ez egyszerűen a nyugati célja is volt, hisz még 500 évig térítettek nyugati dominanciát a keresztény vallás mottójával (kb. ezer évig tartott, a gót térítéstől kolumbuszig meg kortézig, - előtte róma kiirtotta a mezsgyéket, germánokat, dákokat...)
a gótokból a németrómaiak, a frankok mind így álltak hozzá
ők még írni se tudtak, írnokaik voltak
nálunk meg közkincs volt az írás
mégis stefanus után még írni is tilos volt, és a német módra lett kiépítve az állam, és jó párszáz évnek kellett eltelnie, mire az új íráson művek születtek a magyar történelemről, de addigra már csak annyi maradt meg, hogy volt valami hun birodalom (miközben a népi emlékezetben több megőrződött mint amit akkori kor csúcstudományában)
de nyugodtan lehet említeni a csatát, ahol a német módra felépített hadsereg nem értette mit csinál a székely hadosztály. fogalmuk nem volt a pusztai hadviselés visszavonulás és tőrbe csalás taktikájáról.
ha azt nézed, a kultúrai oldalon sok minden megmaradt, de amiről nem tudunk és tudtunk, az tetemes mennyiség.
de a történelmi emlékezetből nagyon hijasan maradt fönn ami tudott a nép a történelméről. a pusztákon minden nemzetség tudta a felmenőit, és azoknak a szövetségeknek a történelmét ahol a nemzetség részt vett. nemhogy úgy ismerték a történelmüket, mint mi az utóbbi ezer évünket, hanem még annál is részletesebben. fennmaradt 900 előttről még száz év emlékezete a mondákban, de az előtte levőkről jóformán találgatunk, pedig
"Pedig jól látszódik hogy pontosan megvoltak már ugyanazon szavaink, ahogyan ma is használjuk őket."
Persze, hogy megvoltak! Csak a nyelvészek gondolják azt, hogy mi, ezer évvel ezelőtt nem tudtunk beszélni, s a szlávoktól kellett mindent megtanulnunk...
"Csak efféle "barbár" módon vannak megírva ezek..."
Éppen olyan volt a latin betűre áttérésünk, mint ma a kínaiaknak. Szenvednek vele mint a kőoroszlán, mert a latin betűkészlet nem egyezik a kínai hangokkal.
Nekünk csak annyival volt könnyebb, hogy a hiányzó készletet betűösszerakásokkal (SZ, ZS, TY...) ill kiegészítő jelekkel kellett megoldani. Amíg ezek a megoldások ki nem alakultak, addig bizony egy merő katyvasz volt az írásunk, amit nem szabad a magyar nyelv akkori állapotára vetíteni.
hogy lehet erőszakos bármiben is egy keresztény, aki jézus követőjének tartja magát?
hogy veheti el valaki valakinek az anyagi, lelki, szellemi tulajdonát, és hinni azt hogy jézus helyeselné?
ki hiheti azt, hogy jézus helyeselné e farizeusok nyájba verődését és hirdetni az ő dicsőségét? a kérkedésre, gőgre az egóra játszotok, hogy jézus majd megbocsát nektek, farizeusok?
sajnos stefanus kultúrrombolása a magyarság korábbi évszázadainak/évezredeinek történelmének emlékezeti fonalát vágta el (nem maradtak fenn tovább a rovások tudása, egész szakmák tudása veszhetett el az írás nélküli évszázadokban)
és a SAJNOS
hogy nincs ellenszer,
a magyarság nem vonta le a következtetést, és ezer év elmúlt, nincs köztudatban, az állam szervezési módjában, stb : az hogy egy nemzet sorsa, jövője egy 50 év alatt elbukhat.
rengeteg nemzet, nemzetiség sorsa pecsételődött meg a huszadik században is. ezek többsége külső hatásra történt.
stefanus kultúrcseréje, a tudatlanság legyőzésére példa, pszichikai kényszer, belső hatásra, tévedésre (itt is a szokszor visszatérő abszolutisztikus "gondolkozás", szektáslogika köszön vissza, pl. mint a gótok erőszakos keresztény térítése) történő állam-átalakítás, ország-megváltoztatás.
