A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Pedig az ikrek korkülönbségének magyarázata nagyon egyszerű: Ez egy téridőbeli háromszögre érvényes egyszerű háromszö-egyenlőtlenség:
Két oldal hosszának összege mindig kisebb, mint a harmadik oldal hossza.
Tehát nem nagyobb, mint az Euklideszi geometriában. Hiszen a görbületlen téridő nem
Galilei (Euklideszi), ahol az intervallumokat az i2=t2+x2+y2+z2 alakú Pitagorasz formula definiálja, hanem
Minkowski, ahol az intervallumokat az i2=t2-x2-y2-z2 formula definiálja.
A háromszög-egyenlőtlenség az egész háromszög oszthatatlan tulajdonsága, így aztán botorság lenne azt képzelni, hogy azt a sarkai vagy az oldalai okoznák.
De háromszög persze nem létezik három oldal és három szög (sarok) nélkül.
Vagyis három gyorsítás (sarok) nélkül nincs ikerparadoxon.
Tehát kellenek hozzá gyorsítások, de szamárság azt mondani, hogy a gyorsítások okoznák.
A korkülönbség az egész háromszög egy geometriai tulajdonsága, vagyis a teljes eseménysor okozza, ami a téridő három egyenese mentén játszódik le.
Az ikerparadoxonnak semmi köze az idődilatációhoz.
Mert a dilatáció csak annyit jelent, hogy minden rendszerben mérve a rendszerhez kötött órák mutatják a legrövidebb időt (a sajátidőt), a hozzá képest mozgó órák ennél mindig többet mutatnak.
Annyi hasonlóság van a két jelenség között, hogy mindkettő tisztán kinematikai (geometriai) effektus, s nem valami fizikai kölcsönhatás következménye. Nem kell mögé képzelni semmiféle erőket, energiákat. Mint ahogy az összes geometriai és kinematikai törvény se erőkről szól, hanem tisztán a tér és az idő geometriájáról. Ilyenek például a mindenki által jól ismert kinematikai igazságok is:
s=v.t, s=a.t2,
amelyek a Galilei téridő (vagyis az Euklideszi tér és az ettől független idő) egyszerű törvényszerűségei.
A kinematikai törvények ugyan nem kölcsönhatások szabályszerűségei, de szamárság volna azt állítani, hogy "látszólagosak", "nem valóságosak". Egyszerűen nem valamiféle erők működését írják le, hanem geometriai igazságokat. Ez a helyzet az ikerparadoxonnal és az idődilatációval is.
Szuperfizikus felsorolásában többnyire nem a fizikusoktól vett idézetek butuskák, hanem az, ahogy ő azokat nem érti és összevissza kutyulja. Az egyetlen kivétel Jánossy Lajos, aki maga is belehabarodott abba az igyekezetébe, hogy valahogy mégis belecsempésszen valami étert a relativitáselméletbe. Ez a marxista indítékú igyekezet végül persze a tudomány szemétdombján végezte.
Lássuk a relativitási elvnek egy másik kísérleti cáfolatát !
A relativitási elvet Einstein a "Mozgó testek elektrodinamikájáról" írt tanulmányában fejtette ki, 1905-ben. Eszerint, ha egymás mellé helyezünk egy mágnest és egy villamos vezetőt, akkor teljesen mindegy, hogy melyiket mozgatjuk, mindkét esettben ugyanakkora feszültség indukálódik a vezetőben. Mert a relativitás elve szerint csakis az egymáshoz képesti elmozdulás számít, vagyis a relatív mozgás.
Vajon igazolja-e azt az állítást a kísérlet?
Bizony nem minden esetben. És ha csak egyetlen egy esetben is nem igaz, akkor az elv megbukott.
De akár két cáfoló esetet is tudunk mondani.
Lássuk a kísérletet!
Helyezzünk egy mágnestárcsát és egy réztárcsát egymás mellé úgy, hogy a forgástengelyük egy egyenesbe essen. A relativitás elve szerint, amikor van egymáshoz képesti elfordulás, akkor a réztárcsában feszültségnek kell indukálódni. Ha pedig nincs relatív elfordulás, akkor a réztárcsában nem szabad feszültségnek indukálódni.
