Tűnődtem azon mennyi és mi választja el a fantasyt a scifitől. Hisz "mesebeli" lények mindkettőben vannak, Jabba semmivel sem másabb mint egy Balrog vagy éppen a dűnei navigátorok is fura lények; varázsolni egy Jedi éppúgy tud mint Gandalf vagy éppen a Bene Gesseritnek is megvannak a speckó tulajdonságaik. Szóval a kettő között tulképp csak atechnológia/tudomány a különbség. Míg a fantasyk középkori szinten vannak, lovak, kardok, szekerek, néhány mítikus lény és varázslatok; addig a scifiben van űrhajó/űrutazás ill az űrkorszak beköszöntött. A scifi 90%-ban "űrsztori" és csakksi részben van olyan mű (Galaktika novellákban szokott lenni), ahol bár a jövőben vagyunk és a technológia igen fejlett, de konkrétan űrutazósdi nincs benne. Innentől meg nagyon nehéz besoloni olyan műveket pld, mint a szimpla jövőkép lefestők, mint pld. Gibson és a Neurománc sorozat (ami nekem nagy kedvencem, C64-en is játszottam :-). A kiberpunk és ilyen apokaliptikus jövőképek is sci-fi, nem?
Én is fontosnak tartom, hogy legyen egy jól felépített, koherens egészet alkotó világ, mely által a mondanivaló közölhető. Ebben szerintem Isaac Asimov, J.R.R.Tolkien, Frank Herbert [és még sokan mások :)] kiemelkedőek.
Pl. Tolkien esetében nekem A Szilmarilok története -a tolkieni "mitológia"- sokkal jobban tetszett, mint az "alaptörténet". A könyvben a Quenta silmarillion részben a Túrin Turambar és az utána következő rész valami leírhatatlanul fantasztikus. Gondolin bukása egyenes lehangoló. Számomra ez a történet "übereli" a Gyűrűk Urát is, főleg, hogy árnyaltabb képet ad a tündékről.
A Star Warst magam is szeretem, sokszor láttam, de egy mesének tartom, és ennek megfelelően is kezelem a mondanivalóját. Tierce-ben meg külön köszönet, hogy belinkelte a hasonlóságok összevetését, magam is akartam. :)
Ha már a filmek, sorozatok világa. Nekem itt sci-fi téren abszolúte első -még az SWnél is- a Battlestar Galactica. És hitetlen, hogy mindjárt vége. Aminek örülök, hogy nem nyújtják el, mert az csak a kárára válna.
Egyszerűen alig bírja az ember a kivárni, hogy mi lesz a vége, hová akarták elvinni a történetet. Mivel nem olvasok spoilereket, így nekem minden meglepetést, úgyhogy kérek mindenkit, csak a levetített részekkel kapcsolatba nyilatkozzunk.
Hogy miért BSG? A mesteri színészek mesteri játéka, a karakterek, akik árnyalva vannak, összetettek. Apokaliptikus hangulat, egymásnak feszülő erők, érzelmek. Vallási vonulat (ami nekem külön jó pont és lényeges), a társadalmat érintő problémák kifejtése, bemutatása.
Hát igen, asszem alapvető különbség, hogy egy adott esetben a film van előbb és azt könyvesítik, vagy fordítva. Nálam egyébként ennyire nem élesek a határok, az Aliens sorozat nálam pld sci-fi film, de persze horroros elemeit kidomborítva. Persze ilyen alapon a Hegylakó is fantasztikus, nem? (És ott még a könyv is élvezhető).
