A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nem nyugdíjas, biztos vagyok benne. Egyrészt hosszabb-rövidebb időre eltűnik, talán váltott műszakos munkavégzésben. (Mivel a szuperfizikus is időnként hevesen érdeklődik mások képzettsége, munkája iránt, én is megtippelném, hogy betanított szakmunkát végez valahol. Viszont állandó, kényszeres közléseleme a fikciós többnapos osztály- meg csoporttalálkozói (a kozmofórumon is). Ebből - és gyakorlatilag minden megnyilvánulásából - meglehetősen látszik, hogy az érettségit sem szerezte meg.
Igazad lehet kicsi dick. Amit csináltok, az csak értelmetlen szélmalomharc. A változásokat semmiképpen nem tudjátok feltartóztatni, akárhogyan kapálóztok is ellene. Tudomásul kellene vennetek, hogy reletivizmus ideje lejárt.
Meg aztán az állandó hazugozással, hülyézéssel amúgy sem mentek semmire. Még azt a szerepet sem tudjátok betölteni, hogy értelmes kritikával kiszűrjétek a hibás elképzeléseket. Pedig a ti helyzetetekben ez lehetne az egyetlen hasznos tevékenység. De erre sem vagytok jók.
Arra meg végképpen nem, hogy okos ötleteitekkel hozzájáruljatok az új fizikához.
A kommentárjaidnak, neked köszönhetően érdekes és értékes "inverz" szellemi pályán mozgott ez a téma - mármint végső soron a fizika fogalmainak pontosabb megértése. kitekintés, egyebek.
De úgy tűnik, ennek a "műfajnak" a tartalékai itt már kimerültek. Amikor láttam a kozmofórum linken a dátumokat, hogy legalább 5 éve betűről-betűre ugyanazokat hajtogatja ez a "szuperfizikus", akkor szétesett az egész számomra.
Itt már csak önmagával lehet szembesíteni, és ez a ... hagyjuk ... pont ezt teszi, sőt ő maga tud is róla.
Itt már nincs mit tenni, nem szórakoztat, nem szolgál okulásul, nem ér semmit:
az "elfogadott fizika" egy elméleti határát mégiscsak sikerült meghaladnia a szuperfizikusnak: elérte az abszolút nullát.
Ha valaki egy új elméleti rendszer akar elfogadtatni a világgal, akkor előbb be kell bizonyítania, hogy a régi már elavult, vagy soha nem is volt helyes.
Enéklül az emberek nem hiszik el, hogy valóban újra van szükség.
Mivel ez a fórum nem is alkalmas többre, ezért a relativista paradigma tarthatatlanságát kell kidomborítani. Amíg bíznak a szakemberek a régi "igazságokban" és vakon ragaszkodnak a régi dogmákhoz, addig nem érzik szükségét egy újnak.
Ezért kell először gondolkodásra késztetni a tudomány iránt érdeklődőket, és megingatni a hitüket a hibás elméletekben.
Ez után lehet fellépni a következő lépcsőfokra, ami az új elméleti rendszer bemutatása kell legyen. Ez természetesen elkerülhetetlen, mert a szakemberek csakis akkor hajlandók megválni a régi paradigmától, ha már a láthatáron van egy új. Ugyanis a tudományos munkához biztos fogódzók kellenek. Olyan közösen elfogadott igazságok, amelyek megbízható kiinduló alapot szolgáltatnak a tudományos munkához. Ha ilyet nem látnak a szakemberek, akkor hajlamosak ragaszkodni a régihez, még akkor is ha tudják, vagy sejtik, hogy a régi sok sebtől vérzik. De még mindig jobb számukra a hibás régi, mint a semmi.
Tehát, ha nincsenek új fogódzók, akkor a szakemberek nem hajlandók elengedni a régieket. Ezért a paradigmaváltást csak lépésről lépésre lehet végrehajtani. Ehhez azonban idő kell, mert meg kell szokni az újdonságokat, és idő kell ahhoz is, hogy akik nem képesek befogadni az újat, azok nyugdíjba menjenek. Vagy ahogyan Planck írja, kihaljanak. Ezért sajnos a paradigmaváltás lassú folyamat lesz.
Nem kételkedem benne , hogy sok valódi hozzáértő és becsületes tudós is van. De sajnos nem ők a meghatározók. Az egyre nagyobbakat mondó kozmológusok, feletelyukszakértők és időgépépítők lettek a hangadók.
