Bocsánat, hogy ilyen komoly témába bele merek ugatni, onnan veszem a bátorságot, hogy magam is szerkesztek és túlnyomórészt írok egy webes folyóiratot, ami mostanság napi átlagban 80-90 rákattintást ér.
Tanácsból és tapasztalatból úgy veszem észre, hogy a webes írásoknál a látvány többet számít, mint az írott szöveg tartalma.
Korábban más netes magazinjába dolgoztam, ott a szerkesztő azt mondta: rengeteg képet tegyél az írásaidba (ő figyelte, hogy az olvasók hol időznek többet: a szövegen, vagy a képeken...)
Aztán önálló lettem, és hamar elértük a napi 70-80 ránknézést. Tavaly év végén - az idei év elején kipróbáltam a tarkabarka, képekkel jól megtűzdelt írásokat, a ránkkattintás és letöltés felszaladt a másfélszeresére (a számok a tárhelyszolgáltatóm mérései, nem az én kozmetikázásom :-) ).
De ennek a webes folyóiratnak a stílusa a komolyabb tartalom, kép ahol indokolt, vissza is ereszkedtünk a korábbi, napi 80-90 látogatószámra.
Úgyhogy, aki sok látogatót akar, az a látvánnyal törődjön, ne a szöveges tartalommal.
(Amúgy mi sorkizárásos tördelést használunk, kivéve ahol túl keskeny a hasáb, pl. kép mellett, ott valamerre zárunk. A sorkizárásnál meg mi mást lehetne tenni, a betűtávolság nő meg, de ez nem feltűnő.)
Kedvencem a "tervezett fehér folt". Esküszöm, ilyen még printelt lapokban is van. A fél életem arra megy rá, hogy magyarázom: aki fizet egy újságért, az nem a szemét akarja pihentetni.
Most már a win7-hez is van egy kiegészítés, amivel az ablakok helyét lehet elrendezni, vagyis nem az egyablakos monitorbeosztás a gyakorlat . Két ablak egymás mellett, közelíti a két monitor egymás mellett haztását. Pl. a fortepan fórum az egyiken, a fortepan.hu a másikon. Ha nem tördelődik át, kényelmetlen a csuszkákkal manőverezni. Na.
Igen, PC-n az. Viszont ha nagyítod a betűméretet, vagy az ablakszélességet változtatod - nem tördelődik át, a csúszkát kell tologatni. Ez a megoldás már túlhaladott, ha jól tudom, ez a nyomtatott szöveget imitálja.
1982. szeptember 17-én, 21 óra 26 perckor ültünk a Honti Gyurival Lakitelken, a Bagi Ilona építőtábor egyik almafáján, és a jövőről beszélgettünk. Nagyon-nagyon mélyek voltunk, egymás lelkében tapicskoltunk, végül abban maradtunk: kíváncsiak vagyunk, milyen lesz a másik húsz év múlva. Tehát, 2002. szeptember 17-én, 21 óra 26 perckor találkozunk a Csendes vendéglőben, vagy a helyén.
Eleinte sokat emlegettük ezt a dátumot, aztán úgy a kilencvenes évek elején, amikor egyre ritkábban találkoztam a Hontival, elkezdtem beírni a határidőnaplómba. Akkoriban még figyelmeztettük néha egymást, de ő vidéken színjátszott, én férjhez mentem, meg hát a virtus, szóval az utolsó hat-nyolc évben hagytuk, hadd jöjjön, aminek jönnie kell.
2002. szeptember 17-én, 21 óra 26 perckor a Múzeum körúton, egy ködös, hűvös őszi estén battyogtam erősen szorongva, amikor a Csendes vendéglő előtt - akkor még megvolt - megláttam a Hontit, húsz szál vörös rózsával a kezében. Amikor lezöttyentünk, a pincérnő elfúló hangon csak annyit kérdezett: "Ilyen csokrot miért lehet kapni?!" - Az egy nagyon hosszú történet, kisasszony - feleltük egyszerre.
Az már régóta van, mióta a klasszikus HTML- en túlléptek.
Azért látod balraszorulva az anyagot, mert tableten nézed , azt hiszem. Állítsd át asztali nézetre. Ez elsősorban mobilra optimalizált oldalnál fordul elő. Elvileg fel kellene ismerni az oldalnak, hogy milyen gépről, milyen böngészővel olvasnád.
napközben néztem, nem az én gépemen, nem pc-n. Morogtam, hogy hogy lehet olyan kicsi fotókat berakni, a szövegrészek között ötöde szélességű gyufásskatulyák, nagy lufttal jobbra-balra.
szóval nekik sem könnyű a sokféle eszközre optimalizálni, amiket ráadásul hol fekvő, hol álló formátumba állítanak.
Akkor neked valóságos Kánaán a mai, sorkizáratlan állapot! :) A túlságos megritkulás azért is lehet fenyegető rém, mert - és itt jön a másik bajom - mostanában a rendelkezésre álló oldalszélesség felét-harmadát használják csak. Baloldalt vagy középen egy vékony ságban a szöveg, kétoldalt meg hatalmas űr, a Semmi, a Nirvána. Jobb esetben a további cikkek ajánlói, újabb animgifekkel tele. Hát kösz. :)
A netes megjelenést, változó szabványokat nem akarom emlegetni, nem is vagyok naprakész .. , de hogy lásd mi mindenen múlik a dolog, most pl ilyen a szöveged ..
a karakterkódolást állítottam át :)
Ami hiba, az a szöveghiány. De az nagy hiba. Több szem, többet lát(na).
