Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
Ha szolna elore, hogy figyu, kitakarittatnek nalad, akkor en is. Nem kellene sokat gyozkodjon, hogy gyere naaa, engedd meg, leeegyszives :)
Az egy dolog, hogy van kulcsuk, de az veszhelyzetre van, es arra, hogy ha elmegyunk kirandulni es az osszes ruham kimarad a hatizsakbol, meg tudjuk kerni oket, hogy a masnap erkezo baratainknak adjak oda a becsomagolt pakkot :)
:) eddig mar annyi ajanlkozo bebicsoszunk van, hogy ket kezemen sem tudom megszamolni:)
erdekes amugy a ket veglet hozzaallasa. van, aki orul (ez a kevesebb) es van, aki szimplan idiotanak tart es ugy kezel, mintha a nyolcadikat szulnem, van, aki siman azt mondja, hogy el kell vetetni.
en nem tudom, mi van a hatterben, nem is probalkoznek beleavatkozni, de az biztos, hogy szerintem nem az a tokeletes anya, aki mindent egyedul csinal, hanem aki meg tudja szervezni, hogy minden menjen a maga utjan akkor is, ha o nincs ott:)
amugy nem ertem mano allando bizonyitasi kenyszeret, szerintem o jol nyomja.
asszem anyameknal van egy kulcsunk, mindket ocsem tudja a kapukodot, ha jonnek, akkor csak siman beutik, es bejonnek, sot, meg minden leben kanal is, o kulcsot is szokott kapni, a dadusnal is van egy kulcs. igazabol nalunk semmi titkos nincs a lakasban, ha meg valaki rosszul viselkedik, a verengzo vérmacskák ugyis letepik a toket:)
Én mind a kettejüket sajnálom. Innen messziről azt látom, hogy Alíz hegyet, völgyet megmozgatna, hogy Manonak könnyebb legyen, boldogabb legyen. Mano pedig erején felül próbálkozik azzal, hogy megmutassa, hogy egyedül is mindennel megbírkózik. Szerintem később fogja látni, hogy hülyeség ennyire ragaszkodni ehhez.
nyilvan, de nekem ugy tunik, hogy Aliz sajnalja, es nem direkt akart kitolni a lanyaval. en is azt hiszem, hogy ismerem az anyamat, aztan volt mar olyan ajandekunk, aminek egyaltalan nem orult. en a kezemet tuzbe tettem volna azert, hogy ennek orulni fog, merthogy magambol indulok ki. aztan tevedtem volna.
Nálunk Budapesten van riasztó. Apukámék tudják a kódot. :-)))
És amikor megyünk haza, akkor kitakarítanak nekünk. Aztán amikor otthon vagyunk, akkor már igyekeznek visszafogni magukat (nem mindig sikerül, olyankor nyelünk egyet).
Figyelj, az én lakásomba a tudtom nélkül senki ne tegye be a lábát. Se az anyám, se az anyám plusz egy idegen. A jószándék oké, de ha egyszer Alice is idegenkedett valaha a takarítónőtől, akkor egyrészt tudhatná, hogy ez milyen érzés, és tiszteletben tarthatná, hogy másnál még nem következett be a megtérés, másrészt meg ez manojoe élete, az ő lakása, az ő kosza, az ő döntései, hogy miként kezeli. Lehet beszélni vele erről, lehet neki tanácsokat adni, de a háta mögött beosonni és rendet rakni meg kitakarítani? Letörném bárki kezét, aki a cuccaimhoz nyúl, a legjobb szándékkal is. Ismétlem: a szándék biztosan jó volt, ezt elismerem. Gyakorlatilag aki meglepetést tervez, az számoljon azzal, hogy az nem feltétlenül sül el jól. És egyetértek azokkal, akik szerint ez masszív beletaposása a másik privát szférájába. És az, hogy ez családtagé, nem mentség.
polly remekul van, minden rendben, eleg surun beszelnunk.
nalunk is minden rendben, de akkor ne titokzatoskodjak: most vagyok a 10. hetben, es holnap derul ki, hogy egy, vagy ket baba van:) bizonyos szempontbol ezt a terhesseget sokkal jobban viselem, mert se vernyomas, se vese, se egyeb fizikai problema, viszont allandoan hanyok, tenyleg minden 2 dl urtartalomnal nagyobb kaja utan, de ez legyen a legnagyobb bajom. nagyon latszik, hogy ezt alacsonyabb sulyrol kezdtem.
erdekes, en ket kezet megcsokolnam anyamnak, ha nagytakaritast rendezne, mire hazaerek a nyaralasbol, mert EN tenyleg keptelen vagyok megbirkozni ezzel:)
Hmm... Tipetupanak igaza van. Azt hiszem en is pofozkodos hangulatba jonnek ha anyam/anyosom ilyent csinalna. No, de nem elkeseredni kell, hanem megerteni es ezentul tiszteletben tartani az intim zonajukat, illetve megbeszelni ezeket az otleteket elore.
