"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
azzal, aki szándékosan a gyengébbek ellen tesz, mivel felmérte, hogy azok képtelenek védekezni ellene, nem kívánok közösségbe, kötelékbe kerülni, nem akarom, hogy közöm legyen hozzá, csakis addig, míg a szüksége ideje tart. Bajban van? Nem érdekel. Szükségben van? Az érdekel.
Nem érdekel, hogy milyen körülmények miatt lett olyan, amilyen! Nem tudok olyan emberi körülményt elképzelni, aminek következtében MUSZÁJ lenne a nála biztosan gyengébbel erőszakoskodnia (ne tehetne másképp, ha akarna - pl. magánál _nem gyengébb_ áldozatot kinéznie). Az sem érdekel, ha emellett esetleg hét nyelven beszél, sakkolimpiát nyert, vagy él-hal a mákos nudliért, vagy kedvenc nótája a Nem tudok én megjavulni, rendes ember lenni című örökbecsű műdal, aminek hallatán mindig könnyekben úszik. Nem érdekel!
És felfogja, mit cselekszik, hiszen szándékosan olyan helyre jött, ahol nem képesek ellene védekezni.
Ez az ember nem felebarátom, nem szeretem, de nem is gyűlölöm. Nem török ellene, nem veszem kezembe az igazságszolgáltatást, de nem is bocsáthatok meg neki, hisz nem ellenem tett. Istenre teszem, Aki megfizet neki jó mértékkel, megnyomottan, aszerint, ahogyan az az ember bánt másokkal, de ha megbánja szívből, akkor hű és igaz az Úr, hogy megbocsásson neki.
Tehát nem nekem kell megfizetnem annak az embernek azért, amit tett. De nem is tartozom neki szeretettel, megbocsátással, nem kell odaadjam a felsőruhámon kívül az ingemet is, és nem KELL elmenjek vele amerre kényszerítene - nemhogy kétannyira, de egyáltalán semeddig. Mert ő NEM felebarátom, nem jár neki az, ami a felebarátnak jár.
Adok neki inni, ha szomjazik, enni, ha éhezik; kölcsönadom a kezem, ha az övét nem tudja használni evésre-mosdásra-satöbbire, ellátom legjobb tudásom szerint, ha beteg. És hasonlók. De nem megyek el sütiért a büfébe, ha azt mondja, hogy úgy enne egy kis sütit (a felebarátnak megteszem), és nem vagyok vevő a jópofi, kedélyes viccelődésére - és nem vigasztalom, ha AZON bánkódik, hogy elkapták. Nem ragozom tovább, aki akarja, értheti ennyiből.
És fogalmam sincs, hogy megszeretem-e, ha később segít valakin, akár rajtam, akár máson. Ez nem előre elhatározás kérdése.
nem kell bocsánatot kérj, nem sértettél, csak utálom, ha magyarázkodnom kell amiatt, mert nem azt értik, amit írok, hanem plusz-minusz belevetítenek. A fogalmi különbség miatti félreértés nem zavar, az könnyebben tisztázható.
Itt azok emlegetése irreleváns szerintem, akik Istennek képzelik magukat.
Mert azt az érvet én írtam, én viszont nem képzelem magam Istennek, és nem kívánom bitorolni az Ő hatáskörét, nem kívánok Őhelyette megfizetni senkinek.
"Vagyis amikor azt mondod hogy az irgalmassag (ebben figyelem, cselekves, minden) jar ennek a besurranonak, akkor megfelelsz a krisztusi parancsnak, es senki ennel tobbet nem is kovetel toled. (szerintem). "
De! Ha azt mondod: Jézus szerint a besurranó a felebarátom, akkor járna neki az, ami a felebarátnak kijár (megbocsátás, arc újbóli odatartása, ingem odaadása, kétannyira vele menés stb). Szerintem viszont nem felebarát, és ami a felebarátnak jár, az már az irgalmasságon FELÜL van. A felebarátot úgy szeressem, mint magamat.
A leírt példámban nem a besurranó a felebarátom, hanem a kirabolt elesettek, akik mindegy, hogy kik. De a besurranó nem felebarátom, és ha TUDOM valakiről, hogy nem felebarátom, akkor nem viseltetem iránta úgy, mintha az lenne.
>Azt az embert, aki a kórházba besurranva kifosztotta a védekezésre képtelen, nála gyengébb
>elesetteket, azt nem szeretem, és nem is akarom szeretni (nem törekszem rá).
Nem kedveled. Nincs jó érzésed (érzelmed) vele szemben. Természetes. Kinek volna?
Azonban ezeknek szeirintem, kevés (vagy tán semmi?) a köze a szeretehez.
Szerintem attól, hogy nem puszilgatod, nem mosolyogsz rá, nem vagy vele kedves, nem fogadod barátodnak, még szeretheted, mert a szeretet nem ezekből áll. (és ezt jól tudod!)
Lássuk csak!
Néhány kérdés.
Embernek tartod?
Tiszteled benne Isten teremtményét?
Egyenlőnek tartod magaddal?
Ha bajba kerülne, szüksége lenne a segítségedre, segítenél rajta?
Ha bántani akarná valaki, megvédenéd?
Megpróbálod megérteni?
Ha megtudnád, hogy kemény élete és körülményei miatt lett ilyen, megértőbb lennél vele?
Elhiszed hogy nem fogja föl, nem tudja mit cselekszik?
Megbocsátassz neki?
Tudnál irgalmazni neki?
Szerintem mindegyik (vagy legalábbis a legtöbb) kérdésre igent válaszoltál.
És ez számomra azt jelenti, hogy szereted!
Tahát felebarátja vagy...
(más kérdés, hogy ő nem az neked...)
Ennyi. ;)
Másfelől.
Példa jön, illetve kérdés:
Ez az elvetemült ember - miután kirabolta az elesetteket - jön ki a kórházból és te szembejössz vele és leesel a lépcsőn és leállsz. Ő megkezdi az újraélesztésed, (befúvás-kompresszió), hívja a mentőket stb. - megment.
Ezek után, felebarátoddá válik? Megszereted? Tudod, hogy ő az aljas rabló, de téged megmentett, irgalmat gyakrolot veled, hiszen hagyhatott volna meghalni.
Mi lenne a helyzet ilyenkor?
25 Eloállt egy törvénytudó s próbára téve ot, így szólott: ,Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?"
26 ,Mi van megírva a törvényben? - kérdezte tole Jézus. Hogy olvasod?"
27 Az ezt felelte: ,Szeresd egész szívedbol, egész lelkeddel, teljes eroddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat."
28 ,Helyesen feleltél - mondta neki -, ezt cselekedd, és élni fogsz."
29 Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: ,Hát ki az én felebarátom?"
30 Jézus a szavába vágott és ezt mondta: ,Egy ember Jeruzsálembol Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkoztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva ot.
31 Ugy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment.
32 Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.
33 Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,
34 odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
35 A következo napon elovett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
36 Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?"
37 ,Az, aki irgalmat gyakorolt vele" - felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: ,Eredj, és te is tégy ugyanúgy."
25-29 lenyegfes resze a dolognak, ez allitja fel a szovegkornyezetet. A 29-ben feltett kerdes nem ragadhato ki maganyosnak, a "felebarat" szo ertelmezesenek. Elotte Jezus a legfontosabb torvenyt mondja. Ebbol a kerdezo erti Isten szeretetet, de a masik reszt nem. A kerdes lenyege az, "kit kell szeretnem, mint magamat?"
Jezus erre, szokasahoz hiven nem direkt valaszt ad. Hanem mond egy peldazatot okulasul.
(hogy miert beszel Jezus peldazatokban kulon erdekes es hosszu temakor :) Hogy mikent valaszol neki szegezett kerdesekre egy meg annal is erdekesebb masik.
29-35 maga a peldazat szovege. A megertesehez szukseg van meni korabeli ismeretre. A papok es a levitak a kor tisztelt es eloljaro emberei voltak. A szamariaiak pedig "eretnekek" vagy "hitetlenek", ok maskepp imadtak Istent, ezert a zsidosag(*) kozul kitaszitottak es megvetettek voltak, veluk meg beszelni sem volt szabad.
Mai modern valtozatban lenne a peldazatban pap, tanito, a szamaritanus heleyn meg a helyi viszonyoknak megfeleloen amerikaban neger, angliaban ir, idehaza cigany.
Olyan "ember", akirol minden az eszunkbe jut, csak nem az, hogy szeretjuk, inkabb felunk tole, aki elegeti a parkettat a alkasban, csencsel, lop, miegymas. Akitol inkabb tartunk. Akire nem jut a szeretetunkbol, es ami meg fontosabb a pelda szempontjabol, nem is feltetelezzuk, hogy minket szeretne, szerethetne. (Az ilyen jellegu szembenallas ugye kolcsonos a termeszetebol fakadoan.)
Gondoljuk at a peldazatbeli tortenetet, mi lenne a "normalis", amit elvarunk? Ugye a pap, a peldamutato eloljaro termeszetesen nem menne el az ember mellett, hanem segitene. Sem a levita. A cigany elmenne, esetleg meg a tarcajat is kolopna menet kozben. Erre mi tortenik a peldazatban, pont az ellenkezoje. Jezus nyilvan megorult, mint amikor olyanokrol szolt, hogy boldogok a szegenyek, meg boldogok akik gyaszolnak es tarsai.
De ha megsem orult meg, akkor itt egy nagyon fontos dolgot mutat nekunk -- ravilagit hogy a vilagnak nem az az elvart rendje, mint amit a szokasos gondolkodasunkban latunk.
Es az utana levo sorban latjuk, hogy ez mukodik is. Mit valaszolt volna a torvenytudo arra a kerdesre, hogy "vajon szerinted felebaratod-e egy szamaritanus?" az egesz beszelgetes elejen? Azt mondta volna, uygan mit kepzelsz. 37-nel viszont mar egesz mas valaszt fogalmazott meg.
A masik, amit erdemes megfigyelni, hogy Jezus tovabbra sem valaszol az eredeti kerdesre. NEM mondja, hogy ki felebarat, sem azt, hogy ki nem az. Jezus tanitani jott, es nem szamonkeresre valaszolni.
A tanitas elerte a celjat, kitagitotta a kerdezo gondolkodasat.
Es amit Jezus hozzatesz nem kevesbe lenyeges: "Eredj, és te is tégy ugyanúgy." Ez az, amit szem elott kell tartanunk. Tegyunk ugy, mint a szamaritanus. Aki latott egy embert aki _nem_ resze az ot elfogado embereknek, aki ot kitaszitotta, aki vele beszelni sem beszel, de ott fekudt megverve. Es a szamaritanus nem azt gondolta, hogy "na a gadzso jol megszitta", hanem tette, ami le van irva. Nem keveset.
Jezus errol beszelt. Ne azt boncolgassuk, ki a fele vagy milyen baratunk. Hanem ha latjuk, hoyg valaki szukseget szenved, akar altalunk "megvetett" ember is, segitsunk neki.
Ez az egesz ertelmezes persze az en agyszulemenyem (persze tamaszkodva szamos regebben olvasott es irt forrasra, melyeket most nem astam elo, kredit jar a pbc.org-nak, Isaac Asimpovnak es Berki Feriz atyanak, akikre konkretan emlekszem, hogy beszeeltek errol a temarol es hatassal voltak ram. Remelem valaki tudja hasznos celra hasznalni.
Azért tartom egyoldalunak a véleményed, mert miközben elismered, hogy mindenki kategorizál, hogy ez emberi tulajdonság - azt a formáját, amivel nem értesz egyet alaposan megkérdőjelezed.
Itt a tema szvsz Jezus tanitasarol, meg a Bibliaban errol irtakrol folyik. Es az en velemenyem szerint JEzus az, aki megkerdojelezi. De igazad van, en kulon szemelyesen is megkerdojelezem. Egyreszt vilagnezeti alapon, kovetve Jezus tanitasait. Masreszt ertelmi alapon, latva a dolog folyomanyait.
Es egy hozzaszolassal korabbra nezve te is pont ugyanazon a velemenyen vagy mint en ebben a kerdesben. (is :)
Amit nem ertek tovabbra sem, hogy a mi kettonk velemenye miben ter el szerinted. (ha elter egyaltalan). **
Errr. Ravasz allitas. :) Nem vagyok errol meggyozodve. Arrol meg kevesbe, hogy egyes katgorizalasok, ha eredetileg egy cellal is keszultek, ne lepnenek ki ebbol, es hasznalodnanak fel masra.
>Azt írod, Jézus egyértelmüen beszélt a témáról, és aki mást mond, rossz úton jár.
Igen, es ugy latom te is ugyanazt az ertelmet olvastad ki mint en. Es nem ertesz egyet pl. CSerfaval, aki mast olvasott ki. Persze, mindenki a maga utjat hszi helyesnek, es amikor leirja a velemenyet anelkul hogy melleirna, "ez csak draft, valojaban nem is ezt gondolom", akkor az az o velekedese. Amit igaznak gondol, es erdemesnek tart a leirasra -- gondolom azert, mert valaki olvasonak a hasznara valhat. Meg a tobbi tennyel amit irsz a folytatasban is egyetertek.
Amit nem ertek, ezeknek a gondolatoknak az apropoja, meg az elobbi ** kerdes.
Ezt irtam:
A masik erv, miszerint Isten is kulonbozokeppen banik az emberekkel meg irrelevans – kiveve persze azt a par embert, akik Istennek kepzelik magukat” és
én egy szoval nem irtam hogy ki minek kepzeli magat”
Látod, hogy irtál? Most akkor melyiket gondolod komolyan?
