"szeretnlém, ha ezt valaki az is leszögezné, aki az LLL liga tagja"
Alice, ne haragudj, de Te csak írsz vagy néha olvasol is??? Iboly szinte azonnal leszögezte ezt!
És ne haragudj, de SZVSZ aki a cickója kerekdedségét előbbre helyezi a gyereke helyes táplálásánál, az egyrészt tájékozatlan (mert a mell nem a szoptatástól nyúlik meg ha megnyúlik), másrészt önző, ergo még nem érett meg az anyaságra, ergo nem jó anya.
Más a helyzet azzal, aki tényleg küzd a tejért/szoptatásért!
Alice én azt írtam, hogy amíg lelkiismeretfurdalásom volt így éreztem. Már rég nem agyalok ezen a problémán, tudod? És mióta túl vagyok rajta nem érzem, hogy bárki bármilyen kalap alá venne, lenézne, stb. Én soha nem tapasztaltam lenézést. Csak és kizárólag addig éreztem ezt amíg lelkiismeretfurdalásom volt. Azért mondom, hogy aki így érzi az szerintem még nem dolgozta ezt fel! Engem mindenki csak támogatott és bíztatott és ha kellett vigasztalt. Soha nem néztek le!
A babanetet nem tudom olvasni, nekem iszonyú lassú. Elhiszem neked, hogy ott esetleg nem mindig megfelelő a hangnem, de azért a babanet nem a valóság, nem az életünk. Lehet, hogy ott is születnek demagóg hozzászólások (ahogy itt is) de én a való világban sose érzetem hátrányban magam. Mondom, csak és kizárólag akkor mikor ez az érzés belőlem jött.
Ezt ennél világosabban nem tusom leírni, de talán érthető.
Amúgy a fiaim 8,5 hónaposak és még mindig fejek nekik :)))) És van egy barátnőm aki kifejezetten a melle miatt nem volt hajlandó szoptatni. Nagyon jó fej lány, nagyon kedvelem. Nem szoktunk egymás testnedveiről beszélgetni :))))
Ne mondd már gyümikém, mert mindjárt a falra mászom télleg! :-)))
Hiszen éppen te írtad, hogy ANNAK ELLENÉRE, hogy te 9 hünapos korukig fejted a melledet, és a gyerekeid anyatejet kaptak, MÉGIS úgy érezted, hogy egy kalap alá vagy véve azokkal, akik csak azért nem szoptatnak, mert féltik a cickójuk kerekdedségét.
(illetve - és itt most félve jegyzem meg - ha egy olyan anya is akad, akiben valahogy nem buzognak annyira a női hormonok, hogy száméára a szoptatás éppen az időhöz és helységkötöttséghez miatt terhes, és amiatt rosszul érzi magát, netántánesetleg éppen emiatt terhesnek kezdi érezni az anyaságot is - van ilyen!!! - tulajdonképpen arra miért kell kikiáltani a rossz anya jelzőt??? Istenem, ő olyan. Az anyaságnak nem az a fokmérője, hogy mennyi anyatejet tudunk szolgáltatni, és szeretnlém, ha ezt valaki az is leszögezné, aki az LLL liga tagja. Innentől majd beszélgethetünk tovább. De azért megkérdezném: átolvastad azt a babanetes topicot???)
Te sem veszed észre, hogy miattad is viszakerülünk a topic elejére. Már elnézést, de 30 évvel későbbi problémás teherbeeslést, avagy klímaxkori előjött allergiát (mitteszisten, képzeld nekem is volt egy allergiám, igaz azóta se jött elő, de egyszer átéltem milyen az, mikor taknyam nyálam egybefolyik és a szememből is ömlik a könny, sőt a fülemből is jött valami folyadék) a csecsemőkori szoptatás hiányára visszavezetni... azért ez már egy kicsit sok.
Szvsz. nem az én gyerekeim voltak mázlisták, hanem nektek volt pech-etek. Egy olyan világban, ahol már az égvilágon semmi nem úgy működik, mint a civilizáció térhódítása előtt az allergiára meg a peteérés elmaradására az anyatejhiányt okolni már mánia.
(Nekem pl. az első lányom csípőficammal született. 4 hónapos korában röntgenezték először, de az ólomdarabka teljesen félre volt csúszva rajta. 14 évesen még nem volt menzesze, és én attól paráztam, hogy emiatt a régi röntgen miatt elpusztultak esetleg az őpetesejtjei vagy mi... erről is olvastam. (14 éves korában aztán megjött az első és azóta is úgy működik mint egy Schaffhausen óra.) A másik lányomat szintén megröntgenezték ekkor, mert ugye veszélyeztetett volt csípőficamilag - bár az előző ortopédiai vizsgálatok nem találtak semmi gyanúsat - nála is teljesen félre volt csúszva ez az ólomdarabka. HA MÁR ilyesmire akarnék gyanakodni - mivel ugye nem titkoltam, hogy ez a lányom, aki most éppen terhes milyen nehezen esett teherbe - akkor már én sokkal inkább erre gyanakodtam volna. Valahogy a röntgensugárzástól jobban félek, mint a tejtől.)
És (ezt passiogyüminek szánom) én nem az anyukáktól sajnálom a szoptatás élvezetét, hanem a nem szoptató anyukáktól sajnálom az előbbiek lenézését! És ez nagy különbség.
A tehentej egy eves kor alatt veszelyes lehet. A diofelek 2 eves kor alatt veszelyesek lehetnek. stbstb olvass vissza.
Az hogy neked mazlid volt, a gyerekeid megusztak (erre pedig neked kellene tudni valaszolni, mert sokminden osszefugghet sokmindennel, kesobbi hatasa is lehet dolgoknak, azert irtam mert nem tudom a lanyaid egeszsegi allapotat es nem is akarok vajkalni benne), nem jelenti hogy jo amit csinaltal.
Engem/testvereimet is ugyanazok szerint az elvek szerint taplaltak mint a lanyaidat es en megusztam (vagy ki tudja pl miert nem esem spontan teherbe, igazi orvosi oka nincs es meg PCO-m sincs), a hugom millio dologra allergias. Valoszinuleg emiatt.
Felolem megsertodhetsz, en nem szemelyeskedtem, de megint visszakerulunk a topik elejere. Na mindegy.
Abortusz témában sem vagyok érdekelt, mert nekem már az életben nem lesz abortuszom, mégsem átallok abba is beleszólni.
Sőt, homoszexuális sem vagyok, és abba is bele szoktam szólni.
Egyszerűen mélységesen elitélem ezt a fajta hozzáállást, hogy mások akarják meghatározni, hogy mi egyedül az általuk helyesnek vélt út.
Mert tele van a hócipőm a világmegváltókkal. A módszereikkel, az erőszakoságukkal. Legyenek azok életvédők, állatvédők, szoptatáshívők avagy egészséges életmódra nevelők, netán politikusok.
Mert ami itt folyik, az egyszerűen dogmatizmus, azért.
Te Alice, senki nem mondta, hogy Te akkor hibáztál volna. Akkoriban ez volt a hivatalos álláspont, szinte mindneki így csinálta
Egyszerűen mára ott tarta a tudomány, hogy egy csomó korábbi elméletről TUDJUK, hogy téves volt. Sajnálod ezt a mostani anyukáktól? Azért, mert nektek még más szokások szerint javasolták a hozzátáplálást a mostaniak miért ne csinálhatnák úgy, ahogy a tudomány mai állása szerint jobb?
És végül, ha olyan nagyon régen volt a te szoptatásod és ráadásul annyira eleged is van a témából (mint azt már többször kifejtetted) és épp tőled tudjuk, hogy az élet nem csak büfi, tejcsi, szopiból áll akkor miért töltöd ezzel még az éjszakáidat is ??? Én nem értelek, komolyan
Az online verziot meg kivonatnak sem lehet csufolni, a teljes cikk altalaban nincs meg. Es iszonyu lassan toltodik le. Mondjuk ertem a logikat, a papirvaltozatot is el akarjak adni.