Háááát, Alice nem könnyű. Esetleg ha bocsánatot kérnél? És a jövőben aszerint segítnél, hogy az ő háza az ő vára? Csak akkor menni hozzá, ha megbeszéltétek előre. Úgy, mintha X km-re élne tőletek.
Hát utána még elmentek ide oda, szóval nem jellemző.
Most éppen örihari van a lányom meg köztem, ugyanis elkövettem azt a szadizmust, hogy amíg ők welnesseztek Ivánnal meg a nagyobbik lányommal, én orvul beszerveztem a takinéninket és ától cettig kittakaríttattam a lakását. Mert neki erre nincsen ideje. Mert látom, hogy mennyire küszködik mindennel, és látom, hogy takarít ő is, de hát akkor is úszik az egész lakás, és igenis néha (legalább évente kétszer, de jobb ha négyszer, mégjobb ha havonta) valaki hozzáértő áttakarítja, mert utána sokkal könnyebb. Én sokáig ellenálltam a takinéninek, de egyszer az volt, hogy én lerobbantam, akkor éppen ő meg a nővre szervezett be egy takinénit nekem, és láttam, hogy mennyire könnyebb így... én SOHA nem tudnék úgy nagytakarítást csinálni ahogyan ők.
Igen a takinénim idegesítő, de úgy takarít mint egy robot, eljött reggel 10-re és megállás nélkül mozgott este 8- ig, pedig én is ott voltam mellette, mert én rakosgattam ő csak pucolt mint az őrült. Még arra is vigyáztam, hoyg minden oda kerüljön vissza ahol volt, pedig a takinéninek lett volna szenzációs javaslata több dolgora (mondjuk nekem is, bár nem ugyanarra). De mindegy, a lányom ezt orvtámadásnak vette, mert úgy értékelte, hogy én ezel a gesztussal azt akarom feléje kifejezni, hogy ő nem tud megbirkózni ezzel.
Pedig én csak azt gondoltam, hoyg miylen jó lesz amjd neki egy tiszta rendezett lakásba hazajönni... ehhez képest majdnem pofonvágott. Hát nehéz... én most tökéletesen el vagyok kesredve.
MIlyen jó, hogy időben kiderült! De azért szomorú ez az egész, amikor később derül ki, hogy nem stimmel a gyereknél valami, tiszta szerencse, hogy nem bagatelizáltátok el a dolgot, és kivizsgáltattátok a kicsit.
Nálunk meg az a helyzet, hogy a tegnapi arcüregöblítésen végig csicsergett a gyerek, magának kapcsolta be, és végig kommunikált a doktornővel, mondta rendületlenül a K betüs szavakat, kérek kakakót, meg kakukk és tsai. Teljesen döbbbenetes volt, mert az elző heti olyan volt mint egy dráma, ehhez képest ő vezette az anyját a rendelőhöz (manojoe először volt ott ugye), az előtérben kijelentette, hogy "nekem most ezekkel a játékokkal kell játszanom", majd mikor manojoe megkérdezte, hogy melyik ajtón fgunk bemenni, azonnal rámutatott arra ahol voltak. Szóval nem is értem... de innen látszik, hogy nem fájdalmas, csak legelőször kissé ijesztő lehetett neki az egész. Ja és most csak 4000 ft volt. És az egyik fülét meg is vizsgálták (mármint a dobhártya rezonanciát vagy mit), és tökéletes. A másik füléhez nem volt dugó, azt majd legközelebb.
Manojoe-ék most Sümegen vannak, vasárnap jönnek haza. MOndjuk mire elindultak megőszültem, mert a nagyobbik lányomat várták ugye, ő meg egyre érkezett, elmondása szerint csomagolt. 3 napra!!! Egész délelőtt... Jószerivel sötétedéskor érkezhettek meg így egy nap már ugrott is, és ahogyan én az elsőszülöttemet ismerem, vasárnap már délben haza akar indulni áááá...
Tényleg enyhébb eset vagyunk, ahogy továbbolvastam: 70 dB a hallásküszöb, a bloggbeli B-nél meg kb. 100 dB; ezenkívül az én unokám rengeteget halandzsázott hallókészülék nélkül is, és változatosan, mindenféle hangszínen, úgyhogy magát biztosan hallotta, különben elunta volna az egészet.
Kicsit beleolvastam (majd elolvasom az egészet): B nem kéri reggelenként a "fülit", a mi B-nk viszont igen!
Láttam egy képet is a blogban; szerencsére a mi fül mögötti készülékünk sokkal kisebb, és nincs hozzá implantátum. Vszínűleg egyszerűbb eset, mert valamilyen fokon hall készülék nélkül is.
