Ez egy kijelentés, amit meg kellene magyarázni. Miért az M jelenti az 'ember'-t? Miért nem mondjuk B, mint az araboknál: bashar...vagy G, mint a baszkoknál: gizakia, vagy S, mint a csecseneknél: stag, vagy K, mint a tatároknál: keše....
"eM = Me , ÉN = EM azaz ENNEN, azaz ÖNNÖN, vagy az állat... MÉN/MAN, EMSE/ENÉH/ÜNŐ/NŐ. Ez valamiféle "elsőbbséget" jelent nézőpont szerint. (az m/n közeli hangok)"
Ettől még a kérdés továbbra is fönnáll... Mi miért ezt a hangot választottuk? Milyen jelentése alapján történt a választás?
"A Má-lik az oM-LIKból lehet"
Miért pont az omlikból? Miért nem lehetett fordítva? Mi alapján állítottad föl ezt a sorrendet?
"Az em = M, a magából való kiindululó mozgás, növekedés szavai: Mag-Magasodik"
Ez egy jó gondolat! Az emel, em(el)ő is erről szól.
Igen, ez jogos. "Normális" magyar írással nem is nagyon találkozunk az 1500-as évekig, csak ezzel a hibrid latin-magyar kevert dologgal. Azaz az ezelőtti hangalakokat nem fogadhatjuk el tényszerű és pontos hangalaknak, egy halom hangunk nem megfelelő ábrázolása okán.
Aztán hirtelen egy csapásra megjelent a "normális" írásunk is, persze ezzel párhuzamosan még ment a hibrid is, még 1700-as években is találni ilyet. Mikor már majd 200 éve magyar költők/írók a ma is tökéletesen érthető nyelvet írták már meg...
OMLIK és ÖMLIK is lényegében ugyanaz egy fontos eltéréssel : Előbbit szilárd anyagok valósítják meg, míg utóbbit folyékonyak és gázok.
És az OMOL és EMEL között is van egy lényegi különbség : OM(O)LÁS csak fentről lefelé valósulhat meg. Míg kontra az EMELÉS meg lentről fölfelé történik meg. Még polcról LEEMELÉS esetén is először kissé mindenképp felemelünk csak aztán le.
FELOMLÁS nem nagyon van, legfeljebb BEOMLÁS lehet. Erről jut eszembe a BOMLÁS szó. Ami BOMLIK tán nem BEOMLIK idővel ?.)) A B-OMLIK forma lehet hogy igekötős eleve, és az elején az ott eredetileg a BE...
Ugyanakkor elég problémás ez az M hang, mert nem igazán hangutánzó (a természetben nincs, vagy én nem ismerek ilyen hangot), ezért a jelentését nehéz megfejteni szemben a Z, K, D, T, P, S... hangokéval, melyek "természetesek".
------------
Mert az M hang az M-ber Maga. eM = Me , ÉN = EM azaz ENNEN, azaz ÖNNÖN, vagy az állat... MÉN/MAN, EMSE/ENÉH/ÜNŐ/NŐ. Ez valamiféle "elsőbbséget" jelent nézőpont szerint.
(az m/n közeli hangok)
A Má-lik az oM-LIKból lehet. Az első mássalhangzó hordozza a jelntést.
Mell szónál is elülső résszel kapcsolatos, no meg az emelkedéssel is. A mell más névem emlő, ami emelkedik és az ömöléssel is kapcsolatos. Az Ellés is az Ömléssel is kapcsolatos.
Az em = M, a magából való kiindululó mozgás, növekedés szavai: Mag-Magasodik, eM-ber, eMellkedik, Nő-től a Növendék, Növekedik.
A M valamit mindig közre fog, vagy épp ellenkezőleg "túlnő" magán, vagy veszít magából. Az M egy maghoz, vagy mezőhöz kötött dolog.