Így utólag ténylem nem értem, hogy végül is ennyi szörnyűség után, amit annak idején a gyerekeim ellen elkövettem, hogyan is éltek túl engem, de tényleg. Mert én fél éves koruktól már adtam nekik kakaót is, nota bene instant Nestlével ízesítve, és nagyon hosszú ideig csakis egy üveg kakaóval tudtak elaludni, amit cumoból ittak - ha jól emlékszem 5 éves korukig!
Sőt a gonosz gyerekorvosnő tanácsára már fél éves koruk előtt kaptak feles később háromnegyedes tehéntejet, hígra főzött tejbegrízt nagylukú cumisüvegből stb... és arra is határozottan emlékszem, hogy kipréselt szőlőlevet ittak ősszel - igaz ami igaz, utána hasmenésük volt kicsit, de hát egy felnőtt is többet futkos a budira ha sok szőlőlevet iszik.. és az akkori hozzátáplálási szokások szerint adtam nekik a tojást egyebeket is. Soha semmi baj nem volt és a mai napig sincsen az emésztésükkel.
Nem, ezt így nem lehet csinálni. A dolognak azzal a felével, hogy segítsenek hozzá minél több kismamát a szoptatáshoz, maximálisan egyetértek, de a másik felével - orvosokkal való állandó konfliktuskeresés, védőnők lehülyézése, bojkott, tüntetés, tiltásra való felhívás stb... NEM!
Én is szeretem a nyomtatott sajtót (jóformán soha nem olvasok online újságot), de miért pont a Kismama magazin legyen?! :-)))
Kádba lehet vinni egy regényt, sőt szoptatáshoz is :-)
Elolvashatod itt a neten is, ha már olyannyira vágyol rá. Az ujságoknál rákattintasz a "több ujság"-ra, aztán itt még a méhészek szaklapjait is kiolvashatod. (Remélem a startlap megvan neked ott a messzi Angliában is (www.startlap.com).
Én viszont tegnap - álmatlanság miánt - bizony végigböngésztem azokat a beírásokat, amikre Iboly hivatkozott Laufer G. topicjában, majd aztán szinte teljes egészében sikerült átböngésznem a babanetes erről szóló topicot is.
Tályogos mellel való szoptatás - nyitott tályoggal való szoptatás - őszintén szólva majdnem rosszul lettem.
Próbaperek a tápszergyártók ellen, hogy ne merészeljenek termékmintákat küldeni...
Orvosok, védőnők szidalmazása, akik felírják a tápszert...
Más ismerős anyák lecikizése, kibeszélése, akik nem átallanak 6 hónapos kor előtt hozzátáplálni...
Pedig ők kéretlenül is segítenek, de a marhája inkább az orvosra hallgat mint a barátnőre...
Te pedig még azt a nőt is elitélted, aki kakaót ad a gyereknek reggel este.
Ilyen dogmatikus hozzáállással, nagyon nehéz vitatkozni. Már csak azon csodálkozom, hogyhogy életben maradnak még a gyerekek ezek után.
Úgy érzem, az analógiám az életvédők és a szoptatásmániások között nagyon is helytálló volt.
igen, de a netet nem lehet bevinni a fürdőkádba, nem lehet magunkkal vinni, ha sétálni megyünk vagy ha orvoshoz, nem lehet odahúzni a szoptatáskor - én szeretem a nyomtatott sajtót, hát ez van. :-)))
Komolyan kezdek kivancsi lenne a Kismama magazinra :). Emlekeimben egy ostoba reklamokkal teletomott edeskes ujsag van, de a szoptatas hitte emelesere nem figyeltem fel. Karacsonyi program lesz: Kismama magazin venni :)))
No igen, de közben meg van benne egy csomó hasznos információ, egy csokorba gyűjtve, abszolút fontosak, visszakereshetőek, ilyesmi. Vagyis szükségem volna rá és minden a legnagyobb rendben lenne, ha egy kicsit finomítanának a stíluson. Nem a tartalmon, szó sincsen róla, csak a stíluson. A megjegyzéseken, odavetett félmondatokon, a lekezelésen.