Persze a háttérben ott vannak a tudományt előrevivő névtelen tudósok, akik megbecsülve nincsenek, nem kutathatnak szabadon, nem kapnak kutatási pénzeket, és nem kapnak Nobel díjat sem. Ha ők nem lennének, akkor már lakatot tehettek volna a tudomány templomára.
„Az igazi akadálya az, hogy a vezető hivatásos "tudósok" szakmai tekintélyét és kényelmes megélhetését veszélyezteti a fényközeg megtalálása.”
Ezzel a kijelentéseddel nem értek egyet. A tudománynak nem érdeke a fejlődését akadályozni. A dogmák a vallásokra jellemzőek. A tudósok egyéni érdekei, meg a tudomány érdeke egy irányba kell hogy haladjon. Máskülönben káosz uralkodik el a világban. /habár ennek már látható jelei vannak/ :(
"Ha csak technikai akadálya van, akkor van remény. Ha elvi akadálya van, akkor bukta."
Sem technikai, sem elvi akadálya nincs. Nem kell hozzá teleszkóp sem.
Az igazi akadálya az, hogy a vezető hivatásos "tudósok" szakmai tekintélyét és kényelmes megélhetését veszélyezteti a fényközeg megtalálása. Ezért tilos kutatni.
Ha megtalálják, akkor a "modern" fizikának vége. Lezárul egy sötét korszaka a tudománynak, és süllyesztőbe kerülnek a képviselői is. Ezt pedig nagyon nem akarják az elvtársak. ;)
Azt gondolom laikus létemre, hogy ebben a posztban most igazad van. A semmi nem létező, de a kimutathatatlan létező, mint az éter, igazolásra szorul. Ahogy a James Webb űrteleszkóp eddig nem ismert dolgokat fedez fel, úgy nem zárható ki az sem, hogy az éter (fényközeg) felfedezésre kerül. Ha csak technikai akadálya van, akkor van remény. Ha elvi akadálya van, akkor bukta.
Newton fizikája még az abszolút mozgásra épült. Úgy gondolta, hogy az Isten először megteremtette az abszolút teret, és utána az üres teret megtöltötte azáltal, hogy beleteremtette a világot. Newton úgy gondolta, hogy Isten ezt az abszolút teret jelölte ki viszonyítási bázisnak, a mozgás viszonyításához.
Ezzel azonban az volt a baj, hogy az abszolút tér láthatatlan és kimutathatatlan volt. Így a gyakorlatban nem lehetett hozzá viszonyítani a mozgást. Mást kellett keresni. Ekkor jött Ernst Mach, aki azt mondta, hogy az isteni dolgokat le kell választani a tudományról. Ami nem kimutatható, az nem létezik a tudomány számára. Ő szerinte az "állócsillagok rendszere" lehetne az új viszonyítási bázis az abszolút mozgás számára.
Ezzel meg az volt a baj, hogy állócsillagok valójában nincsenek, mert minden mozog. Így ez sem vált be. Ezután jött Lorentz, aki 19. század végén a legtekintélyesebb fizikus volt. Ő azt mondta, hogy az egész univerzumot kitöltő az abszolút nyugvó étert kell a mozgás viszonyítási bázisának tekinteni. Az éter eredetileg a fényközeg volt, így egy második funkciót is kapott.
Azonban ez is elbukott a Michelson-Morley kísérleten. Az abszolút nyugvó étert nem sikerült kimutatni. Ekkor világosodott meg Einstein, és azt mondta, hogy ha nem kimutatható, akkor akkor éter nincs is. Abszolút nyugalom nem létezik, és abszolút mozgás sem, mert a mozgás csakis relatív lehet.
Ezzel meg két nagy probléma van:
1. Mivel Einstein az étert egészében vetette el, így mint fényközeget is kidobta, nem csak mint az abszolút nyugalom megtestesítőjét.
2. Nem tudta megmondani (azóta sem), hogy ha nincs fényközeg, akkor mi rezeg a fényhullában.
Később rájött, hogy a fényközeg száműzése nagy hiba volt. És azt írta, hogy "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
De ezt már nem tudta megemészteni a tudóstársadalom. Ma is azt a képtelenséget tanítják az iskolákban, hogy fényközeg nem létezik, a fényhullámok a vákuumban, vagyis az üres térben, a semmiben terjednek.
Ez a dogma képezi a "modern" fizika egyik (de lehet, hogy a legnagyobb) tévedését.
"Nem hiszem, hogy egyáltalán értelmes dolog volt kitalálni az abszolút mozgás műszót, amikor a mozgás természete szerint nem is lehet más, mint valamihez viszonyított."
Emil, erre nem reagáltál.
Most akkor tévedtél, amikor azt állítottad, hogy a mai fizikában létezik abszolút mozgás?
"... a fizika szerint van abszolút mozgás és van relatív."
Örülök, hogy te is így látod. Mert szerintem is van abszolút mozgás és relatív is.
Itt csak az a probléma, hogy Einstein szerint nincs abszolút mozgás. Einstein szó szerint ezt mondja:
"Nem hiszem, hogy egyáltalán értelmes dolog volt kitalálni az abszolút mozgás műszót, amikor a mozgás természete szerint nem is lehet más, mint valamihez viszonyított."
Nem azt írja Einstein, hogy van abszolút mozgás és van relatív. Azt írja, hogy nem is lehet más, csak relatív.
És mivel a "modern" fizika Einstein téves elméleteit tette magáévá, a mai hivatalos fizika szerint nem létezik abszolút mozgás. Ez persze egy nagy tévedés, ami zsákutcába vitte a fizikát.
De örülök, hogy kinyílt a szemed 25 év után. Csak így tovább!
A relativista szemléletmód egy másik nagy tévedése a mozgáshoz kapcsolódik.
Einstein szerint nem létezik valódi (abszolút) mozgás csakis relatív mozgás. Ez azt jelenti, hogy nem létezik az univerzumban olyan támpont, olyan viszonyítási alap, amelyet állónak tekinthetnénk.
Tehát szerintük nem szabad azt mondanunk, hogy egy autó ténylegesen mozog, mert a valóságos mozgást a relativisták nem ismerik el. Szerintük csak azt mondhatjuk, hogy egy másik autóhoz képest mozog, vagy az úttesthez képest mozog, vagy bármelyik szabadon választott viszonyító testhez képest mozog. De egyik sem valóságosabb a másiknál.
Azonban ez a relativista elv azonnal megbukik a forgómozgásnál.
Ugyanis a forgás következtében centrifugális erő lép fel, ami méréssel kimutatható. Tehát könnyedén meg tudjuk mondani, hogy egy test valóban forog-e, vagy sem. Lennie kell tehát egy természet által kijelölt viszonyítási bázisnak, amelyhez a forgó mozgást kötelezően viszonyítani kel, ahhoz hogy összhangban legyünk a méréssel.
Ha bármihez viszonyíthatnánk, mit ahogy a relativisták tanítják, akkor hamis eredményt kapnánk.
Lássunk egy példát!
Ha a Föld forgását a Naphoz viszonyítjuk, akkor azt kapjuk, hogy a Föld 24 óra alatt fordul körbe a tengelye körül, és ennek megfelelő centrifugális erő keletkezik.
De ha a Földet egy geostacionárius műholdról figyeljük meg, akkor azt látjuk, hogy a Föld nem forog a tengely körül. Vagyis a műhold rendszerében a Föld nem forog, tehát nem szabadna centrifugális erőnek keletkezni.
Melyik rendszer a helyes? A relativitáselmélet szerint mindkét rendszer egyaránt helyes. Igen ám de a mérés szerint mindkét esetben jelentkezik a Földön centrifugális erő, ami a valódi forgást megmutatja. Így csakis a Naphoz viszonyíthatjuk a Föld forgását, hogy a mért centrifugális erőt megkapjuk.
Tisztáztuk, hogy a jövő fizikája nem relativista lesz.
A relativizmus filozófiája megbukott, amely szerint nincs egyetlen egy objektív valóság, hanem annyi valóság létezik, ahány megfigyelő van.
Az új fizika szerint csak egyetlen egy valóság létezik, amelyet többféle nézőpontból többféleképpen láthatunk, de ez az eltérés csak a tudatunkban létezik.
Ha egy repülőgépet látunk a reptéren, azt igen nagynak látjuk. Ha a feljünk feltt repül el nagy magasságban, akkor egész picinek. A látszólagos eltérés a pozíciónkból fakad, nem a repülőgép mérete változott meg.
Ezzel szemben Einstein azt mondja, hogy ha egy repülőgép nagy sebességgel száguld el felettünk, akkor az megrövidül a mozgás irányában, pusztán csak a sebessége miatt. A relativisták nagy tévedése, hogy a látszatot fogadják el valóságnak, ahelyett, hogy a látszatból visszakövetkeztetnének a valóságra.
Ezzel a téves filozófiával végleg le kell számolnunk.
