"úgy fogalmazott, hogy a gravitációs mezőben nem lehetséges IR. ezért, miután nincs és nem lehet olyan pontja a világmindenségnek ahol ne lenne gravitáció, a kijelentése végéhez odabiggyesztette, hogy "ha elhanyagolhatjuk a gravitáció hatását, akkor IR-nek tekinthető ..."
Ezzel nem cáfolta a Speciális relativitás elméletét. Az továbbra is érvényben van olyan esetekben, ahol elhanyagolható a gravitációs erőtér. Az, hogy esetleg ilyen esetek nem nagyon fordulnak elő a környéken, az nem azt jelenti, hogy az elmélet nem helyénvaló. Igenis az!
Minő butaság lenne azt állítani, hogy Newton meg Galilei meg Kepler merő hülyeségekkel traktálták az emberiséget, merthogy olyan dolgokat vetettek papírra, amiben semmiféle tömegpont által létrejövő téridő görbület nem szerepel. De most aztán lebuktak! :D :D Kiderüt, hogy mind csak összevissza beszélt és fogalmuk sem volt azokról a dolgokról amikről beszéltek........
Lehet így elmélkedni???? Szerintem nem.
Newton tudományos munkássága előtt továbbra is meghajlunk, ahogyan a Galilei Transzformáció is csodálatosan pontos igazságtartalommal rendelkezik. És a Spec. Rel. is éppúgy igaz, ahogyan az imént említettek.
Einstein nem cáfolta magát, hanem az elméletét kiterjesztette, amelyben így a Spec. Rel.-t is elhelyezhette.
A viccelődésnek pedig semmi relevanciája sincs itt.
Igazad van.. Még mielőtt valaki félreérthetne, illik jeleznem, hogy van olyan eset amikor Newton, van olyan amikor Galilei és van olyan amikor Einstein elvei szerint számolok én magam is. No és persze más helyzetben más, pl. néha Lorentz elvei szerint..
Azaz minden elv,. elmélet használható, ha az a pontosság amit adnak, megfelel a célra..
Az árapály a Holddal ellentétes oldalon azon zónában emelkedést, dagály maximumot okoz, ahol a Föld, mint gravitációs lencse összegyűjti a Hold gravitációs sugárzását. Azon zónában, ahol ezzel az összegyűjtéssel lecsökken a Hold gravitációjának hatása, azaz "leárnyékolódik", ott apály maximum van.
"Az ilyen esetekben például a fény igenis azonos sebességgel terjed, és ez nem képezi elvi vita tárgyát miután erre mérések ezrei bólintottak rá az elmúlt évszázadban."
Annyira nem így van, hogy az SI-ben a vezető tudósok által definíáltak szerint, csak az egymáshoz relatívan nyugvó forrás és detektor között mért fénysebesség az állandó. Ezzel indirekt módon kizárták a relatív mozgást végzők közötti fénysebesség állandóságának lehetőségét.
A rábólintások számát tekintve sokkal több tudós volt aki állította, hogy nem lehet érvényes ( Élükön Albert Einbsteinnel..), mint olyan aki rábólintott.
Hát persze! Valóban csak közelítés az elmélet, de közlöm, hogy minden emberi lény által ismert elmélet csak közelítés (egyenlőre).
Egy elmélet akkor tekinthető "igaznak", ha a méréseink során kapott adatok a kívánt pontossági határok között megfelelnek az elmélet jóslatainak.
Ezért van, hogy a Galilei transzformációt egészen nyugodtan mondhatjuk helyes és igaz tételnek, ha mondjuk egy személygépkocsi és egy gyalogos közti viszonyt vizsgáljuk.
A Speciális relativitás elméletét is igaznak tekintjük, amikor gravitációtól és egyébb erőhatásoktól mentes közegben egymáshoz képest szabadon mozgó tárgyak közti tér-időbeli vonatkozásokat vizsgáljuk. Az ilyen esetekben például a fény igenis azonos sebességgel terjed, és ez nem képezi elvi vita tárgyát miután erre mérések ezrei bólintottak rá az elmúlt évszázadban.
Csupán nem egyszerre, hanem 25 éves, zöldfülű kezdőként leírtakat 10-20-ötven évvel később helyesbítgette..
Megpróbálta ezt a sok-sok vezető tudós ellenvető vélemény áradatának közepette úgy tenni, hogy ne nagyon jelentse ki a specrelről, hogy mennyire hibahalmaz.
Pl. úgy fogalmazott, hogy a gravitációs mezőben nem lehetséges IR. ezért, miután nincs és nem lehet olyan pontja a világmindenségnek ahol ne lenne gravitáció, a kijelentése végéhez odabiggyesztette, hogy "ha elhanyagolhatjuk a gravitáció hatását, akkor IR-nek tekinthető ..."
"Ha akarom vemhes, ha akarom nem" - Hofi Géza szavait idézve.. de ettől még nem fialt 12 malacot a koca..
A meteoros példádról az a történet jutott eszembe, amikor az apuka a számtan fontosságát próbálta a számológépre esküdöző fiával elfogadtatni.. -- De ha.. kimerülnek az elemek! -- Akkor veszek! -- De ha nem lehet venni? -- Mindenütt lehet venni! -- De a sivatag közepén, mindentől távol vagy? -- Mi a fenének kellene zsebszámoló gép, vagy számolni ott, ahol a víz nélkül meghalunk.. Ott víz kell..
"Einstein önmaga írta több helyen, majd a generális teóriával hivatalosan deklarálta, hogy a fizikai világban nem lehetséges IR."
"Einstein önmaga írta több helyen, majd a generális teóriával hivatalosan deklarálta, hogy a fizikai világban a fény sebessége nem lehet állandó, különben a téridő görbületet nem követhetné."
Ettől még a Speciális relativitás elmélet posztulátumai érvényben maradnak, abban az esetben ha egy rendkivül speciális esetet vizsgálunk, például a kvázi üres űrön szabadon keresztülhaladó két meteor közti vonatkozást. Egyébként sem képzeled, hogy Einstein egyszerre állít és tagadja önmagát. :D
A Pi egy végtelen tizedestörtes arányszám. Éppen úgy mint ahogy a geometriákkal különféle pontossággal megközelítjük az ideális állapotot, de el sohasem érjük, a Pi értékét is különféle pontosságokkal közelítve használjuk.
Az IR definíció szerint közelítésének lehetősége önmagában hordozza a fény sebességének szintén csupán közelítő állandóságát.
Azaz ha elfogadjuk, hogy az IR definíciója szerinti állapotot csak közelíteni lehet, de elérni sohasem, akkor el kell fogadni, hogy a fény sebessége sem állandó, legfeljebb különféle pontosságokkal megközelíthet egy elvi határértéket.
Ebben az esetben viszont a megközelítés lehetősége logikai lehetőséget ad a változó sebességű fények létezésére.
azaz c=f*s = s/t függvény alkalmazására. Hiszen sokkal nagyobb pontossággal közelítjük így az ideális c sebességet, mint amekkora pontossággal az IR definíció követelményeit meg tudnánk közelíteni.
Einstein önmaga írta több helyen, majd a generális teóriával hivatalosan deklarálta, hogy a fizikai világban nem lehetséges IR.
Ezzel, az 1. posztulátum kilőve.
Einstein önmaga írta több helyen, majd a generális teóriával hivatalosan deklarálta, hogy a fizikai világban a fény sebessége nem lehet állandó, különben a téridő görbületet nem követhetné.
Ezzel, az 2. posztulátum kilőve.
Több nincs.
Egyébként sem lenne igaz.. Hiszen a térben (Bármelyik megfigyelő matematikai terében/ koordináta rendszerében.. haladó fény fotonjai közötti távolság állandó. Megfigyelő váltás sem változtathatja meg, legfeljebb egy másik megfigyelő más méretűnek láthatja, mérheti.
Innentől szemléleti kérdés, hogy az állandó és megváltoztathatatlan foton távolságot használjuk mércének, vagy pedig a változó és bizonytalan, igazolhatatlan megfigyelt hosszot?
Én a garantáltan azonos fotonok közötti s távolságot tartom kizárólag elfogadhatónak.
Így a fény sebessége c= s*f = s/t
A mindenkori frekvencia-sebesség függvényt, mérésekkel igazoltan helyesen a rel.Doppler
függvényekkel írja le. Így a mindenkori relatív fénysebesség c'=s*f' (ill. f'=1/t' azonossággal: c'=s/t')
Ezt mérésekkel sokszorosan igazolták. Én ezt fogadom el.
