Persze, mindig arra vágytunk, hogy Kásler Miklós akciótervet hajtson végre az érdekünkben és a munkacsoportot kapásból egy férfi vezesse jelenleg ugyanis Beneda Attila a családpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Ennél jobb nem is történhet a magyar nőkkel! Mondjuk a 2030-as vállalásokat én picit távolinak érzem itt a négy évre választott kormányok rendszerében, és mivel 53 évesen már nagyon fogom várni, hogy megfejtse a Fidesz, miként lehet erős családi és társadalmi szerepem, Beneda Úr, kérem, ne csak egyetlen egyszer ülésezzenek, ahogy azt a határozat előírja: abban ugyanis az áll, hogy 2020. június 30-ig negyedévente egyszer kell ülésezni, utána "szükség szerint". Sőt, kérek mást is, például, hogy a jegyzőkönyveket majd legyenek szívesek ne titkosítsák rutinból, úgy, mint a családon belüli erőszak ellen küzdő kormányközi munkacsoport/bizottság tette, mert sokan szeretnénk olvasni, hogy folyik a megfeszített munka az új tízéves terven.
De ennyi kérés után adok is valamit a most felálló csoportnak. Amíg ugyanis Önök tíz éven át rettenthetetlen bátorsággal üldözték Sorost, ez alatt az idő alatt is teljes szakmai konszenzus övezte azokat az elképzeléseket, amelyekkel nők széles rétegei (!) számára tudna, tudott volna a mindenkori hatalom kiegyensúlyozottabb életet biztosítani. Halkan kérdezem, hány harmad kellett volna ahhoz, hogy nekiveselkedjenek? A kihívások jelentem azonosítva vannak, a problémák egyértelműek, dolgozni kellett volna értünk és nem papolni nekünk. De így tíz én után most már nem kell feltalálni a spanyolviaszt ott az akcióban és a munkabizottságban, felajánlom, nyugodtan vegyék elő és használják az évek során benyújtott javaslataimat, az összeset azokat, amiket a Fidesz egytől egyig leszavazott. Például az egyenlő bér programot, a családbarát közszféra programot, benne az alulfizetett, döntően nők által végzett munkák anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelésével, a Munka törvénykönyve módosítását a rugalmas és élethelyzethez igazodó munkaidő-beosztás választhatóságával, a gondoskodó munka és otthonápolás - ellenzékben még a Fidesz által is támogatott - munkaviszonyként való elismerését, a nők vállalkozóvá válását segítő programot. És ami még nagyon fontos lenne: ratifikálják a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést előíró Isztambuli Egyezményt.
De azt is örömmel vesszük, ha a férfi politikus által vezetett, nőket erősíteni akaró munkacsoport a Novák Katalin által tett vállalás megvalósítsán dolgozik: 2015-ben ugyanis azt mondta a családügyi államtitkár az ENSZ-ben, hogy "Azt az ambiciózus célkitűzést, amit az ENSZ tanácskozásán megfogalmaztak, vagyis hogy 2030-ra érjük el a nőknek és a férfiaknak a döntéshozatalban való 50-50 százalékos részvételét, természetesen magyar oldalról is támogatni tudjuk."
➡️ Egyébként, kis színes: én magam 2014-ben tettem javaslatot a nők ügyét tárgyaló parlamenti eseti bizottság létrehozására, sosem felejtem el Rétvári államtitkár arcát, amikor megkérdezte, hogy is van az a bizottsági elnevezés, női esélyegyenlőség? Bizony, ez az elnevezés nem igazán tetszett neki, végül női méltóság lett és albizottság, ami ezidáig semmi maradandót nem alkotott.
Kép: Az első sor a a III. Budapesti Demográfiai Csúcs kezdetekor. A konferencia a születési arányszám növelésére fókuszál Közép- és Kelet-Európában. 444.hu Valerie Hopkins Twitter-bejegyzése alapján
Oszt, ha apa besegítene ebbe a melyik ujjamat harapjam szituba, akkor meg az van, hogy hát a györöknek az annya mellett a helye. :)
Tán mégis az volna az egészséges, ha visszamennénk a gyökerekhez.