Latom. Azt irtam amit gondolatam, es nem altok semmi ellentmondast.
Vagyuk at szavankent?
Az elso mondat allitasa, hogy _irrelevans_. Micsoda? Az az allitas, hogy "Isten is kulonbozokeppen banik az emberekkel". Mire nezve? A targyalt temara. Kire vonatkozoan? Az emberekre.
Hogy miert? Hadd ne fejtsem ki.
A gondolatjel utani resz leszogezi, hogy termeszetesen az Isten cselekedeteire mint kovetendo es megengedheto magatartasra vonatkozo leirasok _nem irrelevansak_ azokra az emberekre, akik ugy gondoljak, hogy nekik azt kell es szabad ami Istennek, es nem az, ami az embernek. Vagyis azokra, akik Istennek kepzelik magukat.
[Az "irrelevans" szonak nem tudok jo magyar megfelelot, ha valaki tud szoljon. ha valaki nem tudja, annyit jelent, hogy nem tartozik a targyhoz, nem oszt es nem szoroz a targyalt tema szempontjabol.]
A masik allitas, hogy nem irtam egyetlen konkret emberrol sem. Igy van. Hol es mikor irtam? En az allitasrol irtam, es annak irrelevans voltarol. Es mindkettot a legkomolyabban gondoltam amikor leirtam, es most is.
Es az, hogy ki _hasznal_ vagy _idez_ egy ervet egyaltalan nem azonos azzal, akire az erv _vonatkozik_. En a vonatkoztathatosagrol beszeltem.
Ami utana jon, arra azt tudom mondani, hogy bocsanatodat kerem, en azt olvastam amit irtal (nyilvan nem minden hozzaszolasodat mindenutt), es azt ertettem belole amit. Ha rosszul ertelmeztem, megkovetlek. Nem volt szandekomban felremagyarazni amit gondolsz vagy teszel, es nem latom hogy barmi rosszat vag gonoszat tulajdonitottam volna neked. De ezt termeszetesen a te jogod megitelni.
>Azt pedig kikérem magamnak, hogy a szeretteim körét az én nevemben (!) csak a családomra korlátozd.
Egyaltalan nem volt szandekomban ilyet tenni, itt is felreertes lehet a hatterben.
Amit utana irsz konkret esetet viszont az en elgondolasomat igazolja. Teljes mertekben. Pont arra probaltam ravilagitani, hogy az az "szeretet" ami a Biblia is a "kell" rovatban gyakorlatilag megfelel a te "irgalmassag" fogalmadnak. Erre nagyon konkretan is utaltam.
Vagyis amikor azt mondod hogy az irgalmassag (ebben figyelem, cselekves, minden) jar ennek a besurranonak, akkor megfelelsz a krisztusi parancsnak, es senki ennel tobbet nem is kovetel toled. (szerintem). Es nincs semmi amit ezen felul be tudnek vagy szeretnek bizonyitani. :-)
Jezus tanitasa nagyreszt cselekvesi normakat allit fel, kisebb resze gondolkodasi format. A "szeretet" a hetkoznapi ertelemben egy erzelem, olyan dolog, ami nem all az ember iranyitasa alatt. Tokmindegy hogy kedvelheto vagy undorito emberrol van szo, nem lehet bele parancsra szerelmesnek lenni, vagy erzelmileg megszeretni. De lehet ugy viszonyulni hozza, mint az altalad szeretett emberekhez, vagy magadhoz. Isten csak olyan dolgokat ker az embertol amit megtehet. Amire kepes.
Kedves Pasa, ennél világosabban kifejteni nem vagyok képes, ezen túl, ha meg akarsz érteni (mert nem értettél, csak azt gondoltad, hogy értesz), akkor Neked kell igyekezned benne, mert tolem ennél több nem telik.
Draga ugrifules, en ugy gondolatm hogy ertettelek, most a hozzaszolasd utan meg inkabb ugy erzem, hogy helyesen ertettem amit korabban irtal. (A fejedben levo gondoaltaidat termeszetesen nem olvasom, csak azt amit leirtal, minden kovcetkeztetesem arra alapul.) Ezzel egyutt szvsz elbeszelunk egymas mellett, mert par fogalom alatt mast ertunk. De ha meg kicsit tovabb beszelunk, megismerhetjuk egymas fogalmait, es megtalalhatjuk a kozos nyelvet.
Az utolso kerdesed gondolom az irgalmas szamaritanus tortenetre gondolsz. Errol megigerem fogok hamarosan irni, ha megsem szolj ram.
Azért tartom egyoldalunak a véleményed, mert miközben elismered, hogy mindenki kategorizál, hogy ez emberi tulajdonság - azt a formáját, amivel nem értesz egyet alaposan megkérdőjelezed. Pedig mindenfajta kategorizálás valamiféle célt szolgál. Ha kialakítottuk, akkor aszerint is alakítunk.
Miben látsz akkor különbséget?
Azt írod, Jézus egyértelmüen beszélt a témáról, és aki mást mond, rossz úton jár.
Csakhogy itt mi valamennyien azt hisszük, hogy mi értelmezzük jól és a többi jár rossz úton...
És mivel így látom, legfőbb ellenérvem arra, hogy téged, vagy bárkit konkrétan képmutatónak gondolnék.
Viszont itt a fórumon nincs más lehetőség a cselekedetre, mint a gondolatokra való reagálás. És hogy ez nem mindig a legsikeresebb, az is bizonyítja, hogy minduntalan elesünk, de mindig van mód talpraállni, - főként ha tudjuk hogy épp honnan hová akarunk tartani.
És ez sem konkrét célzás, hanem általános tény.
Azt írod, nem mindenki felebarát. Kissét túlzottnak éreztem az élőlényekkel kapcsolatos példáidat, de azért csendben megjegyezném, hogy számomra bizony lelkiismereti tényező, hogy ne okozzak értelmetlenül és feleslegesen rosszat egyetlen élőlénynek sem, sőt ezen túlmenően ha módomban áll, akkor igyekszem jót tenni. Lehet megmosolyogni, de ez van.
Értem, amit közölni akarsz, de nem jön át másként akkor sem mindez, minthogy cselekedettől és szándéktól kell elhatárolódni. Mert minden embernek megadatott a lehetőség Isten felé, ameddig csak él. Én legalábbis azt olvasom ki a Bibliából:
Mt.5,45
...a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mt.5.47
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
(Különösen utalnék a szövegkörnyezetre!)