"Továbbá az elektromágneses hullámok egyenlete elvileg is levezethető a Maxwell egyenletekből, melyből megkapható az elektromágneses hullám vákuumbéli terjedési sebessége. ezen kifejezés két állandót tartalmaz (vákuum permittivitás, permeabilitás), "
Továbbá.. Helyes.. csak nem a vákuumé, csak így nevezzük, hanem az üres vákuumban az anyagtól R=1 m sugarú gömb felszínén, ill. szintén R=1m sugarú gömb felszínének 1 m² részletén mért hatások közötti összefüggés szerint:
az töltéssel rendelkező, gyorsulást elszenvedő részecske által kisugárzott hatás sebessége:
c=1/gyök(ε0*ľ0)
ahol A=4 * Pi * R² a gömb felszíne, R=1 esetében ľ0= A*1e-7 =4*Pi*1e-7 [Vs/Am] Azaz kizárólag a töltés gyorsulásának hatása által keltett sűrűsödés a töltés által folyamatosan kisugárzott "elektrosztatikus mezőben" ..
Kizárólag a kisugárzó töltéshez relatívan lehet c a sebessége és állandó a frekvenciája. Minden, a forráshoz relatívan mozgóhoz relatívan más lesz a sebessége és a frekvenciája.
- Ez egy övön aluli ütés volt, de tudomásul veszem, mivel elvileg helyes válasznak kell tekintenem.
A Speciális relativitás elméletének két posztulátuma van:
1: Minden inerciarendszer egyenértékű a természetleírás szempontjából.
2: A fény vákuum-béli sebessége természeti törvény, értéke (kerekítve: 300 000 km/s)
A második posztulátum állítását mostanra kísérletek és tudományos vizsgálatok tucatjai igazolták.
Továbbá az elektromágneses hullámok egyenlete elvileg is levezethető a Maxwell egyenletekből, melyből megkapható az elektromágneses hullám vákuumbéli terjedési sebessége. ezen kifejezés két állandót tartalmaz (vákuum permittivitás, permeabilitás), tehát maga a sebességérték mindentől független, értéke pedig nagy meglepetésre 300 000 km/s. Ez utóbbi levezetés itt hever előttem papíron, és éppen azon törtem a fejem, hogy valahogy le is vezetem ide (de sajnos a billentyűzetemmel nem tudok szépen jeleket meg törteket rajzolni :D).
Az első posztulátum igazságtartalmához képzelj el két meteroritot, a világűrben egymáshoz képest száguldani. Tegyük fel, hogy mindkettőn egy-egy tudós áll, a megfelelő űrhajós ruciban. Tegyük fel továbbá, hogy ez tényleg egy űres Univerzum, leszámítva a két ominózus meteort.
A két meteor elszáguld egymás mellett.
A két tudós soha, semmilyen vizsgálattal nem fogja tudni kimutatni, hogy abszolúte melyikük mozgott, és melyikük állt egyhelyben. Azért nem, mert a mozgás abszolút volta eleve nem is létező fogalom. Csakis azt mondhatják, hogy őhozzályuk képest relatíve a másik mozgott, és ebben az esetben ő maga állt. Ezt azonban kölcsönösen mondhatják. Ezen a gondolaton alapul, hogy mindkét meteorhoz kötött vonatkoztatási rendszer tökéletesen egyenértékű. Elvégre miért szólna valamelyik meteoron valamelyik természeti törvény másképpen ha ennek semmiféle abszolút okozója sincsen?
A gravitáció leárnyékolhatatlanságát említetted.. Erre válaszul jeleztem, hogy leárnyékolható, koncentrálható, mint minden sugárzás. Erre hoztam elemi példaként Eötvös Loránd méréseit, amelyekkel igazoltan, az élek mentén növekedett gravitációs potenciált, és a koncentrált gravitáció közvetlen szomszédságában a távolabbi környezeténél alacsonyabb gravitációs potenciál mérhető.
Éppen úgy mint ahogyan a két bolygót összekötő egyenes mentén a bolygók mögötti térben magasabb, az egyenestől távolabb alacsonyabb térerősség mérhető. (Lásd az árapály gravitációs lencsés magyarázatát..)
Ezt értem. Ezt a focipályás területes dolgot én is ismerem (méghozzá vagy ezerféle másképpen tálalt példával), és akkor én ezt a választ el is fogadom.
Azért még rágnom kell egy picit, mielőtt lenyelem. Az a baj, hogy az Általános Relativitás elmélet apparátusa nincs a birtokomban, ami feltehetőleg teljes értékűen magyarázná a Zárt Univerzumra vonatkozó Ikerparadoxont.
