Szerintem most helyben akasszunk fel minden szülőt, aki mondjuk bölcsibe adja egész napra a gyerekét, mer' dógozni köll neki. A bíróság menten vegye is el ezeket a gyerekeket a szülőktől.
egy eves koromtol bolcsis voltam. ezek a gyerekek mar 1.5 evesek.
És egyébként veszélyes ennek szurkolni, mert jellemzően azért ez a másikszülőtől elszakítás anyai fegyvertár, ha ezt elkezdjük jutalmazni, az egy rossz kört fog a férfiaknak eredményezni.
Plusz lesz egy olyan kihatása is, hogy az anyák esetleg elkezdenek felkészülni erre a lehetőségre is, és még jobban korlátozzák a láthatási időt, ha tudják. Az indok is meglesz: a férfiaktól kitelik, hogy elrabolják a gyerekeket.
ezt tudjak a nok, mindennapos ezen eszkozok alkalmazasa, magam is jo sok ilyen esetet olvastam. de hat az rtl-en nem latod, akkor nincs is ilyen...
Még egyszer kérdem, komolyan gondolod, hogy napi 1 óra a játszótéren ugyanaz, mint otthon munka után már bármennyi idő a gyerekekkel?
dehogy volt mindennapos talalkozo a jatszoteren, ne almodozz mar baratom. par alkalom volt osszesen... (ennyire nem latszik milyen rosszindulatu szuka ez? mostanra mar biztos, hogy 0 kapcsolata lenne a sracnak a lanyokkal.)
Bárhogy is, a születés előtti magzati élet az anya szervezetére épül.
Kilenc hónap után mondhatod, hogy na, mostmár töltött annyi időt kinn, mint amennyit benn.
Ez a fél év nagyon korai, különösen, hogy szoptatta is őket a nő, szóval...
Olyan értelemben amúgy a tápszer se akkora gond, hogy nem is annyira az evés a lényeg, hanem a folytonosság, hogy lassan szakadjon el attól, akiben nőtt.
szerintem ez nem igy van. az en melkasomon is szerettek lenni, aludni a gyerekek, pedig tejszagom nem volt, meg nyilvan a belso hangjaim is kicsit masok voltak... ahogy az en karjaimban is ugyanugy elaludtak (vagy nem :D), mint az exeben. kicsit tulmisztifikalod ezt...
Feltételezed, hogy a nő egy elkényeztetett hercegkisasszony, és megsértődött, amiért a férfi nem dobott el mindent, amikor ő fagyit akart - de ezt nem tudjuk.
Amit tudunk az az, hogy egy valószínűleg váratlan terhességre ez a nő nem abortuszra rohant, hanem megpróbált összeköltözni a férfival, végigcsinálta a koraszülött-gondozást ikrekkel, stb.
Ez azért nagyon sokat kivesz egy ember szervezetéből, és a nő azért nem volt annyira modern, hogy szívfájdalom nélkül inkább a könnyebb utat válassza.
Nyilván ostoba picsa, de a férfi jottányival sem jobb. Elintézte, hogy a pici, koraszülött lányai erősen meghatározó időszakában ne tudjon kialakulni a biztonságos kötődés.
Ilyet nem csinál meg az, aki a gyerekek érdekeit nézi. Ezerszer inkább a rtl- hívná mindenki, akinek a gyerekek érdekei picit is számítanak.
Már miért lopta volna el? Miután jelenleg közös a felügyelet, most éppen nála vannak a gyerekek és ő határozza meg, hogy az anya mikor, milyen körülmények között láthatja. Ahogy ezelőtt ezt az anya tette. Fifti-fifti. 9 hónapos gyerekeknek pont olyan jó az apa szerető gondoskodása, mint az anyáé.
Továbbra is: Az apa azt akarta, hogy a gyerekek váltott elhelyezéssel legyenek nevelve, fifti-fifti alapon. A gyerekek éppúgy az apjuké is, mint az anyjuké. Semmivel sincs kevesebb joga az apának a gyerekeihez. Pont. A többi süket rizsa.