Vizsgáljuk meg, vajon a kísérlet tényleg igazolja-e a relativitási elvet?
Bizony nem! 4 eset lehetséges, amelyből két esetben az elv elbukik.
1. eset: a mágnes nem forog, a résztárcsa sem forog. Ekkor feszültség nem indukálódik a réztárcsában, mivel nincs relatív elmozdulás. Eddig nincs gond.
2. eset: a mágnes nem forog, a réztárcsa forog. Ekkor már indukálódik feszültség, de mivel van relatív elfordulás, ez is rendben van.
Most következik a relativitási elv buktája.
3. eset: a mágnes forog, a réztárcsa áll. A relativitás elve szerint, mivel van relatív elfordulás, lenni kellene indukált feszültségnek is. De nincs. A műszer nem mutat indukált feszültséget, annak ellenére, hogy a mágnes és a réztárcsa mozognak egymáshoz képest.
Itt Einstein relativitási elve elbukik.
4. eset: A mágnes forog, és vele együtt forog a réztárcsa is. A relativitás szerint nem szabadna feszültségnek indukálódni, mert a réztárcsa együtt forog a mágnessel, tehát nincs relatív elmozdulás. De mi történik? Mégis indukálódik feszültség. A relativitási elv ismét megbukott.
Ezt a kísérletet már többször elvégezte a Műegyetem az kísérletező kedvű tanára, és éppen ezeket az eredményeket tapasztalta.
Tehát a relativitás elve, amely a relativitáselmélet egyik alapköve, és a mai "modern" fizika alapja is egyben, egy egyszerű kísérlettel megbuktatható.
Ez ugyanolyan szamárság, mintha arra hivatkozva tagadnád az geometria törvényeit, hogy ideális egyenesek márpedig nem léteznek. Se ideális pontok, se ideális körök, se ideális síkok, se gömbök, se háromszögek, se, . . . se, . . .
Létezik viszont az ideálisan erőmentes rendszernek számos közelítése. (légpárnás asztal, szatellitpályán haladó műhold, magányos csillagok) Az a tapasztalat, hogy ezek közül minél jobb közelítést vizsgálunk, a benne észlelt jelenségek annál pontosabban közelítik az ideális inerciarendszerekre vonatkozó törvényeket. Így a Newton törvényeket, vagy a pontosabb számolás esetén az Einstein törvényeket.
Bizony mindenütt van hatása. A gravitációt sem kikapcsolni, sem leárnyékolni nem lehet.
Tehát nincs olyan, hogy erőmentes rendszer.
Vagyis ha igaz, hogy a relativitáselmélet posztulátuma (alapfeltevése) csak erőmentes rendszerekre vonatkozik, akkor semelyikre sem vonatkozik, mert nincs ilyen a természetben.
Vagyis a relativitáselmélet alapfeltevése csakis a valóságban nemlétező rendszerekre igaz.
A relativitáselmélet egyik alapfeltevése (posztulátuma) az, hogy az egymáshoz képest egyenletesen mozgó rendszereket nem lehet megkülönböztetni egymástól. Nem lehet megmondani azt sem, hogy melyik mozog és melyik áll.
Például, ha van két hajónk a nyugodt tengeren, akkor a relativitáselmélet szerint nem hehet megmondani, hogy melyik áll és melyik az, amelyik egyenletesen mozog. Ha bezárkózunk egy ablaktalan kabinba, akkor nem tudjuk semmiféle kísérlettel megállapítani, hogy a hajó áll vagy egyenletesen halad előre - állítja a relativitáselmélet.
Vajon igaz-e ez? Valóban nem létezik olyan belső kísérlet, amellyel ki lehetne mutatni, hogy a hajó mozog-e vagy áll?
Van egy rossz hírem a relativistáknak. Van ilyen kísérlet.
Ugyanis egy egyszerű súlyméréssel megállapítható, hogy halad-e a hajó, vagy nem.
Erre Eötvös Loránd jött rá, a gravitációs mérései alkalmával. Ezt Eötvös hatásnak hívják a szakirodalomban, de szinte sehol nem olvashatunk róla, mert ellentmond Einstein relativitáselméletének. A kísérletet el is végezték több mint 100 évvel ezelőtt, 1916-ban a Fekete tengeren haladó hajókon.
