A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A paradoxonok nem önellentmondások, hanem csak a régi hiedelmeinknek, megszokásainknak ellentmondó új tények. Például egy ilyen hiedelmünk volt, hogy az idő univerzálisan egyformán múlik bármilyen rendszerben mérjük is. Akár az órákkal együtt mozgó, akár nem együtt mozgó rendszerben. De ezt a belénk gyökeresedett elgondolást semmi se támasztja alá.
Sőt már a klasszikus elektrodinamika alapegyenletei is ellentmondtak neki. Az egyenletek jól leírták az elektromágneses jelenséget, így igaznak bizonyultak, ezért alkalmaztuk őket. De ellentmondtak a Newtoni mechanika kinematikai alapjának, az Euklideszi geometria és az abszolút idő alkotta Galilei rendszernek. A két nagy elmélet közötti ellentmondást egy ideig próbálták szőnyeg alá söpörni, mígnem Einstein rájött, hogy a klasszikus mechanikában csak azért lehetett elsiklani az idő múlásának különbségei felett, mert a mechanikus mozgások gyakorlatában nem fordultak elő nagy sebességek. Az elektromos jelenségek viszont lehetővé tettek ilyen sebességeket is, így már észrevehetővé vált ez a különbség.
Ha azt a rengeteg elpazarolt szellemi energiát, amit a relativitáselmélet értelmetlen paradoxonjainak a magyarázgatására fordítanak már 100 év óta, ha ezt hasznos célra fordították volna, akkor már sokkal előrébb tartana az emberiség.
Ha a sok diák, akiket az egyetemeken a relativitás téveszméjével tömtek valódi fizikát tanult volna, és az a sok szakember valódi kutatómunkát végezhetett volna, akkor ma már sokkal előrébb tartana a tudomány.
Szuperfizikáról, meg 10000 példányban kiadandó számos könyvedről hazudoztál, de nem tudtál prezentálni belőlük egyetlen működő elméletet, egyetlen kísérleti tényt se.
Csak vádaskodsz, jövendölsz, mint a politikusok és a jósnők.
S bármi szóba kerülő fizikai témában szánalmasan tudatlannak bizonyultál.
"Korunk szégyene" - mondta a Nobel díjas Michelson, Einstein relativitáselméletéről, arról az elméletről, amivel kezdetét vette a 20. századi sötét újkor.
Einstein 100 évre vetette vissza az elméleti fizika fejlődését.
Ma még felbecsülni sem lehet, mekkora kárt okozott a tudománynak.
A 20. század eleje a fizika valaha volt legnagyobb, forradalmi fejlődését hozta.
Hiába születtél te jó korban, amikorra ennek az új fizikának az oktatása annyira kiforrott, hogy már nem csupán az egészen kivételes intellektusok számára volt felfogható, hanem egy szélesebb reálértelmiségi réteg számára is, mégis nyilvánvalóan látszik, hogy te kevésnek bizonyultál hozzá.
Véglegesen lemaradtál ennek a tudománytörténeti ugrásnak a megértéséről.
Ami nem katasztrófa, lehetnél ettől még sikeres a magad praktikus szakmájában.
De ha fizikusnak képzeled magad, úgy csak megalázó kudarcok, és sajnálkozó mosolyok várnak rád.
A tudományok fejlődése nem egyenletes folyamat. Vannak benne válságok, sötét időszakok. És vannak normális korszakok, amikor zavartalan a fejlődés.
Az ókori görög időkben és a római korban kedvezőek voltak a körülmények a fejlődéshez.
De utána jött a sötét középkor, amikor a keresztény egyház és az inkvizíció uralta a tudományt.
Ezután jött egy hosszabb fejlődési szakasz, amit akár a tudomány virágkorának is lehet nevezni, ami a 19. század végéig tartott.
Aztán jött az újabb törés. A 20. század elején eluralkodott a tudományban a relativizmus, aminek Einstein volt a vezéralakja. Ez a korszak a "sötét újkor", ami sajnos még mindig tart. Ez legalább olyan súlyos károkat okoz. Most is egy vallás uralja a tudományt. A relativista vallás, amely ugyanúgy védelmezi a dogmáit, mint a hajdan keresztény vallás.
De a hogyan a sötét középkor sem tartott örökké, a sötét újkornak is meg vannak számlálva a napjai.
Fontos lenne, hogy az egyetemeket ne agymosodának használják, hanem gondolkodni tanítsák meg a diákokat. Nem azt kellene éreztetni velük, hogy vannak tabu témák. Nem azt kellene a fejükbe verni, hogy csak arról gondolkodhatsz és írhatsz, amit megengednek, hanem abban kellene segíteni őket, hogy minél sokoldalúbbak legyenek, minél szélesebb legyen a látókörük.
A tudomány alapja, hogy bármit kétségbe lehet vonni. Sőt a fejlődés motorja éppen a kételkedés.
Ma az egyetemekről egyengondolkodású, beszűkült agyú fiatalemberek kerülnek ki, akiknek alig-alig van esélye, hogy kitörjenek a korlátok közül. De a professzoroknak éppen azt érzik feladatuknak, hogy leneveljék őket a gondolkodásról, és vakon vigyék tovább a relativista elveket.
