Keresés

Szakkollégiumi Pályázat 2009.

A pályázatok értékelésére felkért szakértők:

Kis d-re, nagy d-re nem adunk.

túl azon, hogy a terézanyu egy gyengécskén megírt bugyutaság, az aláíró Dr. Babarczy Eszter.

ez érdekes, hiszen még nem szerzett doktorátust...

Talán innen kaphatta a bátorítást az "Irodalomesztéta és filozófus"?

Vegyük mindjárt elsőnek Rácz Zsuzsa bestsellerét, amelyet szerintem érdemtelenül nem méltatott szóra a “komoly” kritika. Persze, be kell vallanom, én magam is akkor határoztam el, hogy megvásárlom a kötetet, amikor újszerű marketingjébe ütköztem – sose láttam még könyvet a metró mozgólépcsőjének hirdetőtábláin ilyen agresszív izgalommal hirdetni.

Nálam a "nünüke" a csúcs.  EG meg nünüke, na erre még én is kíváncsi lennék.

Babarczy Eszter miért írja magáról a facebook-on, hogy Associate Professor?

a hazai gyakorlat szerint az adjunktust (Senior) Assistant Professornak fordítjuk, az Associate a docens megfelelője.

mindennek oka van

Na ne! Hogy kerül ebbe a sorba Alpári Gnác?

Jó izlésed van, és rossz modorod.....::))))

Főleg, ha még azt is bevallom, hogy a fotón az a bizonyos segg nekem eléggé tetszik!

Az én kérdésem pedig még ennél is egészen másabb: „Peter Altenberg” is Gyurica úr, Vöröskereszt, Csőröskereszt, Bőröskereszt, Szerelmeskereszt, Nyilaskereszt, Horogkereszt… ?

Magyarán: ha egyszerűen, simán fölhagysz ezzel a szánalmas vergődéssel, s „te” is véglegesen elhagyod a topikot, akkor sokkal, de sokkal jobban jársz, ezt egy beléd olthatatlanul szerelmes Seggeskeresztesnek nyugodtan elhiheted!

jav.: ... helyett...

Az én nagy kérdésem egészen más, és egy kicsit inkább on-topik. 

A topiknyitó "lovagyna" is Gyurica úr volt? Vagy ha nem, mi van vele? Résztvesz az épületes beszélgetésben?

helyesbítve: ... (pl. az oktalan, esezelős féltékenység)...

jav.: Tudniillik, ha ezek után még...

babarczyeszter válasz | 2010.11.17 11:13:40 (18728)

Részemről azonban, függetlenül attól, hogy tudom, hogy ki vagy, nem fenyeget a veszély, hogy feltárok bármit abból, amit tudok. Netán bemásolom ide a nekem személyesen írt elektronikus leveleidet.

Előzmény: Gyurica úr (18726)

Irkálhatsz bármit, szőröskeresztről, bőröskeresztről, semmi jelentősége, ti. amíg a fönti fenyegetőzésedet nem váltod valóra („csak” revolverezel a „bemásolással”), addig nincs nagyon nagy baj. Csupán nagy baj van. És pontosan azért, merthogy fenyegetőztél. Tehát ez is olyan húzásod volt, melyet a büdös életben nem tehetsz (nem is akarod persze, de ha akarnád, se tehetnéd) jóvá. És nemcsak bennem, mert az sag' schon, hanem másokban sem!

