Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
SZÁSZ TIBOR ANDRÁSRováslelet a Sófalvi Hegyen
A Görgényi havasok hatalmas füves fennsíkját, mely átlag 900-950 méter magasan terül el, a székelyek a legrégebbi idõktõl legeltetésre használták. Az õsfoglalók nemzetségek szerint osztották el a területeket. A falusi lakosság gyarapodásával kaszálni kezdték a hegyi legelõket, majd az állatok és gazdáik számára épített nyári szállásokat állandó jelleggel lakni kezdték. Ekképpen a 18-ik század második felétõl egy hatalmas kiterjedésû tanyavilág alakult ki. A Felsõsófalva felé esõ, mintegy 20 négyzetkilométernyi peremrészt Békástanyának hívják. Nehezen megközelíthetõ hely. Az itteniek – a hetvenes évektõl kezdõdõen - nadrágszíj földjeiket mélyszántással mûvelik, aminek következtében számos nagyméretû kõ, kisebb szikla került a felszínre. Az apróbbakat – úgy 8-10 kilósig - halomba gyûjtik, a nagyobbakat egyszerûen elgörgetik a megmûvelt földterületrõl. Ezek között fedeztem fel azt a furcsa formájú követ, mely a többi között heverve kitûnt különös formájával. Úgy gondoltam, hogy formáját természetes úton nyerte mivel kör alakú részén, melyet félig egy karima övezett, kormot véltem felfedezni feltételeztem, hogy tûzhelynek használták, miután erre a célra esetlegesen minimális faragással alkalmassá tették. A rovátkákat a fém-lábasok okozta kopásnak-kaparásnak és az ekevas nyomának tulajdonítottam, minden további vizsgálódás nélkül.
A követ hazaszállítottam, hogy az egyházközségünk tulajdonában levõ tájház mellé építendõ korhû sütõ esetleg berendezésénél felhasználjam. Otthon láttam meg azt, hogy a kõ tudatosan faragott alkotás, melynek célja, hogy a kerek „tükröt” kiemelje, láthatóvá tegye esetleges feliratával, festésével együtt. Nem fekvõ helyzetben, hanem keskenyebb, de vaskosabb felén felállítva funkcionális: a félhold alakú perem ekkor fölül kerül, és ereszként védi a kerek részt: a kõ háta menedékes, melyen lefut a víz. Az egész erõsen emlékeztet a csónakos kopjafák megoldására, ahol hasonlóképpen próbálták megvédeni a feliratot az esõk, jégesõk, megolvadt de újból éjjel megfagyott vízlefolyások koptató hatásától. A perem gyûjtõlencseként a nap mégoly gyenge melegét is parabola-tányérként a körre sugározza, ami így hamarabb megszárad, hótól, jégtõl hamarabb leolvad, mint a többi rész!
Ez eddig meglepõ volt, de nem túl izgalmas. Lehetett volna egy ügyes székely ezermester által megfaragott 100-200 éves sírkõ: 2-3 kilométerre vezet el a középkori sóút, ahol gyakran történtek rablógyilkosságok: ezek emlékére állított sírkõ-emlékeztetõk létezésérõl vannak adatok. DE AKI ILYEN SZINTEN TUDOTT FARAGNI AZ NEM LEHETETT ÍRÁSTUDATLAN az 1700 - 1800-as években. Ha az is lett volna, valaki elõrajzolta volna a szöveget: a székely kõfaragók csodálatos szépségû szöveges zsidó sírköveket faragtak vidékünkön annak idején… tehát minden esetre latin betût használt volna. Ha nem, akkor is (betûtípustól függetlenül) valami kurzív, egymást követõ, több betûelembõl felépülõ, mások számára is üzenetet hordozó szöveget vésett volna fel…
De ne menjünk a dolgok elébe. A követ a jelzett állásba helyezve vált világossá, hogy a rovátkák tudatos vésés nyomán születtek. A háromszög felsõ része a „tükör” középpontjából indul: az egész egyetlen ábrát alkot, melynek alkotóelemei minden belemagyarázás nélkül beazonosíthatóak: hasonló típusú összevonás halmazra is minden erõltetés nélkül találunk példát. Az ábrát (tamgát?) alkotó jelek mindenike részben vagy egészében megtalálható a
Kiszely István:A magyarok eredete és õsi kultúrája, I kötetének - 618 oldalán, a második képen, mely egy olyan hun kõ felirata, melyen a szálláshely határát, a víz és legelõk használati jogát rögzítik. - 619 oldalon ábrázolt 1 kõ feliratos hátoldalán - 623 oldalon a nagyszentmiklósi lelet másodlagosan bekarcolt jelei közül a 16 számúaknál. - a 628 oldal honfoglalás kori agyagedények fenekén levõ tamgák is minden további nélkül rokoníthatók.
