5028841971 6939937510 számsorból úgy, hogy a billentyűket számértékekkel látta el."
"Javaslom, próbáld ki néhány hétig a következőt, és figyeld meg, hatására miként változik a valóságod! Bármi is az, amiről úgy gondolod, hogy az emberek visszatartják tőled – dicséret, elismerés, támogatás, szeretetteljes gondoskodás stb. –, adj nekik azt! Hogy magadnak sincs? Nem baj. Tégy úgy, mintha lenne, és meglátod, megérkezik! Röviddel az után, hogy elkezdesz adni, el fogsz kezdeni kapni! Nem kaphatod azt, amit nem adsz."
“Kb. 100 évvel ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?
A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmit értett meg, amiről tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett.
Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan működik az iránytű. Azonnal elkápráztatta, hogy létezik egy ERŐ, ami láthatatlanul is képes hatni a tűre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nem csak az, amit a szemünkkel látunk.
Most pedig rájött valamire, amiről elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el.
Arra jött rá, hogy sem a tér, sem az idő nem létezik. Pusztán gondolati teremtmények.”
Kívánom, hogy nagyon sok vers, irodalom, zene és minden, ami szép díszítse a naplódat.
Én egy gyönyörű szép verssel kezdek itt Nálad. Biztos ismered annak ellenére, hogy ez a vers egy hajléktalan költőnő
tollából fakadt. Sokat szenvedett életében, amíg nyugalomra nem talált.
Nyugodjon békében!
Tánczos Katalin: Az én miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…
Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág” Mikor elnyomásban szenved az „igazság” Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve. Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve… Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne, Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod… S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen, És millió szegény a „nincstől” hal éhen, Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz, Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”… Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magadat, S később rádöbbentél, hogy kihasználtak! Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják, Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják! Mikor a népeket vesztükbe hajtják S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK! Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol! Uram! Ments meg a kísértéstől! MENTS MEG A GONOSZTÓL!
UTÓHANG
S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden: Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET, És csend legyen! Miért féltek – ti kicsinyhitűek? Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek: Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok, És a végsőkig VELETEK MARADOK!
Nagyon furcsa eset történt egy városi lapnál, Nem is nehéz eldönteni, kinek árt, vagy használ. Ez a város századok óta püspöki székhely, Katolikus, istenfélő, jámbor lelkű néppel.
A botrányhoz egy kis rejtvény adta az alapot, A püspök ezért igencsak leszidta a lapot: " Hogy lehet egy helyi lapban oly feladványt adni, Ami rombolólag tud az erkölcsökre hatni"?
Le is írta levelében, mit is kifogásol: " Nem illik a feladvány a krisztusi morálhoz! Hogyan szabad oly négybetűs feleletet kérni, Ami a szerelemnek a nyílását megkérdi!?
A választ küldeni kérik olyan képeslapon, Amin a püspöki székhely Nagytemploma vagyon. Ez a förtelmes társítás olyan megvetendő, Amit elképzelni sem tud az áldott Teremtő"?
A püspök hívei nevében felszólította A főszerkesztőt, hogy vétkét rögvest helyrehozza! Szerkesztősége nyilvános bocsánatot kérjen, S távozzanak mind a laptól, még ezen a héten!
A főszerkesztő válaszában megírta rögtön, Ideje, hogy a pohárba tiszta vizet öntsön! Püspök Úrnak ezúton is köszöni figyelmét, De ő védelmébe veszi ezt a kicsi rejtvényt!
Mint minden olvasónk, s talán Püspök Úr is tudja, Komolyabb rejtvényre szerény lapunknak nem futja! Hetente egy kérdésnek a válasza a játék, Ezért jár a mi lapunktól csekélyke ajándék.
Azért kérjük helyi anzikszon a válaszokat, Mi rajta van, ily módon támogatjuk azokat! Lakosságunk is tudja ezt, s tehetsége szerint, Képeslapvásárlásával küld adományt megint.
