Tényleg érdekes volt; éppen hajnal 3-ig írtam róla 6 oldalas levelet a színésznek. :) Megérdemli. A beszámolóm inkább róla akart szólni, mint az előadásról.
Kaposváron még játszák majd, azt hiszem. Budapesti vagy (mint én)?
Tudtam, hogy magyarázkodni fogsz. :) Pedig nem akartalak erre késztetni, mert igazán szimpatikus ember vagy, és ide is új színeket hoztál. Új ember - új szemlélet.
Szerintem ezzel a félisten-dologgal kapcsolatban is hasonlókat élünk meg mindketten, csak sokszor másképp nevezzük. Mert mások az élményeink, a helyzetünk stb. De észrevettem, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodsz. :)
Sokszor tükröződik a külsőben a belső, de nagyon sokszor a külcsín megtévesztő! Főlg fiatal emereknél, akik azt hiszik, úgy válhatnak ki a tömegből, ha átfúratják a szemöldöküket... Közben belül egész más van, de időbe kerül, míg magukra találnak, ha egyáltalán sikerül ebben a kavarodásban. :)
Hát az ezrest igazán meg kell ünnepelni!
Képzeletbeli pezsgődurrogtatás és konfettiszórás kíséretében, nagybetűs éljenzések (CC specialitása) közepette engedjétek meg kedves barátaim, hogy e jeles alkalomból egy verssel álljak most elő, amelyet László Zsolt kiváló magyar színművészünk szavalt el a Duna tévé Tüzes seb vagyok című szerelmes verses összeállításában mintegy két és fél éve.
Ady Endre
Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.
Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.
Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
Szerintem gyönyörűen szenvedélyes. Nem csoda, hogy nem találtam meg az öcsém szöveggyűjteményében. A tanárnénik pironkodhatnának a kamaszok előtt verselemzés közben.
A műsor kis sztoriba volt komponálva. Helyszín: egy budapesti kávézó.
Szereplők:
László Zsolt - betérő vendég
Tóth Ildikó - pultoslány
Bán János - újságkihordó
Básti Juli - bent ülő vendég
Ebben a kis történetben is, mint annyiszor az életben, mindenki másba volt szerelmes. Tóth Ildikó László Zsoltba, László Zsolt egy felszolgálólányba, Bán János Tóth Ildikóba, Básti Juli pedig valaki nem jelenlévőbe. Mindannyian vers lírai húrjait megpendítve szólaltatták meg érzelmeiket.
László Zsolt az egyébként nem túl szimpatikus felszolgálólány kezébe nyomott egy kis papírfecnit, amikor az csak annyit kérdezett tőle, hogy milyen teát hozhat. És meg is csókolta a kezét, miután belegyömöszölte a galacsint. A nő(ci) megnézte a papírkát, gondolom valami telefonszámféle lehetett rajta, meg hogy hívj fel szivi, node ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. A nő sértődötten összegyűrte a lapocskát (hülye!) és rávágta László Zsoltra, hogy csak úgy csattant. Aztán elhúzott... Kedvenc színészünk pedig rágyújtott...a versre!
Nagyon szenvedélyesen, erotikusan kisugározva szavalt, hangjában azért ott kóválygott valamiféle keserű rezignáltság, a kiéhezett visszautasítottak reménykedő epekedése és forró vágyakozása.
Ez vót mára a Vers mindenkinek!
Ja és éljen az ezredik! Meg sem állunk egy milkáig (vagy Tibiig, egye fene!)
Nem tudom, tudjátok-e kedves gyerekek, hogy: minden jóban van valami Tibi! Most mondta A HANG a tévében. (Én ma Peti csokit ettem, bánom is veszettül:)
A hányásszag az előadás szerves része!!! Az előadás ugyanis minden érzékünkre hat!!! Ezt komolyan mondom! Erre nem kellett külön koncentrálnunk. Épp csak megjegyeztük, ne légy hozzánk olyan szigorú!
A félisten-dologról annyit, én éppen azt írtam, tudom, hogy "csak" EMBEREK, de hajlamos vagyok magam elragadtatni a színészi teljesítmény és tehetség alapján. (Ez biztos amolyan alkati dolog). Azt hiszem, ezzel nem vagyok itt egyedül;)
Egyébként a tekintet fontosságáról hasonló véleményen vagyunk. Jobban bele kéne nézni a másik szemébe (és azon át a lelkébe).
A férfiasság kapcsán én nem a jóképűségre, vagy valami hasonlóra gondoltam. Az ugyanis valóban szubjektív dolog. Én inkább egyfajta tartásra, viselkedésmódra próbáltam célozni. Ami nem feminin, nem elkurvult, nem infantilis, hanem amolyan...férfias. Persze szerintem ez tükröződik a külsőben is. Nem tudom, értesz-e.