Ha a felirat rokonítható vagy értelmezhetõ a fenti leletekkel összefüggésben, ez lenne az elsõ egyértelmû régészeti bizonyíték a székelyek hun-türk eredetérõl - kapcsolatáról e vidéken. Ebben az esetben a hordereje felbecsülhetetlen.
A kõ megtekinthetõ a felsõsófalvi református parókia udvarán és fotója a www.zalamedia.hu/sovidek honlapon.
Felsõsófalva, 2004-05-04
Az ugariti ékírást sémi és hurri nyelvű szövegek rögzítésére használták. Mivel az ábécé magánhangzókat is tartalmaz, amelyekre a sémi írásoknak nincs szükségük, az írás hurri eredetű lehet.
Az írás alkalmazásakor Ugarit a Hettita Birodalom része volt. A lakosság eredetileg hettitákból és hurritákból állt.
A székely rovásírás nikolsburgi jelsorrendjének legközelebbi megfelelője.
Az ugariti ékírás nem a mezopotámiai ékírás helyi változata, hanem egy helyi lineáris írásból alakult ki az ékírásos technológiára történt áttérés során.
Orvos --- vagy minden ? --- tudomány esete az emberiséggel:
-- Fáj a torkom !
Kr.e. 2000: Tessék, edd meg ezt a gyökeret ! Kr.u. 1000: Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát ! Kr.u. 1850: Az az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt ! Kr.u. 1940: Az az elixír kígyóolaj, nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát ! Kr.u. 1985: Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot ! Kr.u. 2010: Az az antibiotikum nem természetes ! Tessék, itt ez a gyökér ........
Az előadásra az MVSZ által rendezett őstörténeti konferencia keretében került sor.
A konferencia anyaga CD-n megvásárolható a Szkítia könyvesboltokban, Gondos Béla Semmelweis utca 1. szám alatti könyvespultjánál, A Püski-Masszi könyvesházban, a Fehérlófia könyvesboltban stb.
Korábban segítséget kértünk ennek az ősnyomtatványt hordozó pergamenlapnak a sorai között megbújó kézzel írt sorok megfejtéséhez.
Időközben az OSZK kutatócsoportjának sikerült azonosítania e kisebb betűs sorokat. Ezek szerint Marcus Aurelius Lucanus "Pharsalia" c. művének VIII. kötetéből a 185-190. sorokról van szó. A kéziratos sorok a XIII. századból valók, s a tükörképük maradt meg (egymáshoz volt préselődve a két irat s átnyomódott a kézirat festéke az ősnyomtatványra).
Maradjunk annál, hogy én összetartozónak vélem ezeket a szavakat, akár időben egymást követve alakultak ki, akár nagyjából egyidejűleg. A hatalmas időbeli mélységek miatt ennek nincs is igazán jelentősége. A téma további ragozása csak szófo--s lenne, mert nincs rá bizonyíték se pró, se kontra.
S ez nem Götz elmélete, hanem az enyém. Néhány dolgot meg tudtunk beszélni, de erről (a tar- szár - úr hangváltozásról, vagy szóhasadásról) nem esett szó közöttünk.
Götz csak a régi indogermanisztika ún. szabályos hanfejlődéseinek törvényeit vitatta, teljes joggal, de maga is felsorol egy jó pár ténylegesen létező hangváltozási szabályszerűséget (vokalizáció, r--l átmenet, satem--kentum variációk, nazalizáció, mássalhangzókopás, a b, g és d változásai, polarizáció, metatézis), amiről neked láthatóan halvány f..god nincs, mert nálad úgy csapódott le az egész, hogy "hangváltozás nincs, csak ami kívül esik az Akadémia nézeteinek körén".