No, de elszabadultak itten az indulatok. Ha már arról folyik a vita, hogy a gyereknek az a jó, ha azannyamellettehelye, és apuka néha látogatást tesz, vagy, hogy felesbe gondoskodnak a gyerekről, már veszett fejsze nyele.
Ha nagyon durva akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ebbe ne szóljon bele 3. személy, intézzék egymást közt. Oszt ha a gyerek ebbe "beleroskad", az legyen a természetes szelekció része. A szaporodás kényszere nagy úr, előbb-utóbb csak képes lenne a hím és a nőstény kompromisszumot kötni.
Lehet itt jogilag szabályozgatni, mígnem arra ébredünk, hogy a gyerekeink anyagi források, játszmáink eszközei, a társadalmunk későbbi tagjainak kiszolgáló robotai, de semmiképpen sem az utódaink.
Negyvenig még szerintem nincs gond . Egy 60 éves nőnek mongyuk' 18-20 évesek a gyerekei ... felnőttek , képesek saját lábra állni , ha muszáj . Anyu addigra még nem is munkaképtelen , ha karriert tudott csinálni , anyagilag se szorul segítségre , a kölyköket is tudta finanszírozni akár egyedül is .
Ma , amikor ennyi válás van , nagyon is ésszerűnek tartom , ha a nők igyekeznek anyagilag is stabilizálódni , hogy akár egyedül is , gyereket nevelve is képesek legyenek talpon maradni . Az előző (sajna már törölt) verzióddal ez nem menne .
Na most gondolj bele ! Hány éves egy nő , mire végez az egyetemen/főiskolán ... 23-25 ? Ha már van tartós kapcsolata , és nyomban összeházasodnak , no meg a gyerek is azonnal jön (ami szerintem baj , mert még össze se szoktak ...) , akkor 25-28 éves korára akár két gyereke is van . Mire a második is óvodáskorú , a nő 30 feletti .
Ki a fene akar alkalmazni egy 30 feletti , gyakorlat nélküli nőt , akinek nopláne' akár 2-3 havonta is taknyos lehet valamelyik gyereke , és megy vele táppénzre ? Ölég' kevés karrier lenne ebből ....
De persze arra pont jó program lenne , hogy még a tehetségesebb nőket is visszaszorítsák a beosztotti státuszba .
Már kitértem párszor erre, de persze ignorálták. A gyereknek az anyja mellett a helye, nehogy már egy bébicsősz vigyázzon rá, kontra legyenek gyerekmegőrzők a munkahelyeken, hogy az anyák vezérigazgathassanak. :)
"Arra tökéletes, hogy felhívja a figyelmet a problémára."
Két kilenchónapos koraszülött kislányról van szó, a saját gyerekeiről.
Persze, tökéletes lesz hírverést csapni - de elég megosztó lesz a fogadtatása, ez nem egy Kramer kontra Kramer.
"Nem lehet a végtelenségig igazságtalanul ítélkezni, szerintem a családirtásos esetek egy része is csak valami korábbi igazságtalanság következménye, ahol az elkövető már nem lát más kiutat."
Szerintem ezzel messzire mész. _Ilyen_ felmentés azért nem jár a gyerekgyilkosoknak.
"És még mindig nagyvonalúbb az anyával, mint amilyen ő volt vele korábban, ha jól értem."
Szerintem nem. Az anya többször kivitte a gyerekeket találkozni az apával olyan területre, ahol az apa is tartózkodhatott. Az apa egyszer sem, pedig már több mint kétszer annyi ideje vannak vele a gyerekek, mint amennyi ideig az anyával voltak. Én ezt nem látom nagyvonalúbbnak. Amit az apa biztosít, az annyi, mintha annak idején az anya kivitte volna a gyerekeket a ház kapujába, hogy az apa megnézhesse őket. Nem hiszem, hogy bárki elfogadta volna kapcsolattartási módnak.