Ami kis rejtvényünk fogadtatását illeti: Jól válaszolt, ki a lapot, s tartalmát figyeli. Háromezren voltak, akik helyes választ küldtek, A hibás választ adók közé csak ketten ültek.
Egyikük éppen Ön volt az, tisztelt Püspök uram! Ön mellé-a hibázókhoz-prépost uram zuhan. Ön válaszát p-vel kezdte, s a-val befejezte, Prépost úr meg szép lapjára a "segg" szót jegyezte!
Mindenki más pontosan olvasta rejtvényünket, Ők dicsérni, s nem támadni akarnak bennünket! Kérdésünk a szerelem NYILASÁRA irányult, A négybetűs válasz ÁMOR, ez az, amit vártunk!
"Az igazi intelligencia hangtalanul működik. A kreativitást és a problémák megoldását a belső csendben találod meg. A belső csend tán csupán a zaj és a tartalom hiánya lenne? Nem. Az maga az intelligencia. Az a mögöttes tudatosság, amelyből minden forma keletkezik. És ugyan miként lehetne az más, mint aki te valójában vagy? Az a forma, akinek önmagadat hiszed, ebből a tudatosságból keletkezett, s az tartja azt fenn. Ez a tudatosság valamennyi galaxisnak és fűszálnak a lényege; minden virágnak, fának, madárnak és valamennyi egyéb formának az esszenciája.
"A szerelembe esés egyáltalán nem a legbutább dolog, azok közül, amiket az emberek tesznek, azonban a gravitációt nem lehet felelőssé tenni ezért az esésért."
*
"Kevés ember képes ellenkezés nélkül/lelki nyugalommal kifejezni abbéli véleményét, amely eltér a társas környezet előítéleteitől. A legtöbb ember még a véleményformálásra is képtelen."
Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz.
Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.
2
Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha!
3
Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng.
4
Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!...
Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.
5
Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak.
De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!...
(Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.)
6
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.)
www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/27627/noise/a-baratsag-dala-zeneszoveg.htmlNoise A barátság dala: Kell egy szó Ami bíztató Néhány jó barát Aki melléd áll És ha baj van sohase félünk Hiszen mi egymásért is élünk Együtt nevetünk a.
s míg bujkálsz mint születő csillag a Hadak útján,némán... Kóbor felhő mögé rejted arcod, elhaló hangod elnyomja szellő suttogása. s lobogó hajad beleolvad az éjszakába. Mosolyod már régen nem látom, a csillogás szemeidben rég kihunyt. Mégis,mégis, még Mindig kísért a múlt.
Ezt valami Halidzsikisztáni kóbor lantos írta, még a CCCXXXIII. század közepe táján... *
Régi indiai repülőgép-technológia, az anti-gravitáció kézikönyvből
Még messzebb kell visszamennünk az időben, hogy a technológiát igazán megértsük. Ráma birodalma legalább 15,000 évvel ezelőtt jött létre Észak-Indiában és a mai Pakisztánban. Sok nagyvárosa volt, némelyiket megtalálták Pakisztán sivatagjaiban, Észak- és Nyugat-Indiában. Úgy látszik, Ráma kortársa volt az atlantiszi civilizációnak, amelyben megvilágosult papkirályok uralkodtak. Ráma hét legnagyobb városát a klasszikus hindu szövegek a hét rsi városainak nevezik. A régi indiai szövegek szerint az embereknek vimánáknak nevezett légi járműveik voltak. A vimána két fedélzetes, kerek légi jármű, kerek ablakokkal és kupolával, majdnem olyan, ahogyan a repülő csészealjat elképzeljük. A "szél sebességével" repült, és "dallamos hangot" adott. Legalább négy különféle vimánatípus volt: csészealj formájúak, hosszú hengerek ("szivaralakú úrhajók"). Nagyon sok régi szöveg beszél a vimánákról, több kötetet kitennének. A gyártók repülési kézikönyveket írtak a különféle vimánák vezérléséről, némelyik ránk maradt, sőt le is fordították angolra. A Szamara Szútradhara tudományos értekezés, a vimánában történő légi utazás minden szempontjával foglalkozik. 