Ha egy hitelesített 1 kg tömegű testet (pl. egy mérlegsúlyt) megmérünk egy álló hajón, akkor ezt 1 kp súlyúnak találjuk.
Ha egy keletről nyugatra haladó hajón mérjük meg, akkor valamivel nagyobbnak fogjuk mérni a súlyát.
Ha a hajónk nyugatról keletre tart, akkor pedig kisebbnek fogjuk mérni a test súlyát.
Hogy ez tényleg így van, ezt a Fekete tengeren elvégzett kísérletek be is bizonyították. És logikus is, hogy így van.
Igen ám, de mit mond erre egy hithű relativista? Azt, hogy az eltérés abból adódik, hogy a a Föld gömbölyű és forog a tengelye körül. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne különbség az álló és mozgó hajó között. Ha a Föld sugara végtelen nagy lenne és nem forogna, akkor igaz lehetne a relativista álláspont.
Így van ez? Valószínűleg igen.
Csakhogy, a végtelen sugarú Föld az éppen a laposföld. Vagyis Einsteinnek a laposföldön lehetne igaza. De ez sem bizonyos, mert a Föld nem lapos, így itt tényleges nem is végezhettek. Valójában ez csak egy feltevés, ami kísérletileg nem bizonyított.
Tehát olyan kísérlet, nem létezik, amely a relativista állítást bizonyítaná. A tényleges mérés viszont ellentmond a a relativista állításnak, mert az álló és a mozgó hajó méréssel megkülönböztethető egymástól.
Mindez jó mutatja, hogy a relativitáselmélet nem csak logikailag hibás, hanem a tényleges kísérletek sem támasztják alá.
"Viszont van egy, a maga módján jól működő önvédelmi reflexed..."
Ez ugye magyarul azt jelenti, hogy velem szemben hatástalanok a módszereitek.
- nem tudtatok meggyőzni a relativizmus "szépségéről"
- nem tudjátok értelmes érvekkel megvédeni az elavult fizikát
- nem tudtátok elvenni a kedvem az újat akarástól
- nem tudtatok innen elüldözni a folytonos "nem érted te ezt" szöveggel
- hatástalan a "ne szóljunk hozzá" módszer is
- már nem tudtok újra és újra kitiltatni sem
Szóval nem működnek azok a a jól bevált módszerek, amelyekkel a legtöbb fórumozót sikerült innen elüldöznötök. Értem én, hogy ez nagyon fáj neked. Javaslom, hogy menj el pszichológushoz ha nagyon magad alatt vagy.
Most mennem kell éccakásba, majd ha szünet lesz a soron, rátok nézek. ;)))))
Viszont van egy, a maga módján jól működő önvédelmi reflexed: megérzed, amikor egy érveléstől mattot készülsz kapni, és nem is csak közvetlen előtte szól benned a riasztócsengő. Menekülni is képes vagy előle, na itt vannak nyomai valamiféle csökevényes logikának, önmagába záródó képességeknek nálad.
A többi meg autisztikus: sok-sok éve betűről-betűre ugyanazt csinálod, semmi változás és hozzáadás sem.
szuperfizikus, az a kár, hogy egy pszichológus nem látogat ide néha. Mert az egyedüli érdekes és valóban ritka a te "szuperfizikus jelenségedben" az a logikai működésed autisztikus determináltsága.
Na erről tényleg szívesen olvasnék itt elemzést, hát reménykedjünk. Mondjuk egy ambíciózus hallgató tanszéki beszámolójához.
100 év alatt butábbnál butább magyarázatok születtek a logikai hiba elkendőzésére, de értelmes magyarázat azóta sem született.
Lássunk néhányat a butuska magyarázatok közül!
Volt, aki túl nehéznek találta a közérthető magyarázatot, és meg sem próbálkozott vele. Ezek egyike Stephen Hawking.