Közel ültem, úgyhogy éreztem az illatot. Nem fogtam be az orrom, tehát belém kellett, hogy jöjjön, ha érdekelt, ha nem. Ha pedig már ott volt, emlékeztetett valamire, hát leírtam.
A frizurákat egy pillanat alatt fel lehet mérni, nem kell figyelni rájuk. Ennek a megfigyelésére sem készültem, természetesen. Az élmény befogadására viszont igen! Sikerült is!
Nem tudom mióta van aranyhal - én 4x láttam, de mindig volt. Csak egyre toldozottabb.foldozottabb lett az üveg... Szerintem néha össze is tört, azért erősítették Madonna ágyához. :)
Ő is főszereplő ám, vitték Pécsre is. :)
Sopsits mondta is nekem, hogy a PoSZTon túl nagy volt a játéktér; nem jöttek ki olyan jól a dolgok. A zsűrinek mégis tetszett. :)
A felszabadultság pillanata nem tart sokáig... Tudod, egyből utána jön: "Mert nincs közöttük egy se, aki erre magát méltónak ítéli..."
Én a szövegtől sem tudok szabadulni, sokat hallok közülük a buksi fejemben. Már úgy őrzöm ezt az előadást, kitörölhetetlenül. De hiszen úgyis tudjátok, mit jelent navarre-nak... ("Átlátok rajtad! Tudod, hogy beteg vagyok, és halálra gyötörsz, hogy kiszolgáltassam magam!..." "Ennél jobban már igazán nem szolgáltathatja ki magát, bátyuska, hiszen őrjöng. Elhallgasson, vagy behívom az embereimet!" "Hívjad, na hívjad, mi van akkor?!" Huh.)
Jól megoldották dramaturgiailag: ütős lett. Mindig vannak poénos, feloldó részek, de egyből utána jönnek a durvák...
A lány, akivel a Bűn...-ön találkoztál, CC, valóban nem topictag, de régóta figyeli László Zsoltot és ezt a témát is mindig olvassa. Mondta, hogy olvas minket. :) Azt nem, hogy személyes ismerőse is van innen. :(
Ahogy így elolvastam, a fél fórum ott ült a cellában tegnap este, hogy bűnhődjön. :) Igen, ez nekem is nagyon tetszik! Lélekben Sonrisa is velünk volt, aki vidéki tanulmányai miatt nem tud szeptemberben színházat látogatni. A vonatról fel is hívtam élménybeszámolni. :)
A lány, akivel a Bűn...-ön találkoztál, CC, valóban nem topictag, de régóta figyeli László Zsoltot és ezt a témát is mindig olvassa. Már sok infót kaptam tőle, ezúton köszönöm neki. Köszi. :)
Ahogy így elolvastam, a fél fórum ott ült a cellában tegnap este, hogy bűnhődjön. :)
Anyukámnak is van kisugárzása és tartása, de sem Anyukám nem, sem László Zsolt nem ragyog ki az emberek közül, ha végigmegy az utcán. Hétvégén megrendeltem egy Pink Floyd CD-t ismerkedési célzattal. Az egyik dal címe azt hiszem, Shine on you Crazy Diamonds - eddig az utolsó előtti szó miatt találtam számomra fontosnak, most az első miatt. :)
Egyébként a Bűn... egész szereplőgárdája elmehetne úgy mellettem az utcán, hogy nem is veszek róluk tudomást, ha nem ismerném őket - még Bertók, Bozsó, Karácsonyi vagy Dolmány is -, és Nektek is csak azért lettek "férfiasak" és fontosak, mert olyan tulajdonságaikra figyeltetek föl a színházon keresztül, melyek értékessé tették őket a szemetekben.
Mo-n sok a jó, de nem feltűnő, nem sugárzó színész. Föl kell őket fedezni - erről szól az egész "színházi kirándulás". Mert ha egyszer láttál tőlük valami értékeset, egészen más szemmel nézel rájuk. Ez így van! :) Megintcsak bólogatnék, de még azt gondolnád, már nincs itt senki, hogy reagáljon.
Rod azt mondja, hülyeség ez az esküdözés, honnan lehet azt előre tudni, hogy örökké tart-e a kapcsolat? Ismét csak Művészt idézném a Sóskából: "Az örökkévalóság sem tart örökké."