Mivel matematikailag túl kevés vagyok az Ált. Rel.-hez, valószínű, hogy ezek a dolgok életem végéig kivül fognak esni a megismerés határán. :(
Azért még megkérdezném, hogy akkor azokat a lehetőségeket, amelyeket lent írtam az indító hozzászólásomban, azokat tekintsem butaságnak?
Például azt a verziót, hogy Zárt Univerzumban deffiniálható, sőt deffiniálandó is egy Alapvető, kitüntetett vonatkoztatási rendszer?
Meg az ezt demonstráló kis szövegezést is?
Ezekre írtam, hogy számomra iszonyúan zavaróak, mert ezzel maga az Ált. Rel borulna, hiszen annak is posztulátuma ha jól tudom, a minden vonatkoztatási rendszer egyenértékűsége.
"Tehát egy Zárt Univerzumban mozgó incerciarendszerekre nem alkalmazható a Speciális relativitás elmélete?"
Dehogynem - bizonyos határok között. Ha a tartomány nem túl nagy, jó eredményt ad.
Pl. egy futballpálya területét számolhatod a terület= szélesség * hosszúság képlettel. Az eredmény jó lesz, de egyre pontatlanabb, ha a méretek növekednek, mert a Föld gömbölyű és nem sík. Ha pontosabbat akarsz, akkor nem lehet egyszerűen síknak venni.
Pont ugyanaz a helyzet mint amit kérdezel. A specrel sík téridőre való. Használhatod, mert egyszerű és sok esetben jó közelítést ad. De egy zárt Univerzum nagy léptékbe értelemszerűen nem lehet sík téridővel jellemezhető, hiszen éppen egy teljes zárt pályát akarsz vizsgálni, ami nem lehetne zárt a sík...
Had legyek még egyszer egy kicsit nehéz felfogású:
Tehát egy Zárt Univerzumban mozgó incerciarendszerekre nem alkalmazható a Speciális relativitás elmélete?
Másképpen fogalmazva, ha adok Einstein azon véleményére (amit írott formában is fel lehet lelni), hogy a mi létező Univerzumunk nagy valószínűséggel zárt, akkor ezek szerint a Spec. Rel. elmélet nem alkalmazható rajta?
Vagy legalábbis Newton után egy sokkal pontosabb, ám végső soron hibás elmélettel van dolgunk?
Szóval a lényeg, hogy csak akkor kellőképpen kielégítő a Spec. Rel. ha az Univerzumunk teljesen sík?
Viszont nem Lorentz, hanem Einstein és nem szorzással, hanem osztással.. és a zárójeleket sem mindegy, hogy hova tesszük a számításokkor..
t'=(t- (x*v/c²)) / Gyök(1 - v²/c²)=
Legalább is Einstein szerint..
Arról nem szólva, hogy természetesen csak akkor ha a specrelben, a specrel szabályai szerint akarsz számolni.
Különben a specrel hibás következtetéseit, posztulátumait figyelmen kívül lehet hagyni..
Ezzel együtt is, azt teszel amit jónak látsz.. Elfogadod-e a matematika legelemibb azonosságát, vagy inkább a specrelt fogadod el.. a Te választásod ..
Az utazó minden órajelet megkap. Ettől a teljes hurok záródik.
Matematikailag, a zárt gyűrűre csomót kötni nem lehet. lehet bűvészkedni, trükkösen számolgatni, de a lényeg ez. Se elvenni, se hozzátenni nem lehet a zárt hurokban lévőkhöz.
Ez szimpla matek: A közös kezdő és közös végpontú időszakaszok, zárt időhurkot alkotnak. A zárt hurokba időszakaszt a hurok felvágása nélkül nem lehet betenni.
A zártságot a világítótorony villanásainak beérkezése biztosítja, szimbolizálja.
Nos,ezek szerint újdonság a számodra, de a gravitáció leárnyékolható, koncentrálható..
Így persze érthető, hogy Eötvös Loránd munkásságának semmi értelme sincs a számodra, hiszen ő a törésvonalak okozta gravitációs élhatás kimutatását végezte.
Ha nem lenne leárnyékolható, fókuszálható a gravitáció akkor szegét Lóránd bácsi nem lett volna a tudásáért világhírű magyar gróf..
