Minek? Van jópár amatőr saját felvételem kazettákon. Ezeket kell valahogy lejátszanom. Valamivel le kell játszani, de értelmetlen ennél erősebben ráfeküdni. Aztán vége.
A felvétel más téma. Van egy négysávos Tascam DR40X felvevőm 2 mikrofonnal amit hangkártyaként is használhatok, de mivel küldi kazettás lejátszó digitálisan a jelet, ennél egyszerűbb az élet. Hammondhoz pont elegendő a két mikrofon, de persze még kettőt bedugva cizellálhatnám, de nem fogom. Azonban számomra néhány felvételért nem indokolt több ráfordítás.
Én el vagyok ilyennel + egy hangkártya (és notebook). Még mindig cd minőségben képes egy kompakt kazettára is felvenni, hihetetlen! Absz. hifi minőség.
Az más kérdés, hogy az ember korai magnós anyagai mik és főleg miről na és mivel készültek! De sokan nem ismerik ezt a filléres minőségi megoldást sem:
Nem volt rossz, de végig azt éreztem, hogy már valahol hallottam ezt. Viszont lenne egy kérdésem. Mi a funkciója annak a kék hardcore-os tangabugyinak az orgona oldalán? :-)
Egy Chris Foreman CD, mely jól illusztrálja a lábbasszus pufogtatást és a keyclicket. (lehetőleg valami rendesebb cuccon hallgatva)
Erősen túltolták a vonaljelet és szerintem csak a tölcsért vették hozzá, azért ennyire kattogós visítós a hangja az orgonának, azonban pont emiatt hallatszanak ki jobban az átlagosnál a jellegzetességek.
Készítettem egy felvételt a Soullal. Inspirálta a számot a bennlévő extra basszus hangszíne (picked bass) ámbár a 3-as midi csatornán a Legend Live/Microstationnal is eljátszhattam volna. A Soulban ilyen basszushangoknál a 16-os drawbar annak hangereje, míg a 8-as élesség/cutoff.
A sok kontaktus sok hibalehetőség. Az eredeti Hammondnál nagyon jól megcsinálták, rendkívül elrejtett, porvédett, de az sem örökéletű. Nem véletlenül van manuálonként hátul az a nagyobb réz excenter csavar. Egyszerre lenyomva mind a 61 billentyűt, mikor a lefelé néző kontaktok felülről rákapcsolódnak az összeszedő sínre (bus bar), na ezeket ide-oda lehet mozgatni a csavarral és úgymond a kontaktok által a port letolni a hosszérintkezőről.
Viszont ez a kilences kontaktsor egy finom ujj játékkal megbolondíthatja a megszólalást, akár későbbi megszólalással, akár kihagyással. Így nem szólal meg kétszer ugyanúgy az a hang. Vagy tehetünk róla hogy ne legyen egyforma. Külső számára kevésbé lényeges, de a zenészt inspirálja.
A dupla midi szénpötty csak ütésérzékenységre jó. Elvileg lehetne kettős kontakt, de szerintem ahhoz messze van a két pötty függőleges értelemben.
Valószínűleg a tripla kontaktnál is valahogy megbuherálták a magasságokat, mégha a közbenső pötty felezi is a lenyomási utat.
Ügyes és segít orgonásan játszani, hogy rendellenesen a felső triggerérintkezőt használják a hang indítására. Valóban nagyon zavaró a mélyre lenyomott billentyű. Lehet rajta orgonálni, de meg kell szokni, az inkább zongorázás és "koszos". Göménél a HX3/midibillentyűnél (ami nem Fatar) sajnálatára nem oldható meg a magas indítás.