Nincsen ott semmilyen oktalan hangváltozás szerintem a MOGYORÓ kapcsán. Egész egyszerűen arról van szó hogy 2 db külön szó képződött erre a magra amit fogyasztunk. Egy darabig párhuzamosan létezett a két kifejezés. 1156-ban már simán megvolt a MOGORO (feltételezem ennél jóval korábban is, csak nincs meg róla írott emlék), és mégis évszázadokig használatban volt mellette a MON kezdetű szó is. Két különböző módon felépített szó egy dologra.
Az egyik szótő a MONY, amit régen tojásra volt szokás ugye mondani. Ennek oka nem lehet több mint egy egyszerű hasonlatosság.
A második szótő meg meggyőződésem hogy a MAG lesz, ugye ez talán nem is olyan hihetetlen hogy egy valóban MAG-ot MAG-ként indítsunk útjára hangalak tekintetében. Régi írásban néhány esetben még MAGYARÓ formában is megtalálhatjuk ezt. Nyilván a MOGYORÓ alakot így O-val kellemesebb használni beszédben.
Jómagam ennél a szóképzésnél nem tudok elmenni azon tény mellett hogy ez egy olajos MAG, és épp ez az amit fogyaszt belőle az ember...
1: Elbeszélünk egymás mellett : én gyököt fordítok mikor azt mondom például hogy LAP és PAL . Mert ez az elem fordítva is gyakorta ugyanilyen értelemmel működik. Te meg már többedjére példálózól kontra a FEJFA és FAFEJ dologgal. Ez egy teljesen másik műfaj, te ott semmilyen gyökszót nem fordítasz meg, egy összetett szónak a szórendjét cseréled. Másik műfaj teljesen, nem ad semmiféle összehasonlítási alapot egy gyökfordításos esetre.
2: Maradjunk annyiban hogy nem ismert bizonyosan. De én azért csak fenntartom a gyanúmat, mert később gyakran van hogy beigazolódik.
3: Itt nincs különösebb kifogásom, lépjünk is tovább.
4: Nem értem mire fel támadod ezt a MÁSZÓ---MOUSE dolgot, mikor az egér egyik jellegzetes tulajdonsága ez. Ráadásul a MUS--MÁSZ szótő is megvan + nyelvünkön ragozottan be lehet mutatni a régi angol MUSKYLLE formát a nyelvünk MÁSZKÁLÓ szavával azonosítva.
Latin MUSCULUS meg MÁSZKÁLÓS. A szó maga nyilván a MOZgásból származhatott el, mint annak egy jellegzetes megnyilvánulása, ez már így egy önálló szó lett. A tágabb értelmű MOZGÁS-sal különösebb értelme nincsen megnevezni állatot, hiszen mindegyik jellemzője a mozgás.)) De a MÁSZÁS/MÁSZKÁLÁS már csak bizonyos fajok kiválósága lesz.
Egyébként világszerte megtalálható még a szó , a latin származtatás önmagában kamu.
Beludzs nyelv : egér + patkány is -------- MUSK vagyis MÁSZIK mindkettő.
Baskír : SISQAN nevezi meg, ebből felismerhető a CICKÁNY szavunk. Ez is magyar képzés.))
Bolgár MISÓK is MÁSZIK Német MAUS csak MÁSZ-ig megy el. Ido nyelv MUSO vagyis MÁSZÓ
Török MUS --MÁSZ és náluk ez alapból rágcsálók gyűjtőneve volt. A rágcsálók közös tulajdonsága hogy remek MÁSZÓK. Perzsa MUSZ---MÁSZ Szanszkrit MUS -MÁSZ Japán MAUSU----MÁSZÓ
Ez az ami mindent megmagyaráz. A rágcsálók remek mászók úgy általában és ezért fordul elő több nyelvben is hogy nem is kifejezetten egy faj (mondjuk egér) megnevezése hanem több rágcsálóféle gyűjtőneve...
