Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Na itt van az eb elhantolva. Te feltételezed, hogy engem ugyanaz a nő érdekelhet pl 1-2 év múlva is. Én ismerem magamat és nem feltételezek ilyet. :-) Ilyen kötöttséget soha nem vállalnék mégeccer. :-) A többi pedig ebből következőleg borul. :-)
Látom, nem akarod érteni. :-) A dolog lényege a nyugalom, ami kölykök mellett kivitelezhetetlen. A nyaralás sem a pihenésről és a kikapcsolódásról szól, ha purdék is vannak ott. :-)
"Gyerektulajdonlás" mellett is lehet végezni az ilyen tevékenységet, különben is először addig tűnik ez áldozatnak amíg előre agyal az ember erről elméletben.
Mikor már meg van a társad és "gyümölcsötök", akkor nem is áldozatnak éli meg az ember, hanem természetességnek. És az lesz természetellenes érzés, hogy mijafrancot tudott az ember élvezni abban a tetves sörözésben anno:D
Megvan a titok nyitja: világéletemben utáltam a sört és minden más alkoholt is. : ))) Kólázni meg lehet ülni este 9 után is, amikor az ordító ördögök már alszanak. : ))) A kugli sem az én műfajom. : ))) Meg mi van még? A nyaralás? Azt nem kell feláldozni, csak el kell vinni a csemetéket is.
Nem lehetetlen, csak kellemetlen. :-) S ha az embernek a sörözéseit, a kuglizásait, nyaralását kell feláldozni egy ordító kis dögért, akkor ezek nem igazán vannak arányban. :-) (Feltéve persze, hogy az érzelmeket kivonjuk az egyenletből.)
úgyhogy kb ott tartunk hogy a nagyszülőnek kellene gyereke legyen
a nagyszülők érettsége vs fizikai állapota, a fiatalok éretlensége vs relatíve jobb egészségi állapota és a nemzőképtelenség/terméketlenség réme mindkét csoport felett...
Egyébként azt nem értem én, kérem tisztelettel, hogy aki pl. nem futotta le soha a maratonit, (és ingere sincs hozzá), miért mondja, hogy lehetetlen vállalkozás...?.-))
"Igen akarok egy vagy több gyerek nevelésének (de nem vesződni) a lehetőségével élni, mert eccerűen izgalmas ugyanakkor fáradságos is, de mégis nagyszerű lehetőség - kár lenne kihagyni:)"
Ki mit lát meg ebben. Te az izgalmat, én a nyafogást és a korlátokat. :-) Nekem valahogy más az izgalmas. :-)
"Ésperszehogy minden érzelmi töltést is belead az ember, hiszen mit sem ér az élet érzelmek nélkül;) nem csak a gyerekvállalás esetében hanem amúgy amblokk:)"
Ebben újfent nem értünk egyet. :-) Szerintem a érzelmek tönkreteszik az életet, hiszen kötöttségekkel járnak. Persze van, aki a kötöttségeket szereti. Lelke rajta. :-)
"Ésperszehogy nem azért szül az ember gyereket mert így akarja kibiztosítani az öregkorában nehezen nyíló ajtók mozgatását..."
No akkor ezt is kihúzhatjuk a gyerekvállalás melletti érvek listájáról. :-)
pont ebben a topikban ez már határeset:) amúgy is gond van ezzel a generációváltás-kérdésssel. van valami irányzat, hogy egyből az unoka örököljön (mármint az anyagi javakat), mert mire ez aktuális lesz (ahogy kitolódik az emberi életkor), már az unoka lesz az akinek erre szüksége lesz és nem a gyerek.
De a nyugdíjkorhatár emeleésével már ennek is vége. A harmincasok szülie még dolgozni fognak, mikor a harmincasok gyereket vállal(ná)nak. Ergo, az állam fogja nevelni a gyerekeket, bölcsiben, oviban, egész napos, bentlakásos iskkolákban. Az lesz ám a Szép új világ! :/
(mindenki a pörgőket szeretné ha sokan lennének, ilyen hülye értékrendet hoz ez a növekedésorientált világ)"
mondjuk ez kicsit túlzás, nyilván szükség van pörgőkre, de az emberek többsége sem öröklött adottságait sem szocializációját tekintve nem ilyen, még mondjuk Amerikában sem, globálisan nézve meg pláne nem.
amúgy meg a nagy pörgők egy része tényleg komolyat alkot és sokban hozzájárul az egészséges, fejlett társadalom működéséhez, egy része pedig pörög, csak éppen semmit nem mozdít előre. egynémelyikre meg igencsak ráférne elméjének pallérozása a pörgés helyett...
de persze ez egyrészt off itt, másrészt pedig közhely.
én ma valahogy úgy látom hogy a társadalom kettészakadt gyerekesekre és pörgőkre. a pörgők teljesen más világban élnek, és a pörgők világába nem tudom hogy lehet a gyereket beleilleszteni. (mindenki a pörgőket szeretné ha sokan lennének, ilyen hülye értékrendet hoz ez a növekedésorientált világ). a gyereknek meg olyan ember kell aki vele törődik. szerencsés ha a nagyszülő tud az lenni. úgyhogy kb ott tartunk hogy a nagyszülőnek kellene gyereke legyen...:)
A kérdés az, hogy akar-e az ember egy (vagy több) gyerek nevelésével vesződni, ha érzelmi töltést se beleadni, se kivenni nem akar belőle.
A válasz erre az, hogy igen.
Igen akarok egy vagy több gyerek nevelésének (de nem vesződni) a lehetőségével élni, mert eccerűen izgalmas ugyanakkor fáradságos is, de mégis nagyszerű lehetőség - kár lenne kihagyni:)
Ésperszehogy minden érzelmi töltést is belead az ember, hiszen mit sem ér az élet érzelmek nélkül;) nem csak a gyerekvállalás esetében hanem amúgy amblokk:)
Ésperszehogy nem azért szül az ember gyereket mert így akarja kibiztosítani az öregkorában nehezen nyíló ajtók mozgatását...
Ha gyereket vállal (ami egy irracionális döntés), akkor a kialakult helyzetben a megváltozott biokémiai egyensúly miatt nehéz elkerülni az érzelmeket, legalábbis több energiabefektetésbe kerül, mint sodródni az árral. :-) Valamint ebben a helyzetben ha az ember az utóda(i) "hálájára" (ami egy érzés :-) ) akar bazírozni a későbbiekben, akkor "logikus" ezt érzelmileg megalapozni.
A kérdés az, hogy akar-e az ember egy (vagy több) gyerek nevelésével vesződni, ha érzelmi töltést se beleadni, se kivenni nem akar belőle. Bár szerintem érzelem belepumpálása nélkül nemigen várható, hogy a csemete x év múlva rányissa az ajtót a zemberre, puszta hálából az etetéséért, felneveléséért. :-)
Meg az is igaz, hogy félre lehet tenni a gyerekre költött pénzt és belőle majd gondozót fizetni. Na de két racionális döntés között csak az ízlés a különbség, nem a racionalitás megléte. : ))) Na, esetleg még a racionalitási fok megvitatásában benne vagyok. : )))
