Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Köszi. (Ettől függetlenül erős érzésem van arról, hogy még a latin abc is, és a székely abc meg különösen erősen utal a hang kiejtésének módjára....Szerintem a dolog igazolásához nem kell ősi emlék, elég a jelek elemzése. De nem egy olyan kontár mint én, hanem egy a hangképzéssel szakmai szinten foglalkozó ember, esetleg valamilyen számítógépes hangelemző szoftver, esetleg valamilyen száj-nyelv stb mozgást vizsgáló modell.)
Az őskorban a székely írás elődje szójeleket használt, ezért az önálló hangokat nem lehetett jelölni.
Egyszótagú szavaknak azonban volt jele s talán ezeket a jeleket lehetett mássalhangzós írásként használni, de ehhez (a másolatokban fennmaradt JóMa ligatúrákon kívül) nem sok írásemlék áll a rendelkezésünkre.
Mert nem hiszem, hogy Czuczor-Fogarasi tévedhetetlen. Szeretem használni az agyamat, ha már egyszer van. Így sem használom nagy részét, ahogy Te sem, és Czuczor-Fogarasi sem. Ha sikerülne, akkor kőbe véshetnénk a dolgot, de addig semmit. Még eme két nagyszerű úriember szótárát sem.
Miért nem a mandzsu-tunguzból származtatod, vagy egy szemita nyelvből?
A választásod önkényes és megalapozatlan.
Czuczor-Fogarasi:
".....Eredetileg vagy csé, azaz cső (csűcs) szóból származtatható, vagy hangutánzónak vétethetik mint csem, csemcs gyökök is; rokonok a mandsu csecsen, esth tis, hellen titJh, titJoV, heber (sad), (dadh), arab tedi, szláv cyc, cecy, tzitz, német Zitze, Titte, Dutti, Tütti, olasz ciccia, cizza, zitta, stb. A persában csósíden am. szopni (sugere)."
Szógyököket keresni egy adott nyelven belül szépen lehet, de más nyelvekből való származást igazolni már sokkal nehezebb, 5000 évvel visszamenőleg meg lehetetlen (bár nem vagyok nyelvász :-))
A betűk leírása követi a betű által kiejtett hang kiejtését. Ez a mondat számomra érdekes (erősen érzem). S, ha igaz, ezzel vissza lehet(ne) menni a forráshoz, vissza többezer évvel korábbra.
önálló gyök és fn. tt. běgy-ět. Tömlőféle bőrzacskó a madarak nyaka végén, melybe az elnyelt magok s más keményebb eledelek betakarodnak, s megpuhulnak, mielőtt a gyomorba lemennének. Teli, üres běgy. Teli szedni, megtölteni, megtömni a begyét. Átv. értelemben mondjuk emberről is. Meghányta a begyét (gyomrát). Ördög bujjék a begyébe, mind megette. Innen képes kifejezéssel: begyében van, am. a rajta elkövetett roszat el nem feledheti, meg nem emésztheti, máskép: gyomrában van. Hasonlatképen így nevezik a nők csecsét. Derék begye van. Kiáll, kilátszik kilóg a begye. V. ö. BĚGYĚK, BÜTYÖK. Mennyiben a begy öblös üreget képez, mely megtelve kidudorodik, s csomódad alakat ölt, alapfogalomban rokon azon běd, böd, bod, běnd, bog, bög, bug, bögy, büty, bogy, bugy, bocs, bucs gyökökkel, melyek származékai valami felfuvódót, gömbölyű, dudorú, csomós testet jelentenek, milyenek: bödön, bodon, bendő, bogács, boglya, bögre, buga, bögyök, bütyök, bögyörő, bogya, bugya, bugyor, bocska, buczkó, buczka, poh stb. Különben alaphangjainál fogva hasonló hozzá a német Bauch, régi felső német puh, buh, szanszkrit pah (vastagszik), honnan bahusz (vastag, pohos), görög pacuV, latin pinguis stb. Legközelebb áll hozzá az emlősök gyomrát jelentő bendő.
Vedd figyelembe, hogy a magyarban számos gyökváltozata létezik, és takaros szóbokrok származnak belőle.
Ezért nem lehet átvétel a szó. Csakis a közös ősnyelvből eredhet, vagy esetleg egyenesen innen vitték magukkal a kitelepülő "keletiek" a nyelvvel együtt.
Azért a keltából, mert itt is éltek, számtalan telepüket találták nálunk. Az írek nevezik a mellet chíchi-nek, (csöcs- a mi nyelvünkön), az ő őseik hagyták ránk a szót. Csúcs, kiemelkedés. Nem mond ellent a magassággal.