>> Ehhez hasonló példa a magyar men-ni, és a megy szó. Két különböző hang van a gyök végén... Vajon miért? A nyelvészet ezt a kérdést képtelen megmagyarázni. <<
Nem hasonló példa, és természetesen a nyelvészet ezt meg tudja magyarázni. A nyelvészet empirikus tudomány, és ennek mentén az megfigyelte azt, hogy a korai ómagyarban bizonyos szavakban a (/n/ →) /ny/ hang /gy/-re váltott. A Tihanyi Alapítólevélben még monarau bukurea és munorau kereku van a mai mogyoróbokorra és mogyorókerek ’mogyoróerdő’ szavak helyett. Erre magyarázatot is ad azzal, hogy ez egyszerű elhasonulás, amely során a nazális mássalhangzót követő nazális mássalhangzó hajlamos elveszteni a nazális képzési mozzanatát. Az elhasonulás sokszor fellépő nem rendszeres változás, amely pl. a latin pilula ’labdacs’ → magyar pirula esetében is mutatkozik, csak itt a két egymást követő oldalréshang közül az első koronális képzési mozzanata törlődött. A szomszédos hangok közti nagyobb fonetikai távolság biztosabbá teszi a szavak reprodukcióját, mert többek közt csökkenti egy másik hangtani változás, a haplológia (egyszerejtés) lehetőségét, amely megrövidítené a hangtestet.
Az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ ~ közszláv muž /muzs/ esetén azonban nem egy hang képzési jegyei változtak meg, hanem az /n/ ténylegesen eltűnt, és kevesebb hangból áll a hangtest. Ezért nem hasonló a példa.
MAG : a virágos növények szaporítószerve. Szerintem elég egyértelmű a szaporító értelme, és nem átvitt értelemben hanem közvetlenül. Épp úgy mint a MEG és MÉG szavaknak is ez az M_G váz ad ugyanilyen értelmet, ahogyan ezt te is írtad múltkor. Ez ugyanaz a gyök vegyük már észre ! MÁG is lehet ha épp a MÁGlya szóra gondolunk.
Egyébként a MAG szó ráadásul kifejezetten régies értelemben a spermákat is jelenti, aminél meg végképp értelmezhetetlen lenne a gömbölyűség fogalma egy massza által.)) Viszont épp ennek is szaporító értelme...
Ugyanakkor elég problémás ez az M hang, mert nem igazán hangutánzó (a természetben nincs, vagy én nem ismerek ilyen hangot), ezért a jelentését nehéz megfejteni szemben a Z, K, D, T, P, S... hangokéval, melyek "természetesek".
Ugyanakkor ebben a gyökben mégis jellemzően mozgások dominálnak.
Talán hívó szó lehetett, amit a mozgással asszociáltak elődeink: A kicsi gyerek ha kinyitja a száját M(a) hangot ad ki, miáltal az anyját hívja. (innen a mama szó)
Az anya odamenetele egy határozott mozgás, ezt célozta a gyerek által kiadott hang.
Nyilván más jelentése is volt; az ajkak szétválása is alapot adhatott a MÁlik,, MÁlé , MÁlna... szavak kialakulásához.
"1: A "fafej" és "fejfa" példa nem gyökfordítás, csak a két elem felcserélése. Nem lett JEF a FEJ, továbbra is ugyanazon alakban az ominózus szavak. A többi rendben."
A FA-FEJ két szó. Felcserélve FEJ-FA. Ez a két szó (fej ée fa) a gyök két ősgyökének felel meg. Tehát nem az egyik alkotójának a hangjait rakjuk fordított sorrendbe (ahogy ezt Te tetted), hanem a két alkotót cseréljük föl.
Ui. a gyökök éppúgy összetett szavak, mint a fejfa, vagy a fafej... Az új szó, legyen az egy gyök, vagy mai összetett szó ugyanazon szisztéma szerint történt.
De nem csak gyökök készültek így, hanem a toldalékolások is, hiszen a toldalékok is jelentéssel bíró szavak voltak.
"2: 100-ra nem mondom én sem hogy a litván az, de nekem elég gyanús a kapcsolat lehetősége."