hehe :))))
(én igazából és örökre és véglegesen akkor mondtam búcsút neki amikor elkezdték RR kazettáját reklámozni :) ennek viszont nem sok köze van a szoptatáshoz, úgyhogy bocs az offért )
[én csak olvasó vagyok itt, konfliktuskerülő lényemből adódóan :-))]
Megmondom neked az őszinte igazságot: prekoncepcióm volt nekem veled szemben és még csak nem is a Babanet miatt, mert azt én soha nem olvasom. Igazából talán a Kismama magazin miatt, ami egy furcsa perverzió nekem: hónapról hónapra a saját pénzemen bosszantom fel vele magam. :-)) Szóval prekoncepcióm volt, amit most úgy próbálok javítani, hogy itt és most elmondom:
nem tudom, hogy milyen vagy a Babaneten, de az itteni hozzászólásaidból olyan korrekt, kedves, segítőkész embernek ismertelek meg, hogy ha a jövőben problémám lesz a szoptatással, egészen bizonyosan bizalommal fogok hozzád fordulni.
Egy viszonylag összetett kérdésem azért volna, ha már mégis nekifogtam ide írni.
Az én szoptatásos történetem egyértelműen egy sikersztori. Május végén született a kisfiam, aki egyből tudott szopni, a mellem még a belövellés idejére sem gyulladt be és később sem volt soha, soha vele probléma. A gyerek gyönyörűen evett, az első napokban gyakorlatilag óránként, aztán ahogy telt az idő, úgy csúszott szét két etetés. Mindig úgy, hogy elsősorban a gyerek igényeihez igazodva, de egy kicsit rá is segítve - értve ezalatt, hogy a két-három hónapos babám már nem kapott minden nyekkenéskor cicit, elsőnek mindig próbáltam alternatív megoldásokat találni (többek között a játszócumit is bevetve) és ha ezek nem működtek, akkor jött a cici. Petim most hat és fél hónapos, öt hónapos korában kezdtem neki gyümölcsöt adni, egy hónapon át hetente egy keveset, aztán hat hónaposan rájött a titokra, hogy miként kell kanálból enni, azóta kap már krumplit, sütőtököt is és bár nagyon pici mennyiségeket eszik, de szereti ő is és én is - jó móka. (A hozzátáplálás hatására a korábbi nagyon híg széklete is teljesen rendbejött.) Teázni soha nem teázott, nem azért, mert ellene vagyok, hanem mert soha nem kérte. A gyerek 3,2 kilóval született, most 7,6 kiló, a születési súlyát még három hónaposan megduplázta. Vidám, sokat vigyorog és persze sírni is szokott, egy kis kópé, aki nagyon ügyesen tudja érvényesíteni az akaratát. :-)
A gyereket még sokáig szeretném szoptatni (épp ezért a főzeléket/gyümölcsöt mindig szopi után adom), de azt gondolom, hogy egy, másfél éves korában elkezdem majd az elválasztást. Én egy kifejezetten szemérmes ember vagyok, ha magamról van szó (mások azt csinálnak, amit akarnak :-)), nem nagyon tudok nyilvánosan szoptatni és nem szeretném, ha a babám a villamoson kérné a cicit.
Szerencsére a védőnő és a gyerekorvos kezdetektől ugyanazt a nézetet képviselik, amit én, ezért soha nem volt közöttünk diszharmónia. Én elég sokat olvasgatok babás könyveket és babás oldalakat a neten, ezekből igyekszem kialakítani azt a fajta gyakorlatot, ami szerintem nekem és a babámnak a legjobb.
