Jó helyre tévedtél, üdv közöttünk! :) A téma elején már esett szó a Miénk a kép!-ről, CC-nek megvan a felvétel is (bár még mindig nálam leledzik a kazetta, jó is, hogy eszembe jutott...). Szerintem hamarosan meglesz Neked is. :)
Meg fogom nézni a Bűn...-t, de valószínűleg nem azzal kezdek - ha minden igaz, 14-én, v. 15-én a Bárkába megyek (éljenek a debreceniek és a kapocváriak is!). :)
A Sok hűhó semmiért-ben jó volt, ott tetszett, és sokat fejlődött, de vannak ócska alakításai is. Bocs, CC, nem akartalak megsérteni. Amúgy sem miatta írtam ide.
(Őrület, hogy csak a leglényegtelenebb mondatra reagálsz, mikor annyi mindent írtam ide!)
Aug. 30-án, most pénteken délben megint László Zsolt mond Petőfi-verset. :)
Nem olvastam végig az összes hozzászólást, ezért ha már valaki említette, bocs a duplázásért.
A sok maradandó színházi élmény mellett egy feledhetetlen tévéműsort köszönhetünk László Zsoltnak. Öt-hat évvel ezelőtt a Miénk a kép! című műsorban Tóth Ildikóval (A színházak egyik nagy hibája az Ő mellőzése)és Görög Lászlóval számomra feledhetelen pillanatokat szereztek a Micimackó részlettel, a Mágnás Miska dallal és az összes többi jelenettel. Köszönet érte!
Legnagyobb bánatomra nem vettem fel és a televízió sem ismétli.
Keanu Reeves szerintem nagyon jó színész, a legjobb filmje Az ördög ügyvédje Al Pacinoval. Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta, mert érdemes megnézni!
Ja, és még annyit, hogy inkább a filmjei rosszak (pl.Mátrix, Féktelenül), de ő igazán tehetséges!
Hmm... szerintem nem csak a szerelem változtatja meg Raszkolnyikovot. De tényleg túlságosan összetett mű, ahogy az ember lelke is túlságosan összetett. Mindenesetre igazad van, a börtön önmagában talán csak ront a helyzeten, az embernek kell megváltoznia, akarni megváltozni lélekben, attól még, hogy bezárják egy szűk cellába, nem lesz jobb a helyzet, sőt. De hát ez is nehéz ügy, mert nagyon sok olyan ember van, akinek még egy cella is kevés büntetés azért, amit tett. És most itt a hidegvérűekre gondolok. Akiknek nincs lelkük, lelkiismeretük. Aki soha nem fognak megváltozni. Tudom, hogy ez most felsőbbrendű döntés a részemről, de így érzem. És persze itt most nem konkrétan Zsoltárra gondolok, aki ugye bérgyilkos. Ahhoz látnom kellene a darabot, hogy véleményt mondjak róla.
Raszkolnyikov valóban rossz útra tévedt, de a lelke menthető - ezt bizonyítja a regény befejezése is.
Annyira utálok a Bp.-i Kamarától jegyet kuncsorogni, mert majd csak jövő héten leszek Pesten, és így telefonon kell eltetetnem. Pártoló meg nem vagyok, lusta voltam eddig bejelentkezni. :-)) De megpróbálom ezen a héten, hátha már ott vannak.
A vidékiekkel meg ahogy bánnak.... de ezt inkább hagyjuk. :-)
ÉS A NETRE IS FELKERÜLHETNE MÁR A HAVI MŰSOR (oké, kireklamáltam magam:-)) )
Miért, ki akar még menni? Sokan? Ezek szerint teltházra számíthatnak... :-)
még Reeves is jól játszott benne (!) Ez nem esett jól. Nem sok filmben láttam eddig, de a Sok hűhó semmiértben megfogott, hogy mindenki gyűlöli az első perctől fogva, csak azért, mert gyűlöletes a figurája. Ezt első ránézésre csak a játékából lehetett leolvasni.
Nem tudom, mikortól lesznek bent a szervezésen, engem is aggaszt, hogy mint (Budapesti Kamara, nemcsak Tivoli) pártoló tag még nem kaptam szeptemberi programot, pedig a Pesti Műsorban már olvasható a program.