Igen, egy sokkal régebbi kapcsolat lehet mögötte abból az időből, mikor még nem léteztek a gyökök. Ugyanis azokat már másképp raktuk össze mi is, ők is, de legalább a hangok jelentése közös lehetett, amiből a a hangok azonos jelentése alapján értelemszerűen összeraktuk a gyököket.
"Tehát minden hangunk a mozgással van összefüggésben"
Pontosan! Meg azzal a tárggyal, ami mozog, ami kiadja azt a hangot
...
Amikor valaki Zzzz hangot ad, s szemeivel "követi a hangforrást", akkor egy szúnyogra gondol, s azt mi is azonnal megértjük.
" Az egér fürge, ügyesen mászik és kapaszkodik fel akár a falra."
Biztosan ügyes mászó, (én még nem láttam falra mászni egeret) de a fürgesége, gyorsasága azaz a MOZgása lehetett inspiráló a névadásnál, mert mások is többször láttak egeret a földön szaladni, mint fára, falra mászni.
Érdekes, Te mindig valamilyen kivételből indulsz ki, holott a névadás nem a kivételek, hanem az általában jellemző dolgok alapján történik. Ugye, a fülesbagoly a jellegzetes füléről kapta a nevét, a pörölycápa is a fejének alakjáról, a csörgőkígyó pedig a hangjáról...
Az egér angol neve (mous) hiába hasonlít jobban a MÁSZ gyökhöz, a neve a MOZgásból származtatható, mert a fürgesége a jellemző.
1: A "fafej" és "fejfa" példa nem gyökfordítás, csak a két elem felcserélése. Nem lett JEF a FEJ, továbbra is ugyanazon alakban az ominózus szavak. A többi rendben.
2: 100-ra nem mondom én sem hogy a litván az, de nekem elég gyanús a kapcsolat lehetősége.
3: Minden hangot mozgás generál.)) "mechanikai hullámként terjedő rezgés" A Z sem kivétel ez alól természetesen. Tehát minden hangunk a mozgással van összefüggésben. Viszont nyilván a természet hangjait annak a leginkább rá jellemző és hasonlatos emberi hangokkal ábrázoljuk hangutánzás esetében.
4: "Én még nem láttam egeret mászni"
Az különös, mert pedig azt teszi folyton. Már ez alól kivétel mikor épp nem.)) Szakírásból :
"Ismerd meg a rágcsálókat ! Az egér fürge, ügyesen mászik és kapaszkodik fel akár a falra."
Erről én magam is meggyőződtem már több esetben. Wikiről : " Igen jól másznak"
Maradjunk abban hogy nagyon is jól MÁUSZÓ ez a MOUSE.)) Talán okkal ez a neve.
5: Igen, ez a kapcsolat jó lehet. Ugye nem minden mozgás mászás, de minden mászás egy mozgásfajta.
Van mikor pont ugyanaz van épp a két hang mögött. Például a KESZ-tyű szóban lévő KESZ ugyanaz a KÉZ ami belekerül majd ebbe...
"Tehát a ZOM--MOZ között lehet egy valós kapcsolat ezen az alapon,"
Persze, hogy van kapcsolat a kettő között, hiszen ugyan azon jelentésű hangokból épül föl mindkét gyök. Csak az egyiknél a Z hang van elől, az a "jelzője" a másik (Z) hangnak. Pont mint a fafej és a fejfa.
"ólitván ZMUO ami elé már csak az I kéne hogy IZMO(s"
Nyilván ők is ezt a két hangot (ill. azok jelentése alapján) használták föl a szó megalkotásakor, csak ők valamiért kiegészítették két magánhangzóval. De ez nem azt jelenti, hogy bármi köze van a két szónak egymáshoz. Mármint nem biztos a kettő közti nyelvi rokonság, azaz nem átvétel sehonnan sem, hanem mindkettő saját alkotás egymástól függetlenül. Csak a felhasznált hangok miatt tűnik rokoni kapcsolat közöttük.