„Néhány gondolat azonban még a matematikai tárgyalásmód teljes mellőzése esetén is szokatlannak tűnik, és elmagyarázásuk nehéz. Ez azt a kérdést vetette fel, hogy vajon megpróbáljam-e ezeket elmagyarázni, és kockáztassam meg, hogy az olvasók összezavarodjanak, vagy hallgassam el őket. Néhány idegenszerű gondolat, például, hogy az egymáshoz képest mozgó megfigyelők két esemény között különböző időintervallumot mérnek, nem volt fontos az általam felvázolt képhez. Ezért úgy gondoltam, hogy elég csak említést tenni róla.” (Stephen Hawking: Einstein álma c. könyvben Az idő rövid történetének rövid története c. tanulmány 42. oldal közepe)
Hawking rájött, hogy ezt nem lehet érhetően elmagyarázni, és félt, ha belekezd a magyarázkodásba, akkor az olvasó összezavarodik. Ezért bölcsen átlépett a magyarázaton.
Voltak azonban nála kevésbé bölcs írók is. Ha elolvassuk azoknak az okfejtését, akik megpróbálták az időlelassulás jelenségét közérthetően elmagyarázni, akkor arra a szomorú következtetésre jutunk, hogy ahány tudós, annyi a homlokegyenest ellenkező magyarázat. Szemezgessünk egy kicsit ezek közül. Roppant tanúságos (és mulatságos).
Dr. Novobátzky Károly, Kossut-díjas magyar fizikus szerint, a különböző mozgásállapotú koordinátarendszerekben mért értékek csak a mérőszámunkban térnek el egymástól, vagyis a az idő „lelassulása” csupán látszólagos. Az űrhajóval és az űrhajóssal szerinte nem történik semmi valóságos változás, csupán a nyugalmi és a mozgási mérőszámok különböznek. Ebből logikusan az következik, hogy az űrhajó visszaérkezése után az ikrek életkorában nem lehet eltérés, ami merőben ellentétes Einstein állításával. Lássuk, mit mond Novobátzky:
„A mozgó ... órák lelassulásáról szóló fejezettet bizonyos hiányérzettel olvassuk el. Nélkülözzük annak a kiemelését, hogy ... az órákban nem történik semmi objektív változás, tisztán a nyugalmi és a mozgási mérőszámok különbözők.” (Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete 7.oldal)
Joseph Norwood szerint (Einsteinnel összhangban), az ikertestvérek életkora a visszaérkezés után eltérő lesz, de Norwood szerint az eltérés oka nem a sebességkülönbségben, hanem a gyorsulásban keresendő.
„A II. ikergyorsuláson esik át, amikor elhagyja a földet…Ez adja az ikrek életkorának különbözőségéhez szükséges aszimmetriát.” ( Josep Norwood: Századunk fizikája, Műszaki könyvkiadó Budapest 1981)
Ez az indoklás viszont már messze eltér Einstein eredeti magyarázatától, hiszen ő az életkor eltérésének okát az űrhajó és a Föld relatív sebességkülönbségében látja. Ennek megfelelően, abban a képletben, amelyet a „sajátidő” kiszámítására Einstein felállított, a gyorsulása nem szerepel.
A gyorsulás egyébként sem lehet a korkülönbség oka, hiszen a Földön maradó testvér maga is gyorsuló mozgást végez, amikor a Földel együtt, a nap körül kering. Tehát nincs aszimmetria a testvérek mozgásában, mindketten gyorsuló mozgást végeznek. (relatíve pontosan ugyanolyan gyorsuló mozgást)
Irina Radunszkaja véleménye megint más. Az időeltérés okát ugyan ő is a gyorsulásban látja, de megtoldja azzal, hogy az időeltérés a gyorsítás időszaka alatt keletkezik, és az időeltérés még függ űrhajónak Földtől mért távolságától is.
„A földi idő (az űrhajó órájával mérve) már nem késik, hanem rohan, mégpedig annál gyorsabban, minél távolabb fordul meg a Földtől az űrhajó, és minél nagyobb lesz a gyorsulása.” …” az időkülönbség nagy része arra az időszakra esik, amikor az űrhajó visszafordulásakor működtek a hajtóművek.” (Irina Radunszkaja: Őrült gondolatok Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973)
Vagyis a Földi emberek hirtelen gyors öregedése nem az egész utazás alatt következik be, hanem azon rövid idő alatt, amíg az űrhajó hajtóműve be van kapcsolva. Megfejthetetlen rejtély, hogy egy Földtől távoli űrhajó megfordulása (fékezése és gyorsítása) folytán a Földön miért öregszenek meg hirtelen az emberek. Ez természetesen lehetetlenség. Ezen kívül teljesen ellentmond az előbb említett Einsteini képletnek is, hiszen ebben sem a távolság, sem a gyorsulás nem szerepel, csupán a sebesség.
