Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
O.E. fealh "fallow land," from P.Gmc. *falgo (cf. O.H.G. felga "harrow," E.Fris. falge "fallow," falgen "to break up ground"), perhaps from a derivation of PIE base *pel- "to turn," assimilated in Eng. to fallow (adj.) because of the color of plowed earth. Originally "plowed land," then "land plowed but not planted" (1523).
PIE base *bha- "speak" (see fame)
fable
c.1300, from O.Fr. fable, from L. fabula "story, play, fable," lit. "that which is told," from fari "speak, tell," from PIE base *bha- "speak" (see fame). Sense of "animal story" comes from Aesop. In modern folklore terms, defined as "a short, comic tale making a moral point about human nature, usually through animal characters behaving in human ways." Most trace to Greece or India.
fame
c.1290, "celebrity, renown," from O.Fr. fame, from L. fama "talk, rumor, report, reputation," from PIE base *bha- "to speak, tell, say" (cf. Skt. bhanati "speaks;" L. fari "to say;" Arm. ban, bay "word, term;" O.C.S. bajati "to talk, tell;" O.E. boian "to boast," ben "prayer, request;" Gk. pheme "talk," phone "voice, sound," phanai "to speak;" O.Ir. bann "law"). The goddess Fama was the personification of rumor in Roman mythology. The L. derivative fabulare was the colloq. word for "speak, talk" since the time of Plautus, whence Sp. hablar.
fare (v.)
O.E. faran "to journey, to make one's way," from P.Gmc. *faranan (cf. Goth. faran, Ger. fahren), from PIE *por- "going, passage" (cf. Skt. piparti "brings over," Gk. poros "passage, way," L. peritus "experienced").
"an emperor," O.E. casere, obscure after M.E., but revived 1858 in ref. to the Ger. emperors of Austria and, after 1870, Germany, from Ger. Kaiser, from Bavarian and Austrian spelling of M.H.G. keisar, from O.H.G. keisar "emperor," an early borrowing of L. cognomen C?sar (q.v.). The Gmc. and Slavic peoples seem to have called all Roman emperors "caesar" (cf. O.E. casere, O.N. keisari). Said to be the earliest L. loan word in Gmc.
kakistocracy
1829, "government by the worst element of a society," coined on analogy of aristocracy from Gk. kakistos "worst," superl. of kakos "bad" (which is perhaps related to the general IE word for "defecate") + -kratia "rule of," from kratos "strength, power, rule" (see -cracy).
Edward Hincks 1850-ben kijelenti, hogy az asszír-babiloni írás, más szemita nyelvektől eltérően, a magánhangzókat világosan megjelölő szótagokat használ, mely írásrendszert egy korábbi, nem sémi néptől vette át.
Henry C. Rawlinson a kétnyelvű szójegyzékek segítségével 1851-ben felismerte a jelek kétféle (sumer és akkád) olvasatának létét.
Rawlinson 1854-ben régészeti leletek, nyelvészeti elemzések és az ógörög források alapján megállapítja, hogy a Genezisben is szereplő Nimród és leszármazottai „Babilónia eredeti, semitákat megelőző őslakóit jelentik”, mai utódaikat a finnekkel, észtekkel és magyarokkal azonosítja.
Rawlinson 1855-ben elsőként használja a sumer nevet, a mezopotámiai „szkíták” egyik csoportjának neveként.
Hincks 1856-ban felismeri a sumer nyelvtan „turáni” jellegét.
Rawlinson 1865-ben rámutat, hogy a sumer ragoknak és szavaknak baszk és török megfelelői vannak.
Rawlinson öt kötetes főműve 1861 és 1884 között jelent meg, ettől kezdve vált széles körben világossá az asszírológusok előtt, hogy a kis számban előkerült érthetetlen feliratok nem ideogramokkal írt asszír szövegek, hanem egy turáni nyelv emlékei, amelyeket a kétnyelvű szövegek asszír nyelven megmagyaráznak.
1874-től egy vita kezdődött, mert J. Halévy azt állította, hogy a sumer ékírás az asszír nyelv írásának egy külön, szimbolikus módja, amely külön nyelvnek nem tekinthető. E nézete mellett negyven éven át kitartott.
A vita kialakulását A. H. Sayce 1908-ban tudományon kívüli szempontokkal magyarázta.
Bár Halévy állítása tévesnek bizonyult, mert bebizonyosodott a sumer nyelv létezése, a tudományos közvéleményt sikerült máig hatóan megzavarnia. Halévy követői ma a sumer nép kihalását és a sumer nyelv rokontalanságát hirdetik.
Irodalom. Érdy Miklós: A sumir, ural-altaji, magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974. Götz László: Keleten kél a nap, Püski, Budapest, 1994. Hunfalvy Pál: Bábel tornya, Budapesti szemle, Budapest, 1857., 1, 424-444. Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia szumir és ural-altaji öröksége, A Hídfő baráti körének kiadása, San Francisco, California, 1956.
Miért vonták kétségbe a sumer nyelv létezését s miért próbálják izolálni ma?
Az egyik legismertebb sumerológus, A. H. Sayce véleménye az A J. Halévy provokálta vita mozgatórugóiról. Részlet Götz László könyvéből.
Aki a szumér nyelv bagatellizálására, izolálására irányuló igyekezetek valóságos, tudományon kívüli mélylélektani rugóit is meg óhajtaná ismerni, lapozzon csak vissza két-három oldalt a "Valóság" 1976/1O. számában … ahol Hary Györgyné "Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez" című dolgozatában, több más vonatkozású figyelemre méltó meggondoláson kívül, elolvashatja a szumerológia egyik úttörő nemzetközi szaktekintélye, A. H. Sayce, világosan, félreérthetetlenül megfogalmazott véleményét erről a kérdésről. (Hary Györgyné fordításában).
"Az európai tudósok régtől fogva abban a kényelmes hitben ringatták magukat, hogy elsősorban a fehér faj, s. másodsorban pedig az európaiak ténylegesen fölötte állnak az emberiség többi részének, s hogya civilizáció fejlődése és eredete jogosan nekik tulajdonítható. Az indoeurópai nyelvek közös rokonságának a felfedezése csak erősítette ezt a hitet. Kialakult az a szemlélet, hogy a szanszkritban megtalálták, ha nem is az elsődleges nyelvet, de valami hozzá közelállót, és idilli képet festettek arról az árja közösségről, amely ázsiai otthonában már birtokában volt későbbi kultúrája elemeinek. Rajtuk kívül álltak a barbárok, a rövid homlokú, ferde szemű, sárga, barna és fekete fajok, akiknek intelligenciája nem sokkal haladta meg az állatokét. S ha egyáltalában volt valami kultúrájuk, akkor ezt a fehér fajtól kapták, s átvétel közben elrontották. Egyszerűen paradoxonnak tekintették azt az elképzelést, hogy a fehér fajon kívül is keletkezhetett kultúra.
Az asszír ékírások megfejtői szembetalálták magukat ezzel a paradoxonnal. És még valamivel: A Tigris és az Eufrátesz melléki civilizációegy olyan nép körében keletkezett, amely agglutináló nyelvet beszélt, tehát sem árja, sem semita nem volt. Következésképp a semita babiloniak és asszírok ebből a régebbi civilizációból merítették kultúrájukat, ékírásos rendszerű írásbeliségükkel együtt. Lehetetlennek látszott, hogy ez a forradalmi tan igaz lehessen, s így a semita filológusok természetesen tagadták. Hiszen a közvélemény immár évszázadokon keresztül azt tartotta, hogy a Paradicsom nyelve a héber volt, s így a XIX. század semita tuqósait öntudatlanul befolyásolta az a régi elképzelés, hogyasemita Adám volt az első civilizált ember a Földön. Nehéz volt félretenni az ifjúkorban kapott oktatásokat és előítéleteket, továbbá közrejátszott az is, hogy az átlagos nyelvész számára rejtélyt képezett a csak néhány szaktudós által megfejtett ékírás. A maroknyi kutatócsoport új és veszélyes elvekkel zavarta meg a kihalt semita nyelvek tanulmányozóit."
[quote]A cseréptöredéket már két éve megtalálták, de feliratait csak mostanra értelmezték a szakemberek. A nyugati világ legrégebbi térképe egy hete az interneten is látható.