Egyetértek veled abban, hogy a világteremtés az elsődleges cél, akkor lehet jól elmerülni a műben, ha a világ jól meg van csinálva. A Gyűrűk Ura ilyen, a Dűne is, szerintem az Alapítványok is, sőt az Űrodüsszeiák is (és még biztos sok más is). Tény, hogy a SW leginkább film és nem könyv, éppen ezért inkább a látványra van kihegyezve és az akcióra, ehhez képest szerintem egy a célnak elég jól megfelelt univerzumot mutat be, mégha az alap tényleg csupán a jó és a rossz harca (mondjuk a Gyűrűk Ura is az, de egy sokkal szélesebben kiépített világban, hisz Tolkiennek ez nagyon fontos volt, a tünde nyelv megalkotásával külön sokat foglalkozott, épp ezért az elsősorban könyv és nehéz volt minőségileg filmre vinni). A Dűne is ilyen, ezért nem született belőle igazán jó film. Hogy melyikhez mennyire akzuális és tudományos a háttér, ezen nehéz és tán kár is vitatkozni, mondjuk én a Dűne tudományos hátterét sokkal valószerűtlenebbnek érzem (mondjuk úgy, túlzóbbnak), mint a SW-ét. Ami a visszanyúlást illeti, a SW (a IV. epizód, ami ugye az első volt) tele volt olyan elemekkel, amiből a folytatást és az előzményt is fel lehetett építeni. Ahogy a Dűne elé is oda lehet(ett) tenni a különböző Házak történetét, a butleri dzsihádot és egyebeket, úgy Darth Vader és a Jedik sztoriját is. Alapjában egyébként a SW 1-2-3, mint előzmény sztoriban még csak nem is lenne rossz, hisz ott is ott a politika, a Jedik története, tiszta Bene Gesserit. Az más kérdés, hogy a filmrevitel végülis gyenge lett, mert gagyi figurák és színészek játszottak benne, és egyébként is elvesztette a hangulatát, különösen Anakin miatt, de ez egy másik téma.
Szerintem nem nehéz megítélni, hogy mi SciFi és mi nem az. Amit írtam azt nem a Star Wars univerzum elleni támadás miatt írtam, mert én is szeretem a Star Wars-t. Azon nőttem fel. A Star Wars nem science ficiton. Inkább mondanám fantasy-nek. Állítólag Lucas is csak azért "rakott bele" űrhajókat mert akkor az volt a divat.
Ahogy Dr. Torkos Attila, a Dűne és a Star Wars könyvekhez is kronológiát író úriember is megjegyezte, a Star Warst nem tekinti SciFi-nek, inkább egyfajta sci-fi világra emlékeztető mesére. Ő is írta, hogy nem kell megsértődniük ezért a Star Wars rajongóknak, mert ha nem szeretné Lucas univerzumát akkor nem írna hozzá kronológiát. Teljes mértékben egyetértek Torkos Attilával. Mindent a maga helyén kell szemlélni és nem elfogultan. Mondom én, aki ismétlem már 5-6 évesen a Star Wars filmeket néztem :)
Nem azon van a hangsúly, hogy mennyire elrugaszkodott vagy hihető az egyik világ és mennyire a másik. Amiről te beszélsz az a tudományos-fantasztikus duóból csak a fantasztikum része.
Ha már a Star Wars és Dűne összehasonlításnál tartunk, ilyenkor mindig eszembe jut ez a cikk (bocsássanak meg érte a SW fanok):
A Star Wars-nak szerintem nincs valami nagy mondanivalója, azon kívül, hogy "szeretet" meg "jóság és gonoszság" viszonya. Ezért is mondanám én is inkább egyfajta mesének. Valamint ne felejtsük el, hogy a Star Wars a filmekkel lett híres és nem a könyvekkel. Nagyon kevés jó SW könyv van sajnos, a legtöbb általában a korábban már említett kommersz kategória.
Ha a Star Wars filmekben a jelmezek (pl.: Darth Vader páncélja), űrhajók (pl. csillagrombolók, halálcsillag), fegyverek (lézerkard) nem lettek volna olyan kreatívan megalkotva, akkor ma nem nagyon beszélhetnénk Star Wars kultuszról. A SW univerzum ebből táplálkozik véleményem szerint. Ezért van az, hogy a filmeket szeretjük főleg és nem a könyveket...a dűnével kicsit más a helyzet :P
Fején találtad a szöget: az ALIENS és a Terminátor is inkább horror/akció és akció, mint SciFi. Mint ahogy említettem, azért mert van egy történetben űrhajó és időutazás, esetleg robotok, attól még nem a tudományos-fantasztikus kategóriába sorolható. Bár a legtöbb ember hajlamos oda sorolni ebbe.
Ott is az érvényesül, mint a Star Wars esetében. Ha a filmekben nem lettek volna oly kreatívan megalkotva az idegenek (alienek), akkor csupán egy tizenkettő egytucat filmről beszélnénk ma. És itt is a filmeket szeretjük elsősorban, nem a könyveket. Pedig én jó pár ALIENS könyvet is olvastam.
