Kellenek népünknek a szívet megdobogtató legendák... mert tartást ad.
Kőszeget egykoron nagyon szorongatta a Bécs ellen vonuló had. A vár védői keményen ellen is álltak hat napig. Egy Bécset bevenni indult, addig a Kárpát medencében soha-nem látott nagyságú seregnek. A vár csupa lik, mint az ementáli sajt. A várkapitány - aki régebben, néhány év előtt követjárásban volt Isztambulban, és ott szívélyes jó barátságot kötött a most seregvezér török nagyúrral, elgondolkodik, és merész lépésre szánja el magát. Kimegy a törökhöz, és leül jó barátjával beszélni: megígéri, hogy ha továbbvonul a sereg - hisz ő is tudja, hogy nem Kőszegért, hanem Bécsért indultak el -, akkor úri becsületszavára, nem fognak az elvonultak hátába támadni. És - ritka áldott pillanat történelmünkben! - a török nagyvezír tudja, hogy a horvát nemes szavaálló ember, ő pedig sietne Bécs alá. Megegyeznek. Másnap ünnepélyes zászlódíszes megrendezett találkozó, Jurisics jelképesen átnyújtja a vár kulcsát, egy janicsár kitűz a vár fokára egy-vagy két zászlót, vivát kiáltások, és mindenki megy a maga dolgára. Miklósunk be a várba, megvédte jó négyszáz főre fogyatkozott kicsiny várvédő csapatát, Ibrahim meg szedelőzködik Bécs alá....
Oszt később elkezdik mesélni a várvédők, hogy nagy rivalgás volt az utolsó ostromnapon, azt hívén, hogy derék kapitányuk halálos sebet kapott, melyet meg a török sereg úgy értelmezett, hogy a derék osztrák felmentő sereg érkezett meg, oszt ezért kezdett el szipogni...
Kőszegen - mert ott ám tudják! - még mai nap is harangoznak déli 11 órakor, hiszen akkor vonult el a kontyos.
Kellenek a szívet melengető mondák. Ugye, Te is nehezen fogadod el az ennnél ridegebb történeti valóságot, amely pedig - ha jól megnézed - van olyan felemelő, mint mondai változata. (Két, a háborúskodás okán ellenféllé vált barát úgy dönt, nem ontanak feleslegesen vért.. és állják szavukat.)
A templomépület hajója délnyugati felének látképe: a török hódoltság első néhány évének pusztítása.
A három boltíves kő lábazaton nyugvó téglaboltozatos karzatot szándékosan leomlasztották - csak úgy, a rombolás kedvéért. A karzat faragott kőmellvédjei, díszítései szerencsés összetevők során ott maradtak a leomlási helyükön.
Amikor a török kiűzése után az idetelepülő szerb lakosok úgy 1715 táján használatba veszik a templomot, már eltelt vagy 150 év, ennek „hozadéka” a jó negyven centiméter vastag földdel vegyes törmelékréteg a téglapadlós középkori járószinten. A szerbek nem pucolják ki ezt a törmeléket, hanem annnak felszínére - szedett-vedett megoldással - egy úgy-ahogy letéglázott járófelületet hoznak létre:
(Ahol a lapát van, ott a középkori járófelület, tőle balra a kitöltés tetején a szerbek által készített „padló”)
Ettől keletebbre előkerült a déli falszakaszon nyíló egykori bejárati ajtó nyoma, belül egy érdekességgel: a belépő helyre egy kettéfűrészelt római oltárkövet helyeztek, mert az kopásállóbb, mint az egyszerű tégla!
Most ennyi, szombaton délután 16 órától nyílt látogatónap!
Szerintem ilyen nehezen eldönthető kérdésekkel ne riasszuk el a nyájas olvasókat, igy is van épp elég rejtély a románkori (középkori) templomok témakörön belül is. :-)
képes segítségedet kérem: a halmágyi templomban készített képek közül, amelyen bimbós oszlopfők vannak, meg esetleg a karzatról párhuzam miatt kellenének nekem nagyobb méretű képek. - van egy bimbós oszlopfőnk egy 1800-as évek eleji ház falából, minden valószínűség szerint a szögletes záródású szentély boltozatának indító-vállköve lehetett, hasonlóan az általad közölttel!
