Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Petike a 91 UTANIT irta be, holott a topiktars a 91 ELOTTIT kerdezte.
No, azoknal dugo sem volt meg semmi (csak lukak keresztbe a csoben, es utoszeg hiany), viszont akkor enge3delykoteles volt, es csak jo elvtarsak kaphattak olyat...mint ma:-))
22. számú melléklet a 14/1991. (X. 31.) BM rendelethez
Lőfegyverek hatástalanítása
Hatástalanításkor a fegyvercsőbe, a töltényűr felől, a csőfar síkjáról 5 mm-rel beljebb egy, legalább 80 mm hosszú vagy a csőhossz 2/3-ának megfelelő hosszúságú, a töltényűr és a csőfurat átmérőjének megfelelő, szorosan illeszkedő acéldugót kell betenni. Az acéldugót hegesztéssel kell a töltényűr (fegyvercső) falához rögzíteni.
Az acéldugót a csővel együtt a töltényűrnél legalább a lőfegyver calibere felének megfelelő méretben át kell fúrni. Az így elkészített furatba acélcsapot kell ütni, és hegesztéssel rögzíteni.
A tölténytámasz (tűzfal) felületét (a billenőcsövű fegyverek kivételével) 45 fokban, ha lehet teljes mértékben, ha nem, akkor minimálisan az ütőszegvezető furat felső széléig köszörüléssel, marással le kell munkálni. Az ütőszegvezető furatot (a forgópisztolyoknál is) hegesztéssel ki kell tölteni. A fegyver ütőszegcsúcsát le kell vágni.
Azon lőfegyvereknél (hadipuska, géppisztoly, vadászfegyverek stb.), ahol a fegyvercső fedett vagy részben fedett, a csőfalat 1-2 mm szélességben, a csőfar síkjától a fedett rész fele hosszában marással, fűrészeléssel stb. át kell vágni.
Forgópisztolyok, revolverek csőfuratának bedugózása mellett a dobfuratok teljes hosszában acéldugót kell beilleszteni, melynek mellső (fegyvercső felőli) részét hegesztéssel kell rögzíteni. A hegesztett felületet a forgódob síkjával egy vonalban le kell munkálni.
Hmm, engem különösebben sosem zavart az AK biztosítója... A gyengébbik, támasztó kézzel kezelem, vagy (a) átnyúlva a vállban lévő fegyver alatt, vagy (b) a fegyver 90-fokban elfordítása után (hogy a biztosító felfelé nézzen, ilyenkor még látja is az ember, hogy mit csinál).
ha napi 10db hatástalanított SZKSZ-t adnának/vennének, akkor lehetne átlagot számolni.
Tudod, minden annyit ér, amennyiért vevőre talál, tehát ha épp nem kell senkinek, akkor 0 Ft, de ha valakinek csak az hiányzik a gyűjteményéből, és ad érte 100eFt-ot, akkor annyi. :)
A többi hatástalanított fegyver árából kiindulva egy hatástalanított SZKSZ sacc/kb 60e Ft-ot ér, +-60% az alábbiak szerint:
1.) Milyen állapotú;
2.) Hiánytalan-e;
3.) Hogyan hatástalanították;
4.) Megvan-e hozzá a hatástalanítási bizonylat;
5.) Milyen alakulat használta;
6.) stb.
Üdv: PéterÉs ezt az időt a városból ki és be a dugóban fogod tölteni.
Én csak sorozott voltam így nem nagyon van tapasztalatom, de ezt a keveset megosztanám.
"A AMD egyetlen jó alkatrésze pont a csőszájfék volt , kompenzátorról csőszájfékre váltva nem nagyon érezni különbséget de fordítva már érezhető a csőszájfék jótékony hatása ."
A csőszájfékben akkor rendült meg a bizalmam, amikor a kezembe nyomták az egész kiképző század (kb 130db) csőszájfékét (valamiért nem cseréltük vissza a csőszűkítőt) és a terepről vissza kellett cipelnem a laktanyában. Azalatt a néhány km alatt volt időm elátkozni az összes felmenőjét annak aki kitalálta ezt a vackot.
