Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Nekem is ez motoszkál a fejemben, de nem panaszkodik azon a részen fájdalomra, és nem akarom megrémiszteni, mivel nem is vagyok benne biztos egyenlőre, hogy tényleg erről van-e szó. Pestre, de még Egerbe sem nagyon akaródzik neki kimozdulni, azt mondta, hogy befejezte az orvosjárást... Szerettem volna mellé segítséget az önkormányzattól, mivel 100 km-re lakunk egymástól, és akartam, hogy valaki bevásároljon neki, meg segítsen a fürdésnél, de össze is vesztünk egy picit, mert hallani sem akar róla, mivel "az" egy idegen és ugyanezeket a szomszédok is megteszik neki, akik nem idegenek. Hozzánk költözni sem szeretne még egyenlőre, mert az ő magánszférája az az övé....
Tegnapelőtt elesett, kiment a sürgősségi, törés nincs, és akkor hívtam pont mikor kint voltak nála, és ahelyett, hogy elmondta volna mi van, lerázott. Nemrég tudtam meg, hogy mi történt.
Épp most küldött képeket, a papírzsepijéről, amiket tegnap készített: véres volt tegnap a köpete. 😔
Azt mondta, ma nem produkált ilyet, és nem fáj neki semmije, csak a szokásos.
Megrázó beszélgetésünk volt, mert azért ez a köpet mégiscsak jele lehet a daganat beindulásának, de azt mondja, hogy lehet, hogy az eséstől volt, vagy nagyon erőlködött stb. Műtét, kemo, sugár továbbra sem jön szóba nála, mert nem akarja.
Kicsit elkenődtem, mert már máskor is abszolút tudatosan beszéltünk a rákról, a végről stb., de ezzel a köpettel és azzal szembesülni, hogy lehet, hogy most kezdődik az az út, amiről eddig csak beszéltünk, nagyon nehéz, és ilyesztő.
Múlt héten voltam nála, és két hét múlva megyünk megint, meg tényleg minden egyes napon órákat beszélünk telefonon, de aggódom. Nagy támasza vagyok neki, és imádjuk egymást, viszont ő egy nagyon domináns személyiség, ezért az van amit ő akar. Erős nő, és most is határozottan viselkedik, de nem tudom mi dúl a lelkében most éppen.
Abban megegyeztünk, hogy ha fájdalma van, akkor szól.
Bő lére eresztettem, de azt hiszem ez az új tünet sokkolt... Ne haragudjatok.
Már otthagytam úgy 3 éve a gyógytornászt, két éve gyógypedagógusnak tanulok Egerben, de azért köszi, hogy gondoltál rám :) De eléggé elképesztő, hogy itt mennyire nincs ellátás a járvány miatt... Ha jövő héten se találok semmit itt, akkor felhívom a doktornőt, hogy mi legyen...
Már nehogy néhány ide nem illő komment miatt tünj el!!!!! Észre se vedd őket. Ha valaki, hát te idevaló vagy. A súlyoddal viszont vigyázz, az okozhat fáradékonyságot. Ezzel se foglalkozz, csak az irígység beszél belőlem, mert egy betegség miatt fogytam:) Képzeld, géppel sütök kenyeret, fúúúj:DDDDD de ebben a melegben nincs szívem a sütőt is bekapcsolni. Egyébként mi sem voltunk kontrollon covid óta. De élünk!!!! Nem ez a fontos????
Magam is nagyon szeretem a pocakom (bár így is 52 kiló vagyok...), és szeretek is főzni. Régi álmom, hogy savanyítok házilag káposztát, csak hát a panelbe....
Mindíg mikor írsz, szinte látom magam előtt az ételeket.
Mivel nem bírok sokat állni, talpalni, így ülve, tálkákba elő szoktam készíteni az apróra vágott hozzávalókat ahhoz amit főzök, és mint a receptvideókba, már csak a serpenyőbe kell rakni. És ezt a tálkás részét a főzésnek, imádom, mert a színes zöldségek stb, egymás mellé kirakva a konyhapultra, azt a látványt nagyon szeretem.
Ha jól emlékszem Te gyógytornász akarsz lenni. Az lenne a kérdésem, hogy a Semmelweisz Egyetemre jársz-e?
Nem tolakodó akarok lenni, csak ha az SE-re jársz, akkor ott most elindult egy családbarát rendelés, aminek az a lényege, hogy az SE hallgatóknak, meg a dolgozóknak leszerveznek időpontot rendelésekre, ha vizsgálatra van szükségük. Nagy részleteket én sem tudok, de nálunk van ez a rendelés, és ha SE tanuló vagy szívesen beszélek velük. Na ezért kérdezlek. 🙂
Köszönöm érdeklődésed. Még itt vagyok. Egyenlőre nincs semmiféle rosszabbodás. 18 hónapja elmaradt a kontroll a covid miatt, így biztosra nem tudok.
