régóta olvasok mindenfelé..
időnként szigorú bácsi(?) vagy. mégis szeretnek. ezért hívlak igazságosztónak.én meg édességosztó vagyok. van pirított mandulám.csippents belőle..
Heyya, Rali cimbora.
Látom beszóltál R.-nek... :-)
Mindig is tudtam, hogy kedvellek valamiért. Lojalitás, mindig a hűség.
Kösz.
Ha rajtam múlik, előléptetlek az Index második legjobb arcává, cimbora... :-)
Mégis mit gondol, Drága Qutyi? Miért rohangászok pisztáciával? Még a zacsi is zörög... Hátha meghallja, rám morog, mint a régi, szép időkben, és akkor módom lenni csalogatni, hízelegni. Az, hogy az utóbbi időben, akaratom ellenére kevesebbet lógok a neten, nem jelenti azt, hogy Önről, illetve az Ön megszelidítgetésével járó nemes feladatomról elfeletkeztem volna.
Igenis hiszek abban, hogy majdnem minden nap ott megyek el a kerítés előtt, ami mögött Maga ugat. A türelmemmel, a csendes lépteimmel már azt el is értem, hogy jól megnéz, néha morog, de már nem szaggatja szét a kerítést...
De tetszett az én megszelidítésemre vonatkozó félmondata is, olyannal még senki sem próbálkozott. Milyen lehetek én szeliden??????
Rosszul állsz hozzá a kérdéshez. Hovatovább már olyan a helyzet, mintha én akarnálak megszelídíteni téged.
No figyelj. Ha a megszelídítés a célod: csalogass, csábítgass, kedveskedj, tégy a kedvemre, hogy lássam, tényleg jót akarsz nekem. Lóbáld a pisztáciászacskót. Ha nem jövök? Vegyél még egy kilóval, és lóbáld azt is. Ne arra várj, hogy én jöjjek és felkérjelek, hogy szelídíts meg, hanem érd el, hogy idejöjjek és figyeljek rád; aztán ha ez már összejött, megpróbálkozhatsz a szelídítéssel is. Amíg még bele is alig kezdtél, mit vársz?
a csokisban teletömtük magunkat finomságokkal..
átmentettem egy kisebb kollekciót..
adj a barátaidnak, vagy barátnőidnek is belőle.. elmegyek aluszkálni..