Természetesen a hangok jelentése meg kellett, hogy egyezzen, így mégis van egy ősi nyelvi rokonság a haangok jelentését illetően. Ui. más nyelvekben más hangsor található ezekre a fogalmakra.
"Na de tovább, mert az izomra van egy másik szavunk is amit magyarul is szokás használni, mégpedig ez a MUSZKLI nevű dolog."
Ez is egyik változata a MUZ gyöknek, csak itt nem a Z hanggal kifejezett mozgás-jelentés található a gyök végén, hanem az S hang és annak jelentése, ami szintén mozgással van összefüggésben, de egy kicsit másmilyen. Ugye, a Z hang a zümmögő lényeket és mozgásukat utánozza, az S hang pedig az egymáson elmozduló tárgyak súrlódó hangját, a szél süvítését, tehát egy erőteljesebb mozgást fejez ki.
"Az etimológia belekeveri még ide az egeret is, az azért egy kicsit másabb a fentieknél. Az angol MOUSE meggyőződésem hogy MÁSZÓ,"
Nem mászó az, hanem az előbbiekkel egyező értelmű gyök, hiszen a MOS / MOZ gyökök hasonló mozgásokaat jelentenek. aaz egér is egy gyorsmozgású lény, s nyilván ez játszott szerepet a nevének megalkotásakor (Megj. én még nem láttam egeret mászni...)
"Annyit a végére még hozzátennék azért hogy a MÁSZ-ás is a MO(s)Zgás egyik formája"
Nyilvánvaló! Természetesen az SZ hang miatt ennek a gyöknek is egy kicsit más a jelentése, de nem túl nagy a különbség.
Van egy ősszláv "MUZI/MOZI" dolog. Múltkor mikor szóba került már ott említettem valami olyat hogy nem tudom nem észrevenni hogy ez fordítva IZOM, ami éppen (véletlen) jobbára egy férfijellemző. De ezt így ennyiben is hagytam, mondván kéne még azért ide valami plusz.
Nekünk is van MOZI szavunk, az izomhoz bár nem köthető de a MOZ-gáshoz nagyon is, hiszen a MOZgóképek által van ez a szavunk. Na de mi is az az IZOM ?... Hát egy MOZgató szerv ! Tehát a ZOM--MOZ között lehet egy valós kapcsolat ezen az alapon, és közben kikerült néhány szó ide, mint mondjuk az ólitván ZMUO ami elé már csak az I kéne hogy IZMO(s) szavunk legyen.))
Na de tovább, mert az izomra van egy másik szavunk is amit magyarul is szokás használni, mégpedig ez a MUSZKLI nevű dolog. Na most mind az angolban és a latinban is ott van ez, MUSCLE, MUSCULOUS és hasonló formákban. Ugyanakkor mindkét nyelvben megvan ennek a szónak a másik akcentussal használt párja a MASCULINE dolog is, ez már a nemre is használva. Következésképpen a két történet közt összefüggés kell legyen.
Tehát ha ez itt stimmel, akkor ez a megközelítés az izomzat jellemzőből indul ki. (muszkli) Persze a konkrét hangalak ez a MUSCULO/MASCULI az izom funkcióját nevezi meg mint a MOZGOLÓ-dás szerve.
Az etimológia belekeveri még ide az egeret is, az azért egy kicsit másabb a fentieknél. Az angol MOUSE meggyőződésem hogy MÁSZÓ, épp az egér egyik legjellemzőbb tulajdonsága ez, minden szrt összemászkál tényleg, megy falon/függönyön akár)) MUS a MÁSZ szótövünk. De a Middle English még volt MUSKYLLE, ebből kiolvashatjuk a MÁSZKÁLÓ ragozású szavunkat.
Ugyanez a latin nyelvben MUSCULUS , vagyis magyar nyelven ez a MÁSZKÁLÓS ragozott kifejezésünk. Igen, az egér tényleg ilyen.)) Annyit a végére még hozzátennék azért hogy a MÁSZ-ás is a MO(s)Zgás egyik formája, tehát van komoly rokonság ezen kifejezések közt, de ugyanannak nem tekinthetjük azért őket, legalábbis magyar nyelven...