Jánossy Lajos, a kivételes tehetségű magyar fizikus szerint, az ikrek életkora eltérő lesz, de ennek oka nem az űrhajó és a Föld közötti sebesség, hanem az űrhajónak az „éterhez” viszonyított sebessége.
„…bármilyen fajtájú is az óra, ha sebessége az éterhez képest nő, akkor járásának ritmusa … lelassul” (Jánossy Lajos: Relativitáselmélet és fizikai valóság 134.old.)
Jay Orear szerint a korkülönbségben a koordinátarendszer a ludas.
„A földi ember mindenképpen ugyanabban a koordinátarendszerben marad, az űrutas pedig amint elindul útjára, megváltoztatja koordinátarendszerét.” (Jay Orear: Modern fizika Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1971)
E a magyarázat természetesen teljesen hibás, hiszen a koordinátarendszer az emberi gondolkodás terméke, amely a valóságban fizikailag nem létezik. Senki sem találkozott még űrutazás közben koordinátarendszerrel. Így, az a tény, hogy az űrhajóst melyik képzeletbeli koordinátarendszerben helyezzük el, nyilvánvalóan nem lehet hatással az ikrek életkorára.
Max Born
Az előbbi véleményektől azonban még sokkal érdekesebb Einstein barátjának, Max Born-nak tudományosan nehezen értelmezhető, frappáns megoldása. Ő egyenesen a csodák birodalmába utalja az ikrek esetét, és ebben valószínűleg igaza is van.
„ A fentebb említett állítást, hogy a visszatérő űrutas fiatalabb lesz, mint a Földön maradt ikertestvére, nem szabad paradoxonnak tekintenünk, hanem inkább tudományos csodának." (Max Born: Válogatott tanulmányok Gondolat, Budapest 1973)
Láthatjuk, hogy értelmes magyarázattal senki nem tudott még szolgálni a relativisták közül, csak egymásnak ellentmondó kusza magyarázkodásokat találunk. Leginkább Born tapintott rá a lényegre. Csodálatos mese az egész.
Egyszóval a relativitáselmélet alapja és a végkövetkeztetése közötti ordító logikai ellentmondást mind a mai napi nem oldotta fel senki.
"a relativitáselmélet alapfeltevése szerint nem lehet semmiféle különbség a két rendszerben lezajló történések között, de mégis óriási korkülönbség lesz a két ikertestvér életkora között."
Ez a butábbnál butább cáfolási kísérletek közül is a legbutább.
Az egyik iker nem gyorsul, a másik pedig legalább háromszor is. Ő lesz fiatalabb a másiknál.
Amíg csak ilyen szamárságokra futja, teljesen esélytelen vagy.
Már többször említettem, hogy az új fizika részletes ismertetése előtt be kell bizonyítani, hogy a régi relativista fizika hibás.
Erre kétféle lehetőség kínálkozik:
- kimutatni a benne rejlő a logikai hibákat
- cáfoló kísérleteket bemutatni
Mindkettőre bőven van példa a relativitáselméletben. Ezekből fogunk szemezgetni a továbbiakban.
Ha valaki esetleg ki szeretné egészíteni, az ne fogja vissza magát.
Azonban kíméljenek azok, akik valódi érvek nélkül, csakis a vakhittől vezérelve kívánnak hozzászólni.
Lássuk ez első logikai hibát!
A relativitáselmélet egyik alapfeltevése (posztulátuma) az, hogy az egymáshoz képest egyenletesen mozgó rendszereket nem tudjuk megkülönböztetni egymástól. Nem tudjuk megmondani azt sem, hogy melyik mozog és melyik áll.
Például, ha van két hajónk a nyugodt tengeren, akkor nem tudjuk megmondani, hogy melyik áll és melyik az, amelyik egyenletesen mozog. Ha bezárkózunk egy ablaktalan kabinba, akkor nem tudjuk semmiféle kísérlettel megállapítani, hogy a hajó áll vagy egyenletesen halad előre.
Ezért a két hajó teljesen egyenértékű. Minden jelenség pontosan ugyanúgy játszódik le, semmi különbség sem lehet a két rendszerben.
