Azért ez nem egészen így működött. Az ősi Kínában is voltak hullámok, van, amikor jobban mentek a gazdasági dolgok, uralkodóktól és időjárási viszonyoktól függően, és van, amikor nagy volt a nyomor. Harcok pedig mindenkor és mindenhol voltak.
Ammenyire én tudom, az öreg állatok húsa rágos, száraz és kevéssé ízletes. Ráadásul a legtöbb betegségben hullik el, ami a legtöbbször nem is teszi fogyaszthatóvá.
Az ösi Kinában az emberek 99 % olyan méklységes nyomorban élt, hogy nem hogy a technika, de a hagyományok sem érdekelték őket, csak a napi pár falat, amihez ha szerencséjük volt hozzájuthattak. Ennek ellenére mind a technikai fejlődésben mind a spirituális megismerésben a maradék 1 %-nak egy csekély része (kb. százezrelék....) igen komoly eredményeket ért el...
A mai Kinánál az arányok eltolódtak, az 1 %-ból kb. 3-4 % lett...
Megoldható lenne, ha nem lenne ekkora mértékű világszerte a húsfogyasztás. Sőt, egy szépen felnevelt, jól tartott "jószágnak" ízletesebb is lenne a húsa, amelyet halála után adna oda.
A jelenlegi állatgazdaságokban az állatokat telenyomják mindenféle vegyszerrel, hogy növekedjen a térfogatuk és szadista körülmények között tartják őket, az emberek húsorientált táplálkozása miatt.
Az ősi Kína nem akart fejlődni több ezer évig, nem érdekelte őket a technika, mert őrízték nagyon sokáig az ősi hagyományt, ami náluk ellentmondott a technikai "fejlődésnek". A mai Kínánál már teljesen más a helyzet.
A technikára pedig én sem mondtam, hogy lehetetlenné tenné a lelki fejlődést, legfeljebb korlátozza az ezáltal felgyorsult élet miatt. Ma már inkább önbeavatás van, mindenki maga választhat, hogy ennek mely formája mellett dönt.
Mint már írtam, itt a fő probléma nem azon van, hogy eszel-e húst vagy sem, hanem azon, hogyha eszel húst, az gyilkosság árán vagy természetes halállal halt állatok testéből származik-e? Ez itt a nem-mindegy, és a védikus irodalom ezt tiltja, s ez az, ami kifejezetten súlyos karmikus visszahtásokkal jár a védák szerint, főleg abban az esetben, ha te úgy gondolod, hogy az egodnak jó a hús, kell a gyomrodnak, a szervezetednek. Ez egyfajta önzés is, hiszen azért, mert neked jó a hús (ugyebár a lélek számára nincs olyan, hogy jó, csak az ego számára) csupán ezért egyetértesz az állatok mészárlásával.
Pl a "ne ölj" kinyilatkoztatás szerinted ellentmond a legfontosabb törvénynek? Egyáltalán mit tartasz te legfontosabb törvénynek?
Olyan pedig nincs, hogy korlátlan szabadságú lélek, hiszen a lélek eredeti állapota a szolgaság, de ez nem rabszolgaság, hanem egyfajta szimbiózis. Minden spirituális és vallási irányzat szolgaságról beszél (szolgálod Istent, szolgálod az abszolút szellemet, szolgálod a dharma rendet, stb.).
Guenon azt irta, hogy nincs szo illuziorol vagy kaprazatrol, mert az illuzio vminek az illuzioja, tehat annak a vminek leteznie kell, ez viszont lehetetlen, hiszen csak az Atman letezik. Ugyanezt egyebkent Hamvas is boncolgatja, szinten Guenonra hivatkozva.