"Khm. Az éneket is MOND-ták régen az ÉNEK-MONDÓK! Annyival kiegészítve, hogy nem , nem, indoeurópai *mon- tő, sem a Manu ~ manuś ..mantra stb. származékok."
"Amúgy a szláv „muzs” esetében az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ mellett a mai lengyel mąż /moⁿzs/ alak is mutatja, hogy a tő második mássalhangzója /n/ volt, és a /zs/ csak a harmadik volt."
Ehhez hasonló példa a magyar men-ni, és a megy szó. Két különböző hang van a gyök végén... Vajon miért? A nyelvészet ezt a kérdést képtelen megmagyarázni.
"A szó az indoeurópai *mon- tő továbbképzése,"
A csecseneknél a férj = майра - Kaaukázusi nyelv
a csukézeknél a férfi = mwan - Paleoszibériai nyelv
Egyik sem indoeurópai nyelv.
Ezek pedig uráli nyelvek:
komi nyelvben a férfi= мужичӧй finn: férfi = mies
észt: férfi = mees
Ezek is, de itt már más hangokból épülnek föl a gyökök/szavak:
Ezek szerint a kaukázusiak, szibériaiak, az uráliak egy része is indoeurópai nyelvű?
Szerintem a változatok sokaságára - még egy nyelvcsaládon belül is - semmilyen elfogadott magyarázat nincs. A hangváltozások erre nem adnak magyarázatot.
Itt a hangok önálló jelentése lehet a kérdés kulcsa: az egyes nyelvterületeken más és más jelentésű hangokból rakták össze a szavakat.
"A gam gyöknek csak a mag gyökkel van kapcsolata. A meg és a még gyökkel nincsen, mert azok szaporító értelműek."
A mag nem a szaporításról szól?
"A meg szintén hasonló felbontású. Me-eg, azaz folyamatos mozgást jelent. Ez is halmozás, mint a még."
Ez Ok...
De a mag is, hiszen ott a tudás halmozódik föl. Lásd: Mágus.
"A mag sima gyökfordítása a gomba, gumó, gomb, gömb gyökének."
És miért lett megfordítva? Mikor semmi köze a gumóhoz... A mag nem föld alatt van, nem a növény gyökere, hanem a termése, amiből ugyan az a növény fejlődik ki.
Még alakját tekintve sem hasonlítanak egymásra, mivel a mag sokkal kisebb, mint egy gumó, ráadásul sok esetben kemény, és belül sem nedvdús, mint a gumó.
A mag sehogyan sem kapcsolható a gombával, gömbbel, gombbal...
"Valamilyen érthetetlen okból szerinted nem létezik ez a gyökfordítás."
Pedig kézenfekvő: Semmi nem bizonyítja létjogosultságát, és egyáltalán nem is logikus szóalkotási formula. Ettől függetlenül mégis előfordul, hiszen a hangok korlátozott száma ezt még föl is tételezi, s miután azonosak a fonémák (hangok) és azok jelentései, így a végeredmény is hasonló értelmű lesz. De itt sem a gyökfordítás volt a szó alkotását motiváló tényező, hanem a hangok jelentése. Néhány összetett szónál láthatunk hasonló jelenséget: fauszadék-uszadékfa, ősember-emberős, talpfa-fatalp, fatám-támfa, kupacszemét-szemétkupac.
Ezekben a szópárokban fordított az alkotó szavak sorrendje, mert nem azonos jelentőségű az elől lévő szó az utóbbihoz képest, mégis az összetett szó jelentése hasonló. Ugyanakkor általában jelentős az összetételek közti jelentésbeli eltérés: pl. fafej-fejfa, betonvas-vasbeton, épületfa-faépület, gépíró-írógép... Egyik összetett szavunk sem egy korábbi összetett szó megfordításával keletkezett, hanem az azonos jelentésű alkotók szerepének felcserélése okán. Pl. a gépíró olyan személy, aki géppel ír, az írógép pedig olyan gép, amelyikkel lehet írni.