Bocsanat, de szerintem rosszul allsz a dologhoz. Vagy vegulis lehet, hogy jol, csak en nem ertettem rendesen. Vagy lehet, hogy megis jol ertettem, de en allok rosszul hozza. :)
Nalam a jo sci-fi, de a jo fantasy is egy konzisztens, jol atgondolt vilaggal kezdodik. Egyik kezenfekvo modja ennek, hogy egy egyseges (de nem feltetlenul mainstream) tudomanyos vilagkepbol indulsz ki, de mint peldaul a Korongvilag vagy a Zelazny-fele Amber-sorozatbol lathato, nem ez az egyetlen ut. Viszont az elengedhetetlen, hogy a szerzo kepes legyen rendezetten gondolkodni es onmegtartoztatast mutatnia a celtalan deus ex machinakat illetoen. Es az se art, ha az egesz sztori nem log a levegoben, hanem vissza-visszautal egyeb olvasmanyokra, ehhez viszont elobb olvasottnak kene lenni, ugye.
Nagyon nehéz lehet megállapítani, hogy egy scifiben mi és mennyire tudományos, mennyire fikció. A Star wars ne lenen sci-fi? Szerintem az, hiszen azért elég jó világképet alkotott Lucas (az erdetikre gondolok), a Jedi kultusztól a különböző bolygókig, a lézerkardtól a hiperűrugrásig is lehet "tudományt" találni. Korábban volt róla szó itt, mennyi hasonlóság van a Dűne és a SW között (Bene Gesserit és módszerei pld.), egy rahedli szereplő megfeleltethető egymásnak. Sőt, továbbmegyek, a SW-ban csak az "erő" az ami kissé tudománytalannak tűnik még abban a környezetben is, ennél sokkal elrugaszkodottabb dolgok vannak a Dűnében, és Luke Skywalker egy racionalista valóságos hősalak mondjuk a szuperman és egész elrugaszkodott dolgokra képes Paul-hoz képest. Szóval ha úgy nézzük ezeket, emlyik "hihetőbb", akkor a SW jobban, mint a Dűne.
És akkor ott vannak az olyan klasszikus, sci-fi de inkább horror filmek, mint Alan Dean Foster művei (The Thing, Aliens trióliga). Vagy sci-fi-e a Terminator?
miert van erre szukseg? kerdezd azokat akik elolvassak a kovetkezo konyveket veg nelkul. addig a szerzok szempontjabol fennall az igeny ujabb kiadasokra.
en pl. kiszalltam valahol a 2. (talan 3.) "haz" utan, es maximum akkor veszel kezbe anderzonos konyvet ha megbizhato ismeros dicseri.
Frank-nak volt egy koncepcioja a vilagarol, azt irta meg. Az utodoknak latvanyosan meghaladta a fejet hogy az eredeti koncepciot ertsek, sajatra meg nem futotta a tehetsegbol. Torvenyszeru hogy az jon le a szalagrol ami.
Meg csak az se szamit sokat, hogy a tudomanyos elmeletek, amiket felhasznalsz, kicsit zurosek, ahogy a Duneben van nehany genetikai fejtegetes, amirol mar akkor is lehetett eleg nagy biztonsaggal tudni, hogy nem ugy van, es amennyire tudom, a hidraulikus despotizmus sem eppen mainstream tudomany, de ez csak a feher bevonat a csokoladen, nem ront az elvezeti erteken.
Asimov konyveit is azert szeretem olvasni, mert bennuk van az a mindent athato redukcionista optimizmus, vagy minek nevezzem, hogy a vilag vegso soron lebonthato megertheto darabkakra, es ezeket utana ossze is lehet rakni. Abszolut nem ertek vele egyet, es a mai tudosok tobbsege is elvetne valoszinuleg ezt az extrem redukcionsta vilagkepet, de ad valamifajta tartast meg a nem is annyira jo torteneteknek.
Ami a legszembetűnőbb és a legborzasztóbb az egészben számomra az ez:
Írtam: "A csodált ellenfél mindig ijesztőbb" - Brian Herbert és K.J. Anderson
Írtad: "Jobban lehet félni az olyan ellenségtől, akit csodálsz." - Frank Herbert
Az írópárosnak még csak az eszébe sem jut újat mondani nekünk, csupán lemásolja Frank Herbert-et. Kérdem én, miért van szükség erre? Nem hiszem hogy mégegyszer le kéne írni azt, amit Frank Herbert már elmondott nekünk. Biztos nem a Frank Herbert iránti tisztelet motiválta őket. Egy író munkássága iránti tiszteletet nem ebből ered. Talán ha tudományos háttéranyagot gyűjtöttek volna...az méltó tisztelgés lett volna a Mester előtt...
