Korpovitot egy akármelyik kisközértben találsz, nem kell hozzá biobolt. Millióféleképpen kipróbálhatod, nem kell magában enned (mert úgy nem jó). Például kenhetsz rá mindenféle trutyit: snidlinges túrót, sonkaféléket apróra vágva és kis vajjal összekeverve, juhtúrót egy kis apróra vágott lilahagymával... fantázia kérdése. A diéta nem egyenlő azzal, hogy borzalmas ízű vackokat kell enni. Ki lehet találni finom szénhidrátszegény ételeket is.
Nem lesz gáz, ha nem iszol tejet, ha más tejterméket eszel. Ajánlom például azt, amit az előbb leírtam: egy pohár natúr joghurt, hozzákeverve némi eper és korpa plusz egy kis édesítő (ha hiányzik az édes íz és te használsz édesítőt). Tízóraira például pont jó.
a túró és a sajt (plusz a joghurt - szigorúan beleszámolva a CH-kat) sokkal jobb mint a tej (kálcium szempontjából) úgyhogy ha egész életedre hanyagolod a tejet az se gond:))))
Felírogattam mindent amiket írtatok! Mindjárt indulok a bioboltba, talán ott meg is kapok mindent!
Muszáj lesz ezeket a kenyereket hanyagolnom, mert egyszerűen tök mindegy már milyet veszek, egyik sem jó :( Csak eddig nem volt alternatíva, de most már akkor menni fog :D
Lécci írjaátok meg ha eszetekbe jut még valami, mindegy mennyire gáz az íze!
Szerintetek nem lesz abból gáz, hogy már nem iszom semmi tejet? Túrót sajtot azt eszem!
légyszi légyszi légyszi hagyd ezeket a kenyereket!!!!!!! Ha felviszi a cukrod akkor felviszi, ne kísértsd a sorsot... (ld. nekem is voltak olyan dolgok amik felvitték - amíg másnál meg se rezgették a lécet). Próbáld végig azokat a dolgokat amiket itt ajánlgatunk és keresd meg SOS azt ami nem rezgeti a lécet....
Egy keksz, ami főleg korpából készül. Számomra az volt a "szendvicsalap" kenyér helyett. Korpovit, rá egy szelet sajt, arra egy szelet zöldpaprika vagy paradicsom vagy uborka. (Úgy emlékszem, egy korpovitban 3 g szénhidrát van.)
Igazából már mindegy, hogy milyen az íze, csak rendeződjön már ez a vacak!
Ma reggel pl ettem 2 tojást és két szelet Bakony barna kenyeret, aminek darabja 15 g szh, tehát még így is 10 g-mal kevesebbet ettem mint az előírt, így lett 7,4, ami nálam bár nem jó, de nem is annyira gáz érték most.
Az a baj, hogy ha hétfőn megyek a dietetikushoz, akkor ők az eredeti 401-es szh-tal fogják csinálni a vérvételt, na akkor lesz nemulass! :SSS
egyél hozzá korpovitot (mindenhol kapni a kekszeknél találod, praktikus mert darabra van megadva a benne lévő szénhidrát és ha úton vagy akkor is meg tudod enni:) vagy vannak a ropogós kenyerek (WASA Fibre) vagy én az Ikeában szoktam venni (meg kell nézni melyikben mennyi a CH, nekem a kék csomagolású háromszög rozskenyér jön be) ott elég olcsó a ropogós kenyér (abból mindig van itthon, van, hogy önként és dalolva is azon élünk napokig a férjemmel:)
Plusz nézd meg a szögletes rozskenyereket (bezacskózva árulják őket a legtöbb helyen) azok amik majdnem feketék és kicsit nyálkásnak tűnnek. Ezek kicsit savanyú kenyerek de nagyon jó a glikémiás indexük. A rozskenyerek a legjobbak de elég sok fajta kapható. (a csomagolásról könnyű kiszámolni melyikben mennyi a szénhidrát így könnyű vele kalkulálni). Ezeket nagyon meg kell rágni viszont iszonyú laktatóak. Mondjuk én ezeket csak krémsajttal vagy hasonló nagyon krémes dologgal tudom megenni mert nekem nagyon szárazak...