"Mi volt ezelőtt? Megtörtént az elválás, anya elköltözött a nagymamához, ahová apa nem tehette be a lábát. Az anya meghatározta, hogy mikor, hol, milyen körülmények között találkozhat apa a gyerekekkel. Az volt, amit anya akart. Apa mégsem hívta az rtlt. "
Nem hívta az RTL-t, hanem felszerelt egy rácsot és ellopta a gyerekeket. :) Nem fogadta el a nő álláspontját, hanem átgyalogolt rajta, sikeresen. Most akkor miért kell leszedni a keresztvizet a nőről, aki épp csak ugyanúgy nem fogadja el a férfi álláspontját?
"A rács és a napi egy óra a gyerekekkel a korlátot jelképezi, amiben része volt apának."
Neked azt jelképezi, de hidd el, hogy a "költő" itt nem jelképezni óhajtott, hanem az akarata kikezdhetetlenségét biztosítani.
"Nem lehetett volna elfogadni a váltott elhelyezést?"
Azt azért látni kell, hogy itt két vélemény ütközik. Az egyik az, amire a nőket évtizedek óta szocializálják: a nő helye a gyerek mellett van, az igazi nőnek ez a legfontosabb, a gyerekei, stb. Párhuzamosan a sztárgyerekpszichológusok évtizedek óta nyomatják, hogy a gyereknek az a legjobb, ha minél tovább otthon van a szülővel, az anya épp csak a szokásos ügymenet, a szokásos szocializáció alapján képzelte az életét.
Az, hogy egyes férfiaknak ez mostanában már nem megfelelő, nem jelenti azt, hogy ez egyik pillanatról a másikra megváltoztatható.
(Ahogy én nézem, a munkaszféra és a gyerekszféra valahogy egymás tükörképei. Az egyikben a nők, a másikban a férfiak vannak hátrányban. Egyik hátrányt lehet gyorsan felszámolni, mert a szocializáció lendülete viszi a tömegeket. Én már nagyon régen is néztem ilyen nemi szerepes műsorokat, emlékszem egy házaspárra - dokumentumfilmben -, ahol a férfi vállalta, hogy otthon lesz a gyerekekkel, míg a nő dolgozik, és a környezet reakcióján bukott a dolog, a férfi ellátta volna a gyerekeket, nem ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy közben a teljes környezete annyira cikizte emiatt, hogy ezt a nyomást nem bírta.)
Azért nem lehetett elfogadni a váltott elhelyezést, mert az anya egész szocializációja mást mondott. Ez egy hitvita, két meggyőződés között, amiből az egyik, amúgy, a nőé, évtizedek óta MŰKÖDIK, elismert, jogilag támogatott, hiteles álláspont. Kb olyan a kérdésed, mintha azt kérdeznéd, hogy oké, az anya nem akarja levágni a gyerekei kezét, de az apának nem lehetne annyi joga, hogy legalább az egyiket levágjuk, ha egyszer azt akarja? Ezzel azt szeretném _szimbolizálni_, hogy az apa az anya szocializációja szerint, sőt, a jogrendszer hitelesítése szerint is a gyerekekre ártalmas dolgot akar. Ezért nem tudja elfogadni.
És őszintén:
az tény, hogy az apa 8 hónapja valóban gondoskodik a gyerekekről, de az is tény, hogy ezt olyan áron teszi, hogy a nap jó részében a másfél évnél kisebb, koraszülött (vagyis a koruk szerinti érettségen sem levő) gyerekekre egy idegen vigyáz. Ez is tény, ez is megtörtént.
És én nem szurkolok annak, hogy az ilyen viselkedés jutalomban részesüljön, hogy valaki ilyen eszközökkel vívhassa ki, hogy az akarata szerint alakuljanak a dolgok. Pont ennyi erővel ugyanis az anyának is szurkolhatok, ennél rosszabbat ő sem tett.
"Nyilván az apa nem hívja az rtlt, minek hívná, az van, amit ő akar."