"Szóval lehet, hogy kifejező és mélyebb értelmet rejt magában, de nem az ő ötlete. Ettől még talaló es jó meglatás és nyilvanvaló, hogy a takony kölök negyedannyi társadalomtudomanyi háttéranyagot se olvasott, mint apu."
Szerintem egyáltalán nem olvastak háttéranyagot, nemhogy negyedannyis is. Pontosan erről van szó. Hogy az utódok (Brian Herbert és K.J. Anderson) NEM A TUDOMÁNYBÓL építkeznek. És itt mindig előjön az én örök vesszőparipám, miszerint a régi nagy Sci-Fi írók valamilyen tudományból/tudományokból merítettek, melyek fontos részét képezték világuknak és ezzel regényeiknek.
Manapság a legtöbb sci-fi és fantasy -tisztelet a kivételnek-, kommersz regények, általában az akción és a cselekményen van a hangsúly. Manapság ha valaki azt mondja "űrhajó" vagy "lézerpisztoly", a másik rögvest rávágja: SciFi. Szerintem nem ezek jelentik ezt a szót, nem feltétlen a világ maga. A nevében is benne van: tudományos-fantasztikus. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy fantasztikum köntösébe bújtatott tudományos mű. És ilyek ma már nem nagyon születnek. Valószínű ezért idegenkednek sokan Frank Herbert dűne regényeitől, főleg a Dűne utáni könyvekre gondolok. Az már általában nem annyira tetszik az embereknek. És az is ebből adódik, hogy pl. a Star Wars-t "leszájenszfiksön"-özik, pedig köze sincs hozzá. Szóval csak azt szerettem volna kihozni ebből az egész picike kis írásból, hogy a háttéranyag gyűjtés szerintem nagyon fontos, sőt elengedhetetlen része egy IGAZI SCI-FInek.
Ja és csak azért neked írtam ezt angyalhentes, mert te írtad a fentieket. Amúgy általánosságban beszéltem :)
Olvasgatván a Káptalanházat, van egy jelenet, mikor Duncan a következőképp fogalmazza meg Murbellának az iránta való viszonyát:
– Odi et amo. Excrucior. Murbella félkönyökre támaszkodott, és lenézett Idahóra. – Ez milyen nyelven van? – Egy nagyon régi nyelven, amit valaha Leto miatt tanultam meg. – Fordítsd le – Ellentmondást nem tűrő hang. A régi Tisztelet Matrónája-énje. – Gyűlölöm és szeretem. És gyötrődöm. – Tényleg gyűlölsz? – Hitetlenkedik. – Az kötődik így meg, amit gyűlölök, nem az énem feletti uralom. – Itthagynál, ha lehetne? – Azt akarom, hogy a döntés pillanatról pillanatra újra felmerüljön. Irányítani akarom. – Ez olyan játék, ahol az egyik darabot nem lehet mozgatni."
Utána néztem, ez egy latin idézet, Catullus epigrammája:
Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris? Nescio, sed fieri sentio et excrucior.
Devecseri Gábor fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt? Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín."
Szabó Lőrinc fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem így van ez, és a szívem élve keresztre feszít." [Nekem ez tetszik. :)]
Kerényi Károly fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded. Mit tudom én. Így van: érzem és öl e kín."
Hát nem fantasztikus ez az ÍRÓ (csupa nagy betűvel)? Tradicionális utak (szúfizmus, zen buddhizmus, taoizmus, zoroasztriánizmus [ahogy azt lentebb kifejtette Zoroaster]), társadalomtudományok, klasszikus műveltség, és még számtalan dolog, ami le sem írtam?
Nem tudtam, hogy nem ő találta ki. Köszönet a korrekcióért. Eszembe sem jutott, hogy pont ennek a fogalomnak utána nézzek, mea culpa, mea maxima culpa. :)
Remélem a Wikipedia valamelyest helytálló.
http://en.wikipedia.org/wiki/Hydraulic_despotism
Ha tévedne javítsd ki esetleg -nem a Wikiben :)- adj más irányt, ahol utánanézhetek! Ezt előre is köszönöm! :)
Mindenesetre nem lep meg, talán a Dűne egyik legnagyobb értéke, hogy az emberi társadalmat, illetve az embert magát és életterét érintő tényezőket, hatásokat egy koherens egésszé tudta kovácsolni egy fantasztikus történeten keresztül.