na a bezabálással nekem detto ugyanaz volt a dilemmám... mert én normálisan pl. egy bögre capuccinot van, hogy egy óra! alatt iszogatok meg, egy szenyán is sokat nyammogok.. itt meg tök gyorsan kellett bepucolnom mindent... és valszeg ez is rontott a cukromon... (na ezért jobb nekem pl. a 90 perces mérés... mert akkor szépen a saját tempómban kajálhatok stressz nélkül:)
Spéci reggeli: nem biztos, hogy le tudnád gyűrni, a végén már nekem is hányingerem volt tőle:) Szóval kimértem és forró vízzel felöltöttem zabkorpát (ami eddig OK, ízre kicsit mint a tejbegríz:) tele van rosttal ami ugye jó a cukornak is és az emésztésnek is aztán kimértem és belekevertem darált diót (kell a flavonoid) és összekutyultam... csakhogy én a zabkorpát korábban mézzel ettem, úgy nagyon jó volt így meg se íze se bűze... (vettem utána Steviát de annak olyan erős medvecukoríze volt, hogy a végén már attól is rosszul voltam...) Mondjuk állítólag van olyan Stevia ami nem ilyen borzalmas.
Egyáltalán nem mindig függ össze a terhességi cukorbetegség a terhesség alatti hízással. Én például minden terhességemet elég brutális fogyással indítottam, és mindig valamivel könnyebben fejeztem be, mint ahogy kezdtem. (Tudom, ez sem jó.)
A vcmérés időpontjával is bajban vagyok. Azt mondták, hogy az első falattól számított egy óra múlva mérjem, emiatt én eleinte gyorsan besöpörtem mindent, hogy az utolsó falat és a mérés között ne fél óra legyen. Viszont ez sem volt jó, hisz lassan kéne enni a lassabb felszívódás miatt, viszont akkor tényleg nagyon kevés idő van a végén. Szerintetek hogy a jó?
Csakegy, mit eszel reggelire, amitől nem megy fel a vércukrod???
Na megnyugodtam! Felhívtam tegnap este az orvosom, mert már kezdtem tényleg nagyon zizi lenni. Megnyugtatott, azt mondta, hogy tényleg 7 alatt kell lenni, de azért ha nem megy 8 fölé 10 nap diéta uán azért nem kell kétségbeesni. Szegény, tisztára, mintha pszichiáter lett volna, annyira rendes, nem is értem miért csak most hívtam.
Azt mondta, hogy valszeg lejjebb viszik a szh-ot majd, de nekem is sokkal jobban kell figyelnem, csak azt nem tudom már hogy mire???!!!
Velünk nagyon rendesek voltak a Margitban, bár tény, hogy szigorúak. Már előre félek mit fognak szólni az értékeimhez. Viszont amikor én először voltam, akkor volt ott egy egyébként nagyon szimpi lány, aki elég túlsúlyos volt 160-165 centihez már 100 kiló fölött volt és a 26-28. héten járt plusz 12 kilónál. Azt hiszem neki még a terheléses rossz eredménytől függetlenül is diétára lett volna szüksége, mégis ő és a párja tette szóvá, hogy szerintük hülyeség ez az egész.
Nekem ez csak azért volt picit bosszantó, mert végig hízókúráztam az első 25 évem, aztán normalizálódott a testsúlyom és most is a 8. hónapban 8 kilónál tartok, mégis evidens, hogy ha rossz a terheléses akkor jön a diéta, nekem 9,3 volt sajna. Ráadásul én már alapból figyeltem a kajálásra az elejétől kezve, hülyének is nézett a környezetem emiatt. Biztos ismeritek a "most zabálj, terhes vagy, megteheted" hozzáállást.
Nálunk (Kecskemét) ilyen tortúra nem volt. Azt mondták, hogy reggelizzek amit szoktam, aztán 1 óra múlva vetessem le a vért. Bejöttem dolgozni, megreggeliztem 3/4 8 körül, ezt követő 55. percben beestem a kórházba, soron kívül behívtak, levették, majd mehettem is haza (vagyis dolgozni). Éhgyomrit sose néztek. Ez minden esetben így volt később is, amikor kontrollra jártam.