Kilenc hónapos koraszülött kislányok a rács egyik oldalán - még járni se tudtak, szerintem lehet, hogy nem is nagyon kúsztak-másztak, biztosan nem tartottak ott, mint más kilenc hónapos -, a másik oldalon meg az anya, akivel addig az egész napjukat töltötték. Ha már az anyát nem nézi, mert persze, őt nem kell, akkor is, legalább a gyerekeket nézhette volna.
Arra tökéletes, hogy felhívja a figyelmet a problémára.
Nem lehet a végtelenségig igazságtalanul ítélkezni, szerintem a családirtásos esetek egy része is csak valami korábbi igazságtalanság következménye, ahol az elkövető már nem lát más kiutat.
És még mindig nagyvonalúbb az anyával, mint amilyen ő volt vele korábban, ha jól értem.
Az általános tendenciák terén persze nem sokat számít.
A férfiak hátrányban vannak a gyerekelhelyezésnél.
Nem ezt látom megoldásnak. Nem ezt, amit az adott esetben csinál a férfi. Nem szeretném, hogy a gyerekeknek a másik szülőtől való elszakítása jutalmazandó legyen. Akár férfi csinálja, akár nő.
A nő kivitte a gyerekeket egy olyan helyre, ahol a férfi is tartózkodhatott. Lehet, hogy nem sokszor. De amióta a gyerekek a férfinél vannak, egyszer sem vitte ki a férfi olyan helyre a gyerekeket, ahol a nő is tartózkodhat.
A nő is mondhatta volna a férfinak, hogy jó, hát kimegy a gyerekekkel az anyja házának kapujához, ott nézheti a férfi a gyerekeket, naponta ettől eddig. Nem tudom, mi lenne a reakció.
Valamikor volt az, hogy a nők gyerekeket szültek, akár olyan férfiaknak is, akik nem akartak gyereket. A nők gyerek iránti vágya felülírta ezt a tisztességes hozzáállást, hogy nem kényszerítjük a férfiakat, hogy apák legyenek. "
Valamikor az egyetlen fogamzásgátlás az volt, hogy házasság előtt nem dugtak.:)
Ez nem azt jelentette, hogy erkölcsösebbek, hanem óvatosabbak voltak.
Egy adott eset nem bizonyít semmit sem pro, sem kontra az általános tendenciák terén*.
Általánosságban melyik nemnek kedvez látványosan a családjog, ez itt a kérdés.
Ezért lehetett hírértéke ennek az esetnek, mert ezúttal a postás harapta meg a kutyát.
De nem is azt kívánom, hogy ezentúl a nőkkel szúrjanak ki, de a fair ítélkezés és az eddig kialakult visszás helyzetek megszüntetése a minimum lenne.
*
"És óvakodjatok minden szónoktól, legyen bár hangja derűs és bátorító, mint az anya éneke, legyen bár szavainak sora szilárd, mint a kőhíd. Ha általános, statisztikai jellegű szabályok alátámasztása vagy cáfolata végett egyedi példákkal hozakodik elő, csóváljátok meg előbb a magatok fejét, majd az övét, csak nagyobb szögelfordulással, mert vagy az szándéka vagy az gondolata nem lészen tiszta neki." /Szent Endre levele a pomáziakhoz/
Lehet az apának igazat adni a céljaiban, meg támogatni, _ugyanakkor_ elítélni azt, amit tesz most.
Én azt nem értékelem csúsztatásnak, hogy a tetteit nem a szándékai alapján ítélem meg, hanem a tényleges tettei alapján.
Nézd, jelenleg a válásnál, ha jól értem, csak akkor fogadják el a váltott elhelyezést, ha mindkét fél beleegyezik. Gondolom, akkor egyezik bele mindkét fél, ha ezt helyesnek tartja, és feltételezi, hogy együtt tud működni. A nő nem feltételezi, hogy együtt tudnak működni, és ez meglehetősen reális hozzáállásnak tűnik, nem csak a nő, de a férfi viselkedése alapján is.
Ha azt mondod, hogy attól a féltől, aki szívatja a másikat a gyerekkel való kapcsolattartásban, el kell venni a gyereket - hát itt mindkettőtől el kéne.