Kis fekete cserépdarabka, vésett betűkkel és cikk-cakkokkal; nem nagyobb egy postai bélyegnél. 2003. augusztus 21-én került elő a föld mélyéből a dél-itáliai Soletóban egy ásatás során. Nevét felfedezése helyéről kapta: a világsajtó - így a Telegraph honlapja is - csak Soletói-térképként emlegeti. A területen dolgozó régészcsoport és belga vezetője, a Montpellier Egyetem tanára, Thierry van Compernolle hosszú ideig titokban tartották még a lelet létezését is. A szöveg értelmezése azóta is folyt. A cserépdarab felületén látható betűk és más jelzések egy része kétségtelenül görög nyelvű. Néhány vonal tartalma és több betű eredete azonban kérdéses volt - egészen a múlt hétig.
Azóta nyilvánosságra került: a nyugati civilizáció legrégebben keletkezett térkép-töredékéről van szó, amely kb. i.e. 500-ra datálható. A klasszikus antikvitás időszakának első térképeit tehát már a rómaiak előtt megalkották.
Eddig sem volt titok, hogy a térképkészítés elmélete már ismert volt a korabeli görögség számára. Gondoljunk csak a korszak nagynevű matematikusára, Pithagoraszra, aki a tenger horizontját vizsgálva az elsők között állapította meg, hogy a Föld gömb alakú, s ezzel megalapozta a modern kartográfia legelemibb tételét.
A most nyilvánosságra hozott eredmények szerint a kőbe vésett térkép a dél-olaszországi Apuliát, a "csizma sarkát" ábrázolja. Az illusztrálás módja gyakorlatilag megfelel a napjainkban alkalmazott technikáknak: ponttal jelölték az adott település helyét, így azok egymáshoz viszonyított elhelyezkedését, valamint a területet határoló vizeket. A cikk-cakk jelzések a Jón-tengert és az Adriát ábrázolják, míg "nyugaton" a Taras szó olvasható görögül, ami a mai Tarantoi-öbölre utal. A tizenhárom városnévből tizenegynek a megfejtése időbe telt. Ma már tudjuk, hogy egy helyi illír törzs, a messzápok nyelvén íródtak, s olyan, ma is létező helyneveket rejtenek, mint Otranto, Soleto, Ugento, vagy Leuca (ma: Santa Mariad i Leuca).
Az eddig ismert legrégebbi térképek többsége, amelyek a nyugati világot jelenítik meg, a Krisztus születése utáni periódusból származnak és római alkotások. Tudósok most azt állítják, hogy a Soletói-térkép létezése nem csupán az ókori térképészet eredetéről vallott elméletek felülvizsgálatát követeli meg, de a régió történelmének átgondolását is. Megváltozhat az eddigi álláspont például a messzápok és a velük szomszédos görögség kapcsolatára vonatkozóan. A cserép messzáp feliratai ugyanis az illír egy változatának tűnnek, ebből pedig - a nyelvi rokonságon túlmutatva - akár arra is következtethetünk, hogy a helyi törzs lakói eredetileg Görögországból érkeztek.[/quote]
A szkíta rovatba bétették a Cser Ferenc által lefordított (Semino és genetikus tsai által írt, a Science-ben megjelent) nevezetes cikket.
Számunkra e cikkből a következő részlet az érdekes:
"Az EU19 haplotípus, ami az M173 ágból származik ..., gyakorlatilag hiányzik Nyugat-európából. Ennek a gyakorisága növekszik kelet felé és a legnagyobb értékét Lengyelországban, Magyarországon és Ukrajnában éri el, ahol viszonzásként az EU18 gyakorlatilag hiányzik. Mindkét haplotípus, az EU18 és az EU19 az M45 allélbõl származik. Az M3-al jellemzett vonal, ami az amerikai bennszülöttek (12) között és néhány szibériai népességnél (15) gyakori, úgy szintén az M45 származéka. Ez a megfigyelés arra utal, hogy az M173 õsi eurázsiai jelzõ, amelyet az Európába érkezõ Homo sapiens sapiens csoportja vagy magával hozott, vagy itt alakította ki, és mintegy 40000 és 35000 évvel ezelõtti idõszakban (16, 17) keletrõl nyugatra szivárgott az aurignici mûveltséget magával terjesztve. Ugyanez a mûveltség szinte egyidõben jelent meg Szibériában is (17), ahonnan néhány csoport gyakorlatilag Amerikába vándorolt."
Azaz a szerzők szerint a magyarok valamilyen fokon rokonai az indiánoknak. Ez megengedi a kultúra (zene, nyelv, írás, ősvallás) közös elemeinek a vizsgálatát. Tehát nem eleve tudománytalan az ilyen irányú vizsgálódás.