"Amúgy a szláv „muzs” esetében az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ mellett a mai lengyel mąż /moⁿzs/ alak is mutatja, hogy a tő második mássalhangzója /n/ volt, és a /zs/ csak a harmadik volt. A szó az indoeurópai *mon- tő továbbképzése, amely továbbél az angol man, német Mann, gót manna, szanszkrit manu ~ manuṣ, avesztai manuš szavakban. De egyesek a görög a- fosztóképzővel kiegészítve ezt a tövet azonosítják az amazón népnév -maz- tagjában (ti. ’férfi nélkül élő’), továbbá mások ezt sejtik (az ősirániból átvéve) a vogul mańśi ~ mańći önelnevezésben, az osztják mońť ~ moś frátrianévben és a magyar népnév magy- előtagjában is (ahol, mint a szláv nyelvek többségében, a zárt szótag végi /n/ feloldódott a környező hangokban)."
---
Khm. Az éneket is MOND-ták régen az ÉNEK-MONDÓK! Annyival kiegészítve, hogy nem , nem, indoeurópai *mon- tő, sem a Manu ~ manuś ..mantra stb. származékok.
Most finnugrista oldalról támadom meg az álláspontodat:
P. Veres. The etiological myth of obugrians on the origins of phratrial organization, and their world model // Transactions of Karelian Research Centre of Russian Academy of Science. No 3. Humanitarian studies. 2014. Pp. 43-52
"...Ők bronzöntéssel foglalkoztak, jól ismerték a lótenyésztést és a képzőművészetet. A bronzkor és a vaskor határától kezdődően, a nyugat-szibériai északi, tajgás területekre költözve, ezek az ugorok asszimilálták a helyi uráli nyelvű őslakos populációkat. A jelenlegi etnikai terület, ahol az ob-ugorok élnek, teljes mértékben a múltban a finnugor őshaza keleti részébe tartozott, amely az uráli népek otthona volt. Főleg azért, mert éppen az Urálban található a lombhullató erdő és a vad mézelő méhek elterjedésének központja (refugium). Véleményünk szerint pontosan így alakult ki a hantik és manysik kettős társadalmi struktúrája: a nyugati Szibériában az etnikai keveredés idején a betelepülők és a helyiek, akik nyelvileg rokon etnikumok, egymás számára exogám házassági osztályt képeztek, majd fokozatosan fivériségekké alakultak, amelyeket Por és Mósz néven ismernek.
Párhuzamosan ezzel a magyar nyelv terjedt a helyi uráli szubsztrátum között az Urálban. (Ugyanígy alakult ki később a dialektális és etnográfiai csoport a északi manszikból a hantik szubsztrátumán a 13. század után.) Tudományos hipotézisünket az ob-ugor fratrik kialakulásáról, amely etnikai keveredés során jött létre etnogenezisük folyamán, meggyőzően alátámasztja a nyelvi anyag is. A lényeg az, hogy a finnugor, és különösen az ugor gyökér a hantik és az északi manysik fratriális elnevezésében, a mōś (többes szám: mońśet) ~ mońt’ Proto-Ugor *mańć3> māńśi a „beszélő” jelentését hordozza. Nem véletlen, hogy ezt a fonetikai és szemantikai törvényszerűséget a „mansi” etnonimnál, valamint a magyarok önelnevezésének első részénél, a magy-nál (mad’) is meg lehet figyelni. Véleményem szerint ez a finnugor etimológia pontosan a finnek és karélok manaa ~ manaus (~ manata) szavára vonatkozik; a magyar mond ‘mondani > mond ~ mítosz’; az udmurt mad’ ‘mese, mondás, mítosz’; mad’ni ‘mesét mondani’; a mari manaś ‘kiáltás’; a jukagir mon ‘mondani’. Nagyon érdekes, hogy a nagy orosz nyelvész, B. M. Illic-Szvitics kutatása szerint a protofinnugor rekonstruált forma PFU *mаńćэ ~ *mаńć3 még nosztratikus eredetű is, ahol ћ3 ~ ћэ ~ ћä – a melléknév végződése. Ezt figyelembe kell venni, mivel egy olyan esettel állunk szemben, amely a világ legősibb etnonimjei közé tartozik, amelyek a magyar népek körében fennmaradtak.