Mert vagy arról van szó, hogy blöffölsz, és akkor minden tekintetben volnál itten szar ember kérlekszépen (tisztességed ne essék szólván), vagy valóban vannak olyan dehonesztáló dokumentumaid, ismereteid, amelyekhez a bizalmam révén jutottál, nos, akkor is szar ember vagy (újabb tisztesség ne essék szólván), és végső soron mindegy is, mondjuk ki nyíltan! Miért? Mert ha „csak” megfordul a fejedben, hogy visszaélsz mások bizalmával, sőt ezt tudatod is (zsarolási szándékkal), akkor már csak egy választásod marad: imádkozni, hogy e sorokat ne olvassák olyan emberek, akik bizalmára, emberségére még számítasz; már, ha egyáltalán mondanak néked a kiemelt szavak valamit. Tudniillik, aki ezek után még megbízik benned valaki, rád bízza valamely titkát, az csak buggyant fazon lehet. Hisz nyilvánvaló: te is olyan ember vagy, aki nemcsak az ületi tárgyalásaira, de tán’ még a szerelmi randijaira is bekapcsolt hangfelvevő készülékkel jár, hogy a partnere, társa bizalmát bármikor fölhasználhassa ellene (vagy bárki ellen).

Azért írok erről (nyilván nem Babarczy Eszternek, ő ugyanis – meggyőződésem – egy szót nem ért az egészből), mert a bizalom, illetve a megbízhatóság az, amelyet (a dolog természetéből adódóan) csak egyszer lehet eljátszani, elszórakozni, eltékozolni. Szinte bármi (sőt talán „szinte” nélkül: bármi) jóvátehető az életben (idő kérdése), míg akár a bornírt bizalmatlanság (pl. a féltékenység), akár a bizalommal való visszaélés (pl. a megcsalás) olyan törést okoz az emberi lélekben, amely elméletileg is, gyakorlatilag is reparálhatatlan. És még jó, ha „csak” személyes viszonylatban, vagyis nem kizárt, hogy pl. Babarczy fönt idézett galád szövege személyes érintettség nélkül is okozhat súlyos törést, sérülést valakiben („hát ilyenek az emberek?!” stb.).

Hogy akkor miért idézem a szöveget? Azért, mert aki itt olvassa, az én kommentárommal együtt olvassa, márpedig egy közel teljes élettapasztalat mondatja velem: addig szinte bárkiben megbízhatsz (s itt indokolt a „szinte” határozószó!), amíg ki nem derül az illetőről, hogy olyan ember, mint Babarczy Eszter. Ha viszont nyilvánvalóvá vált valakiről, hogy álhatatlan, csalárd, szélhámos, alattomos, onnantól már csak különösen nagy kockázatok árán bízhatsz benne, illetve általában az történik, hogy úgy teszel, mintha bíznál, ám ami más (szintén katasztrófával járó) lelki töréshez vezethet.

Ezért döbbentem meg, amikor azt olvastam (plusz hallottam a tévében), hogy Ranschburg Jenő sem a bizalom és a bizalmatlanság „dialektikájáról” beszél, hanem vulgárisan papol a bizalomról, búsong afölött, hogy: „napjaink világából fájón hiányzik a bizalom”.

Hiányzik, persze, hogy hiányzik. De miért hiányzik? Ranschburg professzor nem ad a kérdésre választ, meg sem kísérli a feleletet, hanem (pszichológus professzorként) dőrén, primitíven prédikál arról a tévében, hogy bíznunk kell, emberek, bíznunk kell egymásban, mert bízni kell, bízni kell, bízni kell… merthogy a bizalom érték! Míg a bizalmatlanság nem érték.

Fölteszem a kérdést Ranschburg professzornak (sőt, ha tudnám a címét, el is juttatnám hozzá ezt a szöveget, mert az ő válasza – ellentétben Almási professzoréval – érdekel), szóval fölteszem a kérdést: ha a bizalom kizárólagos érték (legalábbis a bizalmatlansággal szemben), akkor egy pszichológus tudós hogyan minősíti Babarczy Eszter fönt idézett hozzászólását?

Másként kérdezem: ha valóban az a helyzet, hogy „napjaink világából fájón hiányzik a bizalom”, akkor annak mi az oka?

Nem éppen az a probléma, hogy az emberek az olyan kedves(kedő), nyájas, nyálas, nyúlós, takonyszerű-modorú embereket kedvelik, sőt szeretik, mint amilyen Babarczy Eszter, s aki egyszersmind (a mázgája alatt) nyilvánvalóan (olykor önleleplezetten) megbízhatatlan, sőt alattomos? Nem inkább ez a gond?