Van ugyan a történetében számos pontatlanság (korábban épült a csúnyaság, a Gyorsszolgálat szövetkezet csomagolója volt, a köríves részen pedig a Randevú eszpresszó, terasszal és élő zenével, majd ott volt az Éliás-diszkó is), de éppen ideje, hogy lerontják.
Egy dolog az alap oldalstílus, de az is felhasználófüggő.
A papírra szánt szövegnél megtervezhető az egy db. betűtípussal, változtathatatlan méretű szedéstükörrel , karakterekkel a szövegkép. Ahol nagyon problémás, ott lehet segíteni pl. a karakterek távolságának változtatásával, finoman, nem is vehető észre. Ha nagy gubanc lenne, még egy mondatot is át lehet fogalmaztatni. Ezt kinyomtatják, és mindenki ezt látja. Ugyanazt. Ezért lehet "sorkizárt" , de valójában a szedéstükörhöz igazodó szövegkép, ami nem automatikus- lásd fentebb. Nyomtatásban.
A különböző masinákon, különböző böngészőkben mindenki szabadon állíthatja a betűtípust, a méretet, sőt a színt is. Az automatikus sorkizárás rémes szövegképet ad, gyakran túlságosan megritkul, és ezzel hangsúlyossá válnak egyes szavak, vagyis még az értelmezése is változhat. Lyukak, "csatornák" jöhetnek létre. Legzavaróbb persze a tartalmat módosító, kiemelésnek tűnő nagy űrrel egyes szavak között.
Engem nagyon zavar, ha véletlenül olyan kiadvány kerül kezembe, ami automatikusan sorkizártra van szerkesztve. Legalább annyira, mint a vers középrezárt szöveggel.
Itt ki lehet próbálni a betűtípusokat, méreteket, és a szedéstükör szélességet:
Nem csak ezt nem tudom. Azt sem pl., hogy akik az online újságok megjelenését tervezik, miért gyűlölik a szöveget mint olyat. Egyszer egy ilyen esztétát addig tudnék rugdalni, míg mozog. Szürke alapon szürke betűk, mi? Összefolyó bekezdések, foltnak ható betűtenger, mi? Bazi nagy kép, amelyik alá már senki sem görget le az egerével, mi? Lila cím, kis indzsibindzsi díszecskék, amelyek elvonják a figyelmet a tartalomról, mi?
És így tovább, aztán engem elvisznek hátrakötözött kézzel egy azilumba, őt meg kitüntetik egy újabb Kreatív Digitális Dizájner Iszonyú Jófej Emlékéremmel.
:-(( Egy rövid hasáb maradt ki, amely a fényképek alá van tördelve. Köszönöm, hogy szóltatok, felszólamlok. Habár úgy veszem észre, ez az egész kábé nekünk hármunknak fontos. Pl. aki végighúzza az egeret a cikkeken, annak nagyon nem. :-(
támadást indított az alig egy esztendeje regnáló (a sziget bérbeadását ez idő alatt szorgalmazó) Lukács László miniszterelnök ellen. Désy Zoltán képviselő „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte őt, s amikor a bíróság előtt kötött ki az ügy, olyan hatékonyan bizonyította, hogy Lukács korábban a sójövedék-monopólium odaítéléséért a Magyar Banktól kapott megvesztegetési összeget, csaknem ötmillió koronát a Nemzeti Munkapárt 1910-es választási költségeire fordította, hogy a miniszterelnök még júniusban lemondott. Arra tehát már nem volt módja, hogy a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaságtól bezsebelt 1,4 millió koronát is megszolgálja, és megadja a tervezett játékkaszinónak a működési engedélyt.
Hátha te tudod: vajon miért lehet az, hogy az online újságok cikkei - szemben a nyomtatottakkal - sorkizárás nélkül jelennek meg? Nem csak a NOL, de szinte az összes lap ilyen, külföldön is. (És van még valaki, akit ez zavar?)
Csak a jó, szaftos botrány maradt ki egy copy-pastenél. :-) Vagy csak a FF hagyta ki?
Egészen addig, míg 1913 szeptemberében ki nem tört az elementáris botrány. Történt ugyanis – rakta össze a kirakós darabkáit a részvénytársaság történetét feltáró Gyalay Mihály és Szekeres József –, hogy még az év tavaszán az ellenzék táma[itten hiányzik egy-két bekezdés]Lukács tehát leköszönt – személyes bukásáról szó sem volt, főrendiházi tagként hunyt el húsz évvel később –, a helyét pedig átvette párttársa, Tisza István, aki jobbnak látta nem foglalkozni a játékbank ügyével. Döntése a krónikákba úgy került be, ahogy Siklóssy megfogalmazta: „Gróf Tisza István volt az a férfiú, aki e zűrzavarban rendet teremtett; nem engedte meg a játékbank felállítását; ezzel hű maradt a Sziget hagyományaihoz s mi ennél több, a magyar hagyományokhoz.