Az meg természetesen nem várható el, hogy egy kezdő színész teljesen "kiforrottan" álljon a deszkákra. Persze erről navarre biztos többet tudna mesélni(;
Erről valóban tudok mesélni, és ha csak részben is, de erre is válaszolok :) Most azonban egyszerre sok mindenhez szeretnék hozzászólni, és ezek a dolgok végülis összekapcsolódnak: a férfias férfi-férfias színész-nemtelen (fiatal)ember-jellegtelen (fiatal) színész-ügyhöz. És a "félistenekhez." :)
Az, hogy ki férfias, végülis ízlés dolga, tehát erről nem érdemes vitát nyitni, mert egyéni érzelmek határozzák meg; mindenkinél eltér. :)Viszont azon érdemes elgondolkodni, hogy az embereket nem a külsőségek, a trendi, divatból magukra aggatott maszkok, függők, illatfelhők, egyenruhák határozzák meg, hanem csakis az, hogy milyen belső értékekkel rendelkeznek.
A külsőből egyetlen dolog ad tükröt az emberről: a szeme, semmi más. A szemeket viszont kevesen figyelik.
Hogy valakinek belső kisugárzása, karizmája, tartása van, az valóban ritka - akár színészekről, akár "civil" emberekről van szó, de szerintem ez annyira evidens, hogy kár rá szót vesztegetni. Mikor a riporter fölvetette, hogy kevés az egyéni színész, azzal nem mondott semmit, csak egy szép nagy közhelyet, Kb. mintha azt mondta volna, hogy "a legtöbb ember átlagos". Marha nagy bölcsesség, mondhatom.
László Zsoltnak színpadon és civil életben is van egyfajta meghatározó kisugárzása, tartása - ilyen van, de ritka. Anyukámnak is van kisugárzása és tartása, de sem Anyukám nem, sem László Zsolt nem ragyog ki az emberek közül, ha végigmegy az utcán.
Egyébként a Bűn... egész szereplőgárdája elmehetne úgy mellettem az utcán, hogy nem is veszek róluk tudomást, ha nem ismerném őket - még Bertók, Bozsó, Karácsonyi vagy Dolmány is -, és Nektek is csak azért lettek "férfiasak" és fontosak, mert olyan tulajdonságaikra figyeltetek föl a színházon keresztül, melyek értékessé tették őket a szemetekben.
Mo-n sok a jó, de nem feltűnő, nem sugárzó színész. Föl kell őket fedezni - erről szól az egész "színházi kirándulás". Mert ha egyszer láttál tőlük valami értékeset, egészen más szemmel nézel rájuk. Persze tényleg vannak köztük abszolút jellegtelenek és tehetségtelenek is, mert a színház úgy épül föl, ahogy a világ: sok az álságosság, a protekció, korrupció. Apuka benyomja, kereskedelmi tévé fölkapja stb.
Nemrég megismerkedtem egy kaposvári színésszel; véletlenül találkoztam vele a zalaszentgróti táborban. Semmi különös: fiatal ember, átlagos, hízékony, tartózkodó, udvarias. Szépen bemutatkozott. Érdekelni nem érdekelt, amúgy is fáradt voltam, nem foglalkoztam vele.
Aztán együtt dolgoztam vele; akkor néztem bele először igazán a szemébe. Tudjátok, mit fedeztem föl benne? Kiváncsiságot. Kiváncsiság ült-üldögélt a szemében: érdekelte a világ, csöndesen figyelte a maga zárkózott módján. Mindig kételkedett, főleg magában, és folyton tanult. Figyelt a szemével és tanult.
Tegnapelőtt láttam viszont - a Bárka Színház színpadán vendégszerepeltek a kaposváriak a Családtörténetek, Belgrád c. előadással. Fantasztikusan játszott... Utána futólag találkoztam vele: hatalmas fáradtság és fájdalom ült a tekintetében, de persze képes volt elviselni, már megtanulta... Egészen megszépült tőle.
De nem volt félisten. Csak ember. És ez volt a legjobb az egészben. Félisteneket gyártani is lehet - de embernek lenni és maradni a legnehezebb.
Csak egy ember. De ez mennyi mindent jelent. Nagyon fáj és eleget szentenciáztam, mára be is fejezem. Jó éjszakát mindenkinek.
Jöttem én is forgalmat növelni. :) A Megtisztulváról: annyira kemény és tömény előadás volt, hogy az ember már csaknem belefásult a borzalmakba... Sarah Kane-ről, az írónőről tudni kell, hogy mindig ilyen pesszimista, világvégi dolgokat írt, aztán pedig öngyilkos lett huszonegynéhány évesen. Ez a darabja eredetileg egyetemen játszódik, Zsótér bevásárlóközpontba helyezte át a történetet.
Több szálon is fut a történet: egy lány elmegy ebbe a fura, lepusztult közértbe, hogy megkeresse testvérét. Közben László Zsolt (asszem, Rodnak hívták itt) és Vati Tamás megfogadják egymásnak, hogy mindig együtt maradnak. Bár Rod azt mondja, hülyeség ez az esküdözés, honnan lehet azt előre tudni, hogy örökké tart-e a kapcsolat? Ő nem akar semmit ígérni. Mégis ő lesz az, aki halálig kitart a másik mellett és szereti, míg társa - kínzások hatására - elárulja szerelmét. Számomra ez fontos rész volt, és nagyon nagy érzékenységgel adták elő.
