A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A gravitáció az egyik olyan jelenség, amelyben a fiatal Einstein nagyot tévedett. Azt ötlötte ki, hogy nem létezik valóságos gravitációs erő, és nem létezik gravitációs mező sem, amelyik az erőt átvinné egyik testtől a másikig. Megpróbálta a gravitációt a téridő geometriával helyettesíteni. Vagyis, úgy gondolta, hogy nem létezik az anyagnak vonzó tulajdonsága, a gravitáció csupán geometria.
Ezzel Einstein visszatért a Newton előtti időkhöz, amikor még a gravitációt távolhatásként értelmezték.
Newton előtt úgy gondolták, hogy a testek vonzó hatása a testek belső tulajdonsága, amely az üres téren keresztül fejti ki hatását. Newton azonban már rájött, hogy lennie kell valamilyen anyagi közegnek, amely átviszi a hatást egyik testről a másikra. Ezt a közvetítő anyagot ma "gravitációs mezőnek" nevezzük, de még Newton előtt ismeretlen fogalom volt.
A gravitációs mező csak Faraday munkássága nyomán került be a fizikába. Ezután a gravitációs hatást már közelhatásként értelmezték, ami azt vonta maga után, hogy a gravitáció terjedéséhez is idő kell, nem terjedhet pillanat szerűen, mint a távolhatás.
Einstein ezeket a helyes felismeréseket rúgta farba fiatal korában, és azt mondta, hogy nincs sem vonzóerő, sem közvetítő mező. A testek meggörbítik a teret (vagy téridőt?) és ez kelti a gravitáció látszatát.
Ezekre a tévedésekre azonban érettebb korában rájött.
Idősebb korában (1922) azt írta, hogy mégiscsak léteznie kell közvetítő anyagnak, valamiféle éternek. Ez a speciális relativitáselmélet megtagadása volt.
Még később (1952) pedig már azt is leírta, hogy a "téridő" nem valóságos, csak a gravitációs mező struktúrájaként értelmezhető. Ezzel tulajdonképpen kivégezte az általános relativitáselméletet is.
Ma az a helyzet, hogy az előzőekben leírt okok miatt nincs helyes gravitációelméletünk. Van egy Newton által felállított elmélet, amely alapjaiban jó lenne, de még nem tartalmazza a gravitációs hatás véges terjedési sebességét, tehát korrekcióra szorul. És van egy teljesen elcseszett einsteini elmélet, amelyet ő maga is megtagadott idő korában.
Tehát új gravitációs elméletre van szükség.
Olyanra, amely egyrészt helyrehozza a newtoni elmélet hibáját, és beleveszi az képletbe a hatás véges sebességét. Másrészről pedig a szemétdombra küldi a görbe téridő fantazmagóriáját. A valóságosan létező anyagvonzást veszi alapul, amelyet a gravitációs mező közvetít. Ebben az elméletben a gravitáció közelhatásként működik, véges terjedési sebességgel.
Az új gravitációs elmélet már ki van dolgozva, és készen áll arra, hogy a jelenlegi káoszban rendet teremtsen. A neve: A gravitáció mezőelmélete.
A gravitáció mezőelmélete egy nagyobb keretelméletnek a része, amelynek elnevezése: Szuperfizika.
A Szuperfizika rendeltetése, hogy felváltsa a ma elfogadott téves einsteini "modern" fizikát.
Már említettem néhányszor azt, hogy mielőtt egy új fizika felépítésébe kezdünk, tisztán kell látni a régi hibáit. Pontosan ismerni kell a jelenlegi "modern" fizika tévedéseit. Azért, hogy tudjuk, mit kell kijavítani. Több területen is alapvető hibák vannak a "modern" fizikával, amely döntő részben Einstein elhibázott elméleteire épült. Ilyenek a fényre vonatkozó elméletek, és ilyenek a gravitáció ra vonatkozók. Most az utóbbival foglalkozunk részletesen.
A "modern" fizika gravitációra vonatkozó tévedései:
Gravitációs erő és gravitációs mező nem létezik, a tömegvonzás csak látszólagos. (általános relativitáselmélet)
A nagy tömegű testek meggörbítik maguk körül a téridőt, és a görbe téridőben a testek úgy mozognak, mintha gravitációs erő hatