A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A relativista szemléletmód egy másik nagy tévedése a mozgáshoz kapcsolódik.
Einstein szerint nem létezik valódi (abszolút) mozgás csakis relatív mozgás. Ez azt jelenti, hogy nem létezik az univerzumban olyan támpont, olyan viszonyítási alap, amelyet állónak tekinthetnénk.
Tehát szerintük nem szabad azt mondanunk, hogy egy autó ténylegesen mozog, mert a valóságos mozgást a relativisták nem ismerik el. Szerintük csak azt mondhatjuk, hogy egy másik autóhoz képest mozog, vagy az úttesthez képest mozog, vagy bármelyik szabadon választott viszonyító testhez képest mozog. De egyik sem valóságosabb a másiknál.
Azonban ez a relativista elv azonnal megbukik a forgómozgásnál.
Ugyanis a forgás következtében centrifugális erő lép fel, ami méréssel kimutatható. Tehát könnyedén meg tudjuk mondani, hogy egy test valóban forog-e, vagy sem. Lennie kell tehát egy természet által kijelölt viszonyítási bázisnak, amelyhez a forgó mozgást kötelezően viszonyítani kel, ahhoz hogy összhangban legyünk a méréssel.
Ha bármihez viszonyíthatnánk, mit ahogy a relativisták tanítják, akkor hamis eredményt kapnánk.
Lássunk egy példát!
Ha a Föld forgását a Naphoz viszonyítjuk, akkor azt kapjuk, hogy a Föld 24 óra alatt fordul körbe a tengelye körül, és ennek megfelelő centrifugális erő keletkezik.
De ha a Földet egy geostacionárius műholdról figyeljük meg, akkor azt látjuk, hogy a Föld nem forog a tengely körül. Vagyis a műhold rendszerében a Föld nem forog, tehát nem szabadna centrifugális erőnek keletkezni.
Melyik rendszer a helyes? A relativitáselmélet szerint mindkét rendszer egyaránt helyes. Igen ám de a mérés szerint mindkét esetben jelentkezik a Földön centrifugális erő, ami a valódi forgást megmutatja. Így csakis a Naphoz viszonyíthatjuk a Föld forgását, hogy a mért centrifugális erőt megkapjuk.
Tisztáztuk, hogy a jövő fizikája nem relativista lesz.
A relativizmus filozófiája megbukott, amely szerint nincs egyetlen egy objektív valóság, hanem annyi valóság létezik, ahány megfigyelő van.
Az új fizika szerint csak egyetlen egy valóság létezik, amelyet többféle nézőpontból többféleképpen láthatunk, de ez az eltérés csak a tudatunkban létezik.
Ha egy repülőgépet látunk a reptéren, azt igen nagynak látjuk. Ha a feljünk feltt repül el nagy magasságban, akkor egész picinek. A látszólagos eltérés a pozíciónkból fakad, nem a repülőgép mérete változott meg.
Ezzel szemben Einstein azt mondja, hogy ha egy repülőgép nagy sebességgel száguld el felettünk, akkor az megrövidül a mozgás irányában, pusztán csak a sebessége miatt. A relativisták nagy tévedése, hogy a látszatot fogadják el valóságnak, ahelyett, hogy a látszatból visszakövetkeztetnének a valóságra.
Ezzel a téves filozófiával végleg le kell számolnunk.
Amikor évek óta semmi más nem jött ki a "szuperfizikádból", mint Einstein, Bohr, Edington, Feynman, Hawking, stb., stb., . . . Frei Zsolt, Dávid Gyula, a világ egyetemeinek, kutatóintézeteinek hazugsággal, csalással, szemfényvesztéssel, összeesküvéssel, pénzlenyúlással vádolása, szapulása, kicsinylése.
Egy biztos, te annyira keveset tudsz a fizikából és a matematikából, hogy ezután már csak igazán jelentéktelen mennyiségű tudástól kell megszabadulnod.
A régiek rettegnek az új fizikától, mert érzik, hogy ehhez ők már kevesek.
Érzik, hogy a jövő már nem az övéké. Ezért fröcsögnek folyamatosan.
