nincs új... :(
nem is lenne helyes beleugranom egy kapcsolatba, csak azért, hogy ismét tartozzak valakihez.
a 7végén buliban voltam, ahol megittam pár pohár bort, és reggel egy idegen pasi mellett ébredtem. nem történt semmi, de szeretne találkozni velem. jól lebeszéltem róla. azt hiszem, most a magányt kell megélnem, és ha már tényleg rendben leszek lelkileg, akkor belevetem magam az életbe... :)
Annyira lehet, ugy nem. De nem is ez a lenyeg! a fontos az, hogy az ujjal legalabb olyan boldog legy, mint annakelotte! Hogy hogyan - csak rajtatok all! Hajra!!! :)
Szia Medve, W8800, és Többiek!
8 éves pályafutásunknak (ebből 5 év házasság) vége. Mind a ketten tudtuk már egy ideje, hogy a szeretet nem mindig elég egy kapcsolathoz, de nem tudtuk elengedni egymás kezét. Görcsösen kapaszkodtunk a biztonság furcsa remegő kezébe.
Az első 2-3 nap iszonyú volt, nem tudtam aludni, enni, sírógörcsök, ilyesmi... Már kezdek jobban lenni, csak elég nehéz elhinni, hogy jöhet még valaki aki annyira szeret, rajong értem, elfogad, mint Ő. És ráadásul meg van benne az a hiányzó plussz is.
Pont, hogy nem... ...mindenkinek ételt osztasz (a megjelenési forma ugyanaz) más indítatással: egyszer szeretetből, egyszer meg egy kítenyészett vírusfaj tesztelésekor.
Ugyanez az önnyugtatás - igazi törődés.
Talán ott válik el a kettő, hogy látod-e a másikban a magabiztonságot, hogy nélküled is képes lenni...
Igenis Főnök!
De csak azért, mert látom rajtad, hogy mondandóm lényegének tisztánlátása sokkal jobban érdekel, mint mondjuk a jövő heti lottószámok!
Szóval : Véleményem szerint minden cselekvésünket a lelkünk megnyugatatására irányuló igény motiválja. Ebből a szempontból tök mindegy, hogy ez abban merül ki, hogy mindenkinek lekeverek egy nyaklevest a Váci utcában, vagy ingyenkaját osztok a Bosnyák téren. Az utóbbi cselekvés nyilván népszerűbb lenne, de mindkettő egy tőről fakad.
imogen és többiek, én már rendszresen olvasom laslow "megyek aludni" című naplótopicját, na az a srác amit képes szenvedni az álmai nőéjért, az már tényleg krónikus...
Exem bemeselte maganak, hogy baratkent sose fogunk elszakadni egymastol. Ugye a nagy asztrologus is ezt hozta ki. A SZKV damita altal nyitott topicjaba irtam, hogy szerintem most otthon sir, vagy ha nem is sir, de iszonyuan maga alatt lehet. Ah, nehez helyzet ez igy. Exem leginkabb a sajat lelkiismeretet akarja megnyugtatni, leginkabb errol van szo, en ugy erzem. En masikba is szoktam irni szoval, olvassatok ezt is ==SZ_K_V_II_==--
Amennyiben a "velem miért nem tudott így viselkedni, amikor annyira nagyon szerettem és megtettem érte mindent?" - érzése irigységnek és önbizalomhiánynak minősül, hajlok az egyetértésre.
+ csalódottság, kudarc-érzés és még annyi minden...
Szerettem volna/szeretném érteni, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy - így ezeken rengeteget filóztam... Abban bíztam/bízom, ha megértem az okokat, könyebb lesz kiszállni ebből a helyzetből - könyebb lesz kezelnem bármilyen helyzetet. De hiába tudom, mi okozza, és mit kellene tennem - ha benne vagyok, nem sokkal könnyebb...
Hát, nem tudom. Biztos függ attól is, nagyrészt, hogy az adott kapcsolaton mennyire vagyunk túl. De azon is, kisebb részben, hogy általában mennyire vagyunk irigy természetüek, vagyis önbizalomhiányosak, önállótlanok.
De miért muködnek így az emberek???
Nekem jól esik, ha azt látom, hogy az előző exem rendben van - és iszonyatosan örülnék, ha végre összejönne valakivel, végre megtalálná a mellé való nőt... Amikor szakítottam vele, már akkor is ezt éreztem...
A mostani exemmel viszont szabályosan be tudunk sérülni, ha azt látjuk/halljuk/olvassuk, hogy a másik jól érzi magát, hogy új kapcsolatai vannak... Ráadásul ezt felváltva, fáziskéséssel produkáljuk: ha én már túljutottam ezen a szakaszon, ő tutira belemerül... Közben pedig mindkettőnknek megvannak az új kapcsolatai -ráadásul én minden nap kénytelen vagyok látni is az övét...
Sz*r szitu...
Azon múlna, hogy ténylegesen túl vagy-e a másikon?
Mert ha igen, akkor imogen exe sincs még túl őrajta... Vagy neki csak lelkiismeret-furdalása van?