Ahogy nemrégiben sikerült bizonyítanunk, Bernát Munkácsi hagyományos nézete, amikor 1901-ben a szanszkrit Manu ~ manuś szót az ugor etnonimákkal, mint például māńśi (~ mōś ~ mońt’*monu*mаńćэ, Proto Ugor *mańć3>), magy (ar) мадьяр (a magyarok), valamint finn mies [Setälä, 1887; Chernecov, 1939] összehasonlította, etimológiailag, azaz szemantikailag, valamint történelmileg téves.
-----------
"Veres Péter néprajztudós, az MTA Néprajztudományi Intézetének volt főmunkatársa Mérföldkövek a magyar őstörténetben című, 2009-ben megjelent munkájában – Tóth Tibor antropológiai munkásságára és Moór Elemér nyelvtörténeti koncepciójára hivatkozva - kifejti azt a nézetét, hogy a magyarság még ennél is korábban, a szkíta kor kezdetén, az i. e. 1. évezred elején kivált az ugor nyelvközösségből és eurázsiai lovasnépként élt a sztyeppeövezetben az őt körülvevő iráni, majd türk népek között. Katonai fölényét a magyarul (ugorul) beszélő nép mindvégig megőrizte, ami lehetővé tette más népek beolvasztását is. Ezt a magyar nyelvben meglévő iráni szubsztrátum igazolja. Tanulmányában az időpontot összeköti a lovas-nomadizmus elterjedésével. Moór Elemér említett nyelvtörténeti koncepciója az ugor nyelvközösségből történt kiválást - Veres Péter közlése szerint - azzal bizonyítja, hogy a többi ugor nyelvben a bronzfeldolgozás szavai közösek a magyarral, míg a vasfeldolgozás szavai hiányoznak. Ezt a közlést annyiban pontosítom, hogy a vas szónál jelentésváltás tapasztalható, ez a szó a többi ugor nyelvben az ónt jelenti. Ez azonban nem érinti a megállapítás lényegét. A vas a Nagy sztyeppén az i. e. 1. évezred kezdetén jelenik meg. Elődeink legkésőbb ekkor váltak ki az ugor nyelvközösségből. [V. ö.: Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest, 2009. 53-78. o.]"
Nektek, akik szeretitek megfordítgatni a szavak első három hangját, talán érdekes lehet az ólitván žmuo /zsmuo/ ’ember; férj’ (miből továbbképezve alakult a mai litván žmogus /zsmógusz/ alak), litván žemaitis /zsemajtisz/ törzsnév, a szanszkrit jāmātr /dzsámátr/ ’férj, sógor, vő’ stb.
* * *
Amúgy a szláv „muzs” esetében az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ mellett a mai lengyel mąż /moⁿzs/ alak is mutatja, hogy a tő második mássalhangzója /n/ volt, és a /zs/ csak a harmadik volt. A szó az indoeurópai *mon- tő továbbképzése, amely továbbél az angol man, német Mann, gót manna, szanszkrit manu ~ manuṣ, avesztai manuš szavakban. De egyesek a görög a- fosztóképzővel kiegészítve ezt a tövet azonosítják az amazón népnév -maz- tagjában (ti. ’férfi nélkül élő’), továbbá mások ezt sejtik (az ősirániból átvéve) a vogul mańśi ~ mańći önelnevezésben, az osztják mońť ~ moś frátrianévben és a magyar népnév magy- előtagjában is (ahol, mint a szláv nyelvek többségében, a zárt szótag végi /n/ feloldódott a környező hangokban).
