Hogy az apának most miért lett fontos a pelenkázással töltött "minőségi" idő, ha addig nem volt fontos a többi sem? Ezen nem nekem kéne gondolkodni, hanem inkább neked. :)
Mintha valaki említette volna, hogy az elköltözés után vagy 2 hónapig nem is találkozott az apa a gyerekekkel, és utána jöttek az utcai, kávézós találkák. Ahol rendre cirkusz volt az anya által is elismerten a kevés idő miatt. Etetés, napirend stb.
"Együttműködésen egy dolgot ért: én azt teszem, akkor és úgy, amit, amikor és ahogy ő parancsolja. Ne higgyék, hogy én nem próbáltam meg kiegyezni vele! Írtam levelet, ajánlottam tisztességes megegyezést. Még csak nem is válaszolt rá érdemben."
Ez is érdekes. Ha az apa kér valamit, egyezséget ajánl, az parancs. Az ő ajánlata viszont tisztességes. Kérdem én, milyen tisztességes megegyezést ajánlott volna? Az egy dolog, hogy az anyja nem engedi be a házba az apát, ahol élnek. Miért utcán, kávézókban, játszótéren biztosította a láthatást, miért nem az apa lakásán találkoztak?
1. Két etetés között 1 órácskára a játszótéren apuka tologathatja babakocsiban a gyerekeit. Netán kicsit gügyörészhet velük.
2. Apuka reggel munkába indulás előtt kicsit gügyörészik velük, nézi őket. Hazamegy, munka után amennyit csak akar - amikor a gyerekek nem alszanak -foglalkozik velük, esetleg ő pelenkázza, fürdeti őket.
Még egyszer kérdem, komolyan gondolod, hogy napi 1 óra a játszótéren ugyanaz, mint otthon munka után már bármennyi idő a gyerekekkel?
Én úgy gondolom, hogy az anya nem igazán szavahihető, illetve drámázik.
Nem egy apát láttam már fenyegetőzni, hogy elveszi a gyerekeket az anyától, mosolyogni szoktam ilyenkor, és az a tanácsom az anyának, hogy engedje, hogy az apa minél többet, minél hosszabb időre vigye el a gyerekeket, főzzön-mosson rájuk, jellemzően az első együtt töltött héten kikészül az az apa, amelyik addig nem törődött a gyerekekkel (és elmúlik a fenyegetés) - ehhez képest ez az apa dolgozik is és mégse dőlt ki, már hónapok óta. Szóval nem biztos, hogy valóban úgy van, ahogy az anya mondja, mondani ilyeneket semmibe nem kerül. A kérdésed fordítva is érdekes: most miért tudna az apa munkaidőn kívül foglalkozni a gyerekekkel, sőt, miért akarna, ha egyszer az együttélés ideje alatt nem akart? Ha meg nem akar, minek neki a nyakába az a két gyerek, akiket amúgy mindenféle gond nélkül akkor láthatott, amikor akart (anya öltöztette-etette-pelenkázta, apának csak nézni kellett őket, amikor ráért, az anya állítása szerint)? Miért rúgta fel ezt a paradicsomot akkor? Azért, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie? De hát így is egy vagyon a bébi szitter...
"Másrészt, tényleg, ha ott van mikor az anya eteti, pelenkázza az minőségi idő?"
Szóval, Ájemke? Aki ennyire nincs képben a csbe statisztikáival kapcsolatban, az szerinted okosan teszi-e ha nyilvánosan uszít a férfiak ellen és egy szexista egyezmény érdekében?
Ahogy nincsenek a statisztikákban azok a férfiak, akik a feleségük miatt, de önkezükkel vetnek véget az életüknek, és nincsenek benne a titokban megölt újszülöttek stb. Nem túl okos dolog ennyire egyoldalúan nézned ezeket a dolgokat.
Nem további szexista gyűlölködés kellene ide, hanem a probléma tárgyilagos és elfogulatlan kezelése.
Azt mondtad, magától értetődő, hogy eltartja őket az apa.
Ez lehet magától értetődő, ugyanakkor az anya panaszkodik a cikkben, hogy az apa nem csinált semmit.
"A gyerekeknek apa kellett, megpróbáltam hát valahogy összecsiszolódni vele. Nem ment. Nagyon nagy volt a feszültség, kivonta magát a közös feladatokból, többnyire otthon se volt, ha mégis, akkor a pinceszinten berendezett külön birodalmába vonult vissza. Miközben teljes ellátásra tartott igényt, segíteni nem volt hajlandó."
Tehát ja, lehet az eltartást magától értetődőnek venni, csak pont ugyanennyire magától értetődő, hogy az otthon levő ember meg megcsinálja, amit otthon kell "segítés" nélkül.