Miért írtam le mindezt? Mert - és most itt tényleg kihegyezem a dolgot egyetlen újságra, a Kismama magazinra - sokszor érzem összerándulni a gyomromat az újságot olvasván. Mert én a mindennapokban azt gondolom magamról, hogy egy felelős ember vagyok, aki gondosan mérlegelve dönt a gyerekével kapcsolatosan és a döntések jóságáról meg van győződve (más kérdés, hogy nyilván én is hibáztam és hibázom még sokszor, mint minden ember - nem szándékosan, hanem véletlenül). És nagyon, nagyon zavar az a hozzáállás, amit a Kismama magazinból lejön és (amiért most ezt neked írom) ami a Kismama magazinon keresztül az LLL-ből lejön, hogy a hozzám hasonló anyukák is gyakorlatilag egy kalap alá vannak véve azokkal, akik teljesen felelőtlen döntéseket hoznak az aprócska gyermekeikkel kapcsolatban. Szóval hogy nem gondolom, hogy csak egy jó megoldás létezik. Más kérdés, hogy ha baj van, ha nincs tej, ha nem eszik a gyerek, akkor el kell dobni a játszócumit, akkor igény szerint kell szoptatni, akkor nem kell bevezetni az "aludj jól" módszert, de ha nincsen baj, ha a dolgok mennek a maguk rendjén, akkor nem kell, azt hiszem, lekezelően beszélni sem egy újságban, sem más fórumon azokról az anyukákról, akik adnak a gyereknek játszócumit, akik nem igény szerint szoptatnak, akik a hozzátáplálást öt hónaposan megkezdik, etc.
Mert én egy elég magabiztos ember vagyok, jókedvű, életvidám. De még engem is ki tud hozni a sodromból, ha azt olvasom: egy hülyeség amit csinálok. És hiába nézem a dundi, mosolygós, tündér babámat, mint nevelésem jóságának fényes bizonyítékát, a nyomtatott betűk sokszor erősebbek.
Tudom, egy barom vagyok, hogy megveszem havonta azt az újságot. :-)))))
Öööööö... egy kérdést akartam feltenni, na, nem tudom, hogy körvonalazódik-e számodra végül a kérdés, remélem, hogy igen.
Kedves Iboly!
Már este olvastam a hszedet, de akkor nem volt energiám nekiállni. Mert úgy döntöttem, hogy inkább leírom az egészet, talán lesz valaki akinek tanulságos lesz:)
Az előzményekről annyit, hogy én tudatosan készültem a születésükre, természetesnek tartottam, hogy szoptatni fogok, soha fel se merült, hogy esetleg nem lesz elég a tejem, vagy bármi probléma lesz. Tudtam, hogy ha akarok, nagyon erős tudok lenni, biztos voltam benne, hogy ezzel is így lesz.
Bent a kórházban néhány órával a szülés után már hozták őket szopizni. Mivel a fájdalomcsillapító miatt nem mozoghattam szükségem volt a csecsemős segítségére ahhoz, hogy mellre tudjam őket tenni. Ő egy darabig próbálkozott, aztán azt mondta, hogy nagyon kicsi a mellbimbóm, azért nem tudja rendesen bekapni, de próbálkozzak, majd ráérez. Hanyatt feküdtem, nem tudtam mozogni, mellre tenni, szóval ebből semmi sem lett, de ott voltak velem. (Felváltva hozták ki őket) Kb. a 3. napon jutottam el oda, hogy akárhogy is fáj én bizony kérek egy normális szobát és megpróbálom egyedül, mert utáltam, hogy állandóan ki vagyok szolgáltava annak, hoigy mikor hozzák ki őket. Az új szobában aztán már velem voltak gyakorlatilag egész nap és éjszaka is, és amikor nem aludtak próbáltam szoptatni.Az igazság az, hogy szerintem ment is. Igaz, hogy sokat sírtak, de az abból eredt, hogy egyszerre csak egyet tudtam azon az elképesztő ágyon szoptatni és addig a másik tényleg sokszor üvöltött. Mindegy, a lényeg, hogy nem bírták, állandóan rám szóltak, hogy miért hagyom sírni a gyereket méregették, hogy mennyit szopnak és ha kevésnek találták nyomták beléjük a cukros vizet. Én meg persze még többet próbáltam szoptatni, mert totál kiakadtam, hogy az én pár napos gyerekeimnek ugyan ne adjanak semmit.