Szvsz meg nem mondana ilyet az osi keleti gondolkodas. A technikai fejlodes nem feltetlenul megy a spiritualitas rovasara, mert az rajtunk mulik. Mi teremtjuk a vilagunkat es minden vilagban lehetosegunk van a felebredesre, es minden vilagban meg is voltak es vannak az emberek, akik felebredtek. Vegul pedig ugyis mind oda jutunk, mikozben a technika fejlodik. Nekem ez az egesz egy kicsit bunbakkeresesre emlekeztet, ami ugyanugy resze a "letrontasnak", mint ami ellen fordul.
Ezekrol az ajanlott konyvekrol, filmekrol, stb meg mindig a (tudtommal buddhista) mondas jut eszembe, hogy "A Holdra mutato ujj nem a Hold".
En meg ugy gondolom, hogy a helyes taplalkozas az, amikor az ember jolesik az etel es kepes derus es harmonikus eletre. Ha rosszul esik neki, vgay betegseget okoz es rombolja rovid vagy hosszu tavon a testes, az nem jo neki. Ha ez epp a hus, akkor ne egyen hust, de ha huseves mellett is kiegyensulyozott eletet tud elni, akkor nyugodtan egyen.
Igen, ismerem, de az olyan tipusu kijelenteseket, hogy mit szabad es mit nem tekintek kinyilatkoztatasnak, mert ellentmond a legfontosabb torvenynek, a lelek korlatlan szabadsaganak.
Egyebkent egy spiritualis embernek miert kell ismernie a vedikus hagyomanyt? Nem lehet pl vki zsido spiritualis vagy esetleg szufi? Vagy kereszteny?
Nézz szét kicsit keleten (pl. Tibet, India) a buddhisták többsége évezredek óta nem eszik húst, és magasabb tudati szinten is vannak az európai embernél (persze ez nem csak a vegetáriánusságnak tudható be, összetett dolog, és nem is csupán a vegetáriánusság miatt vannak magas tudati szinten).
Egyreszt ha ez szerinted se erv a vegetarianizmus mellett, akkor mire szolgal a kozlese? Masreszt ez a magasabb tudati szint is egy altalanositas, mert van ilyen is es olyan is. Ha leszukited a buddhistakat a szerzetesekre, akkor hihetobb, de hogy egy atlagos buddhista hetkoznapi ember tudati szintje magasabb lenne egy atlagos europainal, az vagy igaz, vagy nem. Nyilvan van mellette es ellene is pelda boven.
Keleten azt mondják, hogy ez az anyagi világ maya, illúzió, káprázat, az élet pedig egy utazás, álom, az igazi felébredés pedig a halál, vagyis az anyagi test elhagyása után jön. A cél pedig az, hogy az anyagi világ káprázatában elkezdjük realizálni a felébredést, majd a folyamatos éberséget, s így kerülhetünk ki a szamszárából, az anyagi körforgásból.
Jól értetted, hogy értem, hogy azok a piramisok nem ugyanazok a piramisok, le is írtad.
Minden mindennel összefügg, s mindennek forrása egy. A föld, az ég, a részecskék, a kémiai kötések, a piramisok... nem sok, és nem is kettő, hanem egy.
"pl. az egyiptomi piramisok már nem ugyanazok a piramisok, mint sok ezer évvel ezelőtt"
Ezt hogy érted pontosan?
A kvantummechanika egy elég bonyolult dolog (bár jól működik), sok fogalmát elsőre nem könnyű makroszkopikusan értelmezni (hullámfüggvények, részecske-hullám kettősség, kvantált mennyiségek). Az egy dolog, hogy a részecskék pontos helyzetének csak a valószínűségi eloszlását lehet megadni, pontosan nem határozhatjuk meg (a mi szintünkön ez nem, de atomi méreteknél már nagyon is releváns), de a szfinx ettől még nem fog odébb dorombolni a turistáknak...
Nyílvánvaló, hogy a tudomány új (kvantumfizika esetében már annyira nem is új) eredményeinek sok filozófikus vonzata van, de azért nem hiszem, hogy a Védákban le van írva, hogy mely kvantumkémiai módszerrel érdemes peptideket optimalizálni :) Nemcsak kozmológia van, hanem nagyon-nagyon sok más alkalmazás is, amiket nem lehet egy az egyben összehozni a metafizikával.