Először is a Földre visszatérő űrhajó órája nem ugyanannyit fog mutatni. A Speciális relativitás elmélete azt az eredményt mutatja, hogy az egyik szemlélőhöz viszonyítva a másik órája lasabban jár. Ezt nem az okozza, hogy valamiféle világítótoronytól a fény lasabban éri el az űrhajót, hanem azért, mert maga az óra jár lasabban. Nincs is szükség arra a világítótoronyra a kísérlethez. Totál sötét univerzumban is működnek az órák, és azok között is fennáll az idődilattáció.
Valamit szerintem félreértesz (de majd itt kijavít engem valaki ha én erősködök hibásan), és gyanítom is, hogy mit, csak nehéz lenne elmagyaráznom.
Kérlek vedd elő a Lorenz transzformációt és rajzolj fel egy két űrhajós gondolatkísérletet.
Kezdetben (t=0, t'=0, x=0, x'=0) a két űrhajó egymás mellett áll, és egymáshoz képest mondjuk 200 000 km/s a sebességük. Ketten jelentik a két inerciális vonatkoztatási rendszer origóját.
Ebben az esetben az első koordinátarendszerben a t mindenhol 0. A másik koordináta rendszerben, azaz a t'-ősben azonban az idő a hellyel változik. Azaz mondjuk 2 000 000 kilométerre az első koordináta rendszerhez rögzített óra is nullát mutat, ám ugyanott a kettes koordinátarendszerhez rögzített óra már nem!
Kedves Frenkyguy! Igazából a relativitási topicba illene a kérdésed, de röviden itt is kitárgyalható, hiszen fizika. Szóval, az IR váltásokkal ( a gyorsulásokkal) az egyik kora a Minkowsky diagram szerint eltér a másik korától. Ezt ellenőrizzük egy egyszerű gondolat kísérlettel!
Legyen egy kozmikus világító torony a földön.. ennek villanásai léptessék mindkét ember óráját.. Nyilván a mellette állónak egyenletes ütemben fog járni az órája.
Az utazónak távolodáskor lassabban, közeledéskor gyorsabban, de az utazót is eléri az összes villanás, azaz a visszaérkezésre ugyanazt mutatja az ő órája is, mint a toronynál álló ember órája. Az igaz, hogy a rel. Doppler miatt az utazó az egész úton alacsonyabb sebességűnek számolja a villanásokat a fedélzeti óráját használva alapul. De. Ahhoz, hogy valamelyikük öregebb lehessen, a másikukat kevesebb impulzusnak kell elérnie.. Ilyen pedig csak akkor lenne lehetséges ha egyikük átlépne egy másik téridőbe ahová nem követhetnék az impulzusok.. na de ilyen még nincs..
Azaz az ikerparadoxon egy tipikus példája a számítási hiba örökéletűségének, ahol nem a számok, hanem az alkalmazott elv hibája okozza az egész eredmény hibáját.
Lenne egy problémám (még mindíg a relativitás tárgykörében):
Utánaolvasgattam az Ikerparadoxonnak a neten. Mondjuk elég sok áltudományos dologba botlik az ember, de most csak azt fogom leírni, amit sikerült kihámoznom.
Adott az eredeti gondolatkísérlet, amiben A személy a Földön marad, B pedig űrhajóval elrepül mellőle, elmegy Galaxis másik végére, megfordul, majd visszajön. Ugyebár tudjuk az SR (Speciális relativitás) elméletből, hogy mindkét személy joggal állíthatja, hogy a másik órája járt lasabban. Mégis amikor visszatérnek egymáshoz, csak az egyik órája fog kevesebbet mutatni. A másik személyre tehát látszólag nem vonatkozik az SR elmélet számítása, illetve úgy tűnik, hogy a két vonatkoztatási rendszer között nem áll fenn szimmetria.
Azt már réges régen megoldották, hogy ez a paradoxon ugyebár nem igazi paradoxon, mindössze a rossz elméletet használjuk az elmélkedésre. Az űrhajós csákó ugyanis a történet szerint minimum egyszer lassított az útja során, majd minimum egyszer gyorsított, hogy végül visszatérjen. Ennek fényében bomlik fel a két vonatkoztatási rendszer közti szimmetria, és így már objektív alapunk van arra, hogy megállapítsuk, ki fog lasabban öregedni (méghozzá az Űrhajós).