Mi volt ezelőtt? Megtörtént az elválás, anya elköltözött a nagymamához, ahová apa nem tehette be a lábát. Az anya meghatározta, hogy mikor, hol, milyen körülmények között találkozhat apa a gyerekekkel. Az volt, amit anya akart. Apa mégsem hívta az rtlt.
A rács és a napi egy óra a gyerekekkel a korlátot jelképezi, amiben része volt apának.
Nem lehetett volna elfogadni a váltott elhelyezést? Az kellett volna az alap legyen, és onnan kellett volna megegyezni, hogy ez mondjuk a gyerekek 1 éves koruk után történjék meg. Addig is lefejt anyatej hegyekkel oda lehetett volna adni apának 1-2 napra is a gyerekeket, akik már akkorák voltak, hogy a hozzátáplálás is simán működik. Ehelyett öltöztetésre, etetésre, alvásidőre (amit apa is képes abszolválni) hivatkozva kapott apa 1 órát kávézókban.
Az a baj, hogy megfogalmazzák a nők az elvárásukat arra nézve, hogy az apák vállaljanak többet a gyerekek körül, hogy ők is hadd érvényesüljenek, ugyanakkor, amikor az apák ezt nemhogy bevállalják, hanem akarják, akkor megy a hiszti, hogy micsoda diktátum az apa részéről, ha ugyanannyira ki akarja venni a részét a gyereknevelésből. És ehhez a média, a "nővédő" szervezetek vígan asszisztálnak. Így valóban nehéz.
Bennem felmerült. Konkrétan az, hogy a pár hónapnyi megalázottság után, amikor is utcán, kávézóban, játszótéren láthatta a gyereket 1 órára, hogy nem láthatta el a gyerekeket, mert ügyetlenül csinálja, apa büntet. Nem gonoszságból, hanem a kétségbeesés diktálta. Ahogy vélelmezhetjük az anya esetében is a kétségbeesést a tettei mögött.
Továbbra sem tudjuk, hogy apa mennyit van távol munka miatt. Ez az egyik. A másik meg, hogy kissé furcsa, amikor a nők kvótákat akarnak vezérigazgatói és képviselői posztokra, arra hivatkoznak, hogy miért nincsenek munkahelyi bölcsik, ovik, ahol a gyerek szépen elvan, amíg anya karriert épít. Nehezményezik, hogy a társadalom odaragasztja őket a pelenka és a fakanál mellé.
Milliószor elhangzik, hogy nincs elég bölcsőde, az anya 3 évre kiesik a munkából, nehéz visszaintegrálódni a munka világába, stb., de amikor látunk egy ilyen esetet, akkor hirtelen állati fontos lesz, hogy valamelyik szülő nonstop a gyerekkel legyen. Értem én, hogy frusztráló látni, hogy mindezt egy férfi megoldja.
:-)) Látom, betalált. Felőlem higgy, amiben hinni akarsz. Skandinávok? Azt a párat, ami még maradt, majd a mozdonyszőkék helyreteszik, ők végülis szaporodnak, velük ellentétben:-)
De. Ha az ezofasságot lehámozzuk a sztoriról, szted egy ilyen kretén hisztérika mennyire jó anya? Akinek az a legnagyobb világfájdalma, h a hülye kis játszmázásaiba meg bosszúállásába belerondított az apa, amikor magához vette a gyerekeket. A gyámhatóság szerint megfelelően ellátva őket.
látom a fejlődéspszichológia, és társai távol áll tőled...
én tanultam, meg pedagógiát is, ja mert van tanárszak is...
