Hogyne, objektív info, hogy a gyerekek "jól" vannak az anyjuk nélkül is, csak kezd már olyan szinezetet kapni az egész, mintha az anya tök fölösleges lenne, az apa meg aranykoszorút érdemel.
És közben az semmit nem számít, hogy az anya is tökéletesen ellátta őket, és jelenleg nem rajta múlik, hogy az apa "kénytelen" gondoskodni róluk. Egyébként arról nem szól a fáma, hogy bébiszitter bentlakásos-e, vagy csak estig van a kicsikkel. De azért úgy én is el tudnék látni 2 gyereket, ha egész nap más lenne velük, én meg mehetnék a dolgom után.
Az apa nyolc órát dolgozik, már így is napi 10 órát fizet a bébiszitternek - szerinted miután hazaért, akkor is fizeti tovább, vagy esetleg akkor már ő gondoskodik tovább a gyerekekről?
Jó ez a bébisintérezés, de teljes állásban dolgozás mellett ezt nem lehet megúszni, és nem jelenti azt, hogy a többi időben nem ő gondoskodik a lányokról.
JelentHETi persze azt is, de ahhoz inkább két bébiszitter kéne, ugyan, ki vállalna be 16 óra munkát naponta, heti hét napon?
Mert bármi történjék is, azt akarod érezni, hogy szegény nő, szemétláda pasi. Ha kiderülne, hogy anya esténként késsel kergette apát, azért is apát okolnád.
Az, hogy apa kikel magából, hogy ma nem nyúlsz a gyerekekhez, számomra egyértelműen azt mutatja, hogy anya nem is engedte neki soha, ezért is volt ügyetlen. Már, ha az volt egyáltalán. Ez a nő egy hisztérika, ez világosan lejön a megnyilvánulásaiból. A szétválás után is diktátumnak érzi az apa ajánlatát, kérését, pedig semmi egyebet nem kér, mint azt, hogy ugyanolyan arányban lehessen része a gyerekei nevelésében, mint az anyának.
Kibújt a szög a zsákból abban a tekintetben is, hogy baromira bassza anyuka csőrét, hogy se gyed, se családi pótlék, se tartásdíj nem üti a markát, és ő most segélyen kénytelen élni. Ha váltott elhelyezéssel nevelhetnék a gyerekeket, az neki nem lenne nagy buli. Nem kizárólag ő kapná az ellátásokat, nem lenne tartásdíj, neki is dolgoznia kéne és munka mellett gondoskodni a gyerekekről.
Csak jobb otthon melléülni a földre, ahogy kúszik-mászik, gurigatni neki labdát, pl. egy hat-hét hónaposnak kell a mozgás, mikor ébren van, de azért ne a macska- meg madárszaros fűben meg homokban hemperegjen... Már nagy ahhoz, hogy ébren olyan sokat akarjon ölben üldögélni - bár habitus kérdése -, de kicsi a játszótéri játékokhoz.
Plusz otthon nem is kell annyira alkalmazkodni a pelenkázás-etetés ritmusához, ezeket pikkpakk le lehet tudni, aztán folytatni a játékot vagy alvást.
Jó dolog a játszótér, csak pont 6-7 hónaposan nem. :)
Komolyan nem értelek. :) Attól, hogy játszótér még az ölébe veheti, ringathatja meg satöbbi. Nem kell bevágni a hintába, csak mert ott van. Egy lakásban szerinted nem ezt csinálná? :) A lényeg, hogy volt alkalma babusgatni, szeretgetni. Meg sétálni elvinni? Rendszeres program a babáknak, akkor is ha együtt laknak. Mi ezzel a baj?
Az apánál élnek 8 hónapja az ikrek, tehát képes őket ellátni.
Egy gyakorlatlan apa 1-2 hét alatt belebukott volna ebbe.
Az objektív információ az, hogy az anya 8 hónapja nincs a gyerekek közelében, csak napi egy órát, és a gyerekek élnek, egészségesek, jól tápláltak, tiszták.
"Hogy az apával való viszonyunkban sok lesz a feszültség, már a várandósság idején kiderült. Nem költözött hozzám, nem segített az egyre nehezebbé váló hétköznapi teendőkben, érzelmileg nem támogatott, még a babák életesélyei tekintetében is kockázatos terhesség gondjaiban és tennivalóiban sem volt hajlandó osztozni velem."
Szerintem egy viszonylag rövid ismeretség után besikerült ez a terhesség. Miután az apa nem hagyott ott azonnal lakást, munkát, hogy hozzá költözzön, eleve elrendelte, hogy ez a kapcsolat feszültséggel lesz teli.
Igyekszel kiforgatni a szavaimat, de nem az apa képességeiről beszéltem, hanem, hogy azzal jöttök, hogy amit az anya mond azzal szemben kell egy objektív információ.
Viszont az apa szavait meg készpénznek veszitek. Pontosabban nem tudom mire alapozzátok a meggyőződéseteket az apát illetően, ha egyszer ő nem is nyilvánult meg az ügyben. Enyhén szólva is részrehajlóak vagytok.
A tények ellentmondanak az anya szavainak, de olyan súlyosan, hogy a cikk maga is ellentmondásos, ezt próbáltam elmondani.
Ezzel együtt még nem adok igazat az apának.
Nézd, ha ez egy film lenne, elhinném, mert a film tömörítés, és azt kell belőle értenem, amit a film mond.
De ez egy valóság-sztori, itt fontos, hogy valami koherens vagy nem.
Persze, lehet, hogy az apa megváltozott hirtelen. Az is lehet, hogy most a bébiszitterrel kiabál, és csak nagy nehezen viseli el, hogy vele van a két gyerek, és csak a bosszú gondolata ad erőt neki ehhez. Csak nem nagyon valószínű.
Nekem ez épp mást mond. Hogy az apa nem tudott bánni a gyerekekkel, mert addig nem foglalkozott velük. És a fürdőbe bezárkózni az üvöltő gyerekkel.. tök gáz a viselkedése.
Hallod, még jó, hogy valahogy gondoskodik a gyerekekről, ha már egyszer elrabolta őket! Csak ne felejtsük el, hogy az anya is gondoskodott róluk előtte.
És biztos, hogy minden igaz, amit az anya állít? Szerintem nem. Mégis miért ragaszkodna egy leszarom apuka annyira a gyerekeihez?
"Ma nem nyúlhatsz a gyerekekhez”. De mivel egyáltalán nem volt gyakorlata a két kisbaba egész napos ellátásában, végigügyetlenkedte a napot. Mikor ezt látva végül segíteni akartam az esti lefektetésnél, kirántotta a kezemből az egyik kislányunkat és bezárkózott vele a fürdőszobába."
Ez is egyértelmű szitu szerintem. Már az együttélésük során sem engedte az anya közel az apát a gyerekeihez (mert a kisbabák ellátásához csak az anya érthet), közben bacogatta, hogy semmiben sem segít.
Ellenben azt látom, hogy a gyerekekkel akar lenni, és gondjukat viseli nyolc hónapja.
Ezek nem szavak, hanem tény.
Ha tény áll szemben szavakkal, nem kérdés, mit kell elhinni.
("Én egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy apa sütött/főzött/felmosott-e. Ezt te hoztad be. :)"
Olyan értelemben én hozta be valóban, hogy eszembe jutott, hogy a cikkben, amit az anya írt vagy mondott, mekkora hangsúlyt kapott az apa otthoni tétlensége, ugyanakkor meg sem lett említve, hogy a családot azért eltartotta.)