Hát amit 1370-ből másoltál ki az felér egy nyelvi merénylettel.)) Pedig jól látszódik hogy pontosan megvoltak már ugyanazon szavaink, ahogyan ma is használjuk őket. Csak efféle "barbár" módon vannak megírva ezek...
Ha megnézed Balassi verseit (1600 előtt) és összehasonlítod a mai nyelvvel, nem találsz számottevő különbséget, sőt, a jóval korábbiakban sem sokat.
„Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, harmaton ha nap felkél, Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad, reggel, hogy elmúlt éfél, Újul zöld bokor is, de nékem akkor is dolgom csak gond, bú, veszél.” (Balassi)
Még korábbról, (1370-ből) a latin betűkre való átírás nehézségeit reprezentáló szöveg:
„Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh.”
(Veszteg, kurvanőfia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti vérteket.)
1046-ból:
„Ne imággyuk pártus őselők szent jeleseit”. Egy másik részlet (ne feledjük, már 1000 évvel ezelőtt járunk): „Ó Jézus és szent Mária hívők, szent jeles harcosok! /.../ Térdállván mártírok és Gölér [Gellér] úr énekével: Aleluja, és hímes pártások, szűzek: Aleluja. /.../ „Megvakítvák, nyelven csonkítvák, ódalba vágák népet, és vétlen szegényt pogány eb veszt.”
"Azt se tudjuk, hogy magyar nyelvű ember írta-e az alapítólevelet."
Jó eséllyel papok írtak abban az időben, s ők elsősorban latin nyelven írtak, így a latin nyelvi szokásokat simán átültették a magyar nyelvre, s valószínű az is, hogy nem ismerték a rovásírást, sőt, ha magyarul beszéltek sem lehet tudni, milyen tájszólásban tették azt.
"Vagy a ROMLÁS-ROMBOLÁS. Maga a rom is lemlott épületeket jelent."
Ahol az R egy ERőteljes, gyorsan ismétlődő mozgásra, jelenségre utal.
"Jól látszik, hogy ezekben a szavakban az M hang a meghatározó,"
A hang szerepe attól függ, hogy elől, vagy hátul van. Az első mindig szűkíti a hátul levő jelentését.
Ugyan úgy, mint az összetett szavaknál.
"Ha a 2. mássalhangzó M, majdnem biztos, hogy ez "magából kiinduló mozgásra" utaló szó les"
Ez akkor is igaz, ha első és nem a második helyen van, hiszen a helytől függetlentől ugyan az marad a jelentése. (Már amennyiben ugyan az a hang jelentése, mivel egy hangnak több jelentése is van.)
"Ettől még a kérdés továbbra is fönnáll... Mi miért ezt a hangot választottuk? Milyen jelentése alapján történt a választás?"
------
Mert össze kell szorítanod az ajkaidat ahhoz, hogy kimond (kinyomd/kipéseld) ezt a hangot. Ez az összezért szájmozgás szükséges hozzá, mint ahogy a b-hez, p-hez is, ki kell bontani, ill. Préselni a hangot magadból.
Dehogy, te magad mondtad --- amúgy helyesen---- hogy a MEG és MÉG szavaknak szaporító értelme van. Ez eddig rendben is volna.
Viszont a MAG-ra meg azt állítottad az nem szaporító értelmű.)) Pedig ez annyira triviális, hát egy SZAPORÍTÓSZERV a mag. Spermaként is ez a funkciója. Akkor hogyne volna már ez az egész szaporítóértelmű. Tehát tökéletesen passzol értelmileg a fent nevezettekhez + hangalaki kapcsolat is megvan.. Akkor mégis mit vizsgáljak ezen tovább...