Nekem soha semmilyen negatív tapasztalatom nem volt az orvosokkal, nővérekkel terhességicukor-ügyben. Soha nem ijesztgettek, inkább azt hangsúlyozták, hogy semmi komoly gond nincs. (Bár említettem már, hogy nem is voltak magas értékeim.) Sokkal nagyobb pánik volt akkor, amikor az első terhességemnél mértek egy 2,2-es vércukorszintet, és utána is többször 3 körülit. (Az aktuális védőnők hisztiztek csak, de azok mindenért. Sajnos egyik sem volt épeszű. De úgysem nagyon mentem feléjük.)
ja igen... pont erre gondoltam még a terhelésesnél... tehát behívják az embert valami embertelen időben éhgyomorra (mi történik: az ember mozog, éget, cukor zuhan, máj elkezd őrült módjára dolgozni nehogy behipózzon az ember, termeli a cukrot). Odamegy az ember, ücsörög, várakozik, lőnek egy éhgyomrit ami persze még nem gáz. Közben továbbra is éhezik, máj készenlétben. Megissza a cukrot ami így kiéhezve (!!!) igencsak sokkoló lehet (lórugás) aztán jön a stressz... mit csináljon az ember 2 órán át. A székek kényelmetlenek plusz általában hely sincs (én még nagy hassal is max. a földön gugolva tudtam várakozni ha nem akartam végig állni... néha az orvosok szánakozva megnéztek maguknak, hogy mit csinál ez a szerencsétlen ott a földön... na mit vazze... na mindegy). Szóval az ember egyre idegesebb, várja, hogy leteljen a 2 óra. Közben halálra unja magát, nézi ahogy a többi kismami lelkesen falatozik a vizsgálatokra várva (ez a halálom...). Aztán végre letelik a 2 óra, az embert majdnem meglincselik amiért soron kívül bepofátlankodik a 2. vérvételre...
Engem az bántott az első ilyen alkalommal, amilyen stílusban el kezdtek velem beszélni. Pont határértéken voltam - de emlékeztem rá, hogyan zajlott az egész terheléses. Odamentem reggel negyed kilencre kaja nélkül, majd vártam és vártam és vártam. Majd 3/4 10kor behívtak, hogy levegyék végre az éhgyomrit, és odaadják a cukros löttyöt (amiről megjegyzem, hogy előre bekevert volt), megittam, és lestem az órát, mivel rohannom kellett volna haza az akkor 9 hónapos lányomhoz. Totál ideges voltam, a gyerek apja kb. 5 percenként hívogatott, hogy mi van már. Úgyhogy ki sem vártam rendesen a 2 órát. Na ezek után, amikor azt kértem, hogy ismétlés, akkor közölték, szó sem lehet róla. Mire én vissza: jaaaaa, szóval ha valakinek van mondjuk egy pozitív akármilyen tesztje, akkor az ássa el magát kontroll nélkül? Közöltem, én márpedig elmegyek és csináltatok egy másikat. Csináltattam: 6,9 lett. És utána a következőknél is hasonló. A harmadik gyerekemnél majdnem ugyanezt játszottuk el pepitában. Akkor méregettem is egy ideig - akkor nyitottam ezt a topikot is. Azt a diétát akkor hagytam abba, amikor a dühömben bezabált 3 szelet nutellás kalács után egy órával mértem 5,4-et. Felhívtam a dokimat - mármint a gasztrost, aki közölte, hogy hagyjam a fenébe. Ne egyek natív cukrot, néha mérjek és ennyi.