Nehéz lenne számomra kimondani, hogy bárki nem méltó a szeretetre. Ez olyan, mint a kárhozatra való ítélet, hiszen szeretet nélkül megszünik az élet forrása. Azért mert valakiben nem munkál a lelkiismeret, önmagában ez én úgy érzem engem nem jogosít fel arra, hogy lelkiismeretlen legyek iránta. Márpedig a szeretetlenség szerintem nem lehet lelkiismeretből fakadó.
Persze itt megint a szeretet fogalma a kérdéses. Én legalábbis nem a mindent elnézést, a mindent eltűrést és minden alól való felmentést értem alatta. De akit a szeretete vezérel akár elhatárolódáshoz is az egész másként alakul, mintha a közönyösség, vagy a szándékos, megitélésen alapuló szeretetlenség. Mint ahogy a jóból jó fakad, a rosszból rossz.
Nincs, nem lehet erre konkrét példa, vagy recept, de talán megérted miről hablatyolok.
>Nos, a felebarát szó szerepel szinte az összes Szentírásban
Cserfanak igaza van, szemben azzal, amit korabban irtam, az en Bibliamban is szerepel a felabarat szo. Amikor a korabbi hozzaszolast irtam pont olyan helyeken sikerult felutni, ahol nem azt irtak. Szoval a "kihez kell szeretettel viszonyulni" kerdesben erintett helyeken vegyes a kep, van ahol felebarat, van ahol embertars, mas helyeken meg egyszeruen "aki" es ehhez hasonlo _emberre_ altalanosan vonatkozo nevmas all. Szamomra ezek egyenertekuek es egyenertelmuek.
Igy vegyesen alkalmazva vegkepp.
>Szent István Társulat kiadás, igaz, nem is titkolják, hogy feladták a szöveghűséget itt már csak 11 helyen szerepel
Ehhez kepest a kony eloszava "A Magyar katolikus Puspoki Kar elsosorban azert szorgalmazta az elozo evekben a Szentiras korszeru, uj magyar forditasat es az igenyeknek megfelelo teljes kiadasat, mert hazankban is leeget kell tenni a II. Vatikani Zsinat surgetesenek, hogy "megfelelo es helyes forditasok ekszuljenek a kulonbozo nyelveken, foleg a szent konyvek eredeti szovegei alapjan". ... (alairva Dr. Ijjas Jozsef ersek, a MKPK elnoke altal).
Vagyis pont az ellenkezojere torekedek, nem a szoveghuseg feladasara, hanem visszaallitasara.
Es annak aki eltekint rengeteg egybehangzo bibliai resztol, es egyetlen hely egyetlen szavara epitkezik: a KJV meg a kicsavarhato "egymast" kitetelt sem vette at:
JOH 13:34 A new commandment I give unto you, That ye love one another; as I have loved you, that ye also love one another.
Nem "each other" -- egymast, hanem "one another" -- masokat, a mas embereket, a tobbi embert.
(Az orosz forditasban viszont http://www.maranatha.org.ua/bible/index.asp?book=43&ch=13&page=2 a "drug druga" = egymast szerepel.)
Ugrifüles most nincs netközelben, csak email-elérési lehetősége van, de a következőket üzeni neked/nektek:
---------------------
Kedves Pasa,
nem tudtam, hogy gondolatolvasókkal van dolgom, akik jobban tudják, mit gondolok, mint én magam (t.i. hogy másként gondolom, mint ahogy teszem)
Off
A masik erv, miszerint Isten is kulonbozokeppen banik az emberekkel meg irrelevans – kiveve persze azt a par embert, akik Istennek kepzelik magukat”
és
én egy szoval nem irtam hogy ki minek kepzeli magat”
Látod, hogy irtál? Most akkor melyiket gondolod komolyan?
on
Nagyon érdekelne, hogy amikor azt olvasod, amit irok, akkor kire-mire figyelsz, mert nem rám, az biztos! Leirtam, hogy nem előre kigondolt, feltételezett, kitalált helyzetnek megfelelő_, amiről irok, hanem utólagos elemzés. Erre Te csak ragaszkodsz ahhoz, hogy előre feltételezésnek kezeld. Én ugyan egy fia absztrakt példát sem irtam, de most fogok egy konkrétat, mert látom, anélkül nem megy. Azt pedig kikérem magamnak, hogy a szeretteim körét az én nevemben (!) csak a családomra korlátozd. Ha családot akarok irni, akkor majd azt irok, addig légy szives azt értsd, amit leirok, ne azt, amire Te lekódolod, megmagyarázod magadnak. Köszönöm.
Akkor most konkrét, megtörtént példa:
Azt az embert, aki a kórházba besurranva kifosztotta a védekezésre képtelen, nála gyengébb elesetteket, azt nem szeretem, és nem is akarom szeretni (nem törekszem rá). Nem kérem Istent, hogy adjon szeretetet nekem afelé az ember felé, ha meg Magától nem ad, én ugyan nem erőltetem, mondván, hogy de hát szeretnem KELL. Mert szerintem nem kell, nem tartozom felé szeretettel, legfeljebb irgalmassággal.
Akkor most Te jössz, mivel Te állitod, hogy Jézus szerint MINDEN embert szeretnem KELL, (tehát ezt a példámbeli embert is), hát bizonyitsd be nekem, hogy Jézus szava ellenében teszek, Vele szembe megyek, ha nem szeretem azt az embert.
Mert nincs másik lehetőség, kibúvó: vagy Vele szembe megyek, vagy nem rendelt olyat, amiből következően ezt a nem-felebarátot szeretni vagyok KÖTELES.
Egyre kérlek: ne gyere azzal, hogy mi van, ha megbánja szivből, mert az egy teljesen más helyzet. Bizonyitsd be nekem, hogy akkor is szeretnem KELL Jézus szerint, ha nem bánta meg, hogy a gyengébbektől zsákmányolt.
Kedves Pasa, ennél világosabban kifejteni nem vagyok képes, ezen túl, ha meg akarsz érteni (mert nem értettél, csak azt gondoltad, hogy értesz), akkor Neked kell igyekezned benne, mert tőlem ennél több nem telik.
Actionman-tól és Tőled pedig magyarázatot kérek: ha Jézus szerintetek nem tett különbséget felebarát és nem-felebarát között, akkor miért tett mégis? Miért NINCS jelentősége szerintetek annak, hogy a példázatban háromból csak egy volt felebarát (gyak: a másik kettő nem volt az)
Azt mondom, ugrit most már hagyjuk, ne piszkáljuk (bizonyára jó oka van e sajátos, szigorú irgalmasságra, és talán semmi közünk hozzá...) :)
Dehogy akarpm en piszkalni. Es nem az irgalmassag, hanem a beszed oka erdekel, azt szeretnem megerteni.
oncogito, 127
Szeretnem ha kifejtened, hogy mitol egyoldalu a velemenyem. Vagy talan inkabb azt, hogy mikent lehetne tobboldalu.