Tessék elolvasni ezt a topikot, Professzor úr (persze ne tessék, ez csak egy szónoki fordulat!), szóval, a lényeg, hogy engem itt mindenki gyűlöl, par excellence „rühell” (talán Gördülő Kő kivételével, de ebben sem vagyok egészen biztos), ám az már egészen bizonyos, hogy bárki rám bízhatja bármely titkát, mert ha hagyom, hogy rám bízza, akkor az olyan, mintha egy svájci bank trezorjában zárta volna el.

Tehát a kérdésem: lát-e szükségképpeni korrelációt egy pszichológus tudós a szerethetetlenség és az állhatatosság, illetve a szerethetőség és az állhatatlanság (szélsőségesebb esetben a szélhámosság) között? Kimondható-e minden tudományos, intellektuális aggály nélkül, hogy a bizalom érték, míg a bizalmatlanság nem érték?

"... csakhogy a „brill” származik a „briliánsból” és nem fordítva"

Természetesen nem akadémista szófejtés alapján, merthogy annak nincs jelentősége. Legalábbis számomra semmi.

szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.28 13:04:04 © (20839)

Söröskereszt   2007.09.03. 13:39 [#5784]

Szia! Megbocsájtasz talán, ha most egész kivételesen helyesbítelek, és kizárólag a jobbitás szándékával… briliáns ötlet, briliáns zongorajáték, briliáns elme, briliáns technika. Egyébként a brilliáns két l-lel, az fõnév és a csiszolt drágakõ neve nemzetközileg. Sok esetben ezt azok sem tudják, akik jól tudják a nyelvet amúgy. Én ezt a Magyar Nyelvõrben olvastam vagy 5-6 éve. Remélem nem haragszol a kijavításért, igazán nem kötözködésként jegyeztem meg ezt.

Előzmény: Gyurica úr (20833)

Vagyis ez a bizonyíték arra, hogy

szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.28 13:04:04 © (20839)

Ein Gespenst -> Söröskereszt -> Szerelmes  Fiu -> Gyurica úr, stb...

Előzmény: Gyurica úr (20833)

Nos, ha már briliáns, legyen kemény (Babarczy így szereti): én a briliáns szót soha nem írom két l-lel. Míg mások annyival írják, amennyivel csak akarják. Vagyis a dilettáns nick-hamisító itt a „brill” szót keveri a briliánssal. A „brill” valóban két l-lel írandó, csakhogy a „brill” származik a „briliánsból” és nem fordítva.

Ami a lényeg: a nick-hamisító szerint „Én ezt a Magyar Nyelvõrben olvastam vagy 5-6 éve”.

Teljes a dilettantizmus.

Ha ugyanis parodizálok, „stílust gyakorolok”, vagy éppen nicket hamisítok (ebben a vonatkozásban mindegy), akkor bizony jobban kell ismernem a „célalanyt”, mint amennyire ismeri ő magát. Az egyik kedvenc példám Karinthy Moslék-ország című verse, talán jobb bármelyik Ady-költeménynél.

Aki tehát konkrétan engem hamisít, annak minimum tudnia kell: olyasmit, hogy „a Magyar Nyelvõrben olvastam”, le nem írnék, de még akkor sem, ha büntetésből egy álló héten át egyfolytában kéne Babarczy Eszter internetes seggét nézegetnem az Index fórumán, miközben persze Almási professzor a szőrös hátát dörgölné az enyémhez. Azt mondanám, legyen inkább így, mert én vagy egy l-lel írom a briliánst (és akkor egy l-lel írom), vagy pedig nem. Vagyishogy a Magyar Nyelvőrt úgy szarom le, ahogyan van, egyébként pedig leszarom azt Nádasdy Ádámmal együtt! 

Aki a Magyar Nyelvőrre hivatkozik, az akadémikus „pedantéria” híve értelemszerűen, míg én itt korábban világosan rögzítettem:

Gyurica úr válasz | 2010.12.23 19:35:01 © (20195

Ha a pedantéria segíti a differenciálság megmaradását, akkor éljen a pedantéria, ha viszont gátolja, vesszen a pedantéria!

