"Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Istenről emlékezem és sohajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Avagy végképpen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é ígérete nemzedékről nemzedékre?
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát?
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott."
Zsolt.77, 3-11.
Nem vagyok éppen vallásos, de ezek a szövegek megfogtak. A 77. zsoltár olvasása közben teljesen magam elé képzeltem az alvó cellát...
Ki a jó színész? Mitől jó egy színész? Mire mondjuk azt, hogy ez felejthetetlen volt: egy mozdulatra? Egy tekintetre? Vagy az egyéniségére, ahogy él a színpadon? Vagy az önfeláldozására? Nézőként egyedül erre a kérdésre próbálhatok meg válaszolni, ill. leírni a saját véleményemet, érzéseimet. Számomra nagyon fontos a tekintet, öntudatlanul is erre figyelek elsősorban. Mégis az összbenyomás teszi felejthetetlenné az alakítását, vagyis ahogyan együtt él a szerepével (mozdulatok, hanghordozás, szemvillanások). Biztosan nagyon sok jó színész van, számomra azonban a hitelesség az igazi mérce, azokat fogadom magamba (soha el nem múló élményként), akiknek el tudom hinni, hogy nem szerepet játszottak a színpadon.
Azért kedvelem a kamaradarabokat, mert ott nemcsak közelről figyelhetem a szereplőket, de még a történet részesévé is válhatok (én legalábbis úgy érzem).
Ennyit tőlem-rólam.
Ennél csak fájdalmasabb lesz... Vigyázz, ha ngyon belejövök, egyszer csak azt veszed észre, hogy a Bűn...-nel kapcsolatos jegyzeteimmel van tele a témád! :)
"Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkűl; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé."
Khmm, khmm, miféle színházi felvételeket? És miért nélkülem? Nézd, nem én leszek a házigazda, szóval nem rajtam áll, kit hívok meg (ő pedig nem is ismer Téged). Összesen hárman leszünk, és főleg vígjátékokat fogunk nézni. Részemről viszem a '93-as vígszínházi búcsút, Verocsek (őt ismered) hozza a gyűjteményét (Víges Fekete Péter és Játék a kastélyban biztosan lesz benne, a többit majd meglátjuk).
Ami a színházbajárást illeti: ha összejönne a hétfői Mammut-beli Sóska, sültkrumpli (a Merlin-beli magyar változat), meglenne a kereken 40 előadásom az első évadomban (decembertől kezdve)! :)
"Anyukám jobban szeretné, ha nem járnék folyton színházba és többet láthatna." Ez nagyon megmosolyogtatott. És nem csak Rád jellemző! ;) Megnyugtattál. :)
A lényegesebb részeket emeltem ki a zsoltárokból (legalábbis amit én annak éreztem). A 42-est nem írom le még egyszer, csak a többi 8-at. :)
"Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam meg, hogy milyen mulandó vagyok.
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint a moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember."
Már írtam, hogy igen, szerepelt a tippjeim között. Már olvastam, csak közben sokat gondolkodtam (pl. azon, hogy szerintem mitől jó egy színész), így nem jutottam el elég gyorsan a válaszodhoz.
Egyik szebb és kétségbeesettebb, mint a másik... Hú, akkor feltétlenül oszd meg velünk azokat is, jó?
CC, a szépség szerelmese
Khmm, khmm, miféle színházi felvételeket? És miért nélkülem? Kardot is ragadnék bosszús kedvembem, ha nem fájna még mindig a könyököm. Ez pedig arra emlékeztet: legalább szeptemberig ki kéne bírnom "veszedelmes" színházi élmények nélkül. :)
"Anyukám jobban szeretné, ha nem járnék folyton színházba és többet láthatna." Ez nagyon megmosolyogtatott. És nem csak Rád jellemző! ;)
Bocs, megint nem olvastam végig mindent, mielőtt reagálgatni kezdtem...
[Távollétemben érkezett meg postán Londonból az író hirtelen bekövetkezett halála miatti utolsó (eleddig csak angolul megjelent) Douglas Adams könyv, a The salmon of doubt (nekem ez az első, ami nem magyar fordításban van meg tőle).]