Egyre inkább fáradékonyság vagyok, de azért, - bár nehezen -, mindent elvégzek. Küszködök a nagy melegtől én is. A tegnapi "hűvös" 31,8 C fok, enyhe folyamatos szellő kis felüdülést okozott, tudtam egész nap a kertben maszatolni, jót aludtam óriási tujafám alatt.
Kovászoltam káposztát, iszom hűtve a levet, hűsít, igazi bio vitamin bomba.
Én is jó sokat alszom, étvágyam van, meg is látszik, elhagytam a 110 kg-ot.
Most már szinte itt csak olvasok, az írásról "leszoktattak" a rosszindulatú negativolók.
Kedves Virágsziv! Köszönöm az érdeklödésedet. Jelenleg minden a régiben. Július elején megyek az onkológiára a szokásos ellenörzésre, utána az egyetemi klinikát ajánlotta egy endokrinológus. Àllitólag ott foglalkoznak a ritka daganatos betegségekkel. A legutóbbi vérsüllyedés eredményem elég rossz volt, de nem tudom, hogy ez most a betegségemre utal-e.
Feltétlenül jelentkezem a vizsgálat után és gondolhatod, már most udeges vagyok.
Ja, kaptam kétszer modernát, be lettem oltva én is :) Remélem már nem zárnak be újra, mert ez az itthonlét ki tud készíteni rendesen, legalábbis én már nagyon unom.
Velem nem sok, enni azt már majdnem mindent tudok, a csípőset nem bírja még a torkom. A szám meg a torkom se tökéletes még, a torkom az fáj rendszeresen, de már megszoktam. A sugárból még visszamaradt a reflux, ilyen refluxos köhögésem szokott lenni. A nyakam az szép, párazor lejött róla a bőr, bebarnul, aztán lehámlik, úgyhogy kenem hámosítóval. Csak azt nem tudom, hogy kell-e plusz védelem, sál vagy naptej. Ja meg az a jó, hogy most tartom a súlyom, ha már lefogytam, maradjon is így. Volt MR, dokinő azt mondta, hogy tumormentes vagyok, de nem bízom el magam, ha a saját véreredményem is becsapott tavaly. Kéne serezni endokrinológust, de csak októberre adtak időpontot, úgyhogy lehet jobban járok, ha most elintézem magánban, aztán majd keresgélek orvost. Egyetemnél még ma írok a két gyakorlathoz beadandót, hát káosz volt ez a félév is, megint, de ma már leadom, aztán nyugi lesz szeptemberig és már csak dolgozni kell nyáron. Ezeken kívül minden tárgy megvan, úgyhogy másodévet végre befejezem, aztán már csak 2 van még hátra.
Látens, nem semmi a sztorid, hogy mindig történik valami! Jobbulást! Virágszív a te anyukádnak is jobbulást, azért vidd el orvoshoz, az ascites (hasvíz) az nem jó, ha van, lecsapolják neki és jobban érzi majd magát. Remélem veled már minden rendben van. :) Mesélj azért te is :)
A pöttyeim múlóban. Viszont kedden voltam szemészeten a kettős látás miatt. Naná, hogy elromlott a gép.
Tegnap voltam a zuglói Scano-Med cégnél, a PET-CT vizsgálat miatt. Naná, hogy áramingadozás miatt ez is elmaradt.
Mi8 jöhet még?
Sajnos mostanában sokat köhögök én is. Ez lehet a reflux miatt is, mert általában fekve többet köhögök. De akár a jobb tüdőben lévő állítólagos áttét miatt is. Vér nincs a köpetben, ez ad némi reményt, hogy megint tévedtek a mellkas röntgen esetében, mint sündisznó a WC kefénél.
Én a hasmenés esetében rafináltan jártam el. Saját tapasztalat alapján Emetron hányinger elleni gyógyszert szedtem, mert az nálam megfogta. Ártani nem árthat, viszont egy próbát megér.
A fogyás mellett kialakuló nagy, feszes has az ascites jele, ki kell vizsgálni, mert meglévő rosszindulatú daganatnál hasi vagy kismedencei áttétre is utalhat. Az ascitest le kell csapolni, mert nagy mennyiségnél nehezíti a légzést és csökkenti az étvágyat (nyom mindent a sok víz). Lecsapoláskor gyakran elküldik a folyadékmintát tenyésztésre és citológiára.
Helga kicsi lány, mi van veled? Gerisoft? Japipapi?
Ki, hogy bírja ezt a meleget?