Szerintem használnak véletlen generátort, de az nem irányított. Meg a lezlieffekt is folyamatosan változtatja a click hangszínét. A click hossza jön ki jól a többérintkező által. Simogatva hosszabban vagy keményebben billentve röviden, más. A HX-nél gyanaxom az elnyújtottam clickre, mert eléggé pff jellegű az a hang a Legendhez képest
A szervizelés miatt a midikontaktok kisszáma előnyös, épp elég ha csak párnál vagy nincs hang, vagy nincs velocity. A Legendemnél eddig semmi ilyesmi nem volt, hibátlan minden. A Microstationnál is 100%. Az SL161, A33 esetében kellett többször tisztítanom.
Kíváncsi leszek a Soul a virtuális kontaktjai hogy szerepeknek idővel. Elmozdulás érzékelő szenzor direkt kapcsolat nélkül.
20 éve megcsodáltam LZoli Allen orgonáját, ahol a nagy basszpedált csak az orgona elé kellett tenni és kész, máris működött.
A midi 2 kontaktus zárásának időkülönbségéből 128 értéket tud megkülönböztetni. (Akár 127 érintkező is szimulálható, csak minek?) A retrigger hatáshoz valóban kell egy 3. közbülső is, mint Tube már régen hivatkozott rá a Yamaháknál. Minden további plusz alkatrész további bonyolítás és hibalehetőség, ráadásul amit elérnek vele, kb. 1%-ban érvényesül a hangzásban. Ezt egy véletlen generátorral is megoldhatják, nincs kiemelt jelentősége szerintem, csak marketing fogás. De cáfoljatok meg ha úgy van!
.."Ez az innováció. Soha korábban nem raktak 10 db midi kontaktust egyetlen billentyűzet alá. Gyökeresen más feladat."...
-.ITT SEM!... a New B3-ban a szokásos 9 audio-kontakt van, plusz 1 (vagyis a tizedik) a MIDI-nek -ami (itt) szükséges és elegendő).
-....Amúgy: a z eredeti Hammondnál is volt több kontaktusu model. a H-100: - .."Die Manuale besitzen 14 (Swell) bzw. 10 (Great) Konakte statt lediglich neun bei anderen Konsolen. Hierdurch nimmt die Chörigkeit im Swell zu und es entfällt bei aktivierter Percussion keine Fußlage, da ein Kontakt pro Taste explizit deren Triggerung vorbehalten ist."
(vagyis van/volt Hammond klaviatura akár 14 kontakttal is...talán-valóban "nem egyszerü " -és akkor már nem kellet a percussionhoz sem "lopkodni"-......) .V-
Nem tudtam hogy a 2000-es évek eleji new B3-nak már ilyen innovációi voltak. Hmmm, 20 éves hangszer az is már. Mindegy, azért csak flagship modell volt, még ha nem is ez zörög minden bokor aljában… A tömegcikk klónok, szofverek azért nyilván eladhatóság miatt is egyszerűbbek az optimálistól is. Érdekes cég ez a Hammond-Suzuki különben! Szűk termékkategóriával vannak bebetonozottan jelen a piacon hosszú ideje, mint ha le volna osztva a lap. Ott a sokkal gigantikusabb Yamaha, és csak érintőlegesen nyúlnak az orgona kérdéskörhöz, pedig megtehetnék…
Nyilván van optimalizálás is. A másik, hogy egyenes út helyett inkább exponenciális görbe a fejlődés, vagyis helyettesítő eszközöknél nem érhető el teljesen az eredeti állapot, csak egyre közeledik.
Pl. a multikontakt mindig is kardinális probléma volt. A megszólalás pillanata minden hangszer esetén az egyik legfőbb jellemző. Fontos összetevő az is, hogy egyfajta ütésérzékenység által másként szólalhatnak meg ugyanazon hangok. Szerették volna, csak nem tudták gazdaságosan megoldani. A Hammondnál az XB3 után a New B3 esetén ez volt a legnagyobb fejlesztés. Irdatlan bonyolult módon. Később az XK3c után az XK5 esetén is a tripla kontakttal sikerült szintet lépni. (Le is védték gyorsan a nagy ötletet) Most meg itt a még újabb szenzoros megoldás. Kicsit előrevetíti a fejlődést kb. 5-10 év múlva. Szerintem elsősorban nem a kereskedelmi eredmények motiválják itt a fejlesztőket, hanem a hangszer szeretete. Csak mégis valamilyen szinten biztosítani kell a pénzügyi alapjait is. Apró piac ez nagy bizniszhez.
