Keresés

Nehogy azt hidd, ismerem a rendszert, ma is működik, kötelezően előírt feladata az önkormányzatoknak. :-)

Á, az ma is csak álom, és pár tíz év múlva még inkább az lesz. : )))

Arra van ma is szociális ellátórendszer. :-)

Nem olvastad? : ))) Hát hogy legyen öregkorában, aki rányitja az ajtót és bevásárol. : )))

Nekem is főiskolát-egyetemet végzett barátaim vannak, de én összesen egy párról tudok, akik a hétvégén számoljájk az időt, hogy mikor kezdhetnek már újra dolgozni hétfőn, a gyerekeket gondolsan letéve az óvodában. Elkeseredetten viszont a környezetemben _senki_ nem beszél a gyerekeiről.

"De emellett racionális döntés is volt. : )))"

No és mi volt benne a ráció? :-)

Nem reprezentatív (pl nincsenek benne lepukkant lumpenek, és nincs benne a felső tízezer sem) - de mivel hasonló képzettségű, korú és társadalmi helyzetűek, mint én - számomra éppen eléggé sokat mondó.

Tudod: az okos a más kárán tanul...

Firedog 20 fős szűk társasága: ez aztán a reprezentatív minta.

Azok közül a gyerekesek közül, akikkel szorosabb, beszélgetős kapcsolatot tartok fent (ez kb. 20 fő, mind legalább főiskolát végzett) 6 olyan anyukát tudok, akik szinte minden privát beszélgetés során meglehetősen elkeseredetten és negatívan, sőt, néha egyenesen átkozódva nyilatkoznak. Ha hozzávesszük azt a tágabb kört, akik ha nem is minden alkalommal, de elég gyakran megemlítik, hogy "milyen jó neked, hogy így döntöttél, ha még egyszer választhatnék, nem szülnék soha" - akkor ez újabb 8 fő.

Mennyi is maradt?

 

(Azt már nem is kezdem el számolgatni, hogy az apukák oldalán hogy állunk, mert ott még katasztrófálisabb a helyzet. Többség mondjuk egyszerűen megoldotta: elvált, és gyerekmentes kapcsolatot keresett.)

 

Tehát nekem ennyi.

 

Attól függ, mit értesz az alatt, hogy "ennyire"...? Mennyire?
Talán vonzod az ilyeneket, similis simile gaudet alapon, tudomisén...)

Oks, akkor nem vastaggal: akkor mivel magyarázod, hogy mégis ennyire sok ilyen emberrel beszéltem?

(megjegyzem, nekem is kellett anno gyerekekkel meg családokkal foglalkoznom, ui. tanár vagyok eredetileg - mégsem "foglalkozás körében" találkoztam én sem a fenti esetekkel!)

Igaz. Olyan ez, mint a munkanélküli ráta. Nekem mindegy, hány százalékos, ha én vagyok munka nélkül, akkor nekem 100%.))

Bocs, valóban rosszul emlékeztem arra, amit írtál. De az elenyésző szám meg senkinek sem garancia. : ))) Könnyedén lehet pont ő az az elenyésző szám. : )))

Kedves Veronika, bár nem itt akarom gyakorolni a mesterségem, de egy kis szövegértési gyakorlat: az elenyésző (amit én írtam), nem egyenlő a "soha, senki"-vel.
Volt olyan is. Elenyésző számban.

És ennyiből soha, senki nem bánta meg? Egyetlen találkozásod sem volt, amikor azt mondták, hogy lehet, hogy túlvállalták magukat egy kicsit...?

Tudod, olyan a foglalkozásom, hogy több ezer gyerek fordult meg a "kezem alatt", több ezer család életébe látok, láttam bele, több ezer szülővel kerültem személyes kapcsolatba (nem egy budai úri kerületben), és mert állítólag van pszichológiai vénám, te csak ne oszd ki (főleg vastaggal))), hogy velem mit osztottak meg. Meglepődnél...)))