Így van, a mai globális világkép az már nagyon eklektikus és kicsit meg is fordult a helyzet, mert sok nyugati ember kelet felé fordult és ötvözte a keleti kultúrákat a nyugatival, a keletiek meg nyugat felé fordultak és a nyugati kultúrákat ötvözték a keletivel. Én eddig is az ősi keleti hagyományról írtam, amit jócskán szét lehet választani a nyugati szemlélettől, de ma már olyan nagy szétválasztásról nem beszélhetünk, ma már ötvöződött sok tekintetben a kelet és a nyugat.
Írtad, hogy Kínában is (meg egész Ázisában) elharapodzóban van ez a rossz szemlélet. Akkor már a kelet is rossz, nem csak nyugatAzt hiszem nagyon sokan vannak itt, nyugaton, akik túllátnak az anyagon - csak halkabbak, vagy talán nem is tudatosul teljesen bennük, mert élik az életüket, annak a teljes természetességében (és nem érnek rá örökkön filozofálgatni, mint mi :), mert teszik a dolgukat). Arra szeretnék kilyukadni, hogy ezek a dolgok mégiscsak globálisak jórészt és nem feltétlenül a "nyugati", vagy a "keleti" ember sajátosságai. Nekem ez még mindig egy nagyon durva leegyszerűsítésnek hangzik.
Nem, keleten sem bűnös dolog az anyag. A hangsúly itt a mértéken, az optimális szinten van. Nyugaton inkább az a probléma, amit írtál, "hogy az "anyagot" nem tudjuk elengedni, ki akarjuk magunknak sajátítani, nem látunk az anyag mögé, hogy mögötte valami más, valami sokkal nagyobb van (és azt hiszem, ez kapcsolódási pont lehet)." Nyugaton a mértéktelenség és a maximalizmus a baj forrása, és az is, hogy az anyagon tovább nem lát a nyugat, nem látja azt, ami mögötte, illetve, ami benne van. Bár a mai tudományos állás szerint az anyag rezgés, energia, ami állandó mozgásban, változásban van (pl. az egyiptomi piramisok már nem ugyanazok a piramisok, mint sok ezer évvel ezelőtt). Sőt, a mai tudomány tényállása már eljutott oda, hogy energia és információ, de azt nem tudja, hogy az információ hogy kerül az anyagba. Ezekről a dolgokról az ősi indiai védák részletesen írnak, ők tudták azt, amit nyugaton a tudomány még csak most kezd felfedezni. Erről Héjjas István fizikus nagyon átfogó könyveket írt, párhuzamba állítva a mai fizika és az ősi keleti szentírások hasonlóságait.
Keresel egy csendes helyet, ahol leülsz lótuszülésbe és magad elé nézel (nem mereven) kb. 1 méterre és a légzésedre figyelsz. A meditáció lényege, hogy kizárólag a légzésedre, a befelé fordulásra koncentrálj, vagyis ne legyen semmi gondolat, sem kép az elmében. Ha gondolat jön és képeket vetít be az elméd, akkor újra kezdj el a légzésre figyelni. Nehéz nagyon, és kezdetben elég is napi 5-10 perc, majd fokozatosan növelheted az időt. Az egésznek az a lényege, hogy tágítsd a tudatszinted és szabályozd az elméd, éld meg a teljességet.