©

Mindez vonatkozik a nyelvőrzésre is. Részemről. Sőt azt is tudattam korábban, hogy akinek az agya nem veszi be a sok-sok szöveget (maximum a saját hamisítványaira emlékszik), csak csökkent hatékonysággal képes szemétkedni a fórumon.

A másik borzalom: „Megbocsájtasz talán, ha most egész kivételesen helyesbítelek, és kizárólag a jobbitás szándékával… Remélem nem haragszol a kijavításért, igazán nem kötözködésként jegyeztem meg ezt”.

A „remélem” után kínos pedantériával írok vesszőt, de ez mellékes. Amúgy pedig soha nem remélem, mert egyszerűen nem akarom remélni, hogy nem haragszik meg rám a másik, különösen akkor, ha épp azon igyekszem, hogy megharagudjék az illető.

Továbbá: soha semmit nem mondtam, nem írtam a „jobbítás szándékával”! Olyannyira, hogy itt (nem egyszer!) épp ezt vetették a szememre, például:

Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)

A különleges képesség, amivel tagadhatatlan rendelkezel, nem feltétlenül érték, csak akkor, ha a személyiséged lépést tart vele annyira, hogy képességeid közhasznú lehessen. Egy alkotó képesség hatása lehet destruktív is.

Előzmény: Gyurica úr (20690)

Amire így válaszoltam:

Gyurica úr válasz | 2011.01.22 10:19:14 © (20692)

… nem akarom, hogy a „különleges alkotóképességem” „érték” legyen! Még kevésbé kívánok „közhasznú”-vá válni! Világéletemben irtóztam az efféle harmadosztályú KISZ-titkári dumáktól, és – ne vedd zokon! – az olyan tolakodó, unalmasan fontoskodó emberektől is erősen viszolyogtam, mint amilyen te vagy. 

Előzmény: Gondoljátok meg (20691)

Itt a „ne vedd zokon!” közbeszúrás gúny, ti. nem akarom, hogy a nyáladzó poszt-kisztitkár ne vegye zokon, amit írok, hanem épp ellenkezőleg: azért írom, hogy zokon vegye!

szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.28 13:04:04 © (20839)

Megbocsájtasz talán, ha most egész kivételesen helyesbítelek…

Előzmény: Gyurica úr (20833)

Soha senkitől nem kértem bocsánatot, de még elnézést sem. Tudniillik nincs értelme. Ha akarattal bántok meg valakit, nyilván nem kérek bocsánatot, míg viszont akaratlanul nem bántok senkit. Csakis akarattal.

Ezen a topikon kontrollálható: soha senkitől nem kértem elnézést, noha néhányan igencsak követelték, például „Radnóti tökével” erőlködtek éveken át, ám én még Radnótitól sem kértem bocsánatot. És nem azért, mert nem akartam megbántani, hanem azért, mert nem volt miért bocsánatot kérnem, ti. akaratlanul sem bántottam Radnótit. Sőt, ha volna miért, akkor sem kérnék bocsánatot, hanem: végzetesen bököm tökön magam, ugyanis ha annyira nem tudnék fogalmazni, mint pl. Babarczy Eszter, vagy pl. Almási Miklós (mármint hogy folyvást kelljen bocsánatot kérnem korábbi szavaimért), akkor – nekem – nem volna érdemes élnem.