A nyugati falhoz kapcsolódó torony és a délnyugati fal szögletét felhasználva a torony és templomfal támpillére közé egy félköríves gyengébb falat húztak, nem sokkal a támpillérek megépülte után. Ezt az így nyert helyiséget azután osszáriumnak használták fel. - A különlegessége abban van, hogy nem valahol a szentély körül, hanem a torony mellett!
Jó hetven cm. vastag, igen apróra tört csontokkal tömött réteg került elő. A csontos rétegben kétszer is égés nyoma mutatkozott, még a török pusztítás előtt!
- Ez az osszárium egyelőre még ad fel talányt, mert éppen most ásnak ki egy „szabályos” földgödröt a szentély északi oldalánál, tehát úgy néz ki, két cinterem lesz.
A már feltárt kővel kerített osszárium:
Félköríves fal, egy, nem középen elhelyezett támpillérrel.
A feltárt fal kívülről, dél felől nézve és a déli templomhajó felől.
(Nagyon-nagyon közel is van egyébként egymáshoz ez a két régi rom, még akár közük is lehetett egymáshoz?)
Kedves Hobo-Bobo, én helytörténeti kutatásokkal foglalkozom, nem fantazmagóriálással.
És, kérlek, ezt ne vedd rossz néven tőlem: személyesen ismerjük egymást, (mármint L. Imrével), többször beszélgettünk a témáról, próbáltam őt lebeszélni bizonyos dolgokról.
De ez a fórum a középkori templomokról szól, ne térüljünk el elméletek irányába.
A Kálvária dombon egy elég korai, (1200-as évek eleje, és közepe) körül épült egyházi liturgikus épület maradványai vannak, nincs semmi összefüggés az innen mintegy cca. 3 kilométerre levő egykori kőbányával. Olyannyira, hogy még a falazóanyag is máshonnan származott.
(A nézetem szívesen elmondom egy kirándulás keretében...)
Szenzációs jók az ilyen felfedezések, annyira jó olvasni ilyesmiről, érdekes lenne látni néha hogy mi rejlik pár tíz centiméterre a lábunk alatt, megdöbbennénk sokszor az biztos! Többször volt már ilyen érzésem erdei túrák közben hogy itt valami van, lapul a föld alatt, de ugyebár meggyőződni erről az már kicsit többe kerül, időben és pénzben is.
Múltkor a váras topikban említettem egy hsz erejéig Ősbudavárat (Szikambria) amely a Kevély-hegyen várja a felfedezést, éppen úgy mint ez a templom várta egészen ezidáig.Az talán még ennél is nagyobb szenzáció lehetne, de eddig még nem történt túl sok minden, a "laikus felfedezők" írkálnak csak róla néha, éppen úgy mint erről a budakalászi templomromról 1977 óta.Remélem egyszer arra is sor kerül majd.
Részlet egy cikkből:
"...Ha hitelesek a rendelkezésre álló korabeli metszetek, ha ügyesen faggatjuk a köveket, s ha jól értelmezzük a légi felvételeket, akkor több mint valószínű, hogy Lánszki Imre agrármérnök egy szenzációs felfedezés kapujában áll. Úgy tetszik ugyanis, hogy megtalálta Szikambriát, azaz Ősbuda várát, Attila és Árpád egykori székhelye..."
(Nagyon-nagyon közel is van egyébként egymáshoz ez a két régi rom, még akár közük is lehetett egymáshoz?)
Nem győzzük kivárni, amíg a végére érek a beszámolónak? ;)))
Tomka Gábor nagyon nyílt minden látogató felé, én a végére tartogattam, hogy ha lenne érdeklődés, akkor szívesen elkalauzolom én is a társaságot, esetleg megbeszélem Gáborral. De nyugodtan oda lehet menni nézelődni, senkit nem kergetnek el. Viszont akkor már most leírom: szept. 15-én du. 16 órától nyílt nap lesz, mindenki mehet nézelődni, ott lesz az ásatásvezető is.
Csillaghegyi HÉV állomás közelében én nem igen tudok templom-alapfalakról, kicsit kijjeb, túl a strandfürdő utáni réten jegyeznek egyet az 1800-as évek végéről, azt Pasatnuk, vagy Pasanduk (tatárjárás alatt elpusztult) falu templomának tartják.
Megyer középkori temploma nyomainak ott kell valahol lennie az ófalu közepén húzódó domb földjében. (Sejtésem szerint jól elhordták, beépítették már azt...)