Kicsit elmaradtam, mert végig akartam olvasni a fórumot. Hát sikerült... De ezt még fel kell dolgoznom, még nem tudom megfogalmazni mi dúl a lelkemben...
Viszont, most már élőben tudom követni a sorsotokat, drukkolni.
Más:
Mint tudjátok, Édesanyámnak immár 4. éve ott van a dög a tüdejében, és 2019-ben elengedte ezt a dolgot, nem akart kezelést. A hétvégén leutaztam hozzá, és azt látom, hogy lefogyott, de nagy a hasa. Nem csont sovány, ilyenről szó sincs, meg igazából étvágya is van, de sokat alszik. De mikor segítettem fürdeni láttam, hogy fogyott, és a pocakja olyan feszesnek tűnően nagy, (ami miatt egyébként ő azt hiszi kövér), és meg van ebben nyugodva. Szerintem többet is köhög, mint szokott. Eddig azt gondoltam, hogy mint Moró Ildikónál (remélem jól emlékszem...), neki is sok évig nyugiban lesz a daganat, de most elgondolkodtam azon, hogy nem -e beindult neki.
Én most nem riogattam ezzel, hisz mit is érnék vele, ha egyszer ő már döntött, de gondoltam megosztom veletek, mert kivel is osztanám?...
Sajnos bátyám is beteg lett. Küldő gyomorrákot diagnosztizáltak gerinc áttéttel. Mondjuk a gyomorrákra úgymond nincs bizonyíték, csak a markerek jeleztek.
Abban kérném a segtíségeteket, hogy mivel lehetne enyhíteni a folyamatos hasmenéses mellékhatást?
Most már folyamatosan jelen van a kezelések után.
Illetve, a doki azt mondta, hogy a láb zsibbadása elmúlik, ha jobb idő lesz, de gyakorlatilag nem érez semmit térdtől lefelé.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy jelentkeztél. Amiket leirtál, az kész horror. Ugyanakkor élvezetesen irtad le a kálváriádat. Mindenképpen követendö példa vagy. Ha belegondolok, hogy minden vizsgálat elött mennyire tele van a gatya, akkor szégyellem magam.
Te egy igazi példakép vagy.
Most azok a vörös pötyörkék elmúltak vagy még megvannak?
Hat mondjuk nem volt min vidulni eppen mint ahogy irtad de elegedettnek lenni igen hogy megint beintettel a betegsegnek, veled nem lehet kitolni es kesz.
Majd csak jon jelentos javulas de addig is szepen atugrod az akadalyokat mert te ilyen vagy!
A sulyodat azt probald tartani, enni amennyire csak lehet mert az ad energiat a szervezetnek.
Bár a hírek rémesek, te viszont úgy érzem viszonylag jól vagy és főleg a humorodnál. Gondolom sokszor feltetted te is ezt a kérdést, mi a nyavalyának kell mindig történnie valaminek, ami nem jó? A kérdés marad költői, te viszont vigyázz magadra, a pötty idén nem divat, pláne ne ekkora mennyiségben. Örülök, hogy otthon vagy!
Nahát, ilyenem volt gyerekkoromban... minden éjjel próbáltam megszámolni, hány emeletes a Heim Pál kórház mellett az a magas épület, de sokszor belezavarodtam...boldog 80-as évek eleje... de lehet, még csak 70-es vége...
Szia mindenki! Először is, nagyon köszönöm a támogatásotokat, nagyon jól esett, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy jobban legyek!