Aztán én ebbe nem nyugodtam bele (de ezt már hetekkel ezelőtt is magyaráztam). Végül megtaláltam a paradoxon egy másik verzióját, amely végülis pont oda lyukadt ki, ahová én is ki akartam lyukadni:
Tegyük fel, hogy A és B személy egy zárt Univerzumban van. Egyenletes sebességgel elhaladnak egymás mellett, és az óráikat kinullázzák az érintéskor. Utána tovább, ki-ki a maga útjára. Egyik sem fog soha irányt váltani, sem gyorsítani, vagy lassítani, mégis idővel újra találkoznak, mert a zárt Univerzumukat körbehajózva visszatérnek az ellenkező irányból. Ilyesmiről ír maga Einstein is a rövidke népszerűsítő könyvecskéje utolsó lapjain.
Nomármost, mindkét személy azt állítja, hogy a másik öregedett lasabban, és ez alól ebben a példában még az előző példa során felhozott szimmetriasértés sem oldoz fel minket. Elvégre senki sem gyorsított, vagy lassított, így mindketten inerciálisak maradtak egymáshoz képest.
Mégis az egyik lasabban öregedett, mint a másik, amt ennél fogva fordítva már nem mondhatunk el.
A neten többféle magyarázkodást is találtam erre vonatkozólag:
Az egyik szerint a zárt Univerzumot annak köszönhetjük, hogy benne anyag van, amely meggörbíti a teret. Ennél fogva mindenfelé gravitáció is van, amely az egyik űrhajós pályájára hatással van, tehát ismét ugyanaz a szimmetriasértés lép fel, mint a korábbi példában.
Erre azonban más helyeken azt a választ olvastam, hogy szimplán matematikailag akkor is elképzelhető egy üres és mégis zárt univerzum, ahol ezzel az okoskodással már nem állhatunk elő.
Másik magyarázat az volt, hogy a Zárt univerzum a jellegéből fakadóan mégiscsak definiál egy alapvető vonatkozási rendszert, amelyhez képest mindenkinek !mérhető!, az !abszolút! mozgása. Még el is magyaráztak egy lehetőséget:
Tegyük fel, hogy egy körkörös egydimenziós univezumban vagyunk. Két egymáshoz képest relatíve mozgó űrhajó van. Az egyik egy pillanatra felkapcsolja a lámpáját, így két irányba elindul két fényjel. A másik űrhajós ezt regisztrálja, majd megfigyeli a további eseményeket. Számára mindkét fényjel azonos sebességgel halad körbe, és a kibocsájtó űrhajó is körbejár. Szükségszerűen azt fogja látni, hogy a két fényjel bizonyos időközzel fog visszatérni a kibocsájtóhoz. Ez fogja biztosítani a felismerést, hogy az egyikük ahhoz a bizonyos "éterhez" képest mozog....
Nos ezt a lehetőséget meg az én gyomrom nem tudja bevenni, mivel ezzel (szerintem) eleve alapjaiban borulna a speciális relativitás elmélet, így tehát ezen magyarázat nem megoldja a paradoxont, hanem éppenséggel győzelemre viszi a relativitás ellenében.
Kérem valaki mutasson rá arra, hogy ezekben a sorokban hol húzódik hiba, illetve, hogy az utóbbi, zárt univerzumra vonatkozó ikerparadoxon hogyan oldható fel.
Egyetértünk.. bár én úgy látom, hogy a mező helyett simán a fotonokkal, mint energia továbbítókkal helyettesíthetők a mezők.
Egyébként ha már a párhuzamos eltolás elvévénél tartunk, akkor illene megjegyeznem, hogy van a specrelre nézve súlyok következménye a párhuzamos pontpárok egyidejűségének. Nevezetesen a a hullámszám irányfüggőségének és a hosszkontrakció irányfüggetlenségének ellentmondása. Ugyanis a hullámszám mérését bármely rendszerből korrekt mérésekkel elvégezhetjük, és korrekten számíthatjuk, miután a rel Doppler adja a hullámszámot is.
Tehát a hullámszám a valós, a hosszkontrakció a specrel feltételezése és egymást kizárják. Ezzel a mérésekkel igazolhatóan a hosszkontrakciót kizárja a rel.Dopplerrel számított-megmért hullámszám.
Ezért a mező elméleteket is a specrelről, át kellene fogalmazni a valós mérésekkel igazolt rel.Dopplernek megfelelőre.
