Szerintem meg minden esetet egyedileg kell megvizsgálni. Látni kell, hogy az apa tette már egy tünete annak, hogy mennyire általánosan elfogadott tényállás egy válás során, hogy apuka fizesse a tartásdíjat és örüljön, ha kéthetente a hétvége az övé.
A bosszúból meg a tajtékzik dolgokat vontam kétségbe.
Nem tudjuk, miért korlátozta a láthatást, lehet, hogy kényelemből, lehet, hogy úgy gondolta, neki ez jár, stb, ezer oka lehetett. És nem biztos, hogy ez tajtékzás, egyszerű kétségbeesés is lehet.
Ugyanúgy, ahogy az apa se büntetni akarja az anyét, csak a gyerekekkel akar lenni, simán benne van, hogy az anya se büntetni akarja az apát, csak nem tud vele élni, és a megszokott módon szeretné rendezni az ügyet.
Pedig sajnos ez van a szavai mögött. Te magad is rámutattál.
"Fel sem merül, hogy ez nem büntetésből történt, hanem mert több időt szeretett volna a gyerekekkel tölteni?"
A második része végképp egyértelmű. Az apa nem akar hétvégi apuka lenni különösen ilyen előzmények után. Nem akar játszótéri, kávézós apuka lenni.
Ez a nő annyi mindent elmondott elég nagy részletességgel, mégis az ő tisztességes ajánlatáról semmit nem sikerült megtudnunk. Kifejthette volna ezt is. Vajon véletlen? :)
Ez lenyomata a saját gondolatainak, tetteinek, terveinek.
Elhagyja a szerinte minden szempontból szar apát, majd bosszúból korlátozza a láthatást, és tajtékzik, hogy az apa nem hagyja, hogy ezt egész életen át megtegye vele.
És egyébként veszélyes ennek szurkolni, mert jellemzően azért ez a másikszülőtől elszakítás anyai fegyvertár, ha ezt elkezdjük jutalmazni, az egy rossz kört fog a férfiaknak eredményezni.
Plusz lesz egy olyan kihatása is, hogy az anyák esetleg elkezdenek felkészülni erre a lehetőségre is, és még jobban korlátozzák a láthatási időt, ha tudják. Az indok is meglesz: a férfiaktól kitelik, hogy elrabolják a gyerekeket.
Nyilván fenntartással ....mindkettőjükét , mert már azon a szinten vannak .
De azért a terhesség alatti nem összeköltözést nem olyan nehéz bizonyítani . Szerintem nem mondaná a csaj , ha nem lenne igaz , hisz a bíróság nyilván erre is oda fog figyelni .
Két hülye ember , akik a gyerekeiken verik le az egymás elleni dühüket .
Apu vagy a bébiszitter vajon hány testőrrel jár gyerek-sétáltatni ? Vagy olyankor nem fél , hogy az anyjuk visszalopja őket ? Csak a lakásból lophatja el ? Sánta ez az érvelés a rácsok miatt ......
Az én férjem is úgy volt ezzel az elsőnél, hogy különösebben nem érdekelte előre a gyerek. Aztán megszületett, hatalmas apa-lánya-szerelem, és a másodikat már nagyon várta, így tervezgette, hogy milyen lesz.
Ez tény. Az is tény, ha ezt nem lépi meg, nagy eséllyel az anya végleg elszakítja őt a gyerekektől. 1-2 év alatt lezárulna az ügy és mehetne a váltott elhelyezés. Még mindig jobb 1-2 év elszakítás, mint egy egész életnyi.
Mert férfi. A férfiak apává válnak, a nők meg már akkor anyák, amikor megszületnek. Evolúció, ennyi. Mi ebben olyan különös? Plusz nem tudjuk, hogy mit takar a nem segített semmit. Nem hagyta ott a munkáját, csak, mert anya éppen fagyit akar? Nem költözött vele rögtön össze? Tudjuk, hogy miért nem tette?
Én nem az apát védem körömszakadtáig, ezt értsd meg, hanem próbálom a másik fél szempontjait is mérlegelni tapasztalatok alapján. Miután az apa semmit nem nyilatkozott az ügyben, a hallgattassék meg a másik fél is történet elmaradt.
"Hogy az apával való viszonyunkban sok lesz a feszültség, már a várandósság idején kiderült. Nem költözött hozzám, nem segített az egyre nehezebbé váló hétköznapi teendőkben, érzelmileg nem támogatott, még a babák életesélyei tekintetében is kockázatos terhesség gondjaiban és tennivalóiban sem volt hajlandó osztozni velem." Aztán eccercsak' apának bevillant , hogy gyerekei vannak .... Terhesség alatt meg aszitte' kismacskák lesznek . :-)
"Miért rabolta el az apa a gyermekeket? Rosszul bántam velük? Elégedetlen lett volna az anyai teljesítményemmel? Soha egy percig sem állította, hogy ne bántam volna kitűnően a gyerekekkel. Soha sehol, semmilyen hatóságnál, szervnél egy sort sem adott be arról, hogy ne volnék minden szempontból megfelelő anyja a gyermekeimnek."