Nem volt pontos a hivatkozásod, ezért nem kellett feltétlenül ezekre a leveleidre gondolnom. Te sem gondolhatod, hogy a válaszom pontosan erre a leveledre vonatkozott. Egyébként pedig nem emlékszem rájuk.
Aztán meg te is azt írod, hogy nem arra válaszoltam, amiben erről beszéltél, csak egy másikra.
Ráadásul, mint tudhatod, mi többen írunk egy név alatt. Azaz valamelyik kollégám is válaszolhatott a leveledre akkor.
Mindig elcsodálkozom, mennyire nem akarsz, vagy tudsz gondolkodni s milyen keveset tudsz. De nézzük a részleteket!
************************************************
„Az isteni triász fiú tagja azonos volt a világoszloppal, ezért a fiúisten azonos volt a növényi szárral …a királyi család ettől a fiúistentől származott…”
Ez megint vallási alapon megy? Csak azt nem értem, minek akarod tudományos papírba csomagolni.
provó: Ha ismernéd a kezdeteket, akkor tudnád, hogy akkoriban minden vallási alapon ment, mindent vallási példák nyomán csináltak. Ez egyébként egy tudományos közhely, amit sokan megfogalmaztak már, például Eliade is.
Ezért az őstörténet tudománya sem lehet tudomány, ha az ősvallással nem számol.
S egyáltalán. Miért gondolod, hogy te mondod meg, mi a tudomány és mi nem az? A tudománynak egyébként mindig is témája volt a vallás.
„… a szó devalvációja során jelentek meg »király«, meg »növényi szár« jelentésű vátozatok is. Nem véletlen, hogy a származás szavunk töve is ide tartozik…”
Aláírom, hogy a növényi szár meg „származás” szavunk (sarjadás, sarjadék, ami lehet elágazó is) jelentéstani kapcsolatban állnak egymással. De: hogy jön ide megint a Jóisten az ő fiúgyermekével???
provó: Már leírtam. Az isten azonos volt az eget alátámasztó fával, a világoszloppal. Hányszor mondjam még el?
*************************************************
„A satem-kentum mióta érvényes a magyar nyelvre?”
Nem tudom, nézz utána. Ez itt egyébként nem lehet kérdés, mivel vannak satem nyelvek, és vannak kentum nyelvek, én pedig csak felvetettem a lehetőséget, hogy a magyar „úr”, „uru” eredetileg kentum alak lehetett, aminek lekopott a szókezdő hangzója, a „šarru” meg satem lehetett volna.
provó: Magyar szó esetén ez legalábbis szokatlan eljárás. Attól félek, Róna-Tasnak égnek meredne a hátán a szőr, ezt hallván.
*************************************************
„A szóeleji hangváltozás(?), ha létezett, akkor a következő volt: t-sz-k-h-elhalkulás. Tehát végső soron a tar gyökről van szó…”
Érdekes meglátás, vajon honnan vetted a hangváltozás ötletét? Ekkora kapitális baromságot őszintén szólva már rég olvastam tőled, hiányoltam is újabban dilettáns nézeteid közül az igazi provós, cáfolhatatlan vadmarhaságot…
provó: Götz Lászlótól, aki ezt vitatta, meg a finnugristáktól, akik ezt állították. Úgyhogy a vadmarhaságot Róna-Tasnak, meg a társainak címezd, légyszi. Persze akkor sem lesz tudományos érv.
*************************************************
De értem már az okokat: „Ez a teremtő szó tövével is azonosítható.”
Végső soron tehát minden ide fut ki, fölösleges is a hangtörvényes meg az egyéb okoskodás (itt most nem a szabályos hangfejlődéses maszlagról beszélek), egy az Isten, és az ő nevéből minden ősmagyar szó levezethető…
provó: Kötve hiszem, hogy ezt jól érted, mert eddig sem nem értettél meg semmit.
*************************************************
Annál is inkább, mivel: „Ez a tar (vagy taz) pedig egy sumér, magyar, török szócsalád eleme. Úgyhogy nem lehet akkádnak nyilvánítani, kisajátítani - ha a szócsalád eleje és vége egyaránt turáni, vagy nemzetközi.”
Az, hogy maga a szó csak az akkádban/asszírban fordul elő, csak feleslegesen belezavar a képbe, nyilván az Aral-tó mellékéről kölcsönözték ők is, úgyhogy belátom már, hogy hiábavaló dolog volt itt forrásadatokkal előhozakodni.
provó: Semmiféle forrásadatot nem hoztál fel. A kölcsönzési hipotézisedet pedig elfogadhatónak vélem.
„Kár, hogy nem olvastam, biztosan érdekes lehet. Én már évekkel ezelőtt publikáltam.”
El tudom képzelni…
Márc. 17-én reggel 9 óra 40 perckor nyomtam be az erre vonatkozó anyagot a fórumra, miután – jól emlékszem rá – egész éjjel ezzel és hasonló anyagok gyűjtésével ütöttem el az időt, ahelyett, hogy jót szundikáltam volna barátnőm oldalán… Ami a lényeg: ha nem is olvastad a Kik voltak a szkíták? c. topic említett, 8510. hozzászólását, a hasonló témában írott 8451-esemet igen, hiszen öt hozzászólással odébb (8456.) válaszoltál rá.
Vagyis nem igaz, hogy nem olvastad a „šarru” és a „király” szavak összefüggéseivel behatóbban foglalkozó írásaimat. Hazudtál.
„Az isteni triász fiú tagja azonos volt a világoszloppal, ezért a fiúisten azonos volt a növényi szárral …a királyi család ettől a fiúistentől származott…”
Ez megint vallási alapon megy? Csak azt nem értem, minek akarod tudományos papírba csomagolni.
„… a szó devalvációja során jelentek meg »király«, meg »növényi szár« jelentésű vátozatok is. Nem véletlen, hogy a származás szavunk töve is ide tartozik…”
Aláírom, hogy a növényi szár meg „származás” szavunk (sarjadás, sarjadék, ami lehet elágazó is) jelentéstani kapcsolatban állnak egymással. De: hogy jön ide megint a Jóisten az ő fiúgyermekével???
„A satem-kentum mióta érvényes a magyar nyelvre?”
Nem tudom, nézz utána. Ez itt egyébként nem lehet kérdés, mivel vannak satem nyelvek, és vannak kentum nyelvek, én pedig csak felvetettem a lehetőséget, hogy a magyar „úr”, „uru” eredetileg kentum alak lehetett, aminek lekopott a szókezdő hangzója, a „šarru” meg satem lehetett volna.
„A szóeleji hangváltozás(?), ha létezett, akkor a következő volt: t-sz-k-h-elhalkulás. Tehát végső soron a tar gyökről van szó…”
Érdekes meglátás, vajon honnan vetted a hangváltozás ötletét? Ekkora kapitális baromságot őszintén szólva már rég olvastam tőled, hiányoltam is újabban dilettáns nézeteid közül az igazi provós, cáfolhatatlan vadmarhaságot…
De értem már az okokat: „Ez a teremtő szó tövével is azonosítható.”
Végső soron tehát minden ide fut ki, fölösleges is a hangtörvényes meg az egyéb okoskodás (itt most nem a szabályos hangfejlődéses maszlagról beszélek), egy az Isten, és az ő nevéből minden ősmagyar szó levezethető…
Annál is inkább, mivel: „Ez a tar (vagy taz) pedig egy sumér, magyar, török szócsalád eleme. Úgyhogy nem lehet akkádnak nyilvánítani, kisajátítani - ha a szócsalád eleje és vége egyaránt turáni, vagy nemzetközi.”
Az, hogy maga a szó csak az akkádban/asszírban fordul elő, csak feleslegesen belezavar a képbe, nyilván az Aral-tó mellékéről kölcsönözték ők is, úgyhogy belátom már, hogy hiábavaló dolog volt itt forrásadatokkal előhozakodni.
A sófalvai határkő eddig publikálatlan képe. 
Hun jelsor. 
Korábban segítséget kértünk ennek az ősnyomtatványt hordozó pergamenlapnak a sorai között megbújó kézzel írt sorok megfejtéséhez. 
A dálnoki felirat.