Ahogy ülepszik bennem a szombati koncert élménye, most hirtelen rácsodálkoztam valamire.
Azt eddig is tudtam, hogy Kisszabó kiváló basszusgitáros - de hogy ennyire jó, az csak most tudatosodott bennem (nekem az Emelet meg a Step kimaradt az életemből).
Hatalmas élmény volt szinte karnyújtásnyi távolságból (bal 1 páholy) nézni a játékát.
Sajnos hangosítási problémák miatt néha nem lehetett igazán jól hallani őt, mert túl halk volt, míg a szintik meg túl hangosak és elnyomták (pl. a színpadra lépését röviddel követő első szólójánál is).
Elárulom nektek hogy a koncerten én egy varázslatot láttam.
Beültem és átadtam magamat a produkciónak. Nem kerestem hogy hogy került a nyúl a cilinderbe, nem tudtam előre, hogy mikor melyik varázslat következik,
mikor lesz a kettéfűrészelés, és mikor az eltüntetés.
Egyszerűen csak élveztem a repülést a SOLARIS űrbéli végtelenségébe és magasságaiba.
A szöveges részek és egyéni szólamok pedig olyan rejtett zugogba is elrepítettek ami eddig a SOLARIS tagok legbensőbb kincsei voltak.
Csak hagytam magam elvarászolni a produkció által és nálam működött.
"Igenis hangsúlyozni kellett volna, hogy itt most egy ÉLETMŰ KONCERTSOROZAT kezdődik! Ez csupán az egyik, a koncert előtt pár (!) nappal elhangzó interjúból derült ki. :o( Holott szalagcím lehetett volna!"
Előbányásztam, mert rémlett, hogy melyik riportban volt szó erről, de sajnálatosan csak itt, épp csak megemlítve: szerdán (szept. 4-én) az este 10 órai Class Kultúra műsorban hangzott el. És nem tudom hogy ezt hallgatva, vagy következő napokon visszahallgatva hányan értesültek erről az örvendetes tényről......... A koncertekre pedig 3 (!) nap múlva került sor!
EZT világgá kellett volna kürtölniük, hogy mire készülnek :o)))
Ehhez annyit, hogy a délutáni koncerten bal oldalon voltak a kamerák, tehát szerencsére két irányból örökítették meg a koncerteket.
És igen, én is úgy érzem, nagy hiba volt, hogy a Fiúk nem reagáltak a rajongói fölvetésre videófelvétel-ügyben! :o(
Minimum egy "Köszönjük az ajánlatot, de nem élnénk vele" reagálás is legalább egyfajta visszajelzés lett volna, jobb esetben pedig egy konzultáció is megindulhatott volna a Zenekar és rajongói között!
Srácok!
A rajongóitokkal való kommunikálást úgy tűnik, még nagyon tanulnotok kell, hogy senkit ne bántsatok meg a válaszadás elmaradásával....
A FB-on is többen kérdezték, hogy ugye lesz DVD-felvétel, de ott sem reagáltatok ezekre a rajongói kérdésekre :o(((
És hogy lentebb is írtam, sajnos, nem volt szerencsés ennek a koncertnek a beharangozása :o(
Igenis hangsúlyozni kellett volna, hogy itt most egy ÉLETMŰ KONCERTSOROZAT kezdődik! Ez csupán az egyik, a koncert előtt pár (!) nappal elhangzó interjúból derült ki. :o( Holott szalagcím lehetett volna!
Ezzel a hírrel szerintem még inkább aktivizálni lehetett volna az érdeklődőket, hiszen így még kevesebben akartak volna lemaradni a mostani koncertekről.
Voltak, akik vaciláltak, jöjjenek vagy sem. Ha egyértelműen kiderül számukra, hogy egy egész sorozat előtt állunk, az még felvillanyozóbb lehetett volna!
(Az EAST is úgy hirdette az idei koncertjeit, hogy Életmű koncerteket adnak!)