Én szeretném a szeptemberi színházazást 16-án a Bűnnel kezdeni. Elvileg holnaptól már lehet jegyet venni. Csak le ne maradjak/junk!
Az indexes topik volt az, azóta már azt is olvasgatom, ha jut rá időm - kösz szépen! Még egy kérdésem lenne - úgy emlékszem még talán múlt ősszel te írtad meg, hogy hogyan lettél Tivoli pártoló tag. Mivel nekem is sokszor gondot okoz a jegyvétel, most kb. egy hónapja küldtem az akkor megadott e-mailre egy hasonló kérést, de nem kaptam választ. Szerinted csak mert nyári szünet van, vagy már más a címük?
Tudom, mi a drámaiatlan dráma (emlékszel, majdnem fölvettek esztétika-magyarra). :)
Persze, részben azért találták ki a börtönt, hogy a rabok kicsit magukba mélyedjenek, de a valóság azt mutatja, hogy a helyzet gyakran csak rosszabb, mint mikor bekerültek... Az emberek bonyolultak és nem lehet őket csakúgy megváltoztatni; csak akkor, ha bennük is komoly szándék van a változásra. A börtönben rávezetni őket a helyes útra, tanítani őket - ehhez több odafigyelés, valódi törődés kéne. Ezt kevés helyen tudják nyújtani, és ahol van rá lehetőség, ott se mindig használ. Ez is sziszifuszi küzdelem. Valahol a színházcsinálás is az. Csak él bennünk az a dacos "csakazértis". :)
Angol börtönökben egyébként tényleg próbálkoznak azzal, hogy fiatal rabokkal Shakespeare-drámákat játszatnak, hogy megtanítsák nekik: nem csak az erőszakon keresztül lehet kommunikálni. Van akinek használ, van akinek nem. ;)
Visszatérve a Bűn és bűnhődésre: kicsit vitatkoznék azzal, amit a mondanivalójáról írtál. Szerintem ennél sokkal többet jelent, jóval összetettebb a tartalma. Raszkolnyikov eltévedt; rossz úton próbálta megoldani az emberi konfliktusokat és a saját helyét is meglehetősen rosszul tájolta be... Arra kellett rádöbbenie, hogy ő sem különbözik a többi embertől, szembe kellett néznie saját magával - és a tettével. Mikor ez megtörtént, csak akkor mehetett börtünbesak a teljes megbánás után van értelme, hogy Szibériába menjen. A valódi feloldás számára a szerelem; a regény befejezése pozitív, mert Szonya szerelme által megtisztul, és van lehetősége újrakezdésre.
Nem olyan egyszerűek ezek a dolgok; Sopsits örtönében" pedig csak tovább bonyolódik a helyzet... Hogy a darabban szereplő 9 rab mit talál és mit nem, azt Neked kell fölfedezned, nem fogok mindent elmesélni! :))) Mindenesetre itt sem pusztán Raszkolnyikovon van a hangsúly, életbevágóan fontos a többi rabbal - és színházon belüli színházi szereplővel - való viszonya. Mindenki szembesül magával és a bűnével, csak az a kérdés, mi lesz utána?... Mit lehet elviselni és mit lehet fölvállalni?
Ha meglátod Zsoltárt, sok mindent meg fogsz érteni, amire most hiába vársz választ tőlem vagy mástól, mert nincs válasz, csak néma, döbbent csönd... Valaki nagyon jól játsza ezt a különös, magányos bérgyilkost, és Te látni fogod a szemében, mit élt meg, mit gondol magáról, a társairól, és arról, hogy mi vár még rá ebben az életben... Látni fogod fájdalmasan szép, bonyolult, kilátástalan és halálos "barátságát" Amperrel (Bertók átváltozásai - szintén ném, áhítatos csönd...), és hogy mivé fajulnak az emberi lények abban az élethelyzetben, hogy összezárják őket, mint a vadállatokat.
Sirály néni majd meglátja, ha jegyet vált a színházba. :)
Az ösztönösségről az jutott még eszembe, hogy pici gyerekkéntkal ösztönösebbek voltunk, nem? Természetesen igen. De nem szoktam nosztalgiázni, visszahozni úgy sem tudom. :)
Megnézzem (már) szeptemberben a Bűn...-t? :) Mindenki azonnal, már évad elején látni akarja, méghozzá az én társaságomban... Nem értem, miért, de azért hízelgő. :) Próbáljunk meg jegyet szerezni, már mondám.