Ez volt Einstein egyik alapfeltevése, amikor a relativitáselméletet megalkotta.
Amikor az elmélettel elkészült, akkor levonta az elméletből fakadó következtetéseket.
Az egyik ilyen következtetés, hogy a mozgó rendszerben lassabban telik az idő. Sőt minél nagyobb a sebesség annál lassabban, a fénysebességnél pedig meg is áll az idő. Bizonyára mindenki ismeri az ikrek esetét, amely szerint, ha az egyik ikertesó egy nagy sebességű űrutazást tesz, akkor visszaérkezéskor ő majdnem olyan fiatalon lép ki az űrhajóból, mint mikor elindult, de a Földön maradt testvére már hosszú szakállú vénséges vén emberként fogadja.
Hol hibádzik a meseszerű történet?
Hát ott, hogy a relativitáselmélet alapfeltevése szerint nem lehet semmiféle különbség a két rendszerben lezajló történések között, de mégis óriási korkülönbség lesz a két ikertestvér életkora között. Vagyis mégiscsak meg lehet mondani, hogy melyik testvér utazott nagy sebességgel, és melyik maradt a Földön.
Tehát a relativitáselmélet végeredménye cáfolja a kiindulási feltevést. Ez egy óriási logikai hiba.
Persze 100 év alatt butábbnál butább magyarázatok születtek a logikai hiba elkendőzésére, de az értelmes magyarázat azóta sem született meg.
Értem én, hogy haragszol, amiért nem díjazom a fantasztikus kvantumtéridő elképzelésedet. De azért nem kellene odáig süllyedned, hogy beállsz a kórusba. Ettől te többet érsz. Ha nem is szakmailag, de emberileg mindenképp.
A hasonlatod is sántít. Bár szeretek főzni, mert az is olyan tevékenység, ahol sok újat lehet alkotni, de mégsem aspirálok Michelin-csillagra. Az Gyula bá volt, aki szeretett volna 10 Nobelt kapni. Én ilyesmire nem áhítozok. Többre becsülöm azokat, akik soha nem kapták meg. Ciolkovszkij az űrhajózás atyja, Mengyelejev a kémia megalapozója, Tesla a váltóáramú energiaellátás feltalálója, Eötvös Loránd a legnagyobb magyar fizikus. Ők sosem kaptak Michelin-csillagot, mégis ők főzték a legfinomabb ételeket. Inkább ebbe a csoportban szeretnék belépni.
Az éttermem nemsoká megnyílik, és majd az emberek eldöntik, hogy ízletes-e a főztöm. Ha betérők elégedettek lesznek az új ízekkel, akkor én magasról teszek rá, hogy kapok-e Michelin-csillagot, vagy nem. Neked is ezt ajánlom. Mert csak az étel számít, nem a csillag.
Értem én, hogy haragszol, amiért nem díjazom a fantasztikus kvantumtéridő elképzelésedet. De azért nem kellene odáig süllyedned, hogy beállsz a kórusba. Ettől te többet érsz. Ha nem is szakmailag, de emberileg mindenképp.
A hasonlatod sem a legjobb. Bár szeretek főzni, mert az is egyfajta alkotó tevékenység, ahol sok újat lehet alkotni, de mégsem aspirálok a Michelin-csillagra. Az Gyula bá volt, aki szeretett volna 10 Nobelt kapni. Én ilyesmire nem áhítozok. Többre becsülöm azokat, aki nem kapták meg soha. Ciolkovszkij, az űrhajózás atyja, Mengyelejev, a kémia megalapozója, Tesla, a váltóáramú energiaellátás feltalálója, Eötvös Loránd, a legnagyobb magyar fizikus. Ők sosem kaptak Michelin-csillagot, mégis ők főzték a legfinomabb ételeket. Inkább ebbe a csoportban szeretnék belépni.
Az éttermem nemsoká megnyílik, és majd az emberek eldöntik, hogy ízletes-e a főztöm. Ha az ide betérőknek elégedettek lesznek majd az új ízekkel, akkor magasról teszek rá, hogy kapok-e Michelin-csillagot, vagy nem. Neked is ezt ajánlom. Mert csak az étel számít, nem a csillag.