230 párvers beszél a megépítéséről, a felszállásról, ezer mérföldes repülésről, normál- és kényszerleszállásokról, még a madarakkal való esetleges összeütközésekről is. A Vaimánika Sásztrát 1875-ben találták meg egy indiai templomban. Ezt a Kr.e. 4. században írta a bölcs Bháradvádzsa, aki még régebbi szövegeket használt forrásként. A szöveg témái a vimánák üzemeltetése, vezérlés, óvintézkedések hosszú utazások esetén, a repülőgép vihar- és villámvédelme, valamint hogyan lehet átkapcsolni „napenergiára” egy szabad energiaforrásról, amely „antigravitációként” hangzik. 8 fejezetében ábrák vannak, háromféle repülőgépet mutat be, olyan készülékekkel együtt, amelyek tűzbiztosak és nem törnek el. Felsorolja a járművek 31 lényeges részét és a 16 anyagot, amelyekből készülnek, és amelyek abszorbeálják a fényt és a hőt; ezért tartották alkalmasnak a vimánák építéséhez. Ezt a dokumentumot lefordították angolra, és beszerezhető a kiadónál: Vaimánika Sásztra, szerzője Mahársi Bháradvádzsa, angolra fordította, szerkesztette és kiadta G. R.Josyer, Mysore, India, 1979. Mr. Josyer a majszuri nemzetközi szanszkrit kutatás akadémiájának igazgatója. Nem tűnik kétségesnek, hogy a vimánákat, valamiféle „anti-gravitáció” hajtotta. Függőlegesen emelkedtek föl, lebegtek az égen, mint a modern helikopter. Bháradvádzsa nem kevesebb, mint 70 régi tekintélyre és tíz repülőút-szakértőre hivatkozik. Ezek a források elvesztek. A vimánákat a vimána-grhában, egyfajta hangárban tárolták. Néha azt mondják, egy sárgásfehér folyadék volt az üzemanyag, máskor valamilyen higanyvegyület, bár erről elég zavarosan írnak. Nagyon valószínű, hogy a későbbi szerzők megfigyelőkként írtak, régebbi szövegekből idéztek, és érthető módon maguk sem ismerték a meghajtás elvét. A "sárgás-fehér folyadék" gyanúsan úgy hangzik, mint a gazolin, és talán többféle meghajtási mód volt, köztük belső égésű, sőt "pulse-jet" motorok. Érdekes megjegyezni, hogy a nácik az első pulse-jet motorjaikat a V-8 rakétáka bombákhoz fejlesztették ki. Hitlert és a nácikat kivételesen érdekelte a régi India és Tibet, évente küldtek ezekre a helyekre expedíciókat, a 30-as évektől kezdve. Ezoterikus információt gyűjtöttek, és talán innen is szereztek tudományos ismereteket. A Dróna Parva (Mahábhárata) és a Rámájana szerint az egyik fajta vimána gömb formájú volt, nagy sebességgel haladt a higannyal generált széláramlatban. Olyan volt a mozgása, mint egy UFO-é, föl, le, előre-hátra, ahogyan a pilóta akarta. Egy másik indiai forrásban, a Szamarában a vimánák „sima és jól összeállított vas gépek, higanytöltéssel, amely hátul zajos láng formájában csapott ki." Egy másik írás, a Szamaranganaszútradhara leírja, hogyan építették a járműveket. Lehetséges, hogy a higanynak van valami köze a meghajtáshoz, vagy a vezérlési rendszerhez. Már a szovjet tudósok fölfedeztek valamit Turkesztán és a Gobi sivatag barlangjaiban, amit ők "nagyon régi, űrhajók navigálásához használt műszereknek" neveztek. A "műszerek" félgömb alakú üveg vagy porcelán tárgyak, kúpban végződnek, amelyben egy csepp higany van