Teljesen igazad van abban, hogy mindenki kategorizal. Ez az emberi gondolkodas egyik alaptermeszete. Ontudatlanul is tesszuk. Es magaban a kategorizalasban nincs is problema. A gondok akkor jonnek, amikor a kategoriakat felhasznaljuk bizonyos celokra, dontesekben, cselekves iranyitasara.
Hogy miert nem ugrik be vitaban a hegyi beszed? Miert ne ugrana be? Nalam peldaul beugrik. Es eleg sok forumtarsat tudok, akinel szinten, legfeljebb nem hegyi beszedkent, hanem mint a "harom kapuor", vagy ugyanannak a gondolatnak mas megfogalmazasai.
"talán azért nem, mert mésem olyan egyszerü sem a felebarát, sem a szeretet fogalma" -- szerintem ennek van a legkevesebb koze a dologhoz. Egy dolog a fogalom tisztasaga, es mas dolog a cselekves.
Attol hogy tudod "mit" kell tenni, meg nem feltetlenul tudod hogy "hogyan" kell helyesen tenni. Aztan lehet hogy amit te jo szandekkal teszel a masik nem ugy erti, vagy eli meg. Arrol nem is beszelve, hogy idonkent az ember tesz olyat is, amirol tudja hogy rossz (akar mar a cselekves pillanataban, akar csak valamivel utana.)
>Nem könnyü szeretni, de sokszor még fair-nek lenni sem azzal, aki árott nekünk.
Nem konnyu. Szamottevoen egyszerubb lenyomni. Vagy akar elfordulni. De ebben mi az uj? Jezus beszelt a keskeny es a szeles kapurol ugye?
>szerintem vagy felül kellene vizsgálni az eddigieket, vagy elfogadni hogy nem mindenki felebarát.
Nagyon jol mondod. Aki Jezust koveti, az vizsgalja felul, hisz o egyertelmuen beszelt errol a temarol. Aki nem, az nyugodtan szortirozhat es valogathat, szamara jelenthet akarmit a felebarat. De itt ebben a tpoikban ugy hiszem az ertelmezesi tartomany az, hogy Jezus mit tanitott errol, es a kovetoi szamara mi a tanitas ertelme, nem a tobbiekbek.
>Mert hogy vallani hogy mindenki az, de közben hadakozni vele
Szerintem itt megint osszekavarsz ket dolgot. Amirol itt beszelsz a kepmutatas, ami ellen Jezus nagy terjedelemben tanitott. Jezus nem azt mondta hogy beszelni kell a szeretetrol a felebarat irant, hanem hogy cselekedni kell eszerint. Aki az ellenkezojet teszi, az bizony rossz uton jar, mindegy mirol beszel. Es nem csoda ha a tortenelembol latjuk a kovetkezmenyeket.
[mas: lehet a hozzaszolasodnak egy szemelyes olvasata, miszerint en foglalkozom itt a forumon a kepmutatassal. Ha igy gondolod sokat segitenel, ha kifejtened, akar a forumon akar mailban...]
actionman, 128
tudom, hogy a Karoliban szerepel ez a szo. Es par ujabb kiadasban is atvettek. Aki tenyleg a szo jelentesere kivancsi szvsz talalhat forrast, akar Karoli idejebol, de sokkal inkabb a ma is elo Biblia-forditoknl es lektoroknal, akik _manapsag_ hasznaltak. Feltetelezem, hogy aki forditokent hasznal egy szot, az tudja mi a jelentese es miert hasznalta azt, es nem masikat. Igy meg is lehet tole kerdezni -- ha valakinek ez az info fontos, es nem igazodik el nelkule.
big4, 130
Nem hiszem hogy tudatos osszezavaras lett volna a cel, vagy akar gondoltak volna arra, hogy ennek teret engednek. Amig itt nem olvastam par ember hozzaszolasat soha meg nem fordult a fejemben hogy egyaltalan _lehetseges_ olyan gondolkodas, mely szerint felreerthetoek a Bibliaban errol irtak. Hogy egy "egymast" szonak lehet kirekeszto ertelmet magyarazni. Egesz megdobbento, hoyg mi mindent lehet a szoveggel kezdeni. Az egyik parhuzamos forumon Paleo egy peldazatbol kiragadott sorbol vezeti le a hadviselest peldaul, mint Jezus altal elismert es kovetendo dolgot. A szovegirok maximum szepek lehetnek, akarmit irnak, lesz aki talal neki mas jelentest.
ugrifules, 131
en egy szoval nem irtam hogy ki minek kepzeli magat. Azt irtam, hogy nem lehet az ember kovetendo cselekvesere iranyadonak tekinteni azt, amit az iras Isten cselekedeteirol irt. Amit Isten tesz azt Istennek szabad, es nem lehet atvinni automatikusan arra, hogy azt akkor az embernek is szabad lenne.
Az a gondolat, hogy te Istennek kepzelned magad meg sem fordult a fejemben. Es ha te hasznaltal ilyen erveket javaslom, hogy gondold meg amit irok. :)
A vilagkeped szerintem is konzisztens. Csak amikor irsz rola, szerintem ellentmondasz annak, amit valojaban gondolsz. (ahogy ezt big4 is eszrevetelezte). Te ugy irod le ezt a temat, hogy _szabad_ szeretni, es konkret helyetekben, amikor ez erdekes, akkor eszerint cselekszel. A szamodra dontesben iranyado dolgo bisozny a "kell". Csak ennek kimondasatol hatarolod el magad, aminek nagyon erdekelne az oka.
Talan ezek az absztrakt peldak zavarnak annyira, melyeket ezen a forumon is irtal, hogy mi lenne, ha a csaladoddal szemben kellene, stb. Ezek szerintem nem kellene hogy zavarjanak. Jezus szamos helyen mondja, hogy nem a jovorol kell elmelkedni, hanem a jelenben cselekedni. Ezek a kitalalt helyzetek csak zavarnak.
Ha eloben belekerulsz egy ilyan helyzetbe, majd ugyanugy fogod tudni, mi a teendo, ahogy a sajat multbeli helyzeteidnel tudtad. Ha meg sose kerulsz ilyenbe, akkor mire volt jo a morfondirozas.
Nem mindenkinek jutnak olyan probak mint Abrahamnak.
a felebarátomat annyira szeretem, mint magamat, akik viszont a szeretteim, azoknak megteszek olyat is, amit magam miatt nem tennék meg. (ez sem elhatározás, hanem elemzés). Jóval kevesebb ilyen van, mint felebarátom, akárhonnan nézem
Reszemrol nem latok semmi kivetnivalot ebben.