Tehát, hogy én fogalmazással bántsak meg valakit akaratlanul, teljességgel kizárt. Míg, ha a másiknak fizikailag ártok, és nyilván akaratlanul (pl. rálépek a lábára), nos, akkor sem bocsánatot kérek, hanem megpróbálom jóvátenni a dolgot, megpróbálom enyhíteni a fájdalmat, vagyis ha olyan az illető, akkor mondjuk megpuszikálom a lábickóját stb., ha viszont, teszem azt, Almási professzor szőrös hátára lépnék véletlenül (egy kies tóparti fövenyen), akkor inkább megpusziltatnám a dolgot Babarczy Eszterrel. Vagy P. Szűcs Juliannával. Sőt inkább az utóbbival, mert nagyon könnyen elképzelhető, már Almási is megrettent a gondolattól, mely szerint Babarczy tán’ puszilni is a seggével puszil, és ami nem akármi, legalábbis így ránézésre olyan az objektum, mint bármely orbitális fekete lyuk, még a szőrt is beszippantja, benyeli az ember hátáról. Mindegy, most így kapásból ez a két nő jutott eszembe, ha Almási professzor reklamál érte, esetleg korrigálok (Kiszel Tündével, Szíj Melindával, van választék bőven).

Ancsel Éva figyelmeztet: „Mielőtt megbocsátasz, kérdezd meg magadtól: – Ki vagyok én, hogy megbocsássak?!”

Jó kérdés. Egy igazi filozófus kérdése. Így azután én, ahogyan soha nem kértem bocsánatot, nem is bocsátottam meg soha senkinek.

szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.28 13:04:04 © (20839)

Ein Gespenst -> Söröskereszt -> Szerelmes  Fiu -> Gyurica úr, stb...

Előzmény: Gyurica úr (20833)

Tegyük föl (minden nick-hamisító, „stílgyakorló” dilettantizmus dacára), így van: „Söröskereszt” = Gyurica úr! Tegyük föl! És?! Mi következik ebből? Mit akar ezzel mondani, állítani az ügyes „fizikus”? Ha „Söröskereszt” = Gyurica úr, akkor Babarczy már nem hülye, midőn azt állítja a könyvében, hogy Lator László megveti az irodalomtudományt? Miközben nem utasítja el az irodalomtudományt. Vagy mi a mondandó lényege?

Netán az akarna lenni itt bizonyítva, hogy „Szerelmes Fiu” = Gyurica úr, ergo Gyurica úr szerelmes (fiú) a szép Babarczy Eszterbe? Jó, de milyen alapon? Hiszen közel hat esztendeje hajtogatom: decens undort érzek a babarczyeszterek iránt, így értelemszerűen maga Babarczy Eszter „intellektusa” (sőt immár a segge is) erősen viszolyogtat.

Milyen szerelemre tetszenek gondolni?

babarczyeszter válasz | 2006.02.03 19:54:48 (2736)

Azokhoz a borderline szenvedőkhöz hasonlítasz, akik belerúgnak abba, akitől szeretetet és támaszt várnak, akik durva szavakkal vádolják és szidalmazzák a másikat, mert az nem becsüli és tiszteli őket eléggé, vagy nem áll ki mellettük. A borderline-ok a legelképesztőbb projekciókra és projektív identifikációkra hajlamosak.

Előzmény: Lambrakisz (2735)

Értem én ezt, csakhogy a borderline viszony szeretet-gyűlölet viszony, míg én undorról beszélek. Engem Babarczy Eszter manifeszt seggéhez semminő érzelmi, érzéki viszony nem fűz, amennyiben az undor puszta érzés, márpedig az. Továbbá: ha én mindenkibe szerelmes volnék, akitől viszolygok, s akit ezért erősen ekézek az interneten stb., akkor rólam Fellini nyolcrészes filmet készítene, mint a világ leghatékonyabban biszexuális, sőt multiszexuális Casanovájáról.

babarczyeszter válasz | 2006.02.03 19:54:48 (2736)

Azokhoz a borderline szenvedőkhöz hasonlítasz, akik belerúgnak abba, akitől szeretetet és támaszt várnak...

Előzmény: Lambrakisz (2735)

P. Szűcs Julianna is éppen ezt a szót használta: Gyurica úr „belerúg a liberálisokba” (legalábbis Faragó Vilmos szíves tájékoztatása szerint). Kérdezem: P. Szűcs is arra gondolt közben, hogy én „támaszt és szeretetet” várok a neofita Helleréktől, Vajdáéktól? Tőlük várok én „támaszt”? Éppen tőlük? Na, ettől az ideától már valóban nem áll föl nekem többé!