Ha arra gondolok, hogy sok éve már a B4-ll szoftverben is lapozgatni lehetett ilyen olyan Leslie modelleket mint képi illúzió, valamivel csak kitöltik a fejlesztők azért a munkaidőt, mintsem pirosat akartunk, rózsaszín lett, jól van az úgy mentalitással elintéznék mindenütt (lehet hogy van ilyen gyártó is, nem azt mondom). Szerintem inkább ott húzzák meg a határvonalat, hogy vannak mérések, vannak modell algoritmusok, aztán nézegetik, hogy miért csak 90%-ra közelíti a modellezés a valóságot, illetve a számítási kapacitás + megfizethetőség hogyan hozható még egyensúlyba, mit lehet ezek ellnére egyszerűsíteni. Lásd, most eljutottak a multi kontakt modellezésig is pl. Eddig nem az volt kardinális probléma, versus a vásárlókat is időről időre meg kell fogni, sokaknak ehhez elég a brand… De ahogy írod is, mindig finomodnak a dolgok. De hát máshol is hasonló megy. A Stradivarikat is mindig csak próbálják utánozni. 🙂
Szerintem a legnagyobb akadály a határidő. Leadás előtt áll ahogy áll ;-)
Aztán minden lezli másképp szól. Minden szoba, színpad úgyszintén. Meg a mikrofonok. Egyik út, lemásolni egy kimikrofonozott lezlit P.A.-ra rákötve. De itt is kismillió helyzet adódik.
A bonyolultabb feladat, aktívboxon szóljon minél élethűbben egy valódi mellett. De milyen szituációban?
A végén a fejlesztő füle, türelme, precizitása. Azt tapasztaltam hogy azért rendszerint egyre jobbak.
Viszont hogy ON kapcsolódása is legyen, a 3D lézeres szkenneléssel meg izgalmas lenne egyszer analizálni a Leslie hangfalak rezgésképét is valami jobb rotary klón effekthez! Vajon melyik gyártónak jut majd eszébe?
Igen, így télen fűteni is lehet trombitával ha a gázfogyasztás nem lényeg. :)
(Azért ezt egy PC egy mikrofonnal pontosabban kimutatja és még frekvenciákra is bonthatja… A síklemezre szórt homokszemcsékkel viszont szebb Lissajous-görbék is nyerhetőek 2D-ben az előbbi ”lángszórónál”! A fizika órák láványosak így valóban…)
Lassan kiismerem a Soul261 hangszert. Rengeteg apróbb finomságot tartalmaz, mely nélkül kitűnően meg lehet lenni a világos oldalú Legendekkel is, de otthonra mégis jó ezekkel a részletekkel együttélni.
Nagy várakozással tekintettem a fő attrakció, a billentyűzete felé. Könnyű és gyors! Azonban más a mozgása. Mindegy, viszi a kezet. A B3, vagy Fatar lenyomása rugó ellen dolgozik. Nyilván itt is, de inkább súlynak érezni. Régi DX7, EnsoniqTS12 billentyűjére emlékeztet. Már ha nem csal a memóriám :-)
A lenyomás után jön a kilenc kontakt. A B3-nál egyenként érezni lassú lenyomás során a kilenc összeakadást. Itt mozgásérzékelés van, úgyhogy további akadály már nem keletkezik. Viszont meg lehet adni hol legyen az első-felső érintkezési pont és milyen távolságban következzen a többi nyolc. A függőleges indítás értéke normális viszonyok közt állítható. A kontaktsűrűség más. Levéve nullára egykontaktossá tehető a billentyű, ami előnyös a sípos és tranyós orgonák használatakor. Kb. 3-6 érték között van a jellegzetes hangi széthúzódás, míg a max 9-es értéken finomabb játékkal már nyöszörgős lesz a megszólalás a sok késedelem miatt. A harmadik érték a megszólalások sorrendje. 1'-16' ig sorban vagy kétféle véletlenszerűséggel, esetleg 2manuál×61billentyű×9kontakt egyedi sorrend beállítással.