Mindegy. Úgy jöttünk haza, hogy nagyon rosszul szopnak a gyerekek, próbáljam meg bimbóvédővel, hátha úgy jobban megtanulják bekapni és különben is ekkora mellekből lehetetlen két gyereket ellátni tejjel.
Itthon két hétig szoptattam őket külön. Továbbra sem szoptak normális mennyiségeket, viszont aludni nagyon szerettek a cicin.:) Ezért már akkor elkezdtem, hogy lefejtem a tejet és cumisüvegből adtam nekik. Mert ugye a testsúlya 1/6-át meg kell enni egy gyereknek! (1. sz. hiba)Mindkét gyereknek saját melle volt, 1,5 órás eltolásokkal ettek és a kettő közt én mindig kifejtem az aktuális mellet. Ezzel gyakorlatilag egész nap elszórakoztattam magam:)Három hetesen egyszer elaludtam kezemben a gyerekkel és gyakorlatilag elejtettem. Ekkor kezdtem egyszerre szoptatni őket. (2. sz hiba) Mivel eleve sem volt jó a szopási technikájuk és ebben a pózban egyikünknek sem volt kényelmes szopi gyakorlatilag ezzel bebetonoztam magunkat a szopi fejés pótlás körbe. Annyival volt könnyebb, hogy egy szopinyi időt megspóroltam így azért 1/2 órákat időnként tudtam pihenni délelőttönként, délután és éjjel ugyanis folyamatos ordítás volt, valakit mindig dajkáltam.
Ja az még lényeges, hogy én tényleg megetettem velük a papíron szüksége s kajamennyiséget. Amire - már tudom - nem volt szükségük. Rengeteget buktak és kakiltak és heti 25 -50 dkg gyarapodásokat produkáltak, ami egy vicc. Különösen az 50 dkg. Emiatt nagyon gyorsan végigaludták az éjszakát, így én éjjel fel tudtam kelni fejni, az akkor lefejt mennyiség kellett nappal.
Három hónaposak voltak amikor kezdtem kipurcanni. Addig a maximum egybefüggő alvás 1,5-2 óra volt és az se minden nap, szóval nagyon fárdt voltam. Megkérdeztem a doktornénit, hogy mikor jön el az az idő, hogy már nem baj ha kapnak egy kis tápszert. AZt mondta még legalább egy hónapig bírjam ki valahogy, utána már biztos nem fog menni, mert ki fogok purcanni, de akkor már szemet huny majd egy kis korábbi hozzátáplálás felett, de még nagyon kicsik. (Itt hozzátenném, hogy ugyanez a doktornéni simán felírja atápszert a lakótelepen most születtet három hetes ikreknek, mert az anyukájuk nem akar szoptatni. Szóval egy orvos nem szólhat bele abba, hogy valaki mit csinál szerintem. Nálam látta az elszántságot, ezért volt ilyen a hozzáállása) És javasolta azt is, hogy azért még egy utolsó próbát tennem kéne, hátha visszaszoknak a cicire.
Megpróbáltam. Két hétig drasztikus pótlásmegvonás volt, csak azt kapták amit ők szoptak. Gyakorlatilag egész nap szoptattam. Volt, hogy akkor mentem csak pisilni mikor a férjem hazajött. Az első héten gyakorlatilag 0 volt a gyarapodásuk, de ezt betudtam annak, hogy meg kell szokniuk a helyzetet. A viselkedésük nem volt kirívó. Elvoltak egész nap, kicsit nyafisabbak voltak mint egyébként, de nem volt vészes. Pisiltek is rendesen, de nem kakiltak egyáltalán. A második héten viszont már fogytak is és állandóvá vált a tekergőzés a még mindig sehol sem lévő kaki miatt. Ekkor feladtam. Lefejtem atejet, odaadtam nekik cumisüvegből. Elkezdtek újra vigyorogni és kakilni. A doktornéni meg széttárta a kezét és azt mondtza, hogy iylet ő még nem látott (Azt hiszem a bimbóvédőről fogalma sem volt. Egyszerűen nem tartottam lényegesnek, hogy elmondjam neki. A te hszedből vált egyértelművé számomra, hogy hiába szoptak szegénykéim egész nap, a bimbóvédő miatt mégsem kapott elég stimulációt a mellem!)
