A radiátor fölötti ablakpárkányokra, úgy, hogy a lába rálóg a fűtőtestre. Vagy az íróasztal alsó rekeszébe, a kulcsos kartondobozra, közvetlenül a radiátor elé.
Vagy a direkt számukra a fűtőtest elé tolt fotelba. Megoldják. :)
Kell hozzá, beindításnak. De akinek más a lakókörnyezete, annak ideális. Ezért én pl. csak ábrándozhatok a gyerekkori élményekről. Főzni pl. egészen más egy sparhelten, mint gáz, vagy villanytűzhelyen.
Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban sparhelt volt a konyhában. Azt ugye gyakran kell táplálni, ezzel-azzal, ami adódik. Kedvencem a kicsit nedves rőzse volt (amikor már én is tehettem a tűzre) , sokáig bámultam, ahogy könnyezni kezdett a vége. Igazi relaxáció - innen nézve- , csak ülni, és bámulni a lángokat, meg ami ezzel jár.
De a hétköznapi cserépkályha is csodálatos. Még az emléke is melegít. Ültem a sámlin, hátamat nekivetettem a cserépkályhának, az ölemben macska dorombolt. Ejj be szép is volt :)
Még szerencse, hogy most legalább öntöttvas radiátoraim vannak, mert a lemezradiátor is nudli.
Elindulni nehéz, bár néhány éve ezt még nem éreztem, de amikor már a repülőtéren vagy a vonaton van az ember, akkor már csak jó. Néha tényleg fárasztó, de az egy kellemes fáradtság.