A drámaiatlan dráma tulajdonképpen azt jelenti, hogy nincs cselekmény a színpadon, illetve a történéseket csak párbeszédekből, monológokból tudhatjuk meg. A konfliktus a szereplők lelkében zajlik. Igen, ebben rejlik Csehov varázsa! De hiszen a lelki konfliktus a legnagyobb (és legveszélyesebb) konfliktus!
Az irodalomtanárom azt kérte tőlem az órán, hogy foglaljam össze, miről szól a Sirály. Magam is meglepődtem: szinte alig tudtam valamit mesélni róla, hiszen a történet és a cselekmény nem sok, szinte nincs is. amit elmondhatok róla, azt már a saját érzéseim, élményeim töltik ki, és az már nem azonos magával a lecsupaszított történettel. Hihetetlen dráma!
Bocsi, ez most off volt....
Szóval Zsoltár újra ölni akar... hm... de nem az éppen a börtönnek a lényege, hogy megváltozzanak a rabok, akik valamilyen bűnt követtek el? Az eredeti regénynek is ez a mondanivalója: Raszkolnyikov embert öl, de feladja magát, hogy bűnhődjön. A börtönben megtisztul, megtalálja a helyes utat, megtalálja a hitet.
Vajon a Sopsits börtönlakói megtalálják-e ezt az utat?
Mondjuk az is igaz, hogy Raszkolnyikov lelke eredendően nem romlott....
Az ösztönösségről az jutott még eszembe, hogy pici gyerekkéntkal ösztönösebbek voltunk, nem?
A nővéremék tegnap látták dvd-n a Rossz álmok c. amerikai filmet, amely a főgonoszt játszó Keanu Reevest László Zsolt szinkronizálta. (Én nem láttam, mert dolgoztam.) Őszinte meglepetésükre, a film érdekes és értelmes volt, még Reeves is jól játszott benne (!) és passzolt hozzá a magyar hang. :) Cate Blanchett volt a másik főhős. :)
Igen, Zsoltár ölni akar: azt akarja eltenni láb alól, aki földobta... Ez túl durván és egyszerűen hangzik így - de közben látod a szemében emberi nyomorúságát, tragédiáját.
Szerintem jövő héten kezdd letámadni a Budapesti Kamarát, én is azt teszem majd. :) Ha szerencséd van, egy-két jegyet tudsz rá szerezni. Csalódni nem fogsz az előadásban, abban biztos vagyok (ennyire már ismerlek Téged). Ha mégis, hát megverhetsz. :)
azt hiszem, meg kell találni az egyensúlyt az ösztönösség és a megfontoltság között.
Pont az embereknek a legnehezebb megtalálni ezt a fajta egyensúlyt. Sok mindent elnyomunk magunkban; pokoli nehéz lehet elérni, hogy egyszerre legyünk ösztönösek és tudatosak - ha egyáltalán sikerülhet. Az állatoknak ez valahogy könnyebb. Bennünk nagyon mélyen rejteznek az ösztönök; aztán hirtelen felszínre hozza őket valami v. valaki, és akkor nagyon megdöbbenünk, megrémülünk.
Attól még lehet drámaiatlan dráma a Sirály, hogy Rád mély hatással volt. :) Ez csak valamilyen tudományos-esztétikai megközelítés. Azt hiszem, Csehov drámái semmi esetre sem "hagyományosak" - de a fickó hihetetlenül sokat tudott az emberi létezésről. Olyan sokat, hogy csak lélegzetvisszafojtva figyeled, ahogy a hősök pusztulnak magukban...
Csehov Sirálya életem egyik meghatározó drámája. Nem is értem, miért nevezik drámaiatlan drámának, amikor - rám mindenesetre- hihetetlen nagy hatással volt. Miután elolvastam végig, egyszerűen csak ültem zsibbadtan, és meredtem magam elé. Ilyen lehet, amikor az ember valahogyan "önmagával" találkozik.
Sopsits rendezései nagyon foglalkoztatnak a Torzók után. Rettenetesen jó film, nagyon mély és nyomasztó. Biztosan nem fogok csalódni a Bűn...-ben sem. Úgy látom, némileg hasonlít is a Torzók témájához. A bezártság, a rabság, a szabadság vágya...