Esztergomi jel. Talán a székely "m" lineárisabb változata, talán a hun "k" (kő) jel egyik előfordulása (ez szerepel a "KeSzi DéNeSNé" és az "éSZAK" feliratban is).
Az "ly" (lyuk) rovásjel párhuzamai. A jelforma a "Nap"-ot, vagy a "kút"-at ábrázolja (más írásrendszerekben "Nap", vagy "kút" jelentésű). Az eredeti jelből - úgy tűnik - két betűnk is keletkezett.
A székely "ly" (lyuk) a "kút" jelentéssel függ össze.
Lehetséges, hogy ez a jel rejlik a székely kis és nagy "r" hátterében is. Ez esetben az "r" eredeti hangalakja "Rá", vagy "Uru" lehetett? Ez az "r" ezek szerint egy "Nap" jelentésű szócsalád folyománya lenne.
Az „ly” (lyuk) rovásjel. Az ősvallási elképzelés szerint a világ három egymás fölötti, nagyjából vízszintes táblából: az Égből, a Földből és az Alvilágból áll. E táblák közepén egy (a magyar népmesékben is szereplő) lyuk köti össze a világ szintjeit. A függőleges világtengely is e lyukon keresztül halad át. Az istenek itt ereszkednek alá a Földre, a halottak itt mennek le az Alvilágba és a sámán is ezen a lyukon keresztül tud fel- és alászállni égi, vagy alvilági utazásai során. E jellegzetes észak-ázsiai hiedelemrendszernek a világ számos pontján megtaláljuk a megfelelőit. Egy szibériai elképzelés szerint az életet jelképező folyó forrása a Nap. A grafikai jel ennek megfelelően a sumér képírásban „kút”, a hettita, kínai és egyiptomi képjelek között pedig „Nap” jelentésű.
SZÉKELY HIEROGLIFÁK
A vésett rendszerű székely rovásjelek ősvallási tartalmat hordozó szójelekből alakultak ki, ezért joggal nevezzük őket hieroglifáknak („szent véset”-eknek). A ránk maradt rövid hieroglifikus (szóírásos) feliratok ősvallási jelképek. A székely hieroglifákat a kőkori kezdetektől párhuzamosan használják jelképként és fonetikus írásjelként is.
A „gy” (Egy) rovásjel az égig érő fa jelképe. Függőleges szára a megszemélyesített világoszlopot, vízszintes vonalai pedig a Nap pályáját jelzik a két napforduló idején. A napisten egy éves életpályájának és a királyi hatalomnak a jelképe. Az isteni eredetű királyi dinasztiák előszeretettel használták hatalmuk jelképeként.
A „szent” jelentésű egy szó jeléből alakult ki (vö. egyház!), amely szó kapcsolatban van az ószövetségi Óg király és a germán Ygg isten, valamint a germán világfa (Yggdraszil „Ygg fája”) és Heraklész nevével.
"Magam úgy vélem – írja Kristó Gyula –, hogy a rendelkezésünkre álló források alapján megbízhatóan tudunk állást foglalni a székelyek eredetéről. A választ végeredményben annak a kérdésnek a megválaszolása dönti el, hogy a székelyek magyar nyelvét, vagy pedig a magyarok kötelékében betöltött társadalmi helyzetét kell-e meghatározó tényezőnek tekintenünk. "
Árulkodó, hogy Kristó nem tekinti döntő érvnek (sőt meg sem említi az érvek között) a magyar krónikák hun-székely történetét - nyilván a Németh Gyula által megfogalmazott célt szolgálva:
"Mióta a magyar tudomány a székelyek eredetének kérdésével foglalkozik, a közönség érdeklődő része mindig valami meglepő, sokatmondó megállapítást várt erre vonatkozóan. Nem is csalódott; a tudományos kutatás, melynek fantáziáját csak gyér adatok kötötték, egymás után szállította a tarka és bizarr elméleteket. A székelyeknek a magyarsággal szemben való különleges helyzete, a hun mondával való szoros kapcsolata, a székely rovásírás és általában az egész magyarság eredete iránti romantikus érdeklődés mind hozzájárult a székelykérdésnek e szemléleti módjához, mely még a legutóbbi időben is több lehetetlen elméletet hozott napvilágra.