Én csak azért paráztam, nehogy inzulinos legyek mert akkor nem szülhetek a választott orvosomnál... (én a lehető legtermészetesebb szülést akartam és erre sikerült is a legmegfelelőbb orvost megtalálnom... nem mertem megkockáztatni, hogy egy olyan helyre küldenek ahol el kell küldenem szülés közben az orvost a jó édes anyucikájába vagy hasonló égtájakra:)))) (mondjuk az önbizalmam határtalan volt, biztos voltam benne, hogy a diéta nekem tökéletes lesz... pedig így jobban belegondolva a reggeli cukrom borzalmas volt, ha egy falatot is ettem kenyérből akkor elszállt... de csak megoldottam, hogy a kötelező CH is meglegyen és a cukor is lent maradjon:)))))
A GDM sajna tényleg olyan mint valami megbélyegzés... és ennek nagyon nem kéne így lennie (ld. senki sem tehet róla, ez a terhességgel jár... még csak zabálni se kell hozzá.... az egyik szonográfus szerint pl. a magamfajtának a legnagyobb szívás az egész mert én sovány vagyok és a súlyom se szokott ingadozni, nem szoktam hozzá a hirtelen súlynövekedéshez... na aztán jön a baba és a szervezetem "sokkot kap" a hirtelen pluszsúly és extra feladatok miatt) ... de Kistarcsán pl. amit a GDM-es kismamikkal művelnek (nem a diabetológián, arról CSAK pozitív dolgokat mondhatok!) az valami borzalom. Ijesztgetés, szívatás... brrr..... (aztán meg mondanom se kell, hogy XARTAK rá, hogy közvetlenül a szülés után megnézzék Lilla cukrát... mert nem volt szabad csecsemős... hála a jó égnek nem hipózott be de rossz belegondolni mi lett volna hála a felelőtlenségüknek... pedig a dokim külön szólt, hogy ott kell lesben állnia egy csecsemősnek csak a vérvétel miatt... de ott ügyeleti időben összesen 1 gyerekorvos van azt meg épp esethez hívták... ennyi erővel akár otthon is szülhettem volna... nem?)
Perpill nem én szülök, hanem Dorottya fog hamarosan. Az, hogy az orvos vagy a szülésznő a fontos, helyzetfüggő. Számomra az orvos volt az. De ő végig is csinálta velem a szüléseimet, nem csak az utolsó öt percre jött be (pedig nem voltak rövidek). Meg aztán a döntések mégis az orvostól függnek, szóval nem hátrány, ha a kismama meg tud bízni benne.
Igen, ebben igazad van. Emlékszem, hogy mennyire szégyelltem magam amikor belekerült a könyvem első lapjára nagy piros betűkkel, hogy GDM... pedig nem tehettem róla, de akkor is rossz érzés volt. Viszont érdekes módon sosem paráztam miatta. (vagy csak nem emlékszem rá). Valahogy úgy éreztem, hogy ha mindent rendben megcsinálok, akkor nem lehet baj. Hozzáteszem, hogy az elsőnél, akinél még nem interneteztem vadul, szinte semmin nem paráztam. A másodiknál még mindig nem annyira, mert még mindig nem olvastam ennyi mindennek utána, viszont a harmadiknál már olvastam az itteni topikokat, meg babaszobát, meg vizsgálatokat... stb... háááát... ha nem lett volna többszörös tapasztalatom, tutira nem lett volna olyan alacsony a vérnyomásom a terhesség alatt...:o)
persze, kell az odafigyelés, de hidd el, hogy sokkoló a valakinek a képébe vágják a GDM-et... pszichésen szerintem ÓRIÁSI kárt lehet okozni egy kismamánál a felesleges paráztatással (ld. élete egyik legkülönlegesebb időszaka és lényegében rákányszerítik, hogy végigparázza az egészet, hogy ott remegjen a gyomra az összes UH-n stb. stb.) Szóval szerintem igenis komoly felelősség a kismamákat gondozni és senkinek sincs joga túlóvatoskodás miatt halálra paráztatni őket... (mert ha valaki a határon van azt kicsit másképp kéne kezelni... nem rögtön elhajtani a diabetológiára ahol azonnal rákerül a skarlát betű és neki annyi... pszichésen mindenképp)
Mindezt a Margitban? Én nem hallottam ilyenekről, ami persze nem jelenti azt, hogy ne történhettek volna meg. Akikkel én találkoztam, azok szinte mind elég magas terheléses cukorral voltak ott. Azt tudom, hogy az egyik dokinak az volt az elve, hogy nem csak a GDMes kismamáknak kellene diétázni, hanem minden kismamának, meg a terhesgondozóban nagyon értettek a védőnők a kismamák paráztatásához, de az orvosom pl. azt mondta, hogy amíg jó értékeket produkálok, addig őt nem érdekli, hogy ezt hogyan érem el... milyen diétával, mozgással... stb.
Az odafigyelésre vonatkozó véleményemet viszont tartom... persze ez 100%ban magánvélemény...
Perpill nem én szülök, hanem Dorottya fog hamarosan. 