HALMÁGY (Erdély) Evangélikus temploma stílusa alapján az 1230-as és az 1260-as évek közt épült. Eredetileg román stílusú,bazilikás elrendezésű és a kerci műhely hatását mutatja. Építésekor a brassói Szent Bertalan-templom egyszerűsített mása volt.A középkorban és az újkorban jelentősen átalakították. /Forrás:Wikipédia/ Augusztusi ottjártunkkor a helyiek a felújítás reális esélyéről beszéltek.
Még egy kérdés: mint közelben lakó, tudsz-e a csillaghegyi HÉV-állomás mellett látható román stilusú templom alapfalmaradványairól (nyomozásom során ezt találtam Megyer templomáról)?
Bocsánat a gyors tempóért, de az, hogy ilyen közel még ilyen "kincsek" lelhetők, ez nagyon felvillanyozott engem.
Ismerős a belépési dilemma...A lényeg,hogy itt vagy! Élvezettel olvasom beszámolódat,és várom a folytatást. + Remélem,a következő nyílt nap épp azon a hétvégén lesz,amely még program nélkül árválkodik naptáramban. :) Egyébként az "ás(kálód)ás" szerintem nem korfüggő. :)
Ááá, ez nem az én napom. Az 1035 természetesen 1135!
Beszámoló III.
Akkor egy kevés a templomról:
2011 novemberében csak falkutatás volt, ezzel sikerült tisztázni: az 1977-es árokban az egyértelműen templomépület nyugati falánál elhelyezkedő 4X4 méteres torony alapfala került elő. Meglett egy szakaszon az északi, illetve déli hajófal, és a szentély, amely egyenes záródású volt.
Az északi fal mellett előjött egy szakaszon valamilyen oldalépület (vagy sekrestye, vagy kápolna) falazata.
Az épület méretei megdöbbentőek egy „egyszerű falusi” templomhoz: 12 m. széles, 21 méter hosszú, a szentéllyel, ehez még hozzá jön a négy méter alapterületű torony.
„Ez bizony bazilika!” - hallottam a telefonba mondani. :)))
A torony és északi hajórész a karzattal.
Ez a rész jól láthatóan egy későbbi toldása a templomépületnek. Mivel az első épület eléggé a domb É-i. széle közelében épült, csak nyugatra és délre volt lehetőség nagyobbítani. Ezért nyugatra megtoldották mintegy 7 méterrel a templomot, és tornyot építettek hozzá. A nyugati fal előtt pedig egy míves karzat került megépítésre, kő oszlopokon, tégla boltívekkel. A hajó négyzetes padlótéglákkal lett burkolva, amit a törtök hódítás elején elkezdtek felszedni, valamikor ezt követően (1560-90?) szándékosan lerombolták a karzatot. A falak és kődíszek fehérre voltak meszelve.
A hajó nyugati hosszabbításának É-i része, padlótéglákkal, karzat feljáró maradványai, karzat tartóoszlop kibontás közben.
A kitisztított hajórész, beomlott téglaboltozat, és a tartóoszlop-lábazat egy faragott köve: XIII-dik századra jellemző faragvánnyal!
Az épület nyugati végében levő 4X4 méteres torony alapfalai, a korai időszakra jellemző faragott kváder-fríz sorral, tornyon belül vakolással. (Ezen a szakaszon a mélyített kiásás az egykori járószint alá, az alapozásig történt.)
Írott adatokból: 1035-ben említik először, amikor a Duna melletti Megyeren szőlőt adományoznak a Bozóki prépostságnak. (Ott is áll romjaiban a román-kori prépostsági templom).
Már a gravettien-korban (ie. 15 000) megtelepedett itt az ember, a Berdo-nak nevezett domb tetején terepbejáráskor szép pattintott kőeszközök kerültek elő ebből a korból.
A rézkori népesség egyik sírjában volt az a kis vízmerítő edény, amelyik fonott kasú kocsit formáz (Budakalászi kocsi).
Az avar korban valószínűleg kitüntetett kultikus hely lehetett a környéken, ezzel magyarázható a nagyszámú, több, mint ezer síros temető, amelyiknek egyk sírjából újabb egyedülálló lelet, egy bizánci mintára elkészített domborított réz kancsó került elő.
Írott adatokból: 1035-ben említik először, amikor a Duna melletti Megyeren szőlőt adományoznak a Bozóki prépostságnak. (Ott is áll romjaiban a román-kori prépostsági templom).