Az apa dolgozik, most is, és akkor is, mikor még együtt voltak. Az előbb ecsetelték itt nekem, hogy nem lehet elvárni, hogy apa a gyerekkel is foglalkozzon munka mellett. (és nyilván ideje sincs rá)
Másrészt, tényleg, ha ott van mikor az anya eteti, pelenkázza az minőségi idő? Ha igen, akkor ez csak onnantól vált fontossá, hogy az anya elköltözött? Vagy úgy gondolod, előtte mindig közösen csinálták ezeket?
"Lehet magától értetődő, de ha egy nő úgyis otthon van a két gyerekkel, akkor magától értetődő, hogy megcsinálja az otthoni teendőket sértődés nélkül. (Igen, van gyerekem, három, a legnagyobb és legkisebb közt nincs öt év korkülönbség, úgyhogy tudom, milyen kicsivel, még kisebbel meg picivel otthon lenni, ahogy azt is tudom, hogy az apának se könnyű egyedül vinni az egzisztenciális terheket, belefér, hogy ő is tudjon pihenni, nem kell panaszkodni, hogy nem segített semmit, végülis az anya se segített semmit az egzisztenciális dolgokban.)"
Ezt benézted, én nem a gyerekek fizikai ellátására utaltam, meg a háztartási teendőkre, hanem az anyagira. Mármint, ha azzal jönne valaki, hogy az anyát tartotta el. :)
"1. Ha nem ő van velük, akkor miben merül ki a gondoskodás? Ugyanis itt nem az anyagi értelemben vett gondoskodásról van szó."
Amikor hazamegy a munkából, ott van velük, gondolom, olyankor ellátja őket.
Dolgozni azért kell, különben mi lesz? Amúgy is fizetne gyerektartást, így legalább vele vannak a gyerekek, a teljes munkaidőn kívüli idejében.
"2. Már milyen értelemben tartotta el őket? A babák szoptak, az anya kapta az ellátásokat."
Rezsi, ruhák, pelenka, egyéb szükségletek.
"Másrészt, ha egy nő szül magától értetődő, hogy az a férfi, akitől vann a gyerek hozzájárul az ellátáshoz, a nőéhez is, hisz a közös gyerekek születése miatt esett ki a kereső tevékenységéből."
Lehet magától értetődő, de ha egy nő úgyis otthon van a két gyerekkel, akkor magától értetődő, hogy megcsinálja az otthoni teendőket sértődés nélkül. (Igen, van gyerekem, három, a legnagyobb és legkisebb közt nincs öt év korkülönbség, úgyhogy tudom, milyen kicsivel, még kisebbel meg picivel otthon lenni, ahogy azt is tudom, hogy az apának se könnyű egyedül vinni az egzisztenciális terheket, belefér, hogy ő is tudjon pihenni, nem kell panaszkodni, hogy nem segített semmit, végülis az anya se segített semmit az egzisztenciális dolgokban.)
"3. Miért, ha ott ül pelenkázásnál, vagy míg alszanak azzal több jutott volna neki mint a játszótéren?"
1. Ha nem ő van velük, akkor miben merül ki a gondoskodás? Ugyanis itt nem az anyagi értelemben vett gondoskodásról van szó.
2. Már milyen értelemben tartotta el őket? A babák szoptak, az anya kapta az ellátásokat. Másrészt, ha egy nő szül magától értetődő, hogy az a férfi, akitől vann a gyerek hozzájárul az ellátáshoz, a nőéhez is, hisz a közös gyerekek születése miatt esett ki a kereső tevékenységéből.
3. Miért, ha ott ül pelenkázásnál, vagy míg alszanak azzal több jutott volna neki mint a játszótéren?
Persze, szerintem sem üdvözítő megoldás így elszakítani a csecsemőt, HA az anya olyan mentális és idegi állapotban van, ami nem hat ki negatívan a baba érzelmi világára és a közvetlen környezete sem mérgező. Kérdés, mindez megvolt-e náluk.
Bárhogy is, a születés előtti magzati élet az anya szervezetére épül.
Kilenc hónap után mondhatod, hogy na, mostmár töltött annyi időt kinn, mint amennyit benn.
Ez a fél év nagyon korai, különösen, hogy szoptatta is őket a nő, szóval...
Olyan értelemben amúgy a tápszer se akkora gond, hogy nem is annyira az evés a lényeg, hanem a folytonosság, hogy lassan szakadjon el attól, akiben nőtt.
volt ket gyerekem, nekem meselsz? :) igen, neha egy egy targyhoz (plussmacihoz) kotodnek, de ugye azt lehet vinni egyik szulotol a masikig. meg a meglhetosen nagy fiam is hozta nyaralasra az alvos nagycicajat...