4,5 hónapos korukig húztuk így. Akkor már végleg kevés lett a tejem. Egy darabig még próbálkoztam, óránként fejéssel, éjjel is stb, de nem lett több. És akkor adtam nekik az első adag tápszert (bőgve) És akkor döntöttem úgy (ÉN) hogy abbahagyom a szopit. Azóta csak fejek és üvegből kapják. És azóta érzem magam kb. embernek. Így is arról szól a napom, hogy fejek és etetek egész nap, de legalább 5-6 * 40-50 perccel több időm van (ennyi volt nálunk egy szopi)
Akkor persze önzőnek éreztem magam, de abban biztos vagyok most is, hogy ez jó döntés volt. Egyszerűen _egész_nap_ fejtem és szoptattam, szó szerint semmire sem volt idő. Teljesen igénytelen és érzéketlen voltam már a végére önmagammal szemben. Amikor abbahagytuk a szopit, akkor tudtam le a depressziót is véglegesen. Persze akkor még volt egy végső fázis amikor kiborultam egy kismamam magazinon amiből az jött le nekem, hogy mindneki tud szoptatni aki akar és aki nem tud, az nem akar. Egy kiadós bőgés, és túl voltam ezen az egészem. (No meg Mam egy nagyon jó helyen lévő vigasztalása:) este a cseten)
Egyébként azóta nem érzem, hogy a kismama magazin kirekesztene engem, azóta nem hiszem, hogy bárki lenézne ezért, mióta túl vagyok a depresszión. Épp ezért gondolom, hogy az itt olyan megsértetten megszólalóknak először magukban kéne elrendezni dolgokat. Nekem már nincs lelkiismeret-furdalásom (bocs, de sose tudom, hogy kell ezt leírni:)) Tudom, hogy nagyrészt én okoztam a problémát, de megpróbáltam ebből a helyzetből kihozni a legjobbat és azt hiszem ez sikerült.
Igazából csak azért lettem ilyen hosszú, mert szerintem tipikus hibákat követtem el és talán valaki még tanulhat belőle.
És még valami: Iboly, a beírásaid idejéből látom, hogy a szabadidődben csinálod ezt. Ha még belefér, akkor légy szíves tedd be a kedvencekbe az anyatej, fejés, szoptatás problémák (vagy valami ilyesmi) topicot. Sokszor hetekig csendes,(gondolom olyankor mindenki a telefont ragadja meg inkább és hívja az LLL-t :)) de időnként odatéved valaki kérdéseekl. És akkor tudnál segíteni, ha ez még belefér neked.
köszi, gyümi
Véletlenül sem a lecsillapodott vitát akarom felgerjeszteni, de nézd meg kérlek, dr. Laufer topikjában a 3607; 3634 és a 3636-os hozzászólásokat! Innen indult ki minden. És még érdekes lehet a 3643; 3648; 3651; 3668; 3677; 3682.
Csak a történelmi hűség kedvéért... :)
"Ja én pl szoptatás előtt is fejtem, ezt semmilyen könyv nem javasolta, de jobb volt kiengedni a felesleget, mert nagyon fuldoklott töle a gyerek ha tele volt és hirtelen elkezdett jönni."
Ez nagyon jó módszer! Szoktuk javasolni, ha valakinek nagyon erős a tejleadó-reflexe és úgy, ahogy te is írtad, fuldoklik a babája a torkára ömlő tejtől. Ezen egyébként még az is segíteni szokott, ha a mama kissé hátradőlve szoptat. Úgy a gravitáció sem segít a tejnek és mivel a kisbaba szinte hason fekszik, jobban megbirkózik a tejfolyammal, mint ha háton- vagy oldaltfekve dőlne a szájába.