Heller Ágnes azt nyilatkozta az újságnak, hogy ő „egy hülye nő”, mégpedig „férfivonatkozásban”. Tán’ csak nem ő is a „Szerelmes Fiu”-ra gondolt „férfivonatkozásban”? Hát inkább soha ne álljon föl!

Egyébként Babarczy is csak annyiban más, hogy Heller már most olyan, mint amilyen Babarczy lesz nemsokára. Manifeszt seggű borderlány. Ettől legyek borderlájn?

Tartsunk mértéket, gyerekek!

babarczyeszter válasz | 2006.02.03 19:54:48 (2736)

Azokhoz a borderline szenvedőkhöz hasonlítasz, akik belerúgnak abba, akitől szeretetet és támaszt várnak...

Előzmény: Lambrakisz (2735)

Babarczy, mint szellemi támaszték. Hogyne!

Még, ha Megyesit emlegetné, volna benne valami logika. Ám én Megyesit sem azért basztatom, mert gyűlölöm, hanem azért, mert huhogott a marhája, a futballpályán huhogott egy zsidó csapat néger játékosaira. Félreértés ne essék, nem vagyok afrohungaro filoszemita, nem a néger zsidókat pártolom, ti. ha Megyesi a pirézeket huhogja meg, akkor is ekéznék, pedig a pirézeket már magam is gyűlölöm. Szőrösek és lopják a nutellás kenyeret. Szóval, ha Megyesi a mocskos pirézekre huhogna, az se tetszene, merthogy nekem egy Megyesi ne huhogjon! Senkire se! Pozitíve se huhogjon! És különösen ne csürhébe verődve. Mondom én.

És miért mondom ezt?

Mert borderline vagyok? Borderfiú? Baromság. Attól, hogy Megyesi talán nálam is jobban ír (bár ez azért nem olyan biztos!), még egyáltalán nem vagyok szerelmesen gyűlölő, amikor nyíltan kijelentem: ivarérett férfiember nem huhog a holland gecikre, de még akkor sem, ha Zöld Sasoknak hősvére csörgedez szittya ereiben.

babarczyeszter válasz | 2006.02.03 19:54:48 (2736)

Azokhoz a borderline szenvedőkhöz hasonlítasz, akik belerúgnak abba, akitől szeretetet és támaszt várnak...

Előzmény: Lambrakisz (2735)

Senki szeretetére, senki támogatására nincs szükségem. József Attilával vallom: csak addig érdemes élned, amíg te lehetsz mások támasza, de minimum a magadé.

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

Nincs ennél zseniálisabb gondolat a világirodalomban, Szophoklész, Dante, Shakespeare, Goethe, Heine, Dosztojevszkij ehhez képest együttesen is csak pirinkó kiskutyafüle!

Illúzió (és Almásiék ebben az idióta hitben ringatták a szerencsétlen Babarczy Esztert), szóval önámítás, hogy lehet valaki független („unikális, originális jelenség”) értékválasztás révén. Illúzió, ugyanis nem az a független, aki mindenki papjának hiszi magát („tárgyilagosan”, „középen állva” stb.), hanem az a független, aki nem papja senkinek. Tegyük föl, Babarczy tárgyilagos (nem az, de tegyük föl) – akkor sem független! Sőt annál kevésbé. A független ember önmagának sem papja. Hanem olyan, akinek szívében „nincs se anyja, apja” – magyarán: abszolúte könyörtelen. Na, ebbe tessenek belegondolni! Vagy totális agyrém, vagy pedig mindenek fölött álló zsenialitás. Nincs harmadik lehetőség. Míg Tverdota szerint van, szerinte „támadás” a vers, kvázi támadás, Tverdota szerint József Attila a „Tízparancsolat egyik legfontosabbja ellen látszik támadni”. És én ezt csakis a szórakoztatás kedvéért említem, ti. Tverdota intellektuálisan nem mérvadó. Ha ugyanis József Attila nem támad, hanem csak „látszik” támadni, akkor vajon miért látszik támadni? Nem tudott fogalmazni? Elbaszta a költeményt? Nyilvánvaló, és ezt csakis Tverdotáék hivatottak megállapítani, mert ugyan egyetlen épkézláb mondatot sem sikerül megfogalmazniuk, viszont van az ítélkezéshez diplomájuk, ráadásul ők is 4-5 Esterházy-tyúktojást (okostojást) fogyasztanak el minden reggel (tokaszalonnával), ezért jogosultak intellektuálisan is ítélni, és persze jó Babarczy módján, érvek, bizonyítás helyet a jól bevált szellemi maszatolással: „látszik támadni”. Miközben József Attila sem nem „látszik”, sem nem „támadni”, hanem viszont világosan látszik: a költő filozofál!