Már írtam, hogy igen, szerepelt a tippjeim között. A következőket jegyzeteltem ki: 39, 42, 69, 77, 94, 102, 130, 142, 144. A szövegrészleteket is leírom, ha érdekel Titeket. Egyik szebb és kétségbeesettebb, mint a másik...
Köszönet a zsoltár számáért, Navarrének a szövegéért!
Navarre, engem csak az érdekelne, a 42-es szerepelt-e a tippjeid között. A számokkal önmagukban úgysem megyek sokra.
Persze az Üvegcipőben változatlanul benne vagyok Na tessék, miatta is meg kellett volna néznem! (Tóth Ildikó vonzott volna oda eredetileg)
[Sonrisa: bizonyíthatóan elolvastam a riportot ;)]
életemben még csak 1 színésszel beszéltem személyesen, én sem szeretem őket apró-cseprő ügyekkel zaklatni. Én már hárommal! :) Én sem zaklattam őket, remélem, ők is így érzik!
CC (oké, nem Colinozlak... :o) ) Neked is jó pihenést!!! Köszi, megvolt! :) Anyukám jobban szeretné, ha nem járnék folyton színházba és többet láthatna. Még nem tudja, hogy holnap délután összejövünk hárman és éjszakába menően fogunk színházi felvételeket nézni videón... Hú, de jó lesz! :O)
Közben gondolkoztam rajta, mitől tarthatunk valakit "jó színésznek", Tengerimadár. Talán ha úgy látjuk, érezzük, hogy nem eszközöket használ, hanem ő maga válik eszközzé, hangszerré - és rajta keresztül megszólalhat a mi sorsunk, történetünk. ;)
Sziasztok!
Visszatértem körutamról (Szentendre, Balaton, Szombathely), de még nem netezni jöttem, mert hiányzik a munka (ezt sem gondoltam volna)...
Mindenesetre 18-19-én (=2x) én is álmodtam vele mostanában :), nem tudom, miért. Az elsőt mégcsak megérteném: felzaklatott (jó értelemben!), hogy életemben először (és valószínűleg utoljára) véletlenül színpadra kerültem a Kocsonya Mihály házassága c. előadás közben (fotóval bizonyíthatom!), de hogy másodszor miért?...
Megnéztem az általam kiválogatott 9 zsoltárt. Szerepel köztük a 42-es (ami, mint tudjuk amúgy is különleges, misztikus szám: mikor a Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. könyvben megkérdezik a Nagy Komputert, mi a titka a Világnak, Világmindenségnek és Mindennek, azt feleli, hogy negyvenkettő. Valamint Mulder ügynök lakásának száma is 42. De mindez persze csak vicc volt.). :))) A 94-est a bosszú gondolata miatt választottam, hogy Zsoltár amiatt akar szabadulni... Még így is jól eltaláltam a 150-ből. :)
"Mint szarvas kívánkozik a folyóvizekre..." - ez gyönyörű. Sokat töprengtem Zsoltár ellentmondásos karakterén, azt mindig is éreztem, hogy nagy benne a fájdalom és a keserűség. Hogyan lehetett belőle bérgyilkos? :(
Én (még) nem vagyok színész. :) Csak elindultam egy úton, ami talán helyes is lehet. Az lesz a legjobb, ha ezekre az illetékes válaszol. :)
Amit én gondolok: az alakítás mindig megismételhetetlen, mindig más. Soha nem sikerül kétszer ugyanúgy - ez van. Nagyjából lehet reprodukálni, ehhez felkészültség, tudá kell.
Szerintem az sosem baj, ha egyre teljesebben megismeri magát a színészember, még akkor is, ha rémisztő dolgokat is fölfedez. Mindennel szembe kell nézni! :)
Nem könnyű megfelelni rá, mitől jó egy színész... Kiváncsi vagyok, ELZSÉ mit gondol eme kérdésről. :)
Nem lehet csak ösztönből játszani; valami kontrollra szükség van. Különben összetöröd tested-lelked - mint én múlt kedden.