1299, 1326, 1394 a leglényegesebb dátumok, amikor egy-egy nevezetesebb oklevéllel is rögzített per, esemény történt, ahol szerepelnek Kálózi nemesek. - Érdekes, hogy *de generationem* nem igazán írják őket, így igazából nem igazolt, milyen nemzetséghez tatoztak. -
1274-ben Sándor szerepel Margit királylány szenttéavatási peréében,, mint tanú, megjegyzik róla, hogy folyékonyan tud latinul.
Az itt letelepültek a Khorezmi kabarok magyarokhoz csatlakozott népéhez tartoztak, innen a település neve, majd a falut bíró nemes családé: Khworezm -- Kalez - Kaluz - Kalaz - Kalász. A búza és egyéb kalászokhoz semmi köze.
Templomát, illetve papját 1326-ban, 1329-ben, 1334-ben említik, amikor is (1334), a pápai tizedszedőknek 1 márka 25 garast fizet Ferenc nevű papja.
A török alatt elnéptelenedik, bár említik 1552-ben a török összeírások 1622-től népesíti be az új földesúr, Budai Bolgár Pál. Őtőle - leányági örökségként kerül a Wattay családhoz, akik bírják egész az újabb időkig. 1704-ben még 4 régi magyar családot írnak össze. Az 1710-es összeírás lejegyzi a „régi, török előtti” templomot is: „a falun kívüli dombon, mezőn (sík területen) erős kőanyagból épült, romos régi templom található, amely nem sok vonással javítható”
Kissé zavaros az 1710-1725 között ideköltöző szerb lakoosok hagyomány-tudata: szerintük teljesen llakatlan területre költöztek, azelőtt itt nem élt senki, ők írtották ki az erdőt, hogy fel tudják építeni házaikat, a falu pedig lent, a Duna-parton, a Barát patak torkolatánál volt.
Első templomukat fából építették, ennek helyét jelzi állítólag az úgynevezett. kiskereszt a Budai úton. Templomuk 1752 épült fel, első temetőjük a körül volt, tornya 1782-ben lett kész.
A Kálvária-dombi romokra nem maradt egyetlen utalás sem, pedig már az 1760-as években készültek jó kéziratos színes térképpek!
Már jó ideje készülök jelentkezni, de nem akartam azzal kezdeni, hogy *régóta olvasom*... pedig igaz. (Meg a Váras topikot is...)
Azután meg, időnként tudok rém lusta lenni, időnként meg inkább elmegyek evezni, mintsem topikokra írogassak, no, meg vártam a biztosabb eredményre, a datálási megközelítésekre.
Jó, hogy írod, persze, Dr. Tomka Gábor, mentségemre legyen, hogy jó Torma Istvánnal időnként keverem, - ő lektorálta annak idején a könyvemet.
A nyílt napon fent voltam, no, persze, nem ás(kálód)ni, azt a lelkesebb fiatalokra hagyom. Indoklásul: természetesen lehetőségem van bármikor fotózni a munkaterületen, így én inkább a fotózással veszem ki a részemet a munkából. De, ha esetleg érdekel valakit: terveznek még egy nyílt napot, október elejére, ha tudom a pontos dátumot, megírom. Ha valakinek van kedve hozzájárulni Magyarország „legújabb” Árpád-kori templomának feltárásában, itt/ott lesz a lehetőség!
Nagyon örülök annak,hogy megjelentél beszámolóddal a topikon,hisz az elmúlt időszakban több alkalommal hallottam a budakalászi feltárásokról. Érdekel,hogy ott voltál-e az augusztusi közönségnapon,melyen dr.Tomka Gábor régész vezetésével bárki aktív részese lehetett az aktív munkának. :)
(Ahol a lapát van, ott a középkori járófelület, tőle balra a kitöltés tetején a szerbek által készített „padló”)
Félköríves fal, egy, nem középen elhelyezett támpillérrel.
Az épület nyugati végében levő 4X4 méteres torony alapfalai, a korai időszakra jellemző faragott kváder-fríz sorral, tornyon belül vakolással. (Ezen a szakaszon a mélyített kiásás az egykori járószint alá, az alapozásig történt.)
Kéziratos térkép 1762-ből, „Kissing templomának romja” - írja.
1710. Leírás a dombon lévő templomról.