Ha Nektek azt tette Isten a szívetekbe, hogy _mindenkivel_ ugyanúgy bánjatok
Talan itt a masik pont ahol a felreertesek huzodnak. Miert kellene mindenkivel ugyanugy bannunk? A lenyeg az, hogy a szeretetet, a torodest kitol lehet megtagadni. Senkitol. Az ellensegtol _sem_, attol _sem_ eki neked art, meg attol _sem_, aki mondjuk a csaladodnak art. Ez az, amirol Jezus tanitott. Hogy szeretettel, es nem haraggal, vagy nemtorodomseggel kell fordulni azokhoz az emberekhez, akik nem tartoznak a szamodra erdekes korbe (pl. csalad, orszag, vallassi kozosseg, stb.)
Hogy benned sok szeretet van, es ebbol sokat adsz masoknak, nagyon helyes, tedd ezt, es kivanom hogy legyen meg tobb szereteted. Jezus tudtommal sehol nem beszelt arrol, hogy korlatozni kellene az adhato szeretetet. :)
>Ezek szerint rám kevesebbet, jóval könnyebbet bízott
Ez meg termeszetes -- nem azt kell kovetned amit en vagy mas forumtarsak mondanak, hanem amit Isten mond, amit o bizott rad.
Amit a megbocsatasrol irsz nem igazan ertem. A megbocsatas elsosorban _szamodra_ szukseges. A te lelki bekedet szolgalja. Es azt, hogy kepes legy helyesen cselekedni. A megbocsatas hianya olyan dolog, ami tavol tart az emberektol es tavol tart Istentol. Zavarja a gondolkodast es a tisztanlatast. Meg jobban a helyes utvalasztast.
Az volt alapvetoen a gond, hogy a zsidok is leszukitettek a felebarat fogalmat az izraelitakra. Az izraelita fogalomba az is beletartozott, akivel soha az eletben nem lattak egymast, mert pl. az egyik Danban lakott, a masik meg Beersebaban :-)
Ilyen alapon, es erre ramutat Jezus is, mi a kulonbseg egy eszkimo (akivel valoszinuleg sose talalkozik) es a beersebai zsido kozott? Ha a beersebai zsido felebaratja, akkor az eszkimo is, pont ugy, ahogy a samariai is az.
Dehogy egy kicsit konkretabb legyek, felebarat az, aki az utamba kerul. Mivel barki az utamba kerulhet, eszkimo is, meg beersebai zsido is, igy mindketten a felebarataim. Imho...
Nos, a felebarát szó szerepel szinte az összes Szentírásban, Bibliában, Tórában. Nekem kétféle Tórám van, mindegyikben következetesen felebarát szerepel a felebarát szó helyén.
A Református fordításban, a Károli fordításban, a Katolikus Bibliában (Szent István Társulat kiadás, igaz, nem is titkolják, hogy feladták a szöveghűséget itt már csak 11 helyen szerepel, de Jézus beszédeiben a kritikus helyeken meghagyták), szóval a BibliaCD 5.0 minden magyar nyelvű fordításában felebarát van a felebarát helyén, hisz a felebarát az felebarát, nem bakter (habár a bakter is lehet felebarát).
Valószínűleg valamely humanista mozgalmak kezdték hirdetni ezt az embertárs=felebarát dolgot, de erről a Biblia nem tud. Hisz a felebaráttal egészen másképp kellett bánni Mózes szerint, mint az idegenekkel. Ha a felebarát minden embert jelentene, akkor nem is kéne megállni, teret kéne engedni az állatoknak is, kiknek élő lélek lehellete van az orrában (bibliai kifejezés), rájuk is kiterjeszteni a ne ölj parancsolatot, hisz nincs is odaírva, hogy csak felebarátot nem szabad ölni (pedig, ha nem felebarátot öltek, az nem volt ölés). De akkor Biblia sem kell, mert akkor önkényesen, a pillanatnyi hangulat szerint lehet adni bármely szónak bármely jelentést. Akkor elég volna egyetlen egy szót ismételgetni a Bibliában, és kiki azt veszi ki, amit éppen kedve van. Mondjuk a felebarát helyett élőt lehetne mondani, vagy izét. És akkor univerzális parancsot adni, szeressük az izét. Sőt, izéljük az izét. Vagy tömörebben: izé! Izéld izédet, izé izédet. Izéről izél izé, izé izét izélitek. Izé? De ezt is lkehet egyszerűsíteni (azaz korszerűsíteni), elhagyni a toldalékokat, ragokat, sőt, össze is lehet vonni, egységesíteni, akarom mondani izélni. És ekkor elég csak megemlíteni néha az égre pillantva: izé!
Szerintem a szavakat jelentésüktől azért nem kéne megfosztani, mert hol is lenne a vége? Igaz, az a felekezet (szekta), mely elnyomja ebben a kék könyvben a felebarát fogalmat, valaha embereket égetett, ha a Bibliát olvasták. És hát a hagyomány, az hagyomány, az bizony a kijelentéssel egyenértékű (a szekta szerint), hisz a hagyomány őket támogatja. Tán nem is véletlen, hogy a bibliai hagyomány szó betűinek összege (nevének száma) 666.
Na de én pl. abból indulok ki, a Biblia szó szerint igaz, így mire megyünk vele. Ekkor a felebarát semmiképp nem az összes ember. És ha valaki elemi (alap) szavak jelentését gyökeresen megváltoztatja, nem vitaképes, az ilyennel lehet együtt ábrándozni, hogy milyen szép, milyen jó, stb., de értelmes vitára, eszmecserére az ilyen képtelen. Hogy vannak szekták (kiszakadások) Isten Egyházából, kik mernek hamisítani, kivenni és betenni a Szentírásba, az még nem alap arra, hogy az egész Bibliában használatos fogalmat eredeti jelentésétől megfosszunk. A felebarát szó nélkül sem Mózesnek, sem a prófétáknak, sem a szövetségnek (sem Ó, sem Új) nincs értelme, de az egyetlen parancsolatnak sem. Akkor miről is ismerni meg a felebarátokat, ha mindenki mindenkit szeret? De az egyetlen parancsolat jézusi magyarázata tényként említi, az egymás iránti szeretetről ismeri meg mindenki a krisztusi tanítványokat, tehát ez a szeretet egymás iránt tény, különbözik a mindenkit szeretéstől (abban, hogy egymást szeretik). Szinte semminek nem lenne értelme, ha a felebarát mindenki lenne, akkor csakugyan csak szép gondolatok összessége lenne a Biblia. Ahogy sokan így is fogják fel. De miért kéne lemondani a Bibliáról? Miért kéne jelentés nélküli ábrándgyűjteménnyé tenni? Miért kéne elhagyni a jelentését a benne leírtaknak, a jézusi és apostoli tanításokat, miért kéne lemondani a próféták beszédéről, stb.? Hisz az igaz is alig tartatik meg, hiszen kevesen vannak, kik nem a veszedelemre mennek, stb. Persze ez kellemetlen lenne, ha komoly lenne. Inkább mindenkire legyen érvényes minden pozitívum, inkább mesét csinálunk a csúnya ijesztgető ősz apostol bácsik rettentéseiből, meg hát Jézus is legyen inkább jóságos jézuska. Aki soha nem kettévágat, meg haragszik, meg nem is rettenetes az Ő napja, meg soha nem ítél, hisz csak mese, hogy Ő kapta az ítéletet, különben is Ő egy pufók kisbaba az anyukája karján, meg a jászolban, aki aranyos és erőtlen és mindenkit szeret, és mindenkinek mindig csak jót ad.