Csak az bizonyosodott be, hogy a férfiak nem jobbak a nőknél, módszereiket tekintve. :)
Ja, meg az, hogy a családjog nem nőpárti, hanem helyzetpárti.
"Közismert tényező az ún "hatósági árulás". A hatóság a gyengébb ellenállás irányába megy, és elárulja azt, akit meg kellene védenie."
Ez tényleg így van, a szinte csak nőkből álló családjogi bírói kar és gyámügy stb. elárulja az emberiség egyik felét, a férfiakat, és látványos módon kivételez a nőkkel. Szólni kéne a feministáknak, hogy e téren is kampányoljanak az egyenjogúságért, nem gondolod?
em ebben IS, hanem ebben a bántalmazásformában valóban a nők vezetnek. De most, a szokásostól eltérően az apa a bántalmazó, és kérném akkor neki ugyanazt a megítélést, ami egy anya bántalmazót illetne fordított esetben. Ha ez más megítélés alá esik, akkor egyeseket nem az igazságtalan bánásmód háborít fel, hanem csak az, ha egy nőnek van lehetősége elkövetni igazságtalan bánásmódot.
csusztatsz. itt a ferfi kozos felugyeletet, valtott elhelyezest akar. azok a nok meg 0 kapcsolattartasi idot. ez teljesen mas helyzet...
Az elkeseredett nők szoktak ehhez az eszközhöz fordulni, amikor félnek a volt férjüktől, és a hatóságok nem nyújtanak védelmet nekik, nincs távoltartási végzés, a rendőrség elhajtja őket stb.
hazudsz. a bosszuallo nok hasznaljak a gyerekeket fegyverkent, hazudjak be a nem letezo eroszakot, abuzust.
en se lattam a lanyomat majd egy evig, hasonlo helyzetben, racson keresztul SEM. a noparti birosagi szakerto is megallapitotta az ellennevelest...
Nem értem a hölgyeket. Egyrészt azt harsogják, hogy egyenjogúság. Másrészt nem fogadják el, hogy a gyerek apjának is pontosan ugyan annyi joga van gyereknevelésre, mint az anyjának.
Napok óta cserélitek itt az eszméiteket, erről az ikerpárról ahol az anya nem engedi az egyenlő mértékű felügyeletet, mert az diktátum.
Felmerült bennem a gyanú, hogy ez a nő csak a gyerektartásra hajt, azért nem fogadja el a közös felügyeletet.
Az elkeseredett nők szoktak ehhez az eszközhöz fordulni, amikor félnek a volt férjüktől, és a hatóságok nem nyújtanak védelmet nekik, nincs távoltartási végzés, a rendőrség elhajtja őket stb.
"Először is, a hatóságok által is elismerten gondoskodik a gyerekekről, másodszor kész a váltott elhelyezésre is, és pont a nő esetében lehet tartani attól, hogy bosszút állna a sérelmeiért."
Közismert tényező az ún "hatósági árulás". A hatóság a gyengébb ellenállás irányába megy, és elárulja azt, akit meg kellene védenie. Nincs kiképezve. Jó lenne, ha lenne Isztambuli Egyezményünk, és végre oktatnák a hatósági embereket.
"Furcsa, mert jellemzően nők szokták a hatalmukat fitogtatni a gyerekelhelyezések és -láthatások során, ezek szerint ebben a bántalmazásformában is a nők vezetnek?"
Nem ebben IS, hanem ebben a bántalmazásformában valóban a nők vezetnek. De most, a szokásostól eltérően az apa a bántalmazó, és kérném akkor neki ugyanazt a megítélést, ami egy anya bántalmazót illetne fordított esetben. Ha ez más megítélés alá esik, akkor egyeseket nem az igazságtalan bánásmód háborít fel, hanem csak az, ha egy nőnek van lehetősége elkövetni igazságtalan bánásmódot.
"pont a nő esetében lehet tartani attól, hogy bosszút állna a sérelmeiért"
Így van. A nő esetében lehet ettől tartani. A férfi már a bosszulás kellős közepén jár, nála már nem kell ettől tartani, nála már biztos. :)
Már, ha a másik félre kedvezőtlen viselkedést bosszúval magyarázzuk.