Én nem tudtam, hogy egy sorozat első darabja lesz ez a koncert. Ennek tükrében különösen szomorúnak tartom, hogy a zenekar nem bólintott rá az official-fan-bootleg DVD projektre. Mert ez a sorozat igenis megérdemli, hogy meg legyen örökítve. Bár a 2. koncerten láttam két db kis kamerát állványon, a jobb oldali páholyok előtt, időnként kezelte is valaki azokat ... hátha mi is láthatunk valamit azokból a felvételekből valamikor.
Még egy dolog van, amit nem értek. Az A38-n mindenféle zenekarok koncertjeit lefilmezik. Komolyan, ha ott ketten kijönnek, az egyik csörömpöl, a másik vonyít, azt a Duna TV le is adja. A Solaris koncertet nem lehetett volna eladni a TV-nek ... ?
A koncertbeharangozókban szó volt erről, hogy ez egy rendhagyó koncert lesz, mert sztorik lesznek az elején. Mivel az egész életművüket készülnek bemutatni évente egy-egy koncerttel, ezért úgy gondolták, hogy a zenekar életét is bemutatják és nem pusztán lenyomják a számokat egymás után. És a sztorizás csak a koncert elején volt, utána már egyre kevésbé szakadt meg a zenék sora, olyannyira pörgőssé vált a koncert, hogy néha a számcímek konferálása is lemaradt :o))
Szóval, én a szöveges részt egyáltalán nem éreztem soknak. Sőt, nagyon élveztem azzal együtt is, hogy sok történetet már jól ismerünk innen-onnan. De így élőben hallgatva mégis más :o)
És nem tudom, lehet, hogy én vagyok figyelmetlen, de szerintem az 1980-as nyári salgóbányai rocktáboros szereplésükről még sehol nem volt szó részletesen, főleg nem ilyen különlegességgel megspékelve, mint a bejátszott Victor Máté kritika. :o) - szerintem ez új sztori volt.
Ráadásul nyilván olyanok is ültek a közönség soraiban, akik nem ekkora fanok, mint mi vagyunk, vagyis nem ismerik ennyire vagy egyáltalán nem is ismerik a zenekar életét sem: azoknak az embereknek minden információ új volt - és ilyen formában előadva kifejezetten szórakoztató lehetett.
A koncertről kifelé jövet csupa olyan véleményt hallottam, hogy mekkora ötlet volt ez a fajta koncertszerkesztés!
Megértem persze, hogy egy fiatal, aki még soha nem volt Solaris koncerten, egy ízig-vérig zenei koncertre vágyott volna. Ez is egy elgondolkodtató vélemény!
Lesz majd ilyen is koncert is, ebben biztos vagyok! :o)
De ez az életmű koncertsorozat - mert valójában erről van szó, csak kár, hogy ezt nem szalagcímekben propagálták a Srácok - másról is szól: nemcsak a zenéikről, hanem az életükről is!
Jó lenne, ha más fiatalok is leírnák, ők hogyan viszonyulnak ehhez a sztorizós koncerthez :o)
Sajnálom, hogy számodra fiaskóként marad meg ez a koncert :o(
Mert az sem igaz, hogy zeneileg ne kaptunk volna az eddigiektől eltérő dolgokat is. - Az Újjászületésnek pl. egy olyan ősi változatát tanulták meg a Fiúk, amelyik még az Archív1-en hallhatót is megelőzi, épp ezzel illusztrálták Victor Máté kritikáját és bemutatták, hogy a későbbiekre nézve mennyire hasznos tanácsokat kaptak ott, tapasztalt zenészektől, zeneszerzőktől.
- Abszolút meglepetés és felvillanyozó újdonság volt Bogdán Csaba zongorajátéka, amint bemutatta a Mickey Mouse-t, amit aztán utána rögtön elő is adtak.