Nem szükséges magam igazolnom - keresd vissza és olvasd el a 6359 számú hozzászólásomat. Abban minden benne van.

Veled biztosan nem fogják megosztani a tényleges érzéseiket, ezért nem tudsz több esetről.

De emellett racionális döntés is volt. : )))

Az a baj ezzel, hogy ha azt mondja valaki, hogy megbánta, hogy szült, akkor olyan, mintha roppant jól el tudná képzelni a világot a gyereke nélkül. Nehéz azt kifejezni, hogy sok ez neki, vagy nem ilyen életet akart, úgy, hogy közben azért nyilván örül neki, hogy a gyereke él.
A másik meg az, hogy ellenérzésekkel felesleges gyereket vállalni. Jól is elsülhet, de ha valaki nem vállal gyereket, annak kudarca esetén (mondjuk később rájön, hogy mégis szeretne) csak a saját élete megy tönkre, de ha vállal, akkor a kudarc minimum két ember életét teszi tönkre, és ebből az egyik tökéletesen ártatlan, és a másik sem egy gonosztevő, csak nem úgy akar élni, ahogy gyerekkel lehet.

Összességében elenyésző azon nők száma, akik megbánták, hogy szültek.

Igazából ez csak feltételezés. Nagyon kevesen merik bevallani, hogy megbánták. Viszont sokakon kifejezetten látszik.

„...akkor most arról szólna a blog, hogy megbánta.''

Arról aligha... Összességében elenyésző azon nők száma, akik megbánták, hogy szültek.
(Nem kéne ilyen izzadtságszagúan önigazolnod...)))

Hát, azt már nem tudhatjuk meg, hogy mi lett volna, ha akkori érzései ellenére belevág a gyerekbe... könnyen meglehet, hogy akkor most arról szólna a blog, hogy megbánta.

Ugyehogyugye. Itt is ilyen-olyan érzések vezettek a gyerekig. :-)

Nem tudom elképzelni, hogy ez a hónapokig tartó felvezetés nem lenne voltaképpen hónapokig tartó nyaggatás. : ))) De azzal egyetértek, hogy elég hirtelen és gyorsan lépett a pasi.
Viszont úgy tűnik, hogy ha együtt maradtak volna, akkor a blogot író nő sose akart volna gyereket. : ))) Ehhez kellett az a magány meg rosszérzés. Én így látom.

Félreértettél, ugyanis nem gondoltam hónapokon át tartó nyomásgyakorlára.

Abban nekem is volt részem, végül éppen (kizárólag!) az állandó gyerekkel való nyaggatás miatt szakítottam az előző barátommal (éppen a napokban nősült, jön a poronty... és még mindig rám haragszik, ahelyett, hogy felfogná, hogy azzal, hogy szabadon engedtem, lehetőséget adtam neki a boldogság megtalálására)

Tehát nem erre gondoltam, hanem egy fokozatos felvezetésre, ami lehetőséget ad arra, hogy az ember esetleg megbarátkozzon a gondolattal. Egy nap alatt nincs az az ember, aki felelősségteljesen meg tud hozni egy olyan életre szóló döntést, aminek az ellenkezőjét vallótta majd fél évszázadig. A "derült égből zongora" legalábbis nálam, soha, semilyen témában nem nyerő, döntéskényszerben elutasítom a dolgokat, ha azonnal kell dönteni valamiről.

A blogban író csaj kicsit később magától megváltoztatta a véleményét - ezért vélem úgy, hogy nála nyerő lehet a fokozatos, nem lerohanós taktika.

Szerintem meg nem baj, hogy nem kínozta ezzel hónapokig. Jó ez így, nem? A nő akkor vállalt gyereket, amikor vágyott rá, ez a legjobb lehetőség, nem? Nem kellett rábeszélni, hónapokig nyomást gyakorolni, neki sem kellett ezt a procedurát eltűrni, nekem ez tetszik.

Semmi. : )))

Csak tényközlés...

Szerénykedel.))

Rosszul járnátok. :D