Tegnap délelelôtt tartotta évadnyitó társulati ülését a Nemzeti Színház. Az ülésen a Nemzeti Színház Rt. vezérigazgatója, Bosnyák Miklós bemutatta a társulat tagjait, és ismertette az évad új bemutatóit A Nemzeti Színház társulatának tagja lett Básti Juli, Blaskó Péter, Borombovits Ágnes, Hollósi Frigyes, Kubik Anna, László Zsolt, Major Melinda, Mészáros István, Molnár Piroska, Murányi Tünde, Pásztor Edina, Pécz Ottó, Rátóti Zoltán, Stohl András, Szalay Mariann, Szarvas József, Tallián Marianne, Tóth Auguszta, Udvaros Dorottya, Ujlaky László, Ujváry Zoltán és Vida Péter.
Amellett, hogy a színház műsoron tartja az elôzô évadban bemutatott Az ember tragédiáját és a Vihart, több új darabot is színre visznek. Az elsô premiert október 18-án tartják, amelyen Ibsen Peer Gynt-jét láthatják a nézôk. A darabot Kai Johansen rendezi, a címszereplôt Rátóti Zoltán alakítja. A stúdiószínpadon elôször Taub János rendezésében Székely János Caligula helytartója című műve lesz látható. November 5-én szintén az elôzô helyszínen mutatják be Selmeczi György A pesti szín című zenés kavalkádját. Katona Jószef Bánk bánja a Nemzetiben december 13-án lesz elôször műsoron. A rendezô Vidnyánszky Attila, a fôszereplô László Zsolt. Az évad utolsó prózai bemutatója a stúdiószínpadon jövô február 28-án Garas Dezsô rendezésében Bartis Attila Anyám Kleopátra című tragédiája lesz. Az anyát Udvaros Dorottya alakítja majd.
Márciusban Román Sándor társulata lép a nagyszínpadra, Magyar Rapszódia címmel mutatnak be egész estés táncjátékot. Az elôadások a nagyszínpadon este hét órakor a stúdiószínpadon fél nyolckor fognak kezdôdni.
Én elsősorban a Scher Judit cikkhez és Navarre filozofálgatásaihoz szeretnék most hozzászólni, mert mind a kettő egyszerre komoly gondolatokat, és főleg kérdéseket vetett fel bennem.
A színésznek sikerül a lelkét meztelenre vetkőztetni, és olyan dolgokat felszínre hozni, felszabadítani magában, amibe szinte belepusztul a színpadon, mégis -talán- ez válik élete legjobb alakításává, ami megismételhetetlen. Ahogy Navarre is írta: "Viszont az előadás többé nem sikerülhet ilyen jól" És engem ez a megismételhetetlenség érdekelne. Egy színésznek teher-e, hogy önmagához képest már nem tudja ugyanazt nyújtani a következő estén. És ha nem tudja ugyanazt teljesíteni, akkor az az alakítás kevésbé hiteles-e?
A másik: a jó színészet alapfeltétele, hogy a színész ismerje önmagát. Mi történik, ha egy szerep során olyan dolgokat fedez fel magában, ami nem pozitív, ami megdöbbenti, és megrémíszti?
Ki a jó színész? Mitől jó egy színész? Mire mondjuk azt, hogy ez felejthetetlen volt: egy mozdulatra? Egy tekintetre? Vagy az egyéniségére, ahogy él a színpadon? Vagy az önfeláldozására?
Mikor tudja a színész, hogy jó? Ha a szerepével nincsen kész, milyen érzésekkel áll, játszik a színpadon? És itt megint felmerül a hitelesség kérdése.
Ösztönből játszik, vagy a próbák alatt "kiszenvedi" a szerepet? Sok színész gyűlöl próbálni, és csak az utolsó hajrában kapcsol rá. De az viszont a partnereinek kellemetlen.
És ha eleinte még "működik" a lefejtés, a lelki vívódás, az önmegismerés, 10-15 év múlva nem válhat ez rutinná? Egyszerű munkává? Felszínességgé?
Székely most leginkább tanít a Színművészetin, (sőt: tudtommal most ő a rektora). :) Leginkább a jövő rendezőit okítja; szeptembertől indul a Székely Gábor-Novák Eszter-osztály. ;)