Akkor is nagyon hasznos a szopi előtti fejés, ha valaki rendszeresen szokott fejni szoptatások után. Ilyenkor ugyanis általában az történik, hogy mivel túlkínálat keletkezik, a kisbaba kiszopizza a laktózban gazdag elsőtejet, a mama pedig lefeji a jó zsíros tejcsit, ami megy a fagyra vagy a gyűjtőbe. Gyakran előfordul, hogy a tejtestvérek őrült iramban híznak, a saját baba meg épp hogy gyarapszik (azért persze a tejcukor is hízlal, úgyhogy nem minden esetben van gond a gyarapodással). Erre a problémára akkor szokott fény derülni, ha nagyon hasfájós a baba és állandóan zöld a széklete. Ha a mama elkezdi lefejni a tej elejét, akkor a baba még jóllakás előtt "elér" a zsírosabb tejhez.
"Életemben se számoltam melyikből szopott utoljára. Mi a fenének kell egyáltalán ennyit számolni?"
Ideális esetben felesleges bármit is számolni (na jó, a pisis, kakis pelusokat azért nem árt), de ha baj van, akkor nagyon oda kell figyelni! Ha pl. valaki alkalmanként egy mellből szoptat és vár 3 órát a szoptatások között, akkor egy mellre csak 6 óránként kerül sor. Így a melleket nem éri elegendő stimulus, kevesebb tej fog termelődni. És ha mondjuk a hathetes korban lévő növekedési ugrásnál sem teszi mellre a babáját gyakrabban, úgy, ahogy a kisbaba igényelné, akkor a tejtermelés nem tud alkalmazkodni a baba megnövekedett igényeihez: a baba éhes marad, lassul vagy visszaesik a gyarapodása, a mama, a védőnő és a gyerekorvos egyaránt értetlenül áll a rejtély előtt, jön a "nemelégzsírosateje" diagnózis és már írják is a tápszerreceptet.
Várandós mamáknak azt szoktam javasolni: ha megérkezik a kisbaba, dobják ki a lakásból az órát, a mérleget és felejtsék el a számokat. Szoptassanak úgy, mintha egy lakatlan szigeten lennének. Gyakran beválik. :)
Köszi, hogy utánanézel a Dévény-módszernek! Azt nem tudod, hogy van-e Magyarországon valaki, aki járatos a CranioSacral Therapy-ban?
"Ahogy irtad is, ezek szerint az egymáshoz közel lévő etetésekkor érdemes ugyanabból a mellből folytatni a szoptatást. Mennyi az az időtartam, ami után már a másikkal érdemes kezdeni?"
Általában 2-3 órát szoktam javasolni, egyes esetekben 3-4-et. A túl sok "pihenés" nem jó a mellnek.
"Nem gond-e az, ha a baba általában 3-4 esetleg 5 órákat is békésen alszik két szopi között, és az éjszakát is átalussza? Kell(ene)-e ilyenkor kelteni valamikor, vagy felesleges? Ha nem kell, érdemes-e a tejet kifejni, hogy az ne pangjon vagy csökkenjen mennyiségileg?"
Csak a koraszülötteket és a besárgult, aluszékony újszülötteket kell feltétlenül ébresztgetni, illetve azokat a babákat, akiknél az első napok élettani súlyesését követően nem indul meg a normális ütemű gyarapodás. A legtöbb időre született, egészséges csecsemő napirendjét tekintve azt látjuk, hogy vannak olyan periódusok, amikor több órát alszanak egyhuzamban. Ez teljesen normális. Ha a baba magától átalussza az éjszakát, nem ébreszteném fel. A tejtermelés pár nap alatt alkalmazkodik a hosszabb szünetekhez. Ha nagyon feszül a mell, akkor egy kicsit le kell fejni belőle, de épp csak annyit, hogy megszűnjön a kellemetlen feszülő érzés. Ha sokat fejnénk, akkor azzal azt az üzenetet juttatnánk el az agyalapi mirigyhez, hogy abban az időben is szükség van jelentős tejmennyiségre. Inkább aludjon a mama is!