Persze tehetnének mást is, de ehhez már túl lomha a gondolkodásuk, és túlzottan beléjük ivódott a régi tudás, amitől nehéz lenne megszabadulniuk.
Olyan ez, mint a vallás.
Akit szigorú vallásos szellemben neveltek, az nehezen tud kitörni belőle.
Manapság a relativista vallást nevelik bele az ifjúságba, amitől nagyon kevesen tudnak felnőtt korukban megszabadulni.
Nekem szerencsém volt, mert sem a keresztény vallást, sem a relativizmust nem nevelték belém, így lehetőségem volt mindenféle vallási kötöttség nélkül szabadon gondolkodni. Nem kellett küzdenem egyik vallás ellen sem. Így több időm jutott az alkotó tevékenységre. És nem korlátoznak a vallásos dogmák.
Csakhogy a te "intuíciódat" borzasztóan lekorlátozzák az intellektuális képességeid. Nincs meg hozzá se a fizikai tárgyi tudásod, se a matematikai képességed. Halvány sejtésed sincs arról, hogy a fundamentális fizikai törvények szerkezete mennyivel magasabb absztrakciós szintet igényel annál, mint amire te képes vagy, s mennyivel több matematikai tapasztalatot, mint amennyivel rendelkezel. Te azt hiszed, hogy a fizikus intuíciója az egyszerűen valami mesedélután.
De nálad nem csak az intellektus hiányzik, hanem a morális tartás is. Hogy ne hazudozz folyton magadnak és másoknak, ne akarj csilliószor nagyobbnak látszani a valóságosnál, mert aztán amikor lebuksz, mindig megalázó mellébeszélésekre hárításokra, terelésekre, blöffölésekre kényszerülsz.
Aminek semmi köze a fizikához, az a te "szuperfizikusi" álmodozásod. Hiába próbálsz miatta lehazudni létező tudományos tényeket. És hiába hivatkozol a nemlétező "szuperfizika" könyveid nemlétező köteteinek nemlétező fejezeteire.
Ezzel neked csak a tudatlanságodat sikerült még jobban bebizonyítanod.
Az inerciális mozgás csak gravitációs hatás hiányában egyesvonalú és egyenletes.
Ilyen pl. a légpárnás asztalon.
Nem ilyen, ha érvényesül a gravitáció. De pl. még egy Föld körül keringő műhold mozgására is annyira kicsi a gravitáció hatása, hogy az sokkal egyenesebb és sokkal kisebb gyorsulású, mint ami egy Földi légpárnás asztalon egyáltalán megvalósítható. Számold ki egyszer, hogy mennyit görbül mondjuk 1km hosszon, és mennyit gyorsul! Ha nem tudod, kérj segítséget!
A Naprendszer külső tartományaiba küldött műholdak pályái pedig még ennél is sokkal kevésbé görbülnek és gyorsulnak.
Einstein nem valami orákulum, csak te esel hasra az efféle bemondásai előtt.
"Ráadásul az űrhajó éppen annyira gyorsul a Földhöz képest, mint a Föld az űrhajóhoz képest."
Megint egy butaság!
Nem relatív, hanem abszolút gyorsulásról van itt szó.
Amit az üzemanyag elégetésével érnek el. S azt nem a Földbe, hanem az űrhajóba töltik, nem a Földet gyorsítják vele hanem az űrhajót. A Föld ekkora abszolút gyorsításához egyébként is csilliárdszor annyi üzemanyagra lenne szükség.
Úgyhogy nem az elmagyarázással van itt probléma, hanem a te megértéseddel.
Pontosabban azzal, hogy te nem is akarod megérteni, mert az eltemetné a "szuperfizikusi" önképedet.
Mint iszugyi a maga "atomisztikus" fantazmagóriáit.
"A visszaérkező űrhajós fiatal marad, míg a Földiek megöregednek a relativitáselmélet szerint.
Tehát nagyon is meg lehet különböztetni a két rendszert. "
Ez is a relativitástagadók egy gyermeteg hibája.