Szerintem másként volt. Itt ez a jel, amit a székely írásban M-ek mondunk. Azért, mert ez egy mell, és a mell kezdődik M-el. Magyarul.
A rúnaírásban ugyanez a jel B hangot jelöl, mert a germán, angol, és északi népeknél a mell szó B hanggal kezdődik:
breast, bryst, brust, bröst, borst, brjost. Aztán van az orchoni, jenyiszeji írás, ahol állítólag ennek a jelnek Kö, Kü hangértéke van. Nos, az ótöröknek nevezett nyelvről valójában nem tudjuk, hogy miféle nyelv volt, de tudjuk, hogy milyen nyelveken nevezték a mellet úgy, ami K-val kezdődik: lett, örmény, litván. Azt lehet még mondani, hogy a K, és G hanok között nincs nagy különbség, ezért még ide lehet sorolni a G-vel kezdődőeket, ilyenek vannak G-vel: albán, belorusz, bolgár, bosnyák, orosz, szerb, horvát, macedón. Az ótörök nyelv ezek közül valamelyiknek az őse.
Érdekességként elmondom még, hogy az ír nyelvben a mellet chíche-nek mondják, ezért nyilvánvaló, hogy a kelta nyelvből maradt ránk a csöcs szó, ami szintúgy mellet jelent. Innen eredhet a csúcs szavunk is. A mell is egy kiemelkedés, egy csúcs.
Ha az őskorban élnék és nekem kéne tanítani a rovásírást, akkor először a szó felbontását szótagra, majd a szó felbontását hangokra... Ezt gyakorolnám a gyerekkel addig míg nem megy... Majd amikor (néhány napos gyakorlás után) már ez rendben van, akkor mutatnám meg minden hang rajzjelét(rovását). És, hogy univerzális legyen a kód, a rajzjel(rovás) a kiejtett hang legfontosabb jellemzőit, a hang képzését mutatná... (Így azt is meg tudnám magyarázni a gyereknek, hogy miért éppen ez a rajzjele a hangnak, jobban rögzülne.)
Csak az a kérdés, hogy hasonló szándékot ki lehet-e mutatni bármelyik rovásírásnál?
Szerintem más is felvethette: Ahogy nézem a betűket és kiejtem őket azt látom, hogy a betűk a P-ig (tovább nem néztem :-)) elég egyértelmű utalást adnak arra, hogy hogyan képezzük őket a szánkkal, a nyelvünkkel, szájpadlásunkkal. Tehát ez egy olyan ABC, ahol a jel egyértelműen (?) megmondja, hogy hogyan ejtsd ki!
"Egy új számítógépes statisztikai elemzés szerint valódi üzenetet rejt az ismeretlen eredetű betűkkel és nyelven írt, 1912-ben előkerült Voynich-kézirat, amely több száz éve őrzi titkát a kódfejtők és nyelvészek előtt."
Tehát valódi üzenetet rejthet a kódex, de hogy mit, arról szinte semmit nem lehet tudni.
"Montemurro legutóbb számítógépes statisztikai módszerrel vizsgálta a szavak elrendezésének mintáját, amely titkos szavak "füzérét" állapította meg: ilyen szavak például a shedy, cthy, chor, qotedy és a qokeey. A metódus alapját az adta, hogy bizonyos témáknál egyes jelentéssel bíró szavak nagyobb arányban fordulnak elő a többinél. Így ha ezek valóban kódolt szavak, akkor az fontos lehet annak megállapításakor, hogy melyek azok a kulcsszavak, amelyek jobban kötődnek a kézirat egyes fejezeteihez – állítják a kutatók."
Valóban meg kell engedni egy ellenkező előjelű folyamatot is (azaz az összetételt), mert ez esetben járunk el alaposan, s mert nem sok fogódzónk van. Eredetileg a szavaink egyszótagosak (egy magán- és egy mássalhangzósak) lehettek, ezért minden hosszabb szó (a két mássalhangzó és egy magánhangzó már ilyen lehet?) esetében jogos lehet ez a felvetés.
A sumer kur/hur "ország" eleje ugyanez a szó (ez közeli rokona az úr szavunknak. Ez azonban nem zárja ki a szár és az úr rokonságát - csak segít annak a történetét megérteni.
Ugyanez igaz a harcos tövére is, amely szintén rokona az úr-nak. Amint az árja töve is.
Szibériában a Tejút neve turu "út". Ez is ide tartozik.
Volt egy szóeleji t-sz-h-elhalkulás hangváltozás és menet közben regeteg szóhasadás történt.