Fel sem merül, hogy ez nem büntetésből történt, hanem mert több időt szeretett volna a gyerekekkel tölteni?
Pedig jön a következő szakasz:
"Nem azért rabolta el a még szopós csecsemőket, mert úgy érezte, hogy meg kell őket védenie tőlem, a rossz anyától. Hanem azért, mert így akarja kikényszeríteni, hogy az ő elképzelésének megfelelő „egyezség” jöjjön létre közöttünk.
Az a „megállapodás” azonban, amit kényszerrel érnek el, nem egyezség, hanem diktátum.
Mit diktál tehát az apa? Azt kívánja, hogy heti váltásban legyenek a gyermekek a szülőknél: egyik héten egyiknél, másik héten másiknál"
És ebben fehéren-feketén leírja, hogy az apa teljes körűen része szeretne lenni a gyerekek életének.
"Magához irányíttatva a gyedet és a családi pótlékot, biztosítás, munka, munkaviszony nélküli létbe taszított engem. Ő közben, kihasználva a gyed lehetőségét, továbbra is dolgozni jár."
Megint valami furcsaság. Ha volt munkaviszonya és onnan ment szülni, az miért szűnt meg? Miért nem ment vissza dolgozni?
Pont ugyanúgy mocsokságnak tartom, amit csinál, ahogy a nőnél mocsokságnak tartom, hogy elszakítja a gyerekeket az apjuktól, meg erősen korlátozza az együtt töltött időt.
Megtalálta a zsák a foltját, de a gyerekeket sajnálom.
Viszont ha a jogi eljárás szentesíti ezt az elszakítást, az tényleg a csődje mindennek.
Azt tudni egyáltalán, hogy apa mennyit jár el dolgozni? Azt sem tudjuk, hogy mi a munkája. Ma már nem ritkaság a home-office, ki tudja, lehet, hogy napi pár órát jár el, vagy hetente 1-2 napot.
A gyerekek ellátásához pénz is kell. Az anya szempontjából nyilván az lenne az "ideális" megoldás, ha apa dolgozik, fizeti a gyerektartást, ő meg meghatározza, hogy mikor meddig találkozhat a babákkal a játszótéren, az utcán, vagy egy kávézóban. Apa ezt másként gondolja. Ő azt szeretné, ha mindketten egyformán kivennék a részüket a munkában, gyereknevelésben, örömben, bánatban. A gyerek hosszútávú érdeke bizony ez. Az, hogy ez anyának nem fincsi, azt értem én. :)
"Mert bármi történjék is, azt akarod érezni, hogy szegény nő, szemétláda pasi. Ha kiderülne, hogy anya esténként késsel kergette apát, azért is apát okolnád. "
Ne adj a számba olyat amit nem mondtam!
Érdekes, én meg nálad látom azt, hogy nő itt jó nem lehet.
Ami a gyed-et és a többit illeti... Anya gondolom, azért úgy számít, hogy a gyerekekkel lehet később. Most ő esetleg elmegy dolgozni, de szerinted hova veszik fel úgy, hogy ki tudja meddig lesz ott. Totális bizonytalanságban.
Egyelőre az anya (nem objektív;) szavaiból annyi derült ki, hogy apa anno kivonult a családi életből, aztán hirtelen ötlettől vezérelve ő akarta a gyerekeket gondozni. Folyton kombinálsz, de sebaj. :) Majdcsak kiderül a valóság, mert biztos nagy visszhangja lesz még ennek az ügynek.
Nem vonom kétségbe, hogy az anya is tökéletesen ellátta a gyerekeket.
De azt gondolom, hogy az elképzelései arról, hogy mi illeti az apát a közös gyerekekből, elég kicsinyesek voltak.
Az van, hogy egy gyereknek két szülője van, és szerencsés esetben mindkét szülő akarja és szereti a gyerekeket. Ilyenkor jó a váltott elhelyezés. Ezt szeretné az apa.
Az apának nem tetszik az, a gyerekekkel való kapcsolattartással kapcsolatban, hogy ő, amikor úgy alakul, hogy összejön, láthassa a gyerekeit egy most épp ettek és tisztába lettek téve időponttól az újabb tisztába tételi időpontig. Tartalmas kapcsolatot szeretne a gyerekeivel. Fele időben.
Miért is forgattam ki a szavait? Miután folyamatosan elegánsan átlép a tény felett, hogy apa gondoskodik a gyerekeiről, gondoltam hátha egyszer átlépi az ingerküszöbét.
Hogyne, objektív info, hogy a gyerekek "jól" vannak az anyjuk nélkül is, csak kezd már olyan szinezetet kapni az egész, mintha az anya tök fölösleges lenne, az apa meg aranykoszorút érdemel.
És közben az semmit nem számít, hogy az anya is tökéletesen ellátta őket, és jelenleg nem rajta múlik, hogy az apa "kénytelen" gondoskodni róluk. Egyébként arról nem szól a fáma, hogy bébiszitter bentlakásos-e, vagy csak estig van a kicsikkel. De azért úgy én is el tudnék látni 2 gyereket, ha egész nap más lenne velük, én meg mehetnék a dolgom után.