- Totál új dolog volt Kollár Attila és Kisszabó Gábor kettőse, ami az alábbi beszámolótól eltérően egyáltalán nem a Duó c. saját kompozíciójuk volt "Gáborra" áthangszerelve, hanem Bachot játszottak együtt - Attila mondta is utána, hogy ezzel is Czigire emlékeztek kicsit, mert Ő is nagyon szerette Bach művészetét. - És vajon korábban hányan hallhatták Robi zseniális zongoraszólóját élőben a Noab-ban?
Nehogy ez már ne lett volna új élmény az ott lévők 99%-a számára! :o)
Arról nem is beszélve, hogy ki gondolhatta vajon azt korábban, hogy a Noab c. számuk - zsenialitásuk egyik csúcsa - a megküszködött CD-re kerülés után valaha is még színpadra kerül..., 31 év után testet ölt és minden porcikánkat átjárva élőben lehetünk részesei ennek a csodának (még ha csak a szám kb. első harmadának, de akkor is!)
Én a két kezemet akkor is összetenném és hálát adnék, ha csupán egy lezárt életmű bemutatásáról lenne szó! Hogy egyáltalán létrejönnek Solaris koncertek és CSODÁKAT hallhatunk, élőben!!! Ahogyan voltak tavaly és idén EAST életmű-koncertek is - ezek a koncertek is hatalmas ajándékok! Hiába sejthető az ő esetükben, hogy ennyi, nincs tovább, az EAST-dalokat is nagyon nagy öröm újra és újra élőben hallgatni, átélni! És el kell menni lehetőleg mindegyik koncertjükre, mert ki tudja, meddig adatik még ilyen lehetőség. Bár, legújabban a verebek azt csiripelik, hogy az EAST is kedvet kapott a folytatáshoz és belevágnak egy új lemezbe.... :o)
De a mi Fiaink esetében a folytatás már nem kérdés, hanem tény! :o)
Már nagyon dolgoznak az új anyagon és fényes jövő előtt állnak; higgyétek el, hogy így lesz :o))) - én tudom....
a zongora bal oldala mellé egy kamerát beállíthattatok volna és kivetíthettétek volna a vászonra a zongorajátékotokat! Ugyanis a szinti-arzenál miatt nem sokan élvezhették a látványt, pedig nemcsak hallgatni, de nézni is öröm volt a játékotokat! A lenti sorokból a szintik alatt átlesve el lehetett csípni a látvány egy részét, de ez nem sokaknak adatott meg :o(
Érdekes, hogy bennem két egymásnak feszülő érzés fogalmazódik a 7-ei ominózus pillanat átélése óta; alatt, után... és még azt hiszem, folytatódni is fog ez, tehát nem végleges az, ami most itt fog következni, de most, ezen a ponton mégis fontosnak tartom megragadni ezeket az érzéseket, hogy tova ne szálljanak...
Az első érzés, hogy azt hiszem, szavakkal nem lehet leírni azt, amit most 7-e jelentett azoknak, akik a Solaris jelenséget szívügyüknek tekintik. Mítikus pillanat volt látni a Solarist, hiszen tényleg nem lehet tudni teljesen biztosan, hogy mikor láthatjuk újra őket. A koncert egyszerűen hibátlan volt zeneileg, műfajában pedig igazi kuriózum, hiszen valójában nem koncertről volt itt szó a szokványos értelemben, hanem egy előadásről, múltidézésről, időutazásról... (több volt ez, vagy más, mint egy szimpla koncert, bensőséges és műfajfeszegető). Nem tudom, ki gondolta a koncert előtt, hogy ez így kerül a porondra, én nem, az biztos. Megleptek a fiúk, újból igazolták azt, hogy a Solaris háza táján semmit sem lehet kiszámítani, biztosra jósolni.
Ezzel párhuzamosan azonban legalább ennyire erősen kering bennem egy olyan érzés, amely a fentiekhez kapcsolódik ugyan, de annak valahogy mégis ellenhatása... Egy részről, folytassuk itt a műfaj kérdésével, de most e felől az érzés felől közelítve... Nem vagyok teljesen meggyőződve afelől magamban, hogy egyet értek-e a fiúk műfajválasztásával... Ez a történetekbe, sztorikba ágyazott zenei betétekkel tarkított előadás számomra azért valamilyen szinten zavart is eredményezett... Egy részről azért, mert a sztorivonal rendre széttördelte a koncertélményt; én magam részéről nem tudtam úgy elmélyedni a zenei bűvöletben, mint amikor felteszem a lemezeket, avagy megnézem a koncertfelvételeket... Két zenei darab között a sztorik ideje épp elég volt ahhoz, hogy "felszálljon a köd", a zenei ködvarázs... Így nekem olyan érzésem volt végig, hogy nem egy Solaris-koncertet hallgatok épp, hanem egy Solaris-tanulmányt kísérek figyelemmel a zenekar előadásában... Ez azt jelenti, hogy egy valódi koncerten "eljátszanak" egy darabot, aztán a következőt, és a következőt, de itt nem ez történt... itt már sokszor eljátszott, sokszor hallott darabokhoz a zenekar maga készített, illetve előadott egy tanulmányt, egy előadást... Ez olyan, mint Madáchot olvasni, illetve egy tanulmányt olvasni Madách Ember tragédiája c. művének egy-egy színéről, amit mondjuk ő maga írt, lapszéli jegyzetekkel, stb...
A problémám igazából nem is azzal van, hogy egy ilyen műfajba csöppentem (hisz magam is egyfajta humántudós lennék, szeretem a jól megírt tanulmányokat...), hanem a legnagyobb problémám, hogy az előadás műfajának szokatlan, újszerű természetén kívül maga az előadás tartalma maga semmilyen szinten nem volt gyakorlatilag új... Ha valaki felteszi a Solaris Live in Los Angeles DVD-t, az extrákban a fiúktól személyesen hallgathatja meg a Solaris-sztorik legjobbikait, ezen túl a koncert zenei felvételében rendre megtalálja azokat a stílusjegyeket, amelyeket a fiúk most újrateremtettek 7-én is (gondolok itt Kollár dirigáló-showjára, vagy Kisszabó gumi-boogie-basszusozására, az ominózus szinti-lepedőre...).
Persze volt egy két apró újdonság (Csabi zongora-darabja leginkább). De ezek az újdonságok csupán lábjegyzetek egy olyan történethez, amelyet sokan annyira jól ismerünk és szeretünk...
Ebből az érzésből közelítve meg merem kockáztatni, hogy a koncert gyakorlatilag fiaskó volt, de ezt úgy írom, hogy nekem is fáj már most, hogy leírtam... de őszinte akarok lenni, mert egyébként nem tudom megosztani senkivel ezeket az érzéseket, és lehet, hogy valaki meg tudna győzni, hogy ezt rosszul érzem...
Azt hiszem, illanatnyilag bennem mindkét érzés erősen dominál... egy részről hihetetlenül örülök, hogy végre személyesen láthattam a fiúkat játszani (igen, még soha nem láttam őket élőben...), más részről viszont kicsit ráncolom a szemöldököm amiatt a múltidézés miatt, ami már a nosztalgia veszélyét hordozza magában... Hiszen a legutóbbi időkben a Solaris csak olyan kiadványokat adott ki, amelyek a múlt zsenialitásából élnek, azt élik újra (Ott van a Live in Los Angeles DVD legprominensebben), és most itt ez a koncert is, ami az említett DVD függvényében már kicsit plágium-gyanús színbe is kerülhet... Kicsit félek, nehogy a hátrafelé tekintés meggátolja, hogy a bandával kapcsolatban egy valódi jövőről is gondolkozhassunk, egy olyanról, ahol tényleg olyan album születik, ami vadonat-újként hónapokra hatalmába kerít, és aztán örökre, ill. olyan koncertek, amelyek valódi koncertek, 2 és fél óra masszív, extatikus, a Solaris minden korszakában kalandozó repertoárral... (Ha én állítottam volna össze repertoárt, akkor az első korszakból a NOAB, Óz, Éden, Viking, Los Angeles 2026 darabokhoz - amelyek, tegyem gyorsan hozzá, magasan az est fénypontjai voltak - gyorsan hozzátettem volna a Marsbéliről a nagyszvittet meg a Solarist, aztán a Nostradamusról még sokmindent,+ legalább egy olyan új darabot, ami 10 perc felett van, és teljesen új... és máris egy dream-koncerten lettem volna!!! Remélem, hogy egy ilyen koncertnek is eljön az ideje hamarosan!!!