"A tűzváltó azért nem olyan rossz egy kis gyakorlásal jól kezelhető , bár szerintem se a legjobb megoldás . (Valószínüleg ízlés kérdése , de nekem az M-16A2 még rosszabb megoldásnak tűnt .)"
Mirre éles helyzetben betaláltam volna az egyeslövés helyzetbe addigra háború már rég véget ért volna. Az anyaalakulatnál új AK-63D kaptam, ennél még nehezebb volt.
Bár szépen összeszedett írás (nekem egy kicsit "szoba" szagú) néhány észrevételem azért volna .
A AMD egyetlen jó alkatrésze pont a csőszájfék volt , kompenzátorról csőszájfékre váltva nem nagyon érezni különbséget de fordítva már érezhető a csőszájfék jótékony hatása .
A tűzváltó azért nem olyan rossz egy kis gyakorlásal jól kezelhető , bár szerintem se a legjobb megoldás . (Valószínüleg ízlés kérdése , de nekem az M-16A2 még rosszabb megoldásnak tűnt .)
A tárcsere - SZVSZ(!) - pont az AK-n jobb és gyorsabb még a plusz töltőfogás ellenére is . (M-16-nál illeszteni kell .)
Bár jobbkezes vagyok az utóbbi években rászoktam a balos gyakorlásra is (jobb későn mint soha :)) de a legkevésbé sem volt zavaró a hüvelykivetés .
Az AK-63D válltámaszában semmilyen törés nincs , a csőtengellyel párhuzamos . A tusát most meg nem mondom , nem szeretem így nem is nagyon lőttem még vele .
Néha olyan kézenfekvő "hibákat" hagynak meg a fegyverekben, amiket a "laikusok" is pillanatok alatt észrevesznek, a konstrüktőröknek meg nem szúrja a szemét..
Nyilván olyan biztosító lenne az ideális, ami fogásváltás nélkül működtethető, nem kattan hangosan, és sötétben is tapintással megállapítható, hogy melyik állásban van."
Ha fegyver van a kezemben, én mindíg lőni akarok. :))
Viccet félretéve: a biztosító/tűzváltó tényleg nem túl jól sikerült az AK-n (és klónjain).
Kirpóbáltam, jobbkezeseknek is fogást kell váltani. :(
Nyilván olyan biztosító lenne az ideális, ami fogásváltás nélkül működtethető, nem kattan hangosan, és sötétben is tapintással megállapítható, hogy melyik állásban van.
Ha bealakítasz a fegyverbe (kihajtogatod a tűzváltókart), tényleg lehet mutatóujjal kezelni, de felhúzáshoz/tárcseréhez így is-úgy is le kell venned a kezed az előágyról/mellső markolatról, és ilyen többször előfordulhat, kibiztosítani meg csak egyszer kell (és ha van egy kis eszed, ezt nem akkor teszed meg, mikor már rádlőttek)!:)
"Szerintem arra gondolsz, hogy ha jobbkezes vagy, akkor a jobb kezed mutatóújja az els.billentyűn, és fogásváltás nélkül tudod kezelni a tűzváltót, a jobb kezed hüvelyújjával."
haat, ha AK-nal huvelykujjal mozgatod a biztositot, akkor nagyon sokat gyurtal ra.:-)))
Szerintem arra gondolsz, hogy ha jobbkezes vagy, akkor a jobb kezed mutatóújja az els.billentyűn, és fogásváltás nélkül tudod kezelni a tűzváltót, a jobb kezed hüvelyújjával.
Ha viszont balkezes vagy, akkor el kell venned a jobb kezedet az elülső markolatról (vagy az előagyról), tehát fogást kell váltanod.
"balkezesek csak különféle praktikák alkalmazásával képesek használni (külön mutatvány balkezesek számára a tűzváltókar kezelése)."
Na, ez az egy, ami nem igaz (a többi dologgal egyetértek)!