Hisz az utazó egyáltalán nem is inerciarendszerben él. Először felgyorsul, a visszafordulás előtt lassul majd ellenkező irányba gyorsul, végül visszaérkezve, ismét lelassul. Ezután lehet összehasonlítani az ő rendszerében eltelt időt, a Földi rendszerben eltelt idővel. Itt tehát összesen 3 különböző inerciális szakasz szerepel, és az őket összekötő gyorsulásokat leíró 3 görbe. Abban az esetben könnyű számolni, ha a gyorsulások görbéi sokkal rövidebbek az inerciális egyeneseknél. Az eseménysorokat ekkor egy háromszög írja le a téridőben, aminek sarkai a gyorsulások.
Az Euklideszi geometriában minden háromszögre áll egy un. háromszög egyenlőtlenség:
Két oldal összege mindig hosszabb a harmadik oldalnál.
A téridő geometriája nem Euklideszi, hanem hiperbolikus, ebben a háromszög egyenlőtlenség pont fordított:
Két oldal összege mindig rövidebb a harmadiknál.
Az utazó űrhajós (két találkozás közötti) életének eseményei a téridő háromszög két inerciális oldala mentén sorakoznak, s az ezek mentén eltelt idő éppen a háromszög egyenlőtlenség miatt lesz rövidebb, mint a Földön maradó számára eltelt idő, akinek élete a harmadik oldal menti eseményekből áll.
A jelenséget tehát egyáltalán nem is az idő-dilatáció okozza, hanem a háromszög egyenlőtlenség folyománya.
(Aki pedig integrálni is tud, az tetszőlegesen gyorsuló és lassuló utazások téridő görbéire is könnyen kiszámolhatja. Tehát pl. arra az esetre is, amikor a Földön maradó iker is gyorsul. Ekkor az ő oldala is girbegurba lehet, de mivel a Föld gyorsulásai sokkal kisebbek egy rakéta gyorsulásainál, ez nem sokat változtat az eredményen. Ám ha mondjuk valami hatalmas gyorsulásokkal járó katasztrófa érné a Földet, s az ott marad iker életének eseményei is nagy zegzugokat mutató téridő vonal mentén sorakoznának, akkor lehet, hogy éppen őnála telne el kevesebb idő a két találkozás között.)
A tragédia az, hogy ezeket már számos alkalommal elmondtam a mi világesze szuperfizikusunknak, ám ő továbbra is úgy hazudozik róla mint a vízfolyás. Nem elhinni kellene neki, hanem utána számolni, de valószínűleg nem tud. Pedig levezettem neki még a tetszőleges görbe világvonalakra alkalmazható képletet is.
Csak a legbutább relativitástagadók szoktak ezen hasalni.
Amit egy megfigyelő leolvas a hozzá képest mozdulatlan órákról, az a rendszer sajátideje.
Egy hozzá képest mozgó másik megfigyelő is ugyanezt a sajátidőt fogja kapni, ha ő is a hozzá képest mozdulatlan órákról olvassa le.
A rendszerek sajátidői között nincs semmiféle különbség.
"A" megfigyelő a sajátidőt méri az "A" rendszer óráin, és
"B" megfigyelő ugyanezt a sajátidőt méri a "B" rendszer óráin.
De ha bármelyik megfigyelő nem (a magához képest) álló órákról olvassa le két (egymástól távoli) esemény között eltelt időt, hanem (a magához képest) mozgókról, akkor hosszabb (dilatált) időtartamokat kap.
S ez kölcsönös:
"A" megfigyelő dilatált időt mér a "B" rendszer óráin, s vica versa,
"B" megfigyelő dilatált időt mér az "A" rendszer óráin.
Inerciarendszert pedig igazán könnyű találni.
Egy minden más testtől távol lévő, kölcsönhatásoktól (erőktől) mentes test mozgása inerciális.
A hozzá kötött rendszer inerciarendszer lesz.
Így annál jobban közelíthetjük az inerciarendszert, minél pontosabban elszigeteljük a testet kölcsönhatásoktól. (Illetve minél pontosabban tudjuk mérni a rá ható erőket.)
No ilyen hülyeség az összes általad behazudott ellenmondás.
Ezért hajtott el téged az a tanár.
Mert az egyetemi tdk pályázat nem éretlen tökfilkók játszótere.