Az érzéseimmel senki érzéseit nem kívánom megsérteni, senki élményét és örömét nem akarom elrontani!!! Igazából hálás vagyok, és a zenekarnak a legnagyobb tiszteletem és szeretetem küldöm, gratulálok a koncerthez, mert akárhogyis, de ez egy minőségi, átlagon felüli produkció volt, Solarishoz méltó!!! És tudom, hogy ez egy sorozat első darabja, és ebben a sorozatban hajj, mi jön még... nem fogom kibírni, amíg eljönnek a mítikus pillanatok!!!
Én is nagyon köszönöm a koncertélményt. A marsbéli krónikák az egyik lemez, amin felnőttem. Akkoriban álmodni sem mertem volna, hogy láthatlak titeket élőben. Fantasztikus volt a koncert!
Azt gondolom felesleges vesződség és silány lenyomat volna megpróbálni szavakkal kifejezni azt a könnyekig megható élényt amiben részem volt a tegnapi koncerten.
Már a próbáitok alatt is hangoltam lelkem húrjait és nyitogattam a kapukat és az ablakokat a szívemen hogy minél mélyebbre engedhessem be a muzsikátokat.
Bizony sikerrel jártunk, az előkészítés és a produciótok a legmerészebb elképzeléseimet is felülmúlta.
Zseniális ötlet volt a zenekar történetének általatok történő bemutatása, még akkor is ha már úgy gondoljuk ismerjük, mert mindíg felbukkan valami újdonség.
Az egyénileg eljátszott szólamok lelkem húrjain pendültek és általuk pedig beléphettünk lelketeknek abba a szentélyébe ahola SOLARIS számok születtek és születnek.
Még még még....
Igen be kell valljam férfiak és nők előtt hogy nem tudtam és nem is a kartam könnyeimet visszafogni.
Köszönöm köszönöm és köszönöm! de úgysem tudnám elégszer leírni.
Ákos
ui.: Robi: lehet már tudod, de az általad bemutatott és neveteket viselő szintinek van egy újabb kiadása (bár a gyártó nem ugyanaz):
A FAcebook-on írtam az előbb, de ide is kiteszem :o)
"Most jutott eszembe..., leírom, mielőtt kimegy a fejemből SRÁCOK! Ugye most is lesz közönségtalálkozó a koncert után? Tartottatok ilyet a 2006-os MűPa koncertet követően is Sőt! Volt egy köztalitok 2007-ben is. Erdész Robi, emlékszel arra, hogy amikor a 2007-es találkozó FMH-s helyszínén megláttad a zongorát, akkor azt mondtad csalódottan, de sóvárogva: "Ó, ha tudtam volna, hogy egy zongora is van itt, akkor készülhettünk volna Attilával és Csabival számotokra kis kamara-darabokkal " Hát, a mostani MűPa koncert után ez igazán aktuális lenne Hiszen itt most a koncerten is kaptunk ilyen darabokat - hihetetlen öröm és ajándék volt ez is számunkra! Annyira fantasztikusak vagytok, hogy ilyeneket is beleszőttetek a koncertbe! - Csaba Bogdán Mickey Mouse-s zongoraszólójától szerintem mindenkinek leesett az álla a meglepetéstől! A Solaris-rajongók közül hallotta/látta már valaki Csabit zongorázni? Számomra ez vadonatúj élmény volt, pedig anno részt vettem már az ő korszakában is a Solaris koncerteken; - csodajó és szintén nagy meglepetés volt Kisszabó Gábor és Attila Kollár Bach-duója, amit Czigire is emlékezve adtak elő, mert utána Attila megjegyezte, hogy Bach muzsikáját Czigi is nagyon szerette; - és végül, de nem utolsósorban: Robi, a Noab zseniális zongoraszólóját is előadhatnád ismét, ebben a környezetben is, Attila fuvolabelépésével kiegészülve - 1984 tavaszán ezt így ketten már elő is adtátok az FMH-klubotokban, amikor a Solaris-zsengéiteket mutattátok be Tegnap, a koncert után hazaérve elő is kerestem ezt a felvételeim közül, hihetetlen élmény volt ezt a Noab-duótokat akkoriban is átélnem! Ez akkor is csodálatos ajándék volt számomra! - Sőt, azon az estén volt egy Trió c. kompozíciótok is, amit aztán soha nem játszottatok már - ezen a mostani klubtalálkozón akár ezt is eljátszhatnátok nekünk - és hát talán lennének még egyéb ötleteitek is
Már csak azért is nagyon jó lenne ezeket újra előadnotok, mert akkor végre láthatnánk is a zongorajátékotokat, mert a MűPa-ban sajnos, kitakart Benneteket a szintetizátor-arzenál. Még sajnálatosabb, hogy videófelvétel sem készült ezekről az ínyencségekről, így akár ezt is pótolni lehetne és akár kuriózum-felvételeket is csinálhatnátok ezekből a kamara-darabjaitokból! Néhány rajongótok amúgyis fölvetette, hogy videófelvételben szívesen segítenének Nektek - úgy sejtem, ezt továbbra is így gondolják
Ezt most ide is másolom, mert annyira jó olvasni az érzéseiket :o)
Gőzerővel próbálnak a Solaris zenekar tagjai, hiszen már csak egy nap, és ITT AZ IDŐ! Hét év után megint a Művészetek Palotájában játszik szombaton a csapat, 16 és 20 órakor. A közös zenélés szünetében arra kértük a tagokat, hogy néhány mondatban osszák meg velünk gondolataikat.
Bogdán Csaba: A próbaidőszak, a koncertek olyan, mint egy időutazás, vissza a fiatalságunkhoz. Semmit sem változtak az érzéseink, a benyomásaink, a hangulataink. Jó érzés, hogy még mindig együtt vagyunk, együtt zenélünk, és a közönség is vár és szeret minket.
Erdész Róbert: Minden egyes koncertet, találkozást a közönséggel ajándékként fogunk fel. Hihetetlen, hogy még 33 év után is kiváncsiak ránk, még mindig szeretik a zenénket. Csak nagyon mélyen volt bennünk, hogy dupla előadás lesz, és tessék, sikerült!!! Köszönjük!!!
Gömör László: A dobok mögül is szép a világ, nagyon várom már a koncerteket!
Kisszabó Gábor: Óriási élmény újból együtt zenélni a régi társakkal, megint találkozni a Solaris zenéjével. Mintha nem teltek el volna hosszú évek, rögtön egymásra találtunk. Mi és a zene.
Kollár Attila: A mostani koncerteken az első 2 év szerzeményeit játsszuk el, nagy élmény újból felidézni a régi, közös élményeket, dalokat. Jövő ősszel folytatjuk, szintén a MÜPA-ban. Jön a Marsbéli krónikák!!!
Seres Attila: Mivel a dalok kronológiai sorrendben hangzanak majd el, koncert elején leszek a színpadon. Na, meg a végén! Tereh István: Fantasztikus élmény látni újból együtt zenélni ezt a csapatot! Ugyanolyan minden, mint régen. Hülyéskedés, egymás húzása, emlékek felidézése. Apropó, az előző mondat elemei a színpadon is előfordulnak majd, hiszen nem csak zene lesz, hanem ott is jókat fogunk beszélgetni!
A Solaris szombat délutáni koncertje 16 órakor kezdődik a Müpában, az esti 20 órakor.