Az még rendben is volna, hogy Tverdotáék a Tízparancsolatnál magasabb rendű dolgot nem tudnak elképzelni (nem tudják, mi van az „értelemnél tovább” stb.), jó, értem én, ám akkor vajon miért foglalkoznak éppen József Attilával?

Bolon’ vót a manus oszt jónapot. Ennyivel simán elintézhetnék.

Olyasmiből, ami József Attila szelleme alatt, értelmén innen van, létezik kismillió. Kapirgálhatnának bármelyik körül, de nem, nékik éppen József Attila kell, persze csakis „moderált” változatban. Általuk „moralizált”, „visszamoralizált” változatban; egyébként ennek a szánalmaska értetlenségnek Németh Andor az egyik nagyokos genezise. (A másik Vágó Márta.) Még a Tiszta szívvelt is „visszamoralizálták” Villontól, Nietzschétől. A napokban itt valaki (egyébként tudom, ki) azt írta, hogy József Attila „Françoistól ollózta” a Tiszta szívvelt; ez persze meglehetősen primitív elemzőkészségre vall, de még mindig „értelmesebb” inszinuáció, mint Tverdota bármely hülyén moralizáló „szerecsenmosdatása”.

Tverdotának nincs annyi diplomája, mint Babarczy Eszternek, ámde ő már Professzor! Tanszékvezető Professzor! Ami azt jelenti, hogy esze semmi, s amely Fényes Nagy Semmivel állapítja meg: József Attila a „Tízparancsolat egyik legfontosabbja ellen látszik támadni”. Merthogy Tverdota az Úristen ugyebár, ő hivatott súlyozni parancsolat és parancsolat között, így József Attilának hatalmas szerencséje, hogy maga az Úr (plusz Németh Andor) menti föl, jelenti ki: a gyengécske rímfaragó gyengécskén fogalmazott, mert a költő valójában nem támad (csak úgy látszik, mintha támadna). Hanem viszont: József Attila igaz zsidó, jó keresztény, eminens polgár: valójában nem lázad a Tízparancsolatnak egyik (fontos és kevésbé fontos) pontja ellen sem!

És most képzeljük el ugyanezt sok-sok diplomával, s ha sikerült elképzelnünk, akkor jutottunk föl egészen Babarczy Eszterig, persze csak képzeletben, mert mi valóságosan odáig soha föl nem érhetünk!

Tverdotáékra tökéletesen illik, amit éppen József Attila ír (Ady kapcsán) a korabeli tverdotákról:

– Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békitik a símák alattomba'
lány-duzzogássá haragvásait?

Mutatis mutandis persze, mert a Tverdota-féle „simák” nem a haragvásait (olyanok néki nincsenek), hanem József Attila gondolatait ölik naponta, „békítik” azokat morális: zsidó, keresztény, polgári pap-mormogásokká. Alattomban? Még abban sem. Mert (mondom) olyanok, mint a tök…

szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.28 13:04:04 © (20839)

Ein Gespenst -> Söröskereszt -> Szerelmes  Fiu -> Gyurica úr, stb...