Harci helyzetben ugyanis a segítő (jobbkezeseknél a bal, balkezeseknél a jobb) kéz működteti a biztosító- és a felhúzókart, tehát itt előnyben vannak a balkezesek, nem a fegyver alatt vagy fölött átnyúlkálva kell a kezelőszerveket működtetniük.
Az AMD-65
Egy kézifegyver ergonómiai kialakításának általánosan elfogadott szempontjai szerint a fegyver kezelése legyen egyszerű, a lövés a lehető legkisebb megterhelést okozza a lövésznek, a kezelőelemek kialakítása zárja ki a helytelen kezelésből származó balesetveszélyt, az irányzóelemek gyors és pontos célzást tegyenek lehetővé, a tárcsere gyorsan legyen végrehajtható. Mindezek tükrében az AMD–65 gépkarabélyt a következők jellemzik:
– A fegyvercső 98 mm-rel rövidebb az AK-fegyverek csövénél, emiatt rövidebb lett az irányzóvonal is, valamint megváltozott a lövedékröppályák íve. Ez a változás azt jelenti pl., hogy 100 m-re alapirányzékkal (amely megfelel a 300 m-es távolságnak) a találat 330 m magasságban van a célzási ponttól, míg az AK-nál ez csak 270 m, a tízes kör sugara viszont a körkörös céllapon 50 m. Eszerint valamelyik fegyverrel az adott céllapra – alapirányzékkal – elvileg sem lehet kiválót lőni. A rövidebb cső miatt a fegyvert csőszájfékkel látták el, amelynek kicsi (12%) a hatásfoka, viszont megnövelte a lövőt érő hangterhelést, ami a rövidebb csőből kiáramló nagyobb nyomású gázok miatt már amúgy is nagyobb volt, mint az AK-nál. (Emellett, a csőszájfék miatt, az eredetileg 98 mm-rel rövidebb csőhöz 60 mm hozzájött, tehát a fegyver gyakorlati hossza mindössze 38 mm-rel lett rövidebb!);
– A mellső pisztolymarkolat visszafordított helyzetét a tár kezelése indokolta, így viszont pont ellenkezőleg áll, mint azt a kényelmes fogás megkövetelné. A kifordított bal csukló olyan izomtónust kényszerít a lövőre, amely – főleg hosszabb célzások esetén vagy sorozattűznél – a kéz remegését válthatja ki;
– A csőből készült válltámasz nem képes célzáskor jól megtámasztani az arcot, sorozatlövéskor kimondottan kellemetlen.
A további észrevételek minden Kalasnyikov-fegyverkonstrukcióra egyaránt igazak:
– A fegyver tűzgyorsasága sorozatlövéskor olyan frekvenciájú lengéseket kelt (10 Hz), amelyek meglehetősen közel esnek egyes testrészek saját frekvenciájához, ez főleg sok hosszú sorozat lövésekor okoz korai elfáradást;
– A fegyvertusa elméleti tengelye oly mértékben van megtörve a fegyvercső tengelyéhez képest, hogy az tüzeléskor jelentős felrántó-nyomatékot ébreszt. Sorozatlövésnél ez a nyomaték 10 Hz-es függőleges irányú lengést gerjeszt. Ezt a hatást csupán látszólag mérsékeli a kompenzátor, mert ez a szerkezeti elem csak akkor lép működésbe, amikor a lövedék után nyomuló gázok elérik, míg a fegyver függőleges mozgása gyakorlatilag a lövedék megmozdulásával egy időben megkezdődik;
– A tűzváltókar nehezen kapcsolható, viszont ha egyszer megmozdult, nehéz beletalálni a keresett tüzelési módba. Főleg bebiztosításkor várható a tenyér becsípődése a váltókar és a tokfedél lemeze közé;
– A tárcsere ideje az AK-fegyvereknél átlagosan 5 s (az M16-nál ez csak átlagosan 3 s) – a tárnak a tártáskából való kirángatásához szükséges idővel most nem számolva-, mert a tárcserét követően a zárkeretet újra fel kell húzni. Nem szerencsés megoldás az sem, hogy a tár kiürülését csak a kakas halk csettenése jelzi;
– A fegyver jobbkezes, jobbszemes lövő számára készült, a balkezesek csak különféle praktikák alkalmazásával képesek használni (külön mutatvány balkezesek számára a tűzváltókar kezelése). Bal kézzel és szemmel való tüzeléskor a felhúzókar a lövő arca előtt (részben a látóterében) zavaróan leng, ehhez járul a kirepülő hüvelyek, valamint a töltényűrön és a tokfedél résén keresztül kiáramló égéstermékek zavaró hatása;
– A fából készült mellső pisztolymarkolat nem kínál határozott megfogást és erősen sérülékeny. (A bal kéz nyomatékát nagyobb karon működteti, mint az alsóágyas fegyvereknél.)
A felsorolt ergonómiai problémákat – a fegyver szerkezetét alapjaiban nem érintő átalakításokkal – már évtizedek óta megszüntethették(tük) volna. Ezért (hanyagság, igénytelenség miatt?) azonban jelenleg a Kalasnyikov-fegyverek ergonómiailag a leggyengébbek közé tartoznak a világon, és ebből a szempontból elavultnak tekinthetők!
Mindenképpen ergonómiai kérdés a lövésből származó hátraható erő hatása is. Az impulzustétel értelmében a fegyver impulzusa (amiből a lövőt érő terhelés származik) a lövedék tömegétől és sebességétől függ. Ez az érték vitathatatlanul kisebb a kis űrméretű fegyvereknél, mint a 7,62 mm-eseknél, tehát azok a lövészre kisebb terheléssel hatnak, ugyanakkor nagyobb lőtávolságokon kisebb a hatásuk. A 7,62 mm-es 43M töltény tömege 16,4 g, az 5,56-os SS109-é 12,3 g, 30 töltényes tárakkal számolva, valamint feltételezve, hogy egy javadalmazás töltény 5 tár, ez azt jelenti, hogy 5,56 mm-es SS109 tölténnyel a katonának 615 g-mal kevesebbet kell cipelnie. Ez mindenképpen jelentős értékelési mutató (tulajdonképpen a kis űrméret – hozzáértő számára-egyetlen számottevő előnye a hagyományoshoz képest).
Mindezek alapján arra az általános kérdésre, hogy elavultak-e napjainkban az MH Kalasnyikov-rendszerű fegyverei, nem lehet határozottan sem igennel, sem nemmel felelni.
Megbízhatóságuk, 200 m feletti tűzerejük és találati pontosságuk mindenképpen megfelel a kor követelményeinek, azonban ergonómiailag mindenképpen korszerűtlenek, ezért kezelésük jobban igénybe veszi a lövészt, mint a legtöbb, alapvetően későbbi konstrukciójú nyugati fegyveré.
Jelen pillanatban a 7,62 mm-es AK-fegyverek nem tekinthetők korszerűtlennek. Valószínű, hogy a volt VSZ egykori tagjai hasonló gondokkal küzdenek. Meg kell jegyezni, hogy a FÉG 31által gyártott AMM és AKM a nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyet érdemelt ki, az AMP-t meg egyenesen a legjobb AK-variációnak tartják, pl. az Egyesült Államokban. (Ez a helyzet viszont csak addig tart, amíg valamelyik szomszédunk nem kezdi meg csapatainak átfegyverzését.)
Az ezredforduló környékén rendszerbe álló kézifegyverekről jelenleg csak annyit lehet tudni, hogy valószínűleg alig fognak alakban és működési elvükben hasonlítani a mostaniakhoz. Egyesek szerint az elégő hüvelyes töltény térhódítása várható, de azt sem lehet kizárni, hogy a folyékony hajtóanyagok vagy valamilyen kombinált lövedékgyorsítás veszi át a jelenlegi lőporok szerepét. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ezen fegyverek tűzgyorsasága 2000 lövés/min körüli lesz, a lövedék kezdősebessége meghaladja az 1500 m/s-ot, kialakítása pedig alkalmassá teszi a 7-10 mm-es acélpáncél átütésére is. Ilyen feltételek mellett természetesen a 7,62 mm-es Kalasnyikovok már teljesen elavultnak fognak számítani, így cseréjükről mindenképpen gondoskodni kell.