Egyébként nehéz történetet mesélni, mert nagyon jelképes és időnkívüli az egész. És nagyon különös. De Zsótér-rendezésekre érdemes odafigyelni, nagyon különlegesek, és egyre bölcsebbek (eddig a Galilei élete a kedvencem; fantasztikus tudással rendezte meg). Színészként nehéz lehet vele együtt dolgozni, de mindenképen nagy kihívás. Egyelőre ennyi jutott eszembe a Megtisztulváról. :)
Még annyi, hogy a Trafó tere ócska volt, a hang folyton elveszett; mégis muszáj volt figyelni erre a különös előadásra.
Nem is mertem 2 sornál bővebben reklámozni őket, nehogy kikapjak a 2. számútól az off téma miatt!
Let's get back! De tudunk mi ma másról is írni, mint a tegnapi előadásról és a régebbi interjúról? Megjegyzem, talán soha nem látott forgalom van ma itt! :)
Én egyelőre preferálom a hungarian native speaker színészek produkcióit. Van azok közt is elég jó, meg hát szép az a mi magyar anyanyelvünk, anélkül hogy átmennék gréccsi báccsi-ba. (Persze olvasok én angolul, sőt az amerikai írók a kedvenceimek!)
Na de LET'S GET BACK TO OUR BUSINESS!
:))
Nahát, tessék angol nyelvű előadásokra járni! (A Merlinben még mi sem láttuk a Madhouse nevű - máris nekem való! - 3 tagú csapatot, csak a Színészek Világjátékán, a Margitszigeten, meg a Művészetek Völgyében, Pulán.)
Még jó, hogy vannak kivételek.:) Csak elég kevesen. :( És hát őket nehezebb megtalálni és mondjuk példaképül választani, mint a 64 foggal vigyorgó plakátfiúkat és médiasztárokat. Ugye véletlenül sem a Minden, ami csak színházzal kapcsolatos topic-beli 1506-os hozzászólásomra célzol? Mert akkor itt védem meg Matt Devere-t! Attól még, hogy plakátokon (is) vigyorog, ő pl. jó színész. Eddig kétszer láttam az angol nyelvű Shakesperare-összesben, de a Sóskában is feltétlenül megnézem (ő játsza Bozsó Peti szerepét).
Már hallom is Navarre morgolódását: mindig a leglényegtelenebb dolgokra reagálok! A többi mondandódra csak bólogatok... :(
Nekem is van színházjegyem 25-ére! Jó, hogy a Sóska 19:30-kor kezdődik! :) Bizony, akkor az én Főnököm is itthon lesz (sőt, ha vasárnapra is beinvitált, akkor munka is lesz bőven), de most nem érdekelnek az észérvek, 16:30-kor a moziban a helyem!
Idézek egy tegnapi hozzászólást a Colin topicból a Bűn...-ről:
"Ez volt az egyetlen amit láttam a POSZTon, mielőtt eltört a karom, és nagyon jó volt!"
Most jut eszembe, egy üres széket én is láttam a "súgó lány" mellett a szünet után. Úgy látszik, a nő annyira megijedt az első felvonásban, hogy a másodikra vissza sem mert jönni. :(
Jómagam is hasonlókat gondolok. Kicsit off: ma reggel pl láttam egy fiút a metrónál(csak utólag és hosszas gondolkodás után jöttem rá, hogy az!), akinek mindkét fülében bogyós fülbevaló volt, félhosszú hullámos haja hajráffal lefogva. De közben látszódott rajta az a hűdemenőkiscsákóvagyok decens arckifejezés. Szomorú, és nem a konzervativizmus szól belőlem, csak a biológus. A buszmegállóban is a vizesrezselézett, gondosan összekócolt hajú, márkáspulcsis gyerekek. Ha 10-et egymás mellé állítanak, az anyjuk se különbözteti meg őket.
Még jó, hogy vannak kivételek.:)
Csak elég kevesen. :(
És hát őket nehezebb megtalálni és mondjuk példaképül választani, mint a 64 foggal vigyorgó plakátfiúkat és médiasztárokat. A legszomorúbb meg az, hogy az emberek annyira ellustultak és elhülyültek, hogy nincs is meg bennük a lelki igény. Csak a látszat és a csillogás a fontos.
Hallottam valahol, hogy megindult az emberiség visszafejlődése, leépülése s a harmadik világháborút ismét kőbaltával fogják megvívni. Bár ettől még messze vagyunk, néha egy-egy bevásárlóközpontba való betéréskor erősen elragad a kétségbeesés.