Előzmény: Gyurica úr (20833)

Legyen így. Ám a kérdés akkor is kérdés: mi bizonyítja, hogy a magyarországi „szebb jövőt” a cigányság gettósítása, sterilizálása garantálja?

Borderline mondom (segít a gondon): válaszolhat a kérdésre akár Hirschler főszerkesztő úr is! Illetékességből. Vagy Almási professzor úr, ex-illetékességből. A helyesen válaszoló nickek között kisorsolok egy internetes Babarczy-segget (eredeti Tverdota-aláírással).

Ha mindenki ilyen lenne, sok mulatságos pillanattól fosztatnának meg a topicok. Kiürülne az "Érvek, amelyektől paff leszel" topic. :-D

Szigorúan elvi alapon,- no meg  önkontroll fejlesztés céljából,- tartozkodom a "viszontítélettől".:)

És ha kellően kitartóan "viszontítéled" az ítélkezőket, akkor általában nagy felindulásukban akár ignorálnak is. És az rendkívül súlyos következményekkel járhat.

Mondjuk, azt meg nem viselik el, ha őket ignorálják.

De ezért is szép ez a hely. :-D

MOndjuk itt a dilin meglehetősen gyakori, mások megítélése, de persze az "viszontítélet" nagy felháborodással ját együtt. :)

Most mi van?

Már az egyetértésnek is ellentmondasz? :)

Szerintem inkább arra célzott, hogy nolite iudicare ut non iudicemini.

Pedig jó is az. :-D

Nem azt mondtam, kedves Úr, hogy kompetensek, hanem, hogy elfogadják.

Azért van valami decens báj abban, hogy sokan mihancsikzsófiai érvkészlettel vágnak neki a másikkal szembeni harcnak. :-D

• Most tekintsünk el attól, hogy a neheztelők egyetértenek abban, hogy az Úr pszichotikus, és ugye egy betegre nem neheztelünk, hanem sajnáljuk,

Hát bizony tekintsünk, mert a hozzászólók többsége aligha kompetens ennek megállapításában, tehát a nickek mentális zavarainak tárgyalását érdemes mellőzni.

de BE biztosítja neki a témát, méghozzá gazdagon

Néhány hozzászólásból bizonyos, talán nem túlzás a kifejezés: neheztelést érzek Gy. Ú iránt. Most tekintsünk el attól, hogy a neheztelők egyetértenek abban, hogy az Úr pszichotikus, és ugye egy betegre nem neheztelünk, hanem sajnáljuk, ha segíteni nem tudunk, nem ártunk, tekintsünk el ettől, mert ha sokkterápiának szánják a beírásokat, honnan venném a bátorságot, hogy véleményem legyen a terápiáról?

Korábban már írtam, hogy saját életforgatókönyvem egyik lehetésges változatát fedeztem fel az Úrban, szembesültem vele, észben tartom, köszönettel tartozom neki, és ez nem poén.

A névváltós nickekkel magával a névváltogatással már másképp vagyok, ez a veszély engem nem fenyeget. ( Bicikliskörökben egyetlen névváltogató van, aki időnként túl erősen szól be az ultraliberális Dzsingisz kánoknak, ilyenkor kitiltják, más néven jön vissza, de mindig jelezte a névváltást, most már mindenki ismeri az összes nevét.) A névváltogatás kultúrája nekem teljesen idegen, valami más világból való. Ugyanígy a nincs mail cím kultúra. Amikor annak idején ( Még gőzzel hajtott computeremen) először regisztráltam egy szakmai fórumra, először a valódi nevemet írtam be a regisztrációba. Aztán arra gondoltam, talán jobb lesz, ha felkínálom a lehetőséget, hogy az olvasó csak a vélemyénre reagáljon, ne befolyásolja a mögötte levő szaktekintély ( tekintélytelenség, vagy épp ellenkezőleg). A megoldás egy fantázianév lett, meg egy weblap elérhetőség. Aki akarja a vélemyénre reagál, aki akarja, a figurára is.