Azt hiszem, hogy az "anyag" az, ami elsősorban különbséget jelent a két világkép között. Keleten az anyag akadály az ember spirituális fejlődésében, szenvedéseink okozója, megbéklyózza a lelket (javíts ki, ha elnagyoltam képet, nekem ez jön le). Nyugaton az anyag - ha nem is a középpontban van mindig - de nagyon fontos szerepet tölt be, sokszor teljesen más előjellel. Az "anyagot" felhasználva nagyon sok jót lehet tenni, gyógyítani, alkotni, Caravant hallgatni :) stb, minden olyat, ami valahogy közelebb visz az Abszolútúmhoz (Istenhez). A gond abban lehet, hogy az "anyagot" nem tudjuk elengedni, ki akarjuk magunknak sajátítani, nem látunk az anyag mögé, hogy mögötte valami más, valami sokkal nagyobb van (és azt hiszem, ez kapcsolódási pont lehet). Ekkor viszont valóban rossz forrásává válhat: irigység, kapzsiság, stb. Ennek a negatív iránynak a továbbfejlődését pedig tapasztalhatja az ember.
Én is hadd ajánljak olvasnivalót, az anyagról: Pierre Teilhard de Chardin SJ: Benne élünk
Nem könnyű olvasmány, de szerintem nagyon tanulságos.
Én egyik tudományos oldalnak sem hiszek. Befelé fordulok, s a szívben lévő eredeti rend könyvéből próbálom kiolvasni a választ, s én itt azt találom, hogy könyörület és húsmentesség. Én egy kakas nyakát is képtelen lennék elvágni, nemhogy egy békés tehén nyakát.
A tehén pedig internet és prog-rock nélkül is boldog és elégedett. Az ember pedig nem elégedett, ezért is internetezik, mindig keres valamit kívül, amit csak belül találhat meg. A tehén ezt megtalálta belül, és a létteljességet a saját tudatszintjén meg is éli. Az emberekről ez már aligha mondható el.
Nem arról van itt szó, hogy nyugaton nincsenek értékek, például a prog-rock is nagyon nagy érték. Jézus pedig nagy dolgokat fogalmazott meg, megpróbálta visszaállítani az egységet ("az Atya, én és ti egyek vagyunk"), amit a nyugati ember elveszített dualitásában. Ez az ősi keleten megvolt még, nyugaton már nem. Az ősi Kínára azt mondták, hogy stagnál, nem akartak "fejlődni", nem érdekelte őket az űrkutatás, szemlélődtek és nem avatkoztak be a természet rendjébe. (Zárójelben megjegyzem, hogy a mostani Kína sajnos már kiábrándító, annyira elnyugatiasodott, a többi keleti országgal együtt, így a jelenlegi kelet már nem példértékű). Indiában pedig a védák arról beszélnek, hogy a visszeres megbetegedések akkor alakultak ki az emeberknél, amikor a vizek, a folyók természetes útvonalába és rendjébe beavatkoztak az emberek. A városokat és metropoliszokat pedig a Föld rákos sejtjeinek tartják.
Az autós példára az ősi keleti gondolkodás szerint azt mondták volna, hogy felesleges az autó, jó a lovaskocsi. Az auto csak felgyorsítaná az életet a szemlélődés, a kontempláció rovására menne, így az ember a felgyorsulás által egyre jobban az anyagi dolgok felé fordulna és nem a lényeggel foglalkozna, hanem azzal, ami beleszövi őt az életbe, az anyagi világba. És ez is volt a különbség a nyugat és a kelet között. Kelet sokáig megmaradt a szemlélődés, a létoptimum mellett és a lét lényegével foglalkozott (meditáció, egységélmény, lassú életmód, nem az anyagi vágyaknak élni, illetve azokban mértéket tartani, a harmóniára való törekvés, stb.), nyugat pedig egyre jobban az anyag felé fordult, elveszítve az univerzális tudatállapotot, a mértéket, és a tudomány kártékony és jótékony jelenségeibe fulladt.
Ajánlok néhány filmet is ezzel kapcsolatban:
- Masaki Kobayashi: Kwaidan
- Akira Kurosawa: A vihar kapujában, Dersu Uzala, Dodescaden
Örülök, hogy tetszenek a belinkelt számok, s jöjjön még egy Caravan szám az In the land of grey and pink lemezükről (ezt a lemezt különösen ajánlom figyelmedbe):