és mint már írtam túltengenek a pszichológusok a rokonságba, olyanok akik gyermekvédelemnél pont az ilyen elbaszott helyzetekkel, szülőkkel, gyermekekkel foglalkoznak...
de ha neked ezófacság, csak sajnálni tudlak...
szerinted a skandinávok, apa kötelező 2-3 hetes szülés utáni szabadsága, gyermekkel kell lenni miért van?
min alapszik, hogy apa marad otthon anya dolgozik (skandináv szintén)
és most nem beszéltem a terhesség alatt az anyaméhben töltött utolsó 4-3-4 hónapra ami szintén már szocializál
szerinted miért van, ha a gyerek megszületik, a jó meleg közegből, ahol béke, nyugalom, anyai szívhang stb. veszi körül, átszuszakolódik egy szűk csatornán, levegő a tüdőbe, és hideg és mindenféle nyer ingerek, és üvölt,
és ha anyuka karjába adják, és "mellre fekteti" akkor megnyugszik, mert bent is "szocializálódik", kötődik...
erre jön rá a születés utáni még, na ha apuka itt aktív*, a legelején akkor ő is simán "bevésődik"
* minimum etetések utáni böfi, folyamatos törődés, tisztába rakás, beszéd, ének, ringatás, játék, fürdetés, cipelés stb.... azaz sok-sok óra naponta + pozitív törődés...
Jaja, meg a többi ezomókusi szintű fasság:-) Szóval szerinted ha nem anyuci pelenkázza a csecsemőt, akkor traumatizált lesz:-)) Vhogy kezdem érteni, miért nyögdíjaztak téged:-)
egyik hölgy (valszeg tényleg az az) éppen fejtegette, hogy a szülőkkel kell lenni egy 9 hónapos / 1,5 éves gyermeknek, mindkettővel, de legalább 1-el, "folyamatosan", a babysintér nem tökéletes
1. a gyermek olyan mint a kölyök kutya, anyuka bőrének a illatára stb. szocializálódik, a szoptatás alatt, ezét van hogy anya könnyen nyugtat, (persze lehet szocializálni apára is, ha legalább olyan sokat van a babával, tényleg sokat...) szóval 9 hónaposan anyától lenyúlva komoly trauma a csecsemőnek...
2. gyermek szocializációja átírható, arra aki nagyon sokat van vele, pl. bébisintér...
és mi lesz a a gyermekek lassan felcseperednek szobatiszták lesznek, bölcsi/ovi érettek és nem kell többé bébisintér....
kis extra trauma... anya depriváció reload?
mert úgy tudom apuka nem főállású apuka... ha igen mea culpa...
nem kell, hogy tudatos emléked legyen... elég ha kicsit elbaszódsz ...
ps. a gyerekenek igen is vannak emlékeik, ilyen idős korról, csak 3 éves kor körül amikor van egy brutálisan gyors agyfejlődés, újrastrukturálás akkor bizonyos memória területek törlődnek, ezért nem emlékszünk a 3-4 év előttire...
de ez nem jelenti, hogy a traumák is törlődnének... azok maradnak...
apa nem a gyermekei érdekét nézte, vastagon benne volt az ő kicsi egója...
mondjuk anya sem éppen bárányka, viszont éppen elbacnak két gyermeket.
"az apaság rengeteget változott az elmúlt pár évtizedben, egyszerűen még nem alkalmazkodtunk ahhoz, hogy egyre több apa akarja "teljes értékű szülőként" a gyerekeket."
Lehet így is fogalmazni, mert megállja a helyét ez a megközelítés is. Meg valszeg az a megközelítés is, hogy a nők (vagy legalábbis sok nő) is nehezen engedik el a kiváltságaikat, mert akárhogyan is nézzük, és akármennyi lemondással is jár, ez mégis csak kiváltság. Meg persze aduász is.
Amúgy erre még csak azt sem lehet mondani, hogy rossz szocializáció, hiszen valójában az apaság rengeteget változott az elmúlt pár évtizedben, egyszerűen még nem alkalmazkodtunk ahhoz, hogy egyre több apa akarja "teljes értékű szülőként" a gyerekeket.
Az én generációm előttiek még ahhoz szoktak, hogy az apa nem csinálja a gyerekgondozást. Én én is nem egy példát láttam arra, hogy az apa nem tudott mit kezdeni a gyerekekkel válás után - és addig se tett hozzá valami sokat a gyerekezéshez. Namost ebből az állapotból kellene egyik napról a másikra átlendülni, és elhinni, hogy a gyerekeknek jó a váltott elhelyezés. Ez nehéz.