Akkor jöjjön a beszámoló. Három órán múlt, hogy nem köszöntem be Luciferhez. Azaz a Főni majdnem behúzott a csőbe, mint villanyász a vezetéket. Történt, hogy időpontom volt a fehérvári SZTK-ba, az onko-pszichológushoz. Muszáj volt menni, mert néha én is beleállok a földbe, mint a szőlőkaró. Előző szombaton a könyökömön ismét kiütések lettek, majd a bokámon is megjelent néhány vörös folt. Gondoltam, mivel úgyis a kórházban vagyok, hát beugrom az onkológusomhoz, úgyis régen láttam. Mutattam Neki, azt mondta, vegyek irányt a sürgősségire mert, ennek fel sem tréfa. Elballagtam, de alig 47-en kókadoztak ott, hát gondoltam várjon az, akinek hét anyja van. Beültem az autóba, de valami azt súgta, nem menj haza vazze, mert átmész házmesterbe és beadod a kulcsot. Visszamentem, és némi kaland után fél tizenkettő tájékán be is toltak egy rokitaxin a váróba. Mintegy másfél óra várakozást követően egy asszisztens megnézte a kiütéseket, vért vettek, majd EKG. Délután négy óra magasságában végre orvos is látott, viszont addigra a zerge vastagságú lábszáram 60 cm-esre dagadt, és így nézett ki:
Kaptam Tramadol-t és Cerucal-t infúzióban. De annyit értek, mint gyümölcsfáknak a térdzokni a tavaszi fagyban, vagy mint múmiának a Nivea. Közben voltam CT-n is a kettős látás miatt, de jelentem, nincs sem dagi, sem vérzés. Azaz alapból vagyok gyagyás és immár ragyás. Mindenesetre közös megegyezéssel felkerültem a Belgyógyászatra. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs nálam se pénz se csereposztó. Még szerencse, hogy legalább az alsógatyeszt lecseréltem reggel, így nem volt elől jaffás és hátul csokis. Sajnos ez a zoknimról már nem mondható el. Mivel a lábam beledagadt a cipőbe, amikor a két nővér közös erővel leráncigálta a lábamról, miközben sziszegtem mint kígyó a bokorban, az olyan büdös volt, hogy Belzebub is kitagadott volna, ha rászagol. Kaptam szteroid és antibiotikum injekciót, amelyek egy óra alatt levitték a lábdagadást. A szombat és a vasárnap aránylag eseménytelenül telt el. Majd kedden szóltam, hogy kéne valami vizsgálat, mert egyébként elpályázok haza, mivel addig semmi sem történt, csak feküdtem ott, mint a lesből támadó ugrókötél. Na, be is indult a gépezet, bár ezen a napon már a negyedik kezelőorvossal találkoztam. Az aktuális szó szerint begaloppozott, mint Tenya színházában a lovak, és eldarálta, hogy akkor lesz hasi ultrahang, mellkas röntgen vér-, széklet és vizelet minta. Hogy ehhez miért kellett előtte pattognom, mint a kukorica a mozi csarnokában, fingom sincs. Közben azért kibuliztam, hogy délutánonként sétálgathassak a kórház területén. Aztán szombaton szólt a főnövér, hogy bejelentkezett a rendőrség, hogy álljak el az autóval az addig parkolt helyről, mert útban van az autó. Kiballagtam a tetthelyre, ahol két rendőr állt, gondolom rám vártak. Az egyik olyan valószerűtlenül vékony volt, hogy ha magában beszél, tuti kihallatszik. A másik meg igazán lebilincselő személy volt, mert annyit sem szólt, hogy bikkmakk, hanem leüvöltötte a fejem, hogy húzzak onnét a picsába. A következő hét hétfőjén volt vizit. Addig nem is tudtam, hogy ilyen is van, mert eddig az úgy elmaradt, mint agorafóbiások nagygyűlése a Kossuth téren. Mikor kérdeztem a főorvos asszonyt, hogy mikor mehetek haza, és úgy általában mit sorsoltak ki diagnózisnak, mivel addigra vagy négyféle verzió is képbe került, ám úgy nézett rám, mint gyújtogató a vizes szalmára a nyári zivatar után. Azt mondta - és szó szerint!, egyrészt még nem dőlt el, másrészt még várnak rám vizsgálatok, így nem tudja. Egy hétbe telt, amíg kisakkozták, hogy a Staphylococcus aureus okozta elsődleges fertőzés okozta szekunder vaskulitis.
Én azért ebben nem voltam olyan biztos tekintve, hogy nekem itt ne sorsoljanak véletlenszerűen bajt, ezért elküldtem a fotókat a lábamról egy gyerekgyógyásznak, akivel előtte már kooperáltam. Azonnal visszaírta, hogy a Staphylococcus stimmel, viszont a másik nem, mivel a kiütések egyértelműen az opportunista Schönlein - Henoch purpura nyomai. Erről ennyit.
Most már itthon vagyok, még vannak gondjaim a szteroidtól - Medrol -, illetve annak mellékhatásaitól, úgymint étvágytalanság, gyengeség, magas vércukor-, és vérnyomás érték.
De örülök, hogy ezt is túléltem, és ismét borsot törtem a nagyfőnök orra alá, így kereshet valami új miazmát, mizériát, bizbaszt vagy bármit, amivel végre eltehet láb alól. Bár azért még ahhoz nekem is lesz egy-két szavam...
Én azért ebben nem voltam olyan biztos tekintve, hogy nekem itt ne sorsoljanak véletlenszerűen bajt, ezért elküldtem a fotókat a lábamról egy gyerekgyógyásznak, akivel előtte már kooperáltam. Azonnal visszaírta, hogy a Staphylococcus stimmel, viszont a másik nem, mivel a kiütések egyértelműen az opportunista Schönlein - Henoch purpura nyomai. Erről ennyit.