Az ukrán-orosz gázügynek természetesen nem megfeleltettem, csak ennek kapcsán eszembe jutott az idézett rész. :) Az esetleges vonzatairól, értelmezéséről meg valóban értelmetlen vitatkozni, hisz csak egy analógiát alkalmaztam.
Szia OPi!
Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd átnyálazzuk ezért az irományaikat? :P ;)
Szia Tierce!
Nézzük meg ezt Frank Herbert tollából (hehe):
"Amikor az ellenfeled félni kezd tőled, akkor csak hagyd hatni a félelmet, hogy megdolgozza, amíg a félelemből rémület lesz. A rémült ember önmagával küzd. Végül kétségbeesetten támadásba lendül. Az a legveszélyesebb pillanat, de általában számítani lehet rá, hogy a rémült ember elkövet egy végzetes hibát. Te most azt fogod megtanulni, hogy észrevedd és kihasználd ezeket a hibákat..."
Továbbá:
"Jobban lehet félni az olyan ellenségtől, akit csodálsz."
Valamint:
"Ami az embernek emberfeletti erõt tud adni, az félelmetes!"
A Mestert akarták volna másolni, de valahogy ez nem sikerült. :D
Szerintem ez is besorolható a "hidraulikus despotizmus" fogalomkörébe. És már maga a "hidraulikus" szó is kifejező, és mélyebb értelmet rejt magában...
Szoval lehet, hogy kifejezo es melyebb ertelmet rejt magaban, de nem az o otlete. Ettol meg talalo es jo meglatas es nyilvanvalo, hogy a takony kolok negyedannyi tarsadalomtudomanyi hatteranyagot se olvasott, mint apu.
(Bar szerintem az ukran-orosz gazugyhoz nem sok koze van az egesznek, de ez mar csak az en maganvelemenyem, ezen nem erdemes vitatkozni.)
Széljegyzet... A mostani orosz-ukrán "gázárvita" és válság kapcsán jutott eszembe az alábbi rész az Eretnekeiből:
"– Nagyon kevesen veszik észre, hogy az infrastruktúra egy civilizációban mennyire függőségi infrastruktúra mondta Taraza. – Mi ezt meglehetősen alaposan tanulmányoztuk. A SZERELEM FÜGGŐSÉGI INFRASTRUKTÚRA, gondolta Odrade. Miért hozza szóba Taraza épp most ezt a témát? A Főtisztelendő Anya ritkán tett bármit is mélyen gyökerező indítékok nélkül. – A függőségi infrastruktúra olyan fogalom, ami magába foglal minden olyan dolgot, ami szükséges egy meglévő vagy megnövekedett számú emberi populáció életben maradásához – mondta Taraza. – Melanzs? – kérdezte Teg. – Hát persze, a legtöbb ember mégis ránéz a fűszerre, és azt mondja: " Milyen jó, hogy ez van nekünk, és sokkal hosszabb életet ad, mint ami az őseinknek volt." – Feltéve ha megengedhetik maguknak – Teg hangjában volt némi él, és ez Odrade figyelmét nem is kerülte el. – Amíg nem egyetlen hatalom irányítja az egész piacot, addig a legtöbben hozzájutnak annyihoz, amennyi elég nekik – mondta Taraza. – Én az anyám szoknyája mellett tanultam a közgazdaságot – mondta Teg. – Étel, víz, belélegezhető levegő, mérgekkel nem szennyezett élettér – a PÉNZNEK rengeteg formája van, az érték pedig a függőség szerint változik. Miközben Teget hallgatta, Odrade majdnem egyetértően bólintott. Teg válasza az ő válasza volt. NE KERÜLGESD A NYILVÁNVALÓT, TARAZA! TÉRJ A LÉNYEGRE. – Szeretném, ha nagyon tisztán emlékeznél anyád tanításaira – mondta Taraza. EGYSZERIBEN MILYEN LÁGY LETT A HANGJA! Aztán Taraza hangja hirtelen megváltozott, és azt vakkantotta: – Hidraulikus despotizmus! NAGYON JÓL ALKALMAZZA EZT A HANGSÚLYVÁLTÁST, gondolta Odrade. Az emlékek úgy törtek fel, mint egy teljesen kinyitott csapból a víz. HIDRAULIKUS DESPOTIZMUS: egy alapvető erőforrás – mint például víz, elektromosság, üzemanyag, gyógyszer, melanzs... – központi elosztása. Engedelmeskedj a központi irányító hatalomnak, különben kikapcsolják az energiádat, és meghalsz!"