Itt van a különbség, kedves Fórumtársak, ha valaki a Bibliát komolyan veszi, vagy, ha csak mesének, stb. Előbbinek van felebarátja, utóbbinak az van éppen, amit csak akar. Gondolatban persze. Mert, azért ahogy látom, utóbbiak jóval irgalmatlanabbak, kegyetlenebbek, önzőbbek, stb. előbbieknél, csak éppen izé, ha izélni, mert izé izé, izé izé, izéizé? Mert ugye, mindig mindent ki lehet magyarázni, fogalmazásokkal, sajátos, aktuális értelmezésekkel, miegymás. Előbbieknek meg az Ige Kőszikla, Jézus Kőszikla (Petrosz), Aki nem változik, aki palástként hajtja össze az eget és a földet, azok megavulnak, míg ő semmit nem változik, stb. Utóbbiak, pl. a kék könyv kiadói meg a Petroszra (dobni való kőre) építenek, Péterre, ki miután a Petrosz nevet kapta, pár mondat múlva már Sátánt szólta, mintegy jelül, hogy egyértelmű legyen az izé, mert izé izé izé...
Hát nem álltam meg, ahelyett, hogy aludnék, beleolvastam.
Kedves actionman, ha jól emlékszem, én is írtam, hogy a szeretet nem pusztán érzelem. Viszont az IS van benne.
Viszont ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy például az ellenségemnek jár a megbocsátás tőlem. Viszont a nem-felebarát (az irgalom nélküli ember)nem _kifejezetten ellenem_ tesz (mint ahogy az ellenségem), így neki nem LEHETSÉGES megbocsátanom, hisz nem az enyém az ő megbocsátása (én nem engedhetem el neki)
Kedves Pasa,
azt az érvet én írtam, hogy Isten nem egyformán bánik az emberekkel - most akkor szerinted én Istennek képzelem magam? Elég konzisztens a világképem, mégsem kívánok gázkamrába, rezervátumba küldeni senkit, csak épp nincs közöm az irgalmatlanhoz, csakis ha szükségbe jut. Hogy Te egybemosod ezt az elhatárolódást a ledarálással, a Te dolgod. Szerintem eléggé különbözik.
Szeretném, ha szem előtt tartanátok az én boncolgatásom közben, hogy nem _előre elhatározott, kigondolt_ kategóriákat írtam le, hanem elemeztem a saját "tapasztalatomat" :) (nem jó szó ez, de most nem tudok jobbat, fáradt vagyok)
Ehhez egy adalék: a felebarátomat annyira szeretem, mint magamat, akik viszont a szeretteim, azoknak megteszek olyat is, amit magam miatt nem tennék meg. (ez sem elhatározás, hanem elemzés). Jóval kevesebb ilyen van, mint felebarátom, akárhonnan nézem.
Ha Nektek azt tette Isten a szívetekbe, hogy _mindenkivel_ ugyanúgy bánjatok, akkor tegyetek aszerint, nyilván azt fogja számonkérni is. Ezek szerint rám kevesebbet, jóval könnyebbet bízott.
Szóval a gyanúm továbbra is fennáll. (pasán kívül "véletlenül" senki sem reagált erre érdemben szvsz)
Jézus pontosan azt mondta-e, hogy felebarát? Ha máshol neighbour-ra (szomszéd ugye?) ill. embertársra fordították, akkor szerintem ez igen kétséges!
És egyáltalán létező szó-e vagy kreált?
Nem lehet-e, hogy a kanonizációk és zsinatok (agresszív és manipulatív) módszereihez hasonló megfontolások vezéreltek valakiket és egyszerűen KITALÁLTAK EGY ÚJ SZÓT, pontosan azért, hogy összezavarják Jézus tanításának értelmezését? (hogy tudatosan teret adjanak erre a diszkriminációra, amit itt is láthatunk) Vagy esetleg jó szándékkal tették, mert úgy érezték nincs megfelelő szó a magyarban erre? Vagy egyéb ismeretlen okból? Vajon létezett-e ez a szó a legelső Biblia-fordítás előtt?
Nem állítok és sugallni sem kívánok semmit, hanem feltételezek és kérdezek!
Hmm?
Nem könnyü szeretni, de sokszor még fair-nek lenni sem azzal, aki árott nekünk.
Ez igaz. Egyaltalan nem konnyu.
vagy felül kellene vizsgálni az eddigieket, vagy elfogadni hogy nem mindenki felebarát.
Hogy ki a felebarat, azt Jezus egyertelmuen meghatarozza, ezert ha biblikusan akarod megkozeliteni a kerdest, nem marad mas, mint 'felulvizsgalni az eddigieket'
Igen örülök, hogy számodra mindez nem nagy probléma. Ha te sem szűkited le a szeretendő "embertársak" körét, ennek még itt a Fórumon is igen nagy haszna van, sőt hiányt pótol.
Azért én mégis úgy érzem, kissé egyoldaluan hozol véleményt.
Ugyanis mindenki kategorizál egy bizonyos fokig. Persze nem mindenki olyan látványos fogalmakkal él, mint pogány, hittestvér, gazdag, szegény, vagy valamiféle etnikai vagy vallási közösség. Van aki sokszor nem is teljesen tudatosan, de a közvetlen környezetében›vele szemben kialakult kontaktus alapján. Sokszor még a legelvetemültebb tömeggyilkossal is elvben megértőbbek, mint a közvetlen vitapartnerrel. Ilyenkor miért nem ugrik be pl. a hegyi beszéd? Hogy válaszoljak is a saját kérdésemre, talán azért nem, mert mésem olyan egyszerü sem a felebarát, sem a szeretet fogalma. Nem könnyü szeretni, de sokszor még fair-nek lenni sem azzal, aki árott nekünk. Még akkor sem ha közvetlen hozzátartozó, vagy hittestvér. De szerintem legalább ennyire probléma az, hogy akivel szemben nem kötelez semmi, meddig lehet elmenni ennek a konkretizálásában.
Ha mégis létezik valamiféle talán nem is akart érdem szerinti kategoria, szerintem vagy felül kellene vizsgálni az eddigieket, vagy elfogadni hogy nem mindenki felebarát. Mert hogy vallani hogy mindenki az, de közben hadakozni vele - ezt már láttuk a multban, a történelemben hogy mit is jelent.