Szóval valamiféle önkívületi állapotban voltál, mikor játszottál? Furcsa lehet ilyesmit átélni. De azt hiszem, meg kell találni az egyensúlyt az ösztönösség és a megfontoltság között.
Zsoltár azért akar kijutni a börtönből, hogy bosszút álljon? Hogyan? Újra ölni akar?
Tényleg fog menni szeptemberben? Az a baj, hogy még nincs fent a neten, legalábbis a Bp.-i Kamara honlapján a program, és nem tudom, mikor lehet rá jegyet venni. :-((
Csehov melyik drámája volt meghatározó számodra?...
Sopsits nem csak rendezte, hanem ő maga is írta; gyakorlatilag egy új magyar drámát hozott létre. Nem jársz rossz nyomon: 9 rab próbálja Dosztojevszkij művét a cellában. Ha az előadás jól sikerül, néhányan hazamehetnek pár napra. Nagy ajándék lenne nekik; egy-két kivételtől eltekintve mind hosszú évekre elítélt gyilkosok.
Zsoltár (László Zsolt) a cella meghatározó egyénisége, mondhatni ő "rendezi" az előadást. A történet legfontosabb, életre-halálra menő szála az ő - kezdetben baráti, majd ellenséges - viszonya a Raszkolnyikovot játszó Amperrel (ha szerencséd van, Bertók Lajos alakításában láthatod).
Zsoltár kántornak készült, majd valahogy bérgyilkos lett belőle... Rendkívül jól ismeri a Bibliát, idézget is belőle rendesen... Azért akar kijutni a börtönből, hogy bosszút álljon azon, aki feladta őt - erre bizonyság a cetli, amire egy keresztet rajzolt és egy zsoltárszámot (most már tudjuk: 42). Sokáig kutattam, melyik lehet. :)
Szeretem a templomokat, de számomra nem azt jelentik, mint a hívőknek. Én a Világegyetemben hiszek, amelynek mind egyformán részei vagyunk. Tőlem Istennek is nevezheti bárki, tudom, hogy ugyanazt jelenti, csak más megfogalmazásban. :)
Hogy mi történt, mikor elvesztettem a kontrollt? Alaposan bevertem, majdnem eltörtem a könyökömet, és még csak nem is foglalkoztam vele, egészen addig, míg véget nem ért az "előadás". Addig nem számított senki és semmi. Fantasztikus volt és veszedelmes. Nem látta senki 2 emberen kívül, akik "rendezték", de ez egyáltalán nem is számított. :) Lelkileg is nagyon kimerítő volt, félelmetes-fájdalmas érzés.
Húh, kicsit időbe telt, míg átbogarásztam magam a zsoltárok között.
Sajnos, én (még) nem láttam a Bűn.....-t, de nagyon szeretném megnézni! Egyrészt azért, mert a Bűn és bűnhődés az egyik kedvenc könyvem, Dosztojevszkij pedig a kedvenc íróm. Életem egyik meghatározó könyve volt, ahogy Csehov drámája is. Valószínűleg azért, mert ezek a művek, könyvek "összerakták" az akkori gondolataimat, amit magamtól nem sikerült megfogalmaznom, megmutatnak belőlem valamit, ráébresztenek sok-sok dolgora, és legfőképpen azért, mert az emberi lélek mélységeibe vezetnek el. Irigylem Dosztojevszkijt, mert ő zseniálisan írt, úgy, ahogy senki más nem tudott. Elég sok mindent olvastam tőle, ezért vagyok nagyon kíváncsi a Sopsits -féle rendezésre.
Az az igazság, hogy nem tudom, ki az a Zsoltár (úgy vettem ki, hogy egy rab, és bérgyilkos), és hogy mi köze a zsoltárokhoz. Ezt nézzétek el nekem, nehéz úgy hozzászólni, hogy nem láttam az előadást. Mindenesetre a zsoltárok magára Dosztojevszkij vallásosságára is utalhatnak, szóval Sopsitsnál ez talán tudatos is volt, hogy így összefűzte a kettőt, hiszen az író bővebben kifejti Istenhez, a Világmindenséghez, az Élethez fűzött gondolatait a Karamzov testvérekben (is). De talán ehhez az előadáshoz mégis a Feljegyzések az egérlyukból passzolna a legjobban.
