Facebookról közbeszerezve:
"Sławomir Mrożek:
Az oroszlán.
A ceasear már jelt adott. Fölemelkedett a rács, s vészjósló, egyre erősbödő dörgés morajlott fel a sötét odúból. A keresztények összebújtak az aréna közepén. A tömeg felállt a helyén, hogy jobban lásson. Rekedt morgás gurgulázott elő, mint kőlavina hegyomlás után,s izgatott lárma, rémült kiáltozás követte. Kirohant az alagútból gyorsan könnyedén váltogatva a lábait - az első nőstény oroszlán. Megkezdődtek a játékok.
Az oroszlánok őre, Caius Bondarius, egy hosszú nyárssal felfegyverkezve ellenőrizte, hogy valamennyi állat részt vesz-e a rettenetes mulat-ságban. Már-már megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor hírtelen észrevette, hogy az egyik oroszlán megállt közvetlenül a kapu előtt, s esze ágában sincs kimenni az arénára; csak ácsorog és nyugodtan rágcsál egy sárgarépát. Erre Caius elkáromkodta magát. Ugyanis az ő kötelessége volt vigyázni, hogy egyetlen ragadozó se lopja haszontalanul a napot a cirkuszban. Megközelítette hát az oroszlánt, s a biztonsági és munkaegészségügyi előírások által megszabott távolságból farba bökte a nyárssal, hogy fölingerelje. De az oroszlán legnagyobb ámulatára, csupán hátra fordította a fejét, s legyintett egyet a farkával. Caius másodszor is megbökte, most már kicsit erősebben noszogatva.
--Tágulj innen! -- mondta az oroszlán.
Caius megvakarta a fejét. Az oroszlán világosan értésére adta, hogy nem kíván semmiféle agitációt. Caius nem volt rossz ember, de félt, hogy a felügyelő, ha hibát talál a munkájában, őt is az elítéltek közé dobja. Másfelől viszont ezzel a megátalkodott oroszlánnal sem kívánt összetűzni. Megpóbált hát a lelkére beszélni.
-- Megtehetnéd az én kedvemért -- unszolta.
-- Nem estem a fejem lágyára – válaszolta az oroszlán, s tovább rágcsálta a sárgarépáját.
Bondarius halkabbra fogta a hangját.
-- Nem mondom, hogy mindjárt falj föl valakit, csak legalább forgolódj egy kicsit az arénán, s üvöltözz a többiekkel. Csupán az alibi miatt.
Az oroszlán megcsóválta a farkát.
-- Ember, mondom neked, nem estem a fejem lágyára. Ha meglátnak ott, megjegyeznek maguknak, s aztán senki el nem hiszi nekem, hogy nem faltam fel senkit.
Az őr felsóhajtott.
-- De tulajdonképpen…miért nem akarod megtenni? -- kérdezte némi szemrehányással a hangjában.
Az oroszlán figyelmesen nézett rá:
-- Te használtad az imént az ’alibi’ szót. Soha nem gondolkoztál azon, hogy ezek a patríciusok miért nem szaladgálnak maguk, s miért nem falják fel ők a keresztényeket, ahelyett, hogy velünk, oroszlánokkal helyettesíttetnék magukat?
-- Nem tudom. De hát túlnyomórészt idősebb emberek, asztmások, göthösek…
-- Idősebbek… -- dörmögte szánakozva az oroszlán. -- Mit se konyítasz a politikához. Ők egyszerűen alibit akarnak szerezni.
-- Már hogy ki előtt?
-- Az új előtt, ami csírázik. Soha nem jutott eszedbe, hogy a keresztények egyszer még hatalomra juthatnak?
-- Ők? Hatalomra?
-- Hát persze. Csak olvasni kell tudni a sorok közt. Az az érzésem, hogy Nagy Konstantin előbb vagy utóbb szót ért velük. És akkor mi lesz? Felülvizsgálatok, rehabilitációk. Akkor azok ott a páholyban, könnyen mondhatják: ’nem mi voltunk, hanem oroszlánok.’
-- Csakugyan erre nem gondoltam.
- No látod. De rájuk van a legkevésbé gondom. A magam bőrét féltem. Ha valami történik, mindenki látta, hogy sárgarépát ettem. Bár köztünk szólván ocsmány eledel ez a sárgarépa.
-- A kollegáid mégis jóízűen fogyasztják a keresztényeket -- jegyezte meg rosszmájúan Caius.
-- Mert együgyűek -- szólt gúnyos fintorral az oroszlán. -- Rövidlátó konjunktúra-lovagok. Kapnak minden koncon. Nincs bennük semmi taktikai érzék. A gyarmati elmaradottság áldozatai.
-- Ide figyelj -- suttogta Caius.
-- Nos?
-- Ha ezek a keresztények, tudod…
-- Mi van a keresztényekkel?
-- Hát, ha ők jutnának hatalomra…
-- Nos?
-- Akkor te igazolnád, hogy nem kényszerítettelek semmire?
-- Salus reipublicae summa lex tibi esto* -- válaszolta az oroszlán felsőbbségesen, s visszatért a sárgarépájához."
(Kerényi Grácia fordítása.)
__________________________________________
* Az állam ügye legyen számodra a legfőbb törvény"