"úgy éreztem, hogy már eleget tudok róla, . . . a relativitáselmélet ellentmondásairól akarok írni"
Ezen a ponton látszik, mennyire éretlen és zavaros volt a te önképed. Nem csoda, hogy:
"simán elhajtott"
Valami technikai főiskolán ahol relativitáselméletet még csak nem is tanítanak, egy diák tdk dolgozatban képzeli tárgyalni annak "ellentmondásait". Pusztán azon az alapon, hogy ő elolvasott minden "hozzá kapcsolódó" könyvet, amit a könyvtárban talált, s ettől már úgy érzi, hogy eleget tud róla.
Ez valóban gyermeteg önismereti és tárgyismereti zavarra vall.
Egy huszonéves fiatalember idővel talán kinövi.
De hogy te még ma is ezt az önképet és tárgyi tudást dédelgeted, az már kóros.
Nekem szinte csak pozitív élményeim vannak az egyetemi éveimből. A fiatal tanárainkkal együtt szórakoztunk, együtt jártunk kirándulni. Még ma is eljárnak a tankörtalálkozóinkra.
Azért írom, hogy szinte, mert volt negatív is. (Azt nem veszem ide, hogy a feleségemet is ott ismertem meg, mert ez nem egyértelmű. ;))
Az egyik negatív élményem éppen Einsteinhez kapcsolódik. Már az egyetemi éveim alatt megismerkedtem Einstein elméletével. Nem volt tananyag, csak kíváncsiságból olvastam el, de mivel nagyon zavarosnak tűnt, elolvastam minden hozzá kapcsolódó könyvet, ami az egyetemi könyvtárban fellelhető volt.
Miután úgy éreztem, hogy már eleget tudok róla, megkerestem azt a tanárt, aki a relativitáselmélet szakértője volt, és kértem, hogy legyen a konzulensem egy TDK dolgozat megírásában. De miután megtudta, hogy én a relativitáselmélet ellentmondásairól akarok írni, simán elhajtott. Így a dolgozat nem született meg, ami lehet, hogy jobban jártam, mert akkor talán el sem tudtam volna végezni az egyetemet.
Ez a tapasztalat megerősítette bennem, hogy az egyetemen nem lehet szabadon gondolkodni, mert abból baj lehet. Csak arról szabad írni, amit megengednek.
Úgy tűnik neked valami brutális oktatásban volt részed, aminek traumája tükröződik a szóhasználatodban:
"beléd verték"
"eltitkolták előled"
"megtiltották a gondolkodást"
"dogmákat szajkóztak"
"rettegnek az önálló gondolkodástól"
De amiket te itt önálló gondolatként előadsz, az merő ostobaság, csak a te szellemi képességed igen alacsony szintjéről árulkodik. Amit folyamatos hazudozással képzelsz megtámogatni.
Az általános iskolában, a középiskolákban és az egyetemeken egyaránt.
Tapasztalatból mondom, hogy az általános iskolákban már alig-alig van oktatás.
Tanárok mondják, hogy olvasás vagy számolás nincs, helyette azt tanítják a gyerekeknek, hogy hogyan kell használni a WC papírt, hogyan kell köszönni, mondatokban beszélni, késsel villával enni.
A középiskolák legnagyobb problémája, hogy nincs fegyelmező eszköz a tanár kezében, nincs tekintélye a tanárnak, a diákok néha még le is köpik. A szomszédom fia 5 év alatt járta ki a szakmunkásképzőt, de rendesen olvasni nem tud.
Az egyetemeken a legnagyobb probléma az egyoldalú oktatás. A százéves dogmákat öntik az egyetemisták fejébe. Gondolkodni viszont tilos nekik.
Változásra van szükség az oktatás minden szintjén.
Ez az agymosási narratíva a te kudarcos tanulóéveid lenyomata. Folyton ebből a szégyenből próbálod magad kimagyarázni.
Mert téged valóban megnyomorított, hogy képtelen voltál megfelelni a követelményeknek. Nem hogy a tananyagnak, de te még azt se vetted észre, hogy a proffesszort nem két ff-el írják. Pár éve az itteni világmegváltó működésed kezdetén kellett téged felvilágosítani erről. Mire aztán mindenféle nevetséges mesékkel próbáltad igazolni, hogy te tényleg jártál valamikor valamiféle felsőfokú tanintézménybe. De szerintem jobban jártál volna, ha inkább egy kétkezi szakmát választasz.
Aztán lassanként rögeszméddé vált, hogy te majd helyes útra tereled a világ fizikusait, s az utcáról bejelentkezve próbáltál instruálni néhány professzort arról, hogy mivel is volna érdemes foglalkoznia. Nem csoda, ha mindenhonnan kitessékeltek.
És persze az is fontos lenne, hogy az egyetemeket ne agymosásra használják a relativista proffesszorok. Hanem valódi oktatásra, gondolkodó és gondolkodni tanító tanárok.