Attól még mert valami lehet gömbölyű, (kismillió ilyen van) még nem kell hogy feltétlenül ebből neveződjön meg...
Ez egy kijelentés, amit meg kellene magyarázni. Miért az M jelenti az 'ember'-t? Miért nem mondjuk B, mint az araboknál: bashar...vagy G, mint a baszkoknál: gizakia, vagy S, mint a csecseneknél: stag, vagy K, mint a tatároknál: keše....
"eM = Me , ÉN = EM azaz ENNEN, azaz ÖNNÖN, vagy az állat... MÉN/MAN, EMSE/ENÉH/ÜNŐ/NŐ. Ez valamiféle "elsőbbséget" jelent nézőpont szerint. (az m/n közeli hangok)"
Ettől még a kérdés továbbra is fönnáll... Mi miért ezt a hangot választottuk? Milyen jelentése alapján történt a választás?
"A Má-lik az oM-LIKból lehet"
Miért pont az omlikból? Miért nem lehetett fordítva? Mi alapján állítottad föl ezt a sorrendet?
"Az em = M, a magából való kiindululó mozgás, növekedés szavai: Mag-Magasodik"
Ez egy jó gondolat! Az emel, em(el)ő is erről szól.
Igen, ez jogos. "Normális" magyar írással nem is nagyon találkozunk az 1500-as évekig, csak ezzel a hibrid latin-magyar kevert dologgal. Azaz az ezelőtti hangalakokat nem fogadhatjuk el tényszerű és pontos hangalaknak, egy halom hangunk nem megfelelő ábrázolása okán.
Aztán hirtelen egy csapásra megjelent a "normális" írásunk is, persze ezzel párhuzamosan még ment a hibrid is, még 1700-as években is találni ilyet. Mikor már majd 200 éve magyar költők/írók a ma is tökéletesen érthető nyelvet írták már meg...
OMLIK és ÖMLIK is lényegében ugyanaz egy fontos eltéréssel : Előbbit szilárd anyagok valósítják meg, míg utóbbit folyékonyak és gázok.
És az OMOL és EMEL között is van egy lényegi különbség : OM(O)LÁS csak fentről lefelé valósulhat meg. Míg kontra az EMELÉS meg lentről fölfelé történik meg. Még polcról LEEMELÉS esetén is először kissé mindenképp felemelünk csak aztán le.
FELOMLÁS nem nagyon van, legfeljebb BEOMLÁS lehet. Erről jut eszembe a BOMLÁS szó. Ami BOMLIK tán nem BEOMLIK idővel ?.)) A B-OMLIK forma lehet hogy igekötős eleve, és az elején az ott eredetileg a BE...
Ugyanakkor elég problémás ez az M hang, mert nem igazán hangutánzó (a természetben nincs, vagy én nem ismerek ilyen hangot), ezért a jelentését nehéz megfejteni szemben a Z, K, D, T, P, S... hangokéval, melyek "természetesek".
------------
Mert az M hang az M-ber Maga. eM = Me , ÉN = EM azaz ENNEN, azaz ÖNNÖN, vagy az állat... MÉN/MAN, EMSE/ENÉH/ÜNŐ/NŐ. Ez valamiféle "elsőbbséget" jelent nézőpont szerint.
(az m/n közeli hangok)
A Má-lik az oM-LIKból lehet. Az első mássalhangzó hordozza a jelntést.
Mell szónál is elülső résszel kapcsolatos, no meg az emelkedéssel is. A mell más névem emlő, ami emelkedik és az ömöléssel is kapcsolatos. Az Ellés is az Ömléssel is kapcsolatos.
Az em = M, a magából való kiindululó mozgás, növekedés szavai: Mag-Magasodik, eM-ber, eMellkedik, Nő-től a Növendék, Növekedik.
A M valamit mindig közre fog, vagy épp ellenkezőleg "túlnő" magán, vagy veszít magából. Az M egy maghoz, vagy mezőhöz kötött dolog.
