Egyszer betettem ezt a videót egy "What are you listening to right now?" topicba, gondoltam, először is szokják a magyar nyelvet :) , másodszor meg néhol kicsit úgyis olyan Latinovits versmondása, mintha énekelne... És bár a szöveget nem értik, de az arca azért hat valamennyire így is.
Gondoltam én.
De nem nagyon reagált rá senki, sem így, sem úgy. :)
Nem modor teszi az embert, de a szeretet Nem bűvészkedés, az igaz győz le szíveket De mire jut ezzel? Amikor a világ másfajta dalt énekel S nincs, aki érti a szót Így hát csendben énekelsz tovább És csendesen sajogsz.
Vena cava, fő gyűjtőér, ugyanolyanok vagyunk végül is Csupán érzés, csupán érzés, az ereinkben az folyik És ez gyönyörű, ez gyönyörű Minden, ami rossz, helyes lesz újra nemsoká
Ha nem tudod elmondani az átélteket Érezni mindezt túl sok neked? Semmi értelme az érzékeknek? Hiszen ezek a birodalmak nagyszerűek De minden dolog darabokra hull És én még egyszer előhúzok egy csodát Leheletet, amitől a szív megbénul.
Vena cava, fő gyűjtőér, ugyanolyanok vagyunk végül is Csupán érzés, csupán érzés, az ereinkben az folyik És ez gyönyörű, ez gyönyörű Minden, ami rossz, helyes lesz újra nemsoká
Vena cava, vena cava Ontsd a vért, és sirasd aztán Az idő gyógyít, a nevetés is használ De az élet különös
Vena cava, fő gyűjtőér, ugyanolyanok vagyunk végül is Csupán érzés, csupán érzés, az ereinkben az folyik És ez gyönyörű, ez gyönyörű, ez gyönyörű
Az élet gyönyörű, amikor a legkevésbé várod Az élet gyönyörű, amikor azt gondolod, nem az Az élet gyönyörű, amikor sírni szeretnél Az élet gyönyörű, amikor nem engeded el Ez gyönyörű, Minden, ami rossz, helyes lesz újra nemsoká.
2001 őszén az iskolakezdésnél London Croydon városrészében két kislány ült le egymás mellé egy padba. Az egyik alig volt tizenhat, a másik már majdnem tizenhét. Egy hosszú szőke hajú, csúnyácska kicsi erdei tündérke/manócska, aki Colchesterből (Essex) érkezett egyedül a hatalmas világvárosba, és egy szép, sötétbarna hajú kicsi lány, aki mindennap otthonról, a jó meleg szülői házból járt be Anglia egyetlen, ingyenes képzést nyújtó zenei/művészeti/technikai iskolájába. A szőke manócska - képzőművész szülei beleegyezésével - elhagyta a szülői házat, és részmunkaidőben munkát vállalt a nagyvárosban azért, hogy fedezze az ott tartózkodása költségeit. Volt fagylalt-csomagoló, de elbocsájtották, mert túl sok fagylaltot evett, és volt paradicsomáru-eladó, egy nagy bevásárlóközpont utcai standján, nyári melegben, hóban, fagyban... Nála akkoriban senki nem ismerte jobban a különféle paradicsom-árukat, a kilóra (pontosabban fontra) árult friss paradicsomtól a különféle konzervekig, sűrítményekig. Az iskola és a munka után pedig hazament a kis bérelt lakrészbe, később padlástéri lakásba, és esténként-éjszakánként csak írta-írta a dalait, tizenkét éves korától az iskola befejezéséig legalább nyolcszáz dalt. A sötétbarna lányka ekkoriban vette a kezébe először a gitárt, és megírta az első dalát - és sürgősen kidobta az összes szemetet, amit egy-két éve írt még számítógépes programokkal, egy keyboardot nyomkodva, és egy mikrofonba énekelgetve, feljátszva a "zenét". A két kislány attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlan barátnők lettek, amikor először ültek le egymás mellé a padba azon az első iskolai napon. A baráti kör persze tágabb volt, meg aztán voltak fiúbarátok is (a szőke lányka esetében előfordultak hozzá korban nem annyira illő férfiak is, kapcsolati problémák, "katasztrófák", vagyis jó alapanyag a későbbi dalokhoz...). A másik lány magánélete sokkal simábban futott, a háttérben a gondoskodó szülőkkel, mellette pedig az állandó fiúbaráttal (egyben iskolatárssal), a később aztán híressé váló indie-zenekar énekesével. A két lány a mai napig "legjobb barátnők", pár éve történt egy olyan eset, hogy a szőke az éjszaka közepén hívta fel a barnát, hogy azonnal jöjjön (a város másik végébe), mert a padlástéri lakásban felbukkant egy haaaatalmas pók, és a párja éppen távol van, nincs, aki harcba bocsátkozzon a pókkal. És a barna lány a legjobb álmából felébredve azonnal kocsiba ült, és felmentő seregként hadba indult a pók ellen. Az arachnofóbiával nem lehet viccelni, az komoly dolog. :) 2003-ban, az utolsó évben - ahogy minden évfolyam korábban - elkészítették az iskolai virtuális CD-projektjüket, a dalok zenéjének, szövegének megírásától kezdve a stúdiómunkákig, feléneklés, hangszeres részek, CD-borító grafikai tervei, virtuális plakátok, promó anyagok... A szőke lányka éppen beteg lett, hiányzott azon a napon, amikor a demókat felénekelték, így az ő dalát is a kicsi barna lány énekelte fel. Azután úgy döntöttek, hogy az ő hangjához jobban is illik a dal, a szőke lány neki is adta, bár a virtuális CD-n az ő neve alatt futott, hiszen ő volt a szerző, és ott az volt a lényeges. Maga a dal, a "Little Angels" elveszett gyerekekről szól, akik a távolba szakadva, összekapaszkodva emlékeznek, és vágyakoznak a szüleik után, és a szülőkről, akik kétségbeesve keresik az elveszett kicsiket. A kis szőke lány a nagyvárosban, tizenhat évesen, a saját lábán megállva nyilván nem könnyen élte meg azért ezt a helyzetet, és ez visszatükröződik a dalban. A barna lányka pedig a saját dalát egy városról írta, ahová nyolcévesen megérkezett a távoli Kaukázusból, hegyvidéki polgárháborúból egy városi polgárháború-félébe, amit azonban gyerekként egyáltalán nem élt meg olyan tragikusan. Ő leginkább a melegszívű emberekre emlékszik azóta is, bár az általános iskolába menet reggel azon az úton járt, ahol előző este még gépkocsikban robbantak bombák, és a vallási és nemzetiségi alapon elkülönülő emberek ütötték egymást. A virtuális iskolai CD-n megjelent két dal azóta is megtalálható a YouTube-on, és ez az utóbbi dal később felkerült a lány első albumára, amivel pár hét alatt az egyik leghíresebb énekes/dalszerző lett a briteknél. A szőke lányka nehezebb úton jutott el az első albumig, neki még hat évet kellett várnia erre, de mostanában már a második albumának stúdiómunkáit fejezi be.
Egy harmadik iskolai barátnőjük pedig már a tengerentúlon is híres lett közben, mindkettőjüknél többen ismerik, bár az ő karrierje is viszonylag későn indult csak el, pár éve egy televíziós tehetségkutató megnyerésével. De azután ő énekelte el az első világsikerű 3D-s mozifilm betétdalát...