Szerintem ez is besorolható a "hidraulikus despotizmus" fogalomkörébe. És már maga a "hidraulikus" szó is kifejező, és mélyebb értelmet rejt magában...
"Ha az apa emléke vezérelte őket akkor nagy bukás, de nem feltétlen szándékos, hisz a tehetség korlátotokat állít."
Sokszor a szándék is felismerhető. Észrevenni már csak azon is, hogy nem vették a fáradságot a Dűne megismeréséhez (úgy értem, elolvasásához - csak teljesen konkrét elemekre és részletekre gondolok, nem arra, hogy mások a jellemek és a gondolatok!), vagy szándékosan torzítják. Mindegy, mert mindkettő undorító és közönyös dolog az ő helyzetükben, tehetségtől egészen függetlenül.
Ha lenne kedvem nevetni, emellett nagyon mulattatna az is, hogy engem pont a Dűne tanított meg rá már 14 évesen, hogy ismerjem meg a korlátaimat. Ez a két szent ember mikor lesz már 14 éves?:) (Vagy mikor ülnek le Dűnét olvasni?)
Ezzel egyetértek. Csak egy gyakorlati hozzátennivalóm van: Brian Herbert arra hivatkozik, hogy létezik egy apai hagyaték a Dűne 7-ről, egy vázlat, ami alapján dolgoznak. Nos, ezt eddig még senki sem látta, olvasta, pedig ez lenne a legjobb módja a világszerte zajló zsörtölődések ellen. HA Marty valóban robot és nem arctáncoltató, akkor annak szerepelni kellene az vázlatban. De a vázlatokat nemcsak nekünk, de a Dűne hagyaték hivatottab, államok-béli örzőinek sem sikerült bemutatniuk . . .
Én mindenevő vagyok könyvek terén, ezen belül sci-fi rajongó, amibe a Dűne is beletartozik. Ráadásul gyűjtő is vagyok (szerényen és halkan). A sorozatok (írók, témák stb...) gyűjtésénél (sajnos) egy olyan szempont (is) vezérel hogy beszerzem az adott művet. A gyűjtés nem a kirakatnak szól, mert vannak olyan könyveim amit csak a jóakarat tart össze.
A Dűnével is így vagyok, megveszem, végigszenvedem, így próbálok meg tisztelegni az író (emléke) előtt. Még akkor is ha azt az utódai művelték. Ez lehet nagy hiba. A "vadászokat" is megvettem, az általatok említett módon beleolvastam, kritikát nem fogalmazok meg, csak annyit, és mindenki értse úgy ahogy akarja, hogy eltettem arra az időre mikor majd térdig érő havazás lesz, nem lehet kimenni, akkor majd végigrá- gom magam rajta. Ez is egyfajta kritika tudom. És a ti meglátásotokat erősíti, de valamikor elolvasom. Őszintén mondom nem akartam senkit megbántani, de egy kicsit zavar/zavart a kritika ily módon való gyakorlása. Megértem, de még mindig zavar egy kicsit.
A Dűnénél maradva régi motorosnak tartom magam mert már akkor olvastam (fiatalon) amikor meg sem értettem. Aztán később megint elővettem. Hidd el látom amiről beszéltek, amikor gyalázatosnak minősítitek az irományokat. Az utódok próbálkozása nem jól sült el. Ha csak gazdasági okai voltak a további kiadásnak akkor nem szólok mert lehet jól jövedelmezett, és az vesse rá az első követ rájuk aki talál. Ha az apa emléke vezérelte őket akkor nagy bukás, de nem feltétlen szándékos, hisz a tehetség korlátotokat állít. Persze ott volt a lehetőség hogy menet közben leálljanak, de ha szerződés kötötte őket az nehéz dió. Ez természetesen nem mentség számukra.
Senkinek a véleményét nem akarom átformálni, sőt azt sem hogy honnan szerzi be a véleménye kialakításához szükséges adatokat (saját tapasztalat, olvasás, vagy hallomás, mende-monda) de akkor szvsz korrekt megmondania. Ahogy tőled olvasom. Elfogadom a régi kötetek olvasóinak az elzárkózását az utómunkáktól. Én személy szerint a saját tapasztalat (saját kárán tanul a magyar) híve vagyok. Kaptam is emiatt kritikát, belinkelték egy hagyományőrzős képemet és mondták ilyen fejjel csak szar sci-fiket érdemlek tonnaszám.