A módszeres magyar történettudomány... véleménye nem eléggé szilárd, nem eléggé egységes a székelyek eredetének oly kérdéseiben sem, melyekben határozottan állást foglalhatunk. ... A magyar tudománynak nem áll érdekében, hogy a székelyek eredetét a hazai és a külföldi közönség lényegében nyílt kérdésnek lássa, s ezzel alkalom adódjék újabb kalandos elméletek felállítására. Ellenkezőleg, arra kell törekednünk, hogy amit a székelyek eredetéről határozottan mondhatunk, ahhoz ragaszkodjunk, és azt vigyük be a köztudatba. Viszont, ami kétséges, arról csak másodsorban s csak mint feltevésről beszéljünk, vagy inkább ne is beszéljünk. " (Németh/1990/98)
Szőcs István így fogalmaz a krónikáinkban fennmaradt székely eredethagyományról szólván: "Ezeknek az adatoknak az elhallgatása, illetve félrehárítása... amiatt (történt), hogy a székely epizód e krónikákban elválaszthatatlan a hun történettől, vagyis hogy a székelyek a hunok maradékai, illetve legalábbis »régebben Attila király népei voltak«. A XIX. század történetírásában, az úgynevezett hiperkritika korszakában, a hunok és a magyarok közti kapcsolat emléke volt az a vörös posztó, amelynek szétszaggatását minden tudós a legnagyobb becsvágyának tartotta. ... aki a hun és magyar nemzetek genetikai és történelmi kapcsolatairól beszél, az azonnal anatéma, kiátkozás alá esik a tudományos életben; és dilettáns önhittséggel, nemzeti gőggel, romantikus ábrándozással és kerge ámokfutással lesz megvádolva. Ez a kritikus álláspont azonban nem tudományos érvek alapján, hanem indulatos elfogultságok, prekoncepciók alapján keletkezett. Függetlenül attól, hogy helytálló-e vagy sem a régi krónikás hagyomány, a kritika nem tudott helyette más összefüggő történeti koncepciót kínálni." (Szőcs/1996)
Részlet Varga Géza: A székelység eredete c. kötetéből. Ára a könyvesboltokban 4000 Ft, a kiadónál 2000 Ft.
S egy másik írástörténeti vonatkozású kötet a karácsony előtti kínálatból:
Natale Spineto: Szimbólumok az emberiség történetében, Officina '96 Kiadó, Budapest, 2005.
"Külön fejezetekben tárgyalja az ősember, az ókori egyiptomiak, a görögség, a rómaiak, a korai kereszténység, a zsidó vallás, az iszlám, a hinduk és a buddhisták, a kínaiak, a japánok, a közép-amerikai indián kultúrák, valamint az afrikai és ausztráliai bennszülöttek hitvilágának szimbólumait - gazdag képanyaggal gyönyörűen illusztrálva." 7990 Ft.
Ha a szerzőnek elég jó szeme volt, a kötetben találhatunk a székely rovásjelekkel rokon jelképeket is. Pl a székely "us" jel megfelelője a keresztény mandorla, de van rokona a kőkori és az indián jelképek között is.
Ha valaki nyakkendő helyett egy drága képeskönyvvel akar kedveskedni karácsonykor ...
Aidan Dodson: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban, Officina '96 Kiadó, Budapest, 2005.
"Az ókori egyiptomiak találták fel az írást is: az első hieroglif jegyek legalább 5400 évesek. És már ezek is fejlett kultúráról tanúskodó áruvédjegyek voltak. Az ábécé os a hieroglif jegyek utóda, amelyet valójában már az egyiptomiak is ismertek - csak többre becsülték a bonyolultabb rendszert."
Az esztergomi gyűrű retusált képe. 
Esztergomi "l"(?) jel.
Esztergomi jel. Talán a székely "m" lineárisabb változata, talán a hun "k" (kő) jel egyik előfordulása (ez szerepel a "KeSzi DéNeSNé" és az "éSZAK" feliratban is).
Hullámvonal alakú esztergomi jel, talán "v" betű.
Esztergomi "t" jel.
Esztergomi "sz" jel.
Esztergomi "g" jel.
Esztergomi "ek" jel.
Esztergomi "a" jel.
Az esztergomi rovásfeliratos gyűrű.
S egy másik írástörténeti vonatkozású kötet a karácsony előtti kínálatból:
Ha valaki nyakkendő helyett egy drága képeskönyvvel akar kedveskedni karácsonykor ...