Manu Chao alig néhány nappal azután, hogy még kimásolt egy új kislemezdalt (Mr Bobby) a tavalyi Proxima Estacion: Esperanza albumról, máris új CD-vel áll elő: a kísérőzenekara nevét viselő Radio Bemba Sound System egy párizsi fellépést megörökítő koncertlemez.
"A dalszerzésnél és a stúdióban a marihuána jó asszisztens. Nem tudom miért, de inspirál. Amikor viszont színpadra lépek, sosem használok marihuánát. Az egy másik dolog. Akkor nincs rá szükségem, akkor a snapszot preferálom" - mesélte az est.hu-nak adott interjújában Manu Chao, de koncertjei másban is gyökeresen különböznek stúdiólemezeitől. A Clandestino (1998) és Proxima Estacion: Esperanza (2001) albumok intim hangulata és akusztikus dominanciája helyett élőben fékevesztett őrjöngést, elektromos gitárokat, hangerőt és hangszeres virtuozitást kapunk, egy mediterrán és egy karibi karnevál fúzióját spanyol, francia és angol nyelven. Vagyis valami olyasmit, ami Manu 1987 és 1995 között működő zenekarát, a párizsi székhelyű Mano Negrát jellemezte. A kilenc tagú Radio Bemba Sound System élén Manu két óránál is hosszabb koncertjein előszed egy rakás Mano Negra-számot is (Machine Gun, Peligro, Casa Babylon, Mala Vida, The Monkey, King Kong Five stb.), tallózik első és második szólólemeze anyagából (Clandestino, Welcome To Tijuana, Por El Suelo, El Viento, Minha Galera, La Despedida, La Primavera, Promiscuity, Mr Bobby stb.), játszik olyan szerzeményeket, amik csak válogatáslemezeken hozzáférhetőek (a Fuerza! albumra készült La Trampa) vagy maxik bónuszdalaként jelentek meg (a koncertlemezt nyitó Bienvenida a Tijuana például ilyen), sőt bemutat több kiadatlan kompozíciót is. A lényeg azonban nem a mit, hanem a hogyan: egy szuszra, megállás nélkül, hihetetlen lendülettel, energiával és ritmikai váltásokkal, átcsapva egyik dalból a másikba, azok egyes elemeit variálva (a Por Donde Saldra El Sol? például a Clandestino versszakaiból építkezik), sokat a lemezváltozattól radikálisan eltérő formában prezentálva, némelyikből csak rövid motívumokat használva (a legnagyobb slágert, a Bongo Bongot a koncertlemezen csupán egy alig egyperces részlet, tulajdonképpen csak a refrén ismételgetése képviseli!). Mindezt kábé 30-40 perces blokkokra osztva, köztük néhány perc pihenővel (ami alatt valószínűleg snapszolnak), aztán kezdődik minden újra. És ez így megy két, két és fél órán át... "Radio Bemba, Radio Bemba, que paso que paso..."
Na ez ennek a koncertlemeznek az egyetlen hibája: hogy nem egy teljes anyag, nem elég hosszú! 65 perc, ami Manunál pont egy fél koncert! Érthetetlen, hogy miért nem dupla CD-ben gondolkoztak, simán megtehették volna, és azon rajta lehetett volna minden, több kiadatlan dal, például a wieseni és budapesti koncerteken egyaránt frenetikus sikert arató Marijuana Boogie című dal is. Ezért bizony pontlevonás jár, de az anyag még így félbevágva is annyira jó, hogy csak egy.
Manu Chao koncerten: 10/10
ez a koncertlemez: 9/10
Na a koncertig nem jutottam el, ellenben belehalgattam az uj Manuba meg Zebdaba. A Manu Chao szerintem nem igazan jo, lenduletesebb a szololemezeknel, de nekem mar a Mano Negrabol se a spanyol essunkneki-hangulatu szamok a kedvenceim, plusz szerintem a felvetel minosege is hagy kivetnivalot. Az uj lemez alkalmabol viszont a FNAC-ban 10 eurora lement minden Mano Negra es Manu Chao meg related items. En a Los Carroyost vettem meg, Manu meg a Francois Hadji-Lazaro (Pigalle, Les Garcons Bouchers) meg a Wampas nevu gyerek (les Weampas) meg valami altalam nem ismert Schultz, egy CD-n a mindosszesen mehjelent ket lemezuk.
Az uj Zebda szerintem nem rossz, de be van lassulva az, amit meghallgattam: mint amikor az ember az Acoustic Clubbingot hallgatja az eredeti Negresses Vertes utan.
Parizsi ujdonsag: Manu Chao + valami sound system, live. Megnezzuk, ez csak a varost elaraszto plakatok alapjan.
Az uj Zebda meg allitolag gyengebb a korabbiaknal. En addig is elmegyek holnap a Les Motives (Zebda meg a haverjai) koncertjere...
BM! nem tudunk találkozni, bocs. családi ügy. viszont a listát eljutattnám mindenképpen, oké? ha visszajöttél majd odaadom a cédéket. elkalapomlam (elkalamoltam) a számodat. este hívlak.
Akkor inkŕbb csutortok, holnap csak elvétve talŕlkozom magammal.
Na megyek, rendrakŕs kozben menjen a Latin Groove, funkyval, hip-hoppal meg elektronikusan basztatott salsa meg kubai. A klasszikus Compay-féle Chan Chan atirasa egy marseille-i zenekartol pl. igen hatŕsos.
pennant, csörögj rám, ma este lenne pl. alkalmas, ha megvagy a máslásokkal. Van új anyag is - a Putumayo Latin Groove lemeze nagyon igéretes, rögtön be is figyelt, na meg viszem a Noir Désirt és a Louise Attaque-ot, bár utóbbi nem azonos súlycsoport.
meg egy rozsdás tipli az Eiffel torony 27. emeletéről:) (a megbeszélteken kívül, ami ügyben hívlak)
szóval Bagolymondja komának többszöri próbálozásom ellenére sem sikerült a Fermin Muguruza hanganyagot megkedvelnie. ebben nem a nóták a hibásak, hanem fent nevezett frankofil egyed elutasító magatartása:) na jó, a baszk nyelv nem cseng úgy mint az elegáns francia, de akkor is.
szóval Ferminünk is a napokban várja soron következő csemetéjét (27-re prognosztizálva). de maradjunk még meg a punk korszakát követő szóló karrier első átütő sikerénél a Brigadistak Sound Systemnél. a Párizsban, Los Angelesben, Barszelónában, Rómában, Caracasban, Kiskunfélegyházán, Havannában, Buenos Airesben és Londonban rögzített albumon minden nótát mással featuringol emberünk. így egyet a P18-cal, másikat Manu Chaóval. (hogy a Todos Tus Muertost, vagy a Radici Nel Cementot már fel se emlegessem)a Manus "Mapuxte" (amit a kolegákkal csak "ro-mapuceráj"-nak énekelünk, ó azok a közös karaoké sók) felismerhető a sajátos, már a Clandestinon is hallható kulcstartóvijjogásokról, afrikai asszonykórus vakkantásokról stb. tudjátok, amely zörejek félreismerhetetlenné tesznek egy Manu Chao etűdöt.
Pennant, csak jelzem: francia es toulouse-i baratnom azzal fenyegetodzott, hogy megveszi nekem ajandekba az uj Zebdat :)))
Egyebkent meg remekul sikerult a zene-cserebere Pennanttal, bar nem sikerult meggyoznie engem a baszk zene felsobbrendusegerol. Addig is kez- es labtorest a megprobaltatasokhoz :))
Ja, 15-en megyek Parizsba, kell valakinek valami? :)) (csak felig vicc)
olvasok, írok és hallgatok:)
csak most éppen vizsgáimat morzsolom.
de vannak nekem is híreim a latin-world-manu zene világából.
pl. két hete, aug. 22-én megszületett a negyedik!! nem kölök, a ZEBDA új albuma. Zorrós feeling a borítón, kis cigánygyerek beöltözve, álarcban, karddal kezében. honlap nagyon tetszetős (flesh bohócságok), bár informatív értékét kétségbe vonom: www.zebda.fr
Huhh, ezt igazából egészében meg kéne szerezni... Nekem a két Dusminguet-es darab van meg róla, az El mig amic nem tetszett igazán, a Yo soy la Rumba viszont zseniális.
kaixo!
.
kaptam egy számot erről a lemezről:
king of rumba az "el gitano anton"-t.
sargento garcía, peret, dusminguet, macaco, ojos de brujo, fermin muguruza (olvasol pennant? :)) stb.
akinek bejön a rumba, az mindenképp szerezze be ezt a számot.
.
"que peret saco la guitarra y les dijo - pam! pam! pam! acesino!"
kaixo'
.
megkaptam pennant koma, vagyis már tisztáztuk, na.
más.
luaka david byrne (talking heads) féle kiadó - ha minden igaz - és mindenféle jó népek kultiválják.
akiket javasolni jöttem az a los de abajo, mexikói salsa-punk, vagy tropipunk, tök lényegtelen, nagyon jó zenével, onda zapatista beütés rajtuk van.
aki pedig engem érdekelne: susana baca. elvileg afro-perui zene, nem ismeritek véletlen?
és manimal, annak akit érdekel a Manimal együttes. pár zene, egyik egy Macaco feldolgozás, a szöveg portugál.
*közben a Manzanita kubai cigány együttestől a "hueso na ma" c. szám lüktet a fülében*
azken!