Ugri, azt mondod, hogy "nem kell szeretni, de lehet". Ez nekem elég, mert meggyőződésem, hogy te például akkor is gyakorlod a szeretetet, amikor szerinted nem jár, csak adható. Nem csak azokkal vagy irgalmas, akiket "kell" felebarátnak tekinteni, hanem te sem teszel különbséget. Ha a legelvetemültebb legirgalmatlanabb ember segítségre szorulna, gondolkodás, válogatás nélkül felebaráti jobbot nyújtanál neki. Ugye igazam van? ;)
Naszóval ezért szekállak, mert szerintem így cselekszel, mégis úgy látom, a Biblia, szerintem diszkriminatívnak értelmezett szabályairól írogatsz. Azaz bort prédikálsz és vizet iszol (direkt írtam fordítva)... :)
Erdekes, hogy en is pontosan ugyanerre a megallapitasra jutottam. (Nem most, mar korabban.) Vagyis hogy ugrifules nagyon jol tudja _belul_ mi a teendo, es azt is teszi. De kozben egesz masrol beszel.
Ha sikerul rajonnod ennek az okara, magyarazatara, kerlek mindenkepp mondd el.
(Ez szvsz tulterjed az egyszeru szohasznalati dolgokon, kulonosen a "szeretet" szo mely ertelmezesen -- a 123-ban irt jelentes vs. az erzelmi kotodes mint mondjuk a szerelemben..).
Nagyon erdekes ez a topik. A "felebarat" egyaltalan melyik Bibliaban van igy benne? Es miert van ott ez a szo, es mi a magyarazata abban az irasban? A szavak nem azert vannak, hogy egy fogalmnat kozvetitsenek? Talan azt kellene megkerdezni aki ezt a sozt hasznalta, o tudja mire gondolt. Igy csak azoknak orom, akik el akarnak menekulni a dolgok ertelme elol homalyos szavak moge. (Hasonloan a paraznalkodas szoval...)
A kezemben tartott konyv, vastag kek, rajta nagy betukkel Biblia, nem hasznalja a "felebarat" szot. (sem a paraznalkodast, erdekes...)
Azt irja az itt citalt helyeken "embertars". Ez talan nem adna okot annyi vitara, szerintem eleg egyertelmu..
Ja, megneztem a KJVt is, abban "neighbour" szerepel. Ebben a verzioban sincs semmi kifacsarhato "egymast".. Szeresd embertarsadat, mint magadat. Ez van a szovegben.
Amugy eleg megdobbento az itt felhozott okoskodas. Jezus egyertelmuen elmondta, hogy kik azok, akik ugy gondolkoznak, hogy leszukitik a szeretendo emberek koret: ok a poganyok. (lasd hegyi beszed)
Es ahhoz, hogy elmondja parancskent azt, amit a poganyok mindig is kovettek, hat nem kellett Jezusnak lennie, sem megvaltonak. Ez volt addig is a rendszer. Es persze ez is fog maradni, mig az emberek ragaszkodnak a sajat elkepzeleseikhez, es azt kovetik. Ez a fajta felosztas erheto tetten szinte az osszes remtettben, amit a tortenelem ismer. Hisz a neger, az indian, a cigany, a zsido, a buzi, a felkegyelmu, az oreg, a Dawn-koros, stb az "nem ember", ot nem kell szeretni, ot le lehet irni, eltekinteni az eszreveteletol, mehet rabszolganak, gazkamraba, rezervatumba. Ezek a "mi es ok" felosztas gyumolcsei, gyonyorkodjetek benne.
Persze akinek konzisztens a vilagkepe ezt siman lesopri azzal, hogy mit erdekelnek engem az emberek, csupa "ok" kategorias, akikkel semmi dolgom. Azt hiszem ez elllen nem lehet elegszer es eleg harsanyan felszolalni. :-(
A masik erv, miszerint Isten is kulonbozokeppen banik az emberekkel meg irrelevans -- kiveve persze azt a par embert, akik Istennek kepzelik magukat, es azt igyekeznek tenni, ami Isten dolga, nem pedig azt, amit Isten az embernek mondott hogy csinaljon.
1 aprosagot azert nem art tisztazni: szeretni az ellenseget nem azt jelenti, hogy olyan erzelmeket taplaljunk iranta, mint legjobb baratunk fele. A Bibliaban a szeretet tettet jelent, aholis Jn3,16 a merceje (vo. 1Jn3,16-al)
"Ha a legelvetemültebb legirgalmatlanabb ember segítségre szorulna, gondolkodás, válogatás nélkül felebaráti jobbot nyújtanál neki. "
Na most nagyon nem mindegy, hogy milyen az a segítség, amire szorul. Az igényére fütyülök. A szükség az más.
Nem, nem szeretek mindenkit, amióta Isten átélette velem egy töredékét annak, amennyire Ő szeret, azóta nem mondom szeretetnek azt, ami nem az.
Értsd meg, kérlek, hogy az irgalmasság és a szeretet nem ugyanaz!
Most nem leszek vagy három napig a fórumon, nem is baj, legalább nem rólam fog szólni a topic :)
Ugri, azt mondod, hogy "nem kell szeretni, de lehet". Ez nekem elég, mert meggyőződésem, hogy te például akkor is gyakorlod a szeretetet, amikor szerinted nem jár, csak adható. Nem csak azokkal vagy irgalmas, akiket "kell" felebarátnak tekinteni, hanem te sem teszel különbséget. Ha a legelvetemültebb legirgalmatlanabb ember segítségre szorulna, gondolkodás, válogatás nélkül felebaráti jobbot nyújtanál neki. Ugye igazam van? ;)
Naszóval ezért szekállak, mert szerintem így cselekszel, mégis úgy látom, a Biblia, szerintem diszkriminatívnak értelmezett szabályairól írogatsz. Azaz bort prédikálsz és vizet iszol (direkt írtam fordítva)... :)
Valószínűleg az okozza ebben a témában a képzavart (legalábbis nekem), hogy keverjük a felebarátsággal a barátságot és a barátsággal a szeretetet. Szerintem, attól még nem leszek a barátja valakinek, hogy irgalmas vagyok vele, aki nem felebarátom (tehát nem ismeri az irgalmat). Segítek rajta (irgalmas leszek vele), de akár egy jó szót sem szólok hozza (sőt még utálatos is lehetek vele), ettől még szeretetet, irgalmasságot gyakorlok felé és felebarátja vagyok. De nem barátja! Nem?
És még egy kérdés. Ezek szerint a felebarátség nem kölcsönös? Tehát ha én segítek egy irgalmat nem ismerő emberen, akkor én az ő felebarátja vagyok, de ő nekem nem lesz az?
Nincs ez kicsit túlbonyolítva?
Vagy csak én bonyolítom? :)
Higyjétek el, tényleg nem értem ezt a "logikát"...