A Legend rendszere egyszintű. Beállítunk részletesen egy orgonát, milyen legyen az alap Hammond és orgonálunk, max a preseteket váltva. Esetleg az orgonamodellek közt váltogathatunk.
A Soul esetében többszintű, mert megjelent a preset fölött a program. 128× Legend beállítás elvileg. A program szintre azért van szükség, mert 3 sípos és 2 tranyós orgonamodell is van, amelyeknél gyökeresen más effektek, kontaktbeállítások kellenek. Továbbá a basszushangoknál is van extra bőgő, basszgitár, szintihang is.
Hangra dinamikus, vastag, klassz effektekkel.
A sípos orgonák nagyon tetszenek. A Viscount fő tevékenysége a sípos orgonák. Szerintem gyakorlatilag beletették a Cantorum orgonájukat.
Vissza a Hammondhoz, lezlieffektjén még reszeltek, talán a vibrátóján is. Az extra effektgyűjtemény néha jól jöhet. Pl. rock döngetésnél a Ring Modulator.
Állítgatásban először furcsa volt. A Legendet az Editorral beállítom, aztán kész. A Soulnál a legtöbb részt a fedélzetén kell kiválasztani. Egyes beállításokhoz az editor ad megfelelően részletes felületet. Azonban OS frissítés, orgonamodell betöltés, általános beállítások mentése fedélzetről, de USB pendrájvra történnek, nem PC-re. Miért jó ez? (mert nagyon) Joey DeFrancesco azért is kapcsolódott bele egy komoly digitális Hammond létrehozásába előbb a Legenddel, most ezzel, mert gyakran nehezen megszokható, szélsőséges állapotú hangszereket biztosítottak világszerte számára. Annál jobb egy megbízható hangzású Legend, vagy most már Soul. És ha esetleg a Soul a későbbiekben nem kellőképp frissített, vagy más modelleket tartalmaz, a zsebben elférő pendrájvról teljesen saját kevére állíthatja. Persze ehhez egy jelentős elterjedés kellene és sajnos nem lett lehetősége ezt megérni :-(
Egy idegesítő összetevőt kivettem. Beállítható a folyamatos TG hum alapzaj. Amikor elfordultam az orgonától,állandóan zúgott/sziszegett a fülembe mint az A100-as és társai. Abszolút hiteles, de ezt mellőztem.
Külföldi. A hétvége erről szólt. Rengeteg észrevételt, ötletet raktak bele, hogy elkészítsék tudásuk legjobb hangszerét. Csodálkozom, hogy még nem sikerült teljesen kiismerni magam két nap alatt rajta.
Ma Krisztián meglátogatott és egyetértett, kár lett volna kihagyni annak ellenére, hogy a másik hangszer is nagyon rendben van.
Ez nem magyar jellegzetesség. Szerte a világból találkozni hasonló megoldásokkal. Láttam már egybeépítve két VK7-est is. A több részre bonthatóság hasznos tud lenni. Azonban az is jó az orgonálásban, hogy a két manuál egyben van, nem külön hintázik egy billentyű állványon.
Ezért kedvelem a mai kétmanuálosokat azonban, mert sikerült nekik kezelhető súlyban -18kg- megoldani a tripla térfogatot.
Fontos azonban a szállíthatóság, főleg kis költségvetésű előadások esetében. Erre több ajánlat van.
Legismertebb a Hammond XK3-5 és alá az XLK3-5. Vagy a Crumar Mojo61 és alá a 61B
