Bár sokan nem is sejtik, de benne van a politikai megosztottság és a féltársadalmi konszenzus, a gourmet életfelfogás és a sültparasztság.
Hajrá cvekedlipártiak és spenótrajongók, kard ki, kard! Illetve villa és kanál:)
TESCO? Auchan? Valamelyik évvégi nagybevásárlásnál. Rögtön lecsaptam rá, mert azóta érdekelt milyen, mióta olvastam róla - azt hiszem abban a novellában, amiből a Breakfast at Tiffany film készült.
És hogy milyen? Megvan benne a jó mogyoróíz, ezenkíbűl egyszerre sós is, meg édeskés is. (Lökött ameriakiak, a cukorkáiknál sem tudják eldönteni, mit akarnak tulajdonképpen.) Vagyis szokni kell. De ne nagyon, mert fenemód kalóriadús.
Valami angol főzőcskeműsorban láttam, hogy azt édességnek tekintik, cukrozzák. Sőt Nigella egyszer csinált valami olyant (Elvisz Prézli kedvencét), hogy két kenyeret földimogyoróvajjal összeragasztott, aztán bundázta és sütötte. Direkt emiatt vettem mogyoróvajat, hogy kipróbáljam, és megalkottam a fentit egy vasárnapi családi reggelinek. Ne tudd meg, milyen pofákat vágtak nekem....
Nem is tudom, szóba álljak-e valakivel, aki cukrosan eszi a cvekedlit....(-:)
De mert olyan jó szívem van: az összes tojáshabot beteszem egy jénaiba, és úgy mikrózom, addig amíg jól felfújja magát, akkor az ajtót kinyitom, hogy kijöjjön a pára, és ha ekkor elkezd összeesni, még egy kb. fél percet kap. Ez teljesítménytől függő, a lényeg, hogy utána már ne nagyon akarjon töpörödni. Ezek után egy kanállal szép galusokat lehet belőle kanyarítani, és nincsenek törmelékficnik, mint tejbefőzésnél.
A fél liter tejből pudingot a mikróban csinálom. egyszer próbáltam egy literből, de az olyan izés lett, igazából nagyon nem akart puding lenni. Ráadásul a mikrós pudingnál muszáj kevergetni.
És ha kikísérleteznéd mikróban? Végülis, mire oda jut, már nem nyers, csak fel kell fújni.
Én főzni nem szeretek benne - már okozott csalódást - viszont a madártejhez való habot mindig mikróban csinálom meg, és azóta csinálok szívesen madártejet. A tejben főzőtt habgaluskákkal mindig csak baj volt.
Na, ezt csak most olvastam el, egyszerűbb, de kevésbé pudingos. Mondjuk én a franciából kihagynám a hagymát, viszont megtartanám a rántást és a tojáshabot.
Éppen ihletet kerestem, mi legyen a maradék bableves után. Tojásos galus jó lesz!
Parajpudig (a Gasztronómiai utazás Franciaország fejezetéből)
3 ek vaj 1/2 fej vöröshagyma apróra vágva 3 ek liszt 1,5 dl tejszín 1 dl tej 3 tojás kettéválasztva, fehérje felverve 1/2 kg friss, vagy 1 doboz mirelit paraj só, bors, szerecsendió
Ha a paraj nyers, sós víben megfőzzük, lecsurgatjuk és apróra vágjuk. Ha mirelit, kiolvasztjuk, és hagyjuk a levét kicsurogni. Olvasztott vajban üvegesre pároljuk a hagymát, rászórjuk a lisztet, megkevergetjük és felöntjük a tejjel és tejszínnel. A tőzről levéve hozzáadjuk a felvert tojássárgákat, visszatesszük a tűzre és 1 percig kevergetve főzzük. Ismét levesszük, hozzáadjuk a parajt, a fűszereket és a tojáshabot. Kivajazott, kilisztezett pudingformába öntjük, ezt meleg vizes lábosba állítjuk, majd langyos sütőben 40-50 percig melegítjük. Kiborítjuk a formából, és gombamártással tálaljuk.
Megjegyzés: sose próbáltam ki, mert a népség hagyományosan, zsömlésen, fokhagymásan és bundáskenyeresen szereti a spenótot, viszont ennek hatására midig reszelek bele szerecsent, és bizony mondom néktek, hogy az jó.