Na, már megint kitört belőlem az "orosz fanatikus irodalmár". :-))))
Én vallásos embernek tartom magam és ahogy öregszem, egyre vallásosabb leszek, ha lehet ezt így mondani. Mostanában elég gyakran járok templomba, de mondjuk az is közre játszik, hogy lelkileg eléggé megviselődtem az utóbbi időben. Szóval én hiszek Istenben. Hiszek a hitben. Az "angyalokban", égi közvetítőkben, vagy akárhogy is nevezzük őket. Abban, hogy igenis van egy felsőbbrendű "hatalom", ami befolyásolja a sorsunkat, ami segít, vagy büntet. És abban is, hogy a lélek nem pusztul el a testtel együtt.
+: Szerintem sem szükséges a templom, hogy elérjük Istent. De néha jó ott lenni. Szeretem a szép templomokat. (nálam külön jelentése van... :o))) )
Még egy kérdés: Navarre, írtad, hogy "csak" ösztönből nem lehet játszani. Mi történik egy "színészben", aki elveszti a kontrollt? Mi ment végben benned, amikor ezt érezted?
Tudom, hogy nem vagy színész, hanem színésznő, bocsi... :-))) Na jó, csak viccelek. :-))) Mindenki színész(nő), aki játszik, aki megpróbál a színpadon valami csodálatosat létrehozni a társaival. Aki színházat csinál. Akinek van mersze játszani.
Az rendben van, hogy nem hivatásos dolog, de nem csak egy papír, vagy diploma tesz valakit színésszé.
Wow!!! - ahogy a művelt svéd mondja. ;)
Kíváncsiságból még maradtam egy kicsit - igazából nem tudtam kiszámolni, mikor kell elindulnom a vonatomhoz, így le is maradtam... De most már nem nézek vissza többet - fellélegezhettek! ;)
Honnan is sejtettem, hogy Te folyton fecsegsz a templomban?... :))) A folyton 1990 őszén végetért. Úgy döntöttem, nem kell ahhoz templomba mennem, hogy Istennel találkozzam, hiszen mindig velem van. Az egyházért pedig igazán nem vagyok oda.
"Hogy lehet vasárnap ilyen csúnyán beszélni?!" ;) Ez nekem is tetszik! Furcsa felfogása van egyeseknek.
Minden kölök különbözik. :) Honnan is sejtettem, hogy Te folyton fecsegsz a templomban?... :)))
A templomról most eszembe jutott a Bűn... április 14-i előadása. Azért maradt meg így a fejemben, mert vasárnap volt, és nem este, hanem délután játszották.
Valahogy odakeveredett 2 idősebb hölgy is, ott ültek Zsoltár ágyánál. Összeszorított fogakkal tűrték az első részt, majd a szünetben gyorsan fölálltak és elmentek, de előbb még egyikük hangosan kifakadt: "Hogy lehet vasárnap ilyen csúnyán beszélni?!" ;)
Te meg mint rossz kölök a templomban, hancúrozol. :) A rossz kölök kifejezést használtad Bertók Lajosra is? Ez esetben büszke vagyok a hancúrozásra! :)
[A templomba járásról egyébként azért szoktam le, mert nem éreztem jól magam a tudattól, hogy nem arra figyelek, amire kéne - konkrétan beszélgetéssel töltöttem az időt.]
Kémeim jelentették, hogy szeptemberben két alkalommal is játszák a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött c. előadást, ha minden igaz, 16-án és 26-án, de ezt még készpénznek ne vegyétek! Egy barátnőm láttam a Pesti Műsorban, ez az előzetes műsorterv. Jé, az én Pesti Műsoromban is ezek a dátumok szerepelnek! 16-án ünnepelhetném, hogy x és negyed éves vagyok! :)
Jobb is. Itten komoly Zsoltározás folyik, Te meg mint rossz kölök a templomban, hancúrozol. :)
Kémeim jelentették, hogy szeptemberben két alkalommal is játszák a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött c. előadást, ha minden igaz, 16-án és 26-án, de ezt még készpénznek ne vegyétek! Egy barátnőm láttam a Pesti Műsorban, ez az előzetes műsorterv.
Persze autentikus forrásból majd jön cáfolat v. megerősítés. :)