1. Milyen Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyokkal rendelkezik a Magyar Honvédség? Az MH jelenleg 4 féle hazai gyártású Kalasnyikov (AK) gépkarabély-modifikációt használ, ezek közül egyik sem felel meg az eredeti AK–47 típusnak, hanem annak különböző mértékben módosított változata.
1–2. ábra: Az AMP változat (felül) és az AKM-63 változat (alul)
a., AMD–65: a legnagyobb darabszámban rendelkezésre álló, ezért alapvető típusnak tekinthető fegyver. A gépkarabély műanyag mellső és hátsó pisztolymarkolattal, kihajtható válltámasszal, viszonylag rövid (317 mm-es) csővel és csőszájfékkel szerelt változat. Irányzóvonala a csőhossz arányában rövidebb az alaptípusénál;
b., AKMF: az AKM–63 gépkarabélyok fatusásra és faágyazatúra átszerelt változata, az eredeti műanyag alkatrészek pótlásának megoldatlansága miatt (csőhossz: 415 mm);
c., AMM: a szovjet AKM apró módosításával létrehozott fegyver, gőzölt bükkfából készített fatusával és -ágyazattal (eredeti csőhosszal);
d., AMMSZ aláhajtható lemez-válltámasszal szerelt AMM változat (eredeti AKM csőhosszal: 415 mm).
A szintén magyar fejlesztésű, és a világ szakirodalma által a legjobb AK-változatnak tartott AMP-ről még manapság is csak azt lehet megbízhatóan tudni, hogy rendszeresítették 1974-ben, de az MN számára 1992 végéig ellátás nem volt.
A típusok sokféleségének azonban semmiféle harcászati, alkalmazásbeli indoka nincs, csupán az ország mindenkori lehetőségei, vagy aktuális alacsonyabb szintű politikai döntések határozták meg, hogy éppen melyik típusból vásároltak (jellemzően a ma is leginkább használható AMP-ből nem vettek egy darabot sem). Nem volt szokatlan az a megoldás, hogy a hadsereg a fegyvergyár likviditási gondjait soron kívüli vásárlással segítette enyhíteni, a gyár viszont abból szállított, amilyen típus éppen a raktáron volt, vagy amit éppen gyártott.
333–4. ábra: A Kalasnyikov AK-74 (felül) és az AKS-74 változat (alul)
Nincs semmiféle (sem harcászati, sem műszaki) indok arra, hogy 11 éven belül (1963-74) három Kalasnyikov-variációt kellett kifejleszteni, csak az átgondolatlan, koncepciótlan igénytámasztás magyarázhatja ezt a maga nemében páratlan helyzetet. 1974 óta viszont az AKM, AMMSZ, illetve AKMF módosításán kívül egyáltalán nem lehetett hozzányúlni a fegyverekhez, még a vállalat által kifejlesztett kis kaliberű NGM-re (5,56 mm-es AMM) sem volt igény.
Tovább növeli a gondokat, hogy a felsorolt típusok nem jellemezhetik semmilyen sorrendben a technikai haladást, azaz az idő múlásával a fegyverek nem lettek korszerűbbek. A korszerűsítés nem a harcászati alkalmazhatóságot növelte (még akkor sem, ha az volt a kimondott cél), hanem többnyire technológiai okokból történt. Az AMP például sokkal modernebb, mint az AMM, vagy az AMMSZ.
Némethonból lehet rendelni, nekem is onnan van, de nem 100%-ig kompatibilis az Izhmash féle termékekkel, kicsit reszelni kell rajta. Persze, ha neked nem orosz van, akkor ki tudja? :)
Fősuliban kötelező leadandó dolgozat témája egy puska vagy pisztoly működés leírása, feltételezem hogy fizikai/konstrukciós paraméterekkel. Tudtok olyan oldalt ahonnan a kaláról tudnék tervrajzot, működést, fizikai jellemzőket letölteni?
