Nem kell messzire lapozni utána. Csupán októberben említettem a dolgot! :D
1 az 1-ben így szólt az EMU B-3 hangmodulom is, most meg folyamatban van az azóta beszerzett PC-s verziójú még frenetikusabb 24 bites hangminőségű hangminta készletének iPad-re szelídítése (is). :)))
Ez talán kicsit off téma volna önmagában, de néha a hammondosnak is jól jön egy profi, funkciógazdag, testreszabható dobgép, mégpedig egy zseniális pedál képében! :)
Teljesen igazad van! Nekem énekelnem is kell néha a zenekarban, kontroll nélkül döghalál van!:))) Ha nem hallod, mit énekelsz, nagyon nehéz. Hogy ON legyen, itt van Gillan bácsi, és mellette Lord bácsi:
Coldspotnak: Ha jobban megnézed, Gillan sokszor befogja a fülét. Miért? Mert nem volt kontroll. Akkortájt nem volt kontroll, csak így hallhatta magát. Mindenki szólt a saját alapjáról, az ének ment kifelé. Borzalmas lehetett, nagyon tudok kínlódni, ha úgy kell énekelnem, hogy nem hallom magamat.
Ahhoz képest Zorán ma már nem is rossz, nagyon sokat fejlődött. Pici bácsi tudja mit kell neki írni, mi szól jól az ő hangján. Cinit viszont sajnálom! Hihetetlen adottságai voltak. Ha csak az Álmodj velem (LGT) lemezt végighallgatjuk... Kár érte. A nyáron játszottunk utána, és most nem feltétlenül az éneklésre gondolok, csalódás...
Ide tartozik még, bár már egyáltalán nem Hammond, hanem Vermona.
A családban voltak amatőr zenészek, némelyik hegedült. Egyszer együtt játszottam az egyik hegedűssel.
Az volt az érzésem, hogy ahhoz külön tehetség és hallás kell, hogy folyamatosan, és egyenletesen, tehát állandó mértékben mellé játsszon a rokon az orgonának. Tényleg, soha nem tévedett, mindig pontosan hamis volt. :)
OK. Tehát más is így hallhatta. Azt hittem, csal a fülem. Régebben hangoltam zongorát, orgona mintákat húztam helyre SoundFont fájlokban. Ezek után csak nagy kompromisszumok árán tudtam felhangolni a feleségem klasszikus gitárját. :) Amíg nem gyakorlatoztam zongorán és orgonán, addig nem okozott problémát a gitár felhangolása.
Kontroll nélkül a legprofibb előadók is stabilan mellé tudnak énekelni. Élőben színpadon nincsenek studio körülmények. Azon kívül persze Zorán sosem volt egy top kategóriás énekes. Mondhatni itt a banda meg a Hammond kíséret ami viszi a pálmát. :)
Én használok egyet, melyet egy fórumtárstól vettem, nem bántam meg, jó hangokat lehet vele kicsikarni, de nagyon oda kell figyelni a beállításokra. Nagy előnye, hogy gyorsan lehet másféle hangszerekre váltani, van egy-két elég jó rhodes hangja, meg az összes előző Roland hangzások.
Én most a leslie-jét is használom, vonalba megy, mert a fa lacim jelenleg nem működik.
Összességében ár/érték arányban nem rossz, ha gonosz akarnék lenni azt mondanám a játék és a hangszer között mozog, de azért ettől többről van szó.
A billentyűzete felejthető. Ennek ellenére én a saját billentyűjén használom, pedig van A33-as rolandom is, de az a samplerhez van kötve.
Ha komoly a kérdés sztem aki cipőben virga, mint Dennerlein, annak lábbeli nélkül nyert ügye van méginkább. Kántorképzőben meg orgonaszakon a zeneakadémián se megy a zokni divat úgy gondolom. Cipőben tanítanak sztem.
Sajnos mini billentyűi vannak a normál bill.hosszakhoz képest. (Mondjuk az Electromnak is 8mm-el rövidebbek a billentyűi a megszokottól, de mégis jól lehet rajta játszani, mert a billentyűk forgáspontja úgy 5-6cm-re nyúlik be a burkolat alatt mint erőkar! Én pl. ezért sem vennék más mai cuccot helyette, max egy A33 Roland master billentyűt.) Szolgáltatásban jópofa a kis VR09 tűzoltásnak annyiért nincs is sokkal jobb, de egy vérbeli Hammondos már lehet hogy picit emelkedettebb vérnyomással tudna csak vele élni. :)
Tény azonban hogy nincs vetélytársa se Korgban, se Yamahában vagy más márkában annak a kis performance Roland keyboardnak.
Egy képzett zenetanár ismerősöm szerint meg mindent meg lehet szokni. A jó zenész állítólag alkalmazkodik. (lehet hogy ezt is tanulni kell, nálam a minőség az elvárt szint még, amivel a billentyűsöket sajnos manapság ritkán kényeztetik a gyártók, ezért is írtam még itt korábban a VR700 kapcsán, hogy egyenlőre csak dig. zongorákban van látványos fejlődés, ott valóban nyerő a Roland.)
Zsolti, nagyon szögletesen nézed ezt. Nem lehet mindig csak kondenzátorokról meg drawbarokról , színuszgenerátorokról beszélni. A hangszer a művészet része, ami mögött egy ember van és igenis meglepő, milyen szépen ír Rhoda, ellentétben mondjuk Joeyval. A grafológia sok mindent elmond az emberi lélekről, ez itt látván látva is megjelenik még laikusok számára is, mert ugyanúgy hozzá tartozik a személyiségéhez. Elvégre nem arról beszéltünk hogy melyik hipermarketben szokott narancsot vásárolni, ami persze hogy off téma lenne. :)
Tényleg nagyon szép! Az írás is! Az átlag amerikai ma már nem ír zsinór/folyóírással. Ha meglátom az egymás után dobált küszködve leírt nyomtatott betűiket, a hányinger kerülget. Az iskolában, ahová jártam a 90-es évek első felében, már akkor alkalmaztak USÁ-ból érkezett nyelvi lektort, aki órákat tartott nekünk. Borzalmasan írt, pedig azt gondolná az ember, hogy egy nyelvtanár tud írni, de nem. A legcsúnyább folyóírás is szebb, mint a nyomtatott betűs, az is egy alkotás. A folyóírás elsajátításakor és használatakor olyan agyi területek mozdulnak meg, amelyek a finommotorikáért is felelősek, a logikus gondolkodás, és a memória is fejlődik, ráadásul ezek között állandó kapcsolat alakul ki és/vagy fejlődik tovább. Egyébként a zenénél ugyanezekre a készségekre van szükség, ha a hallást nem nézzük. Lehet, hogy itt a kapcsolat? Bocs, kibújt belőlem a tanítóbácsi!
Ezzel a pécsi képpel kívánok Hammondos Békés Karácsonyt és BUÉK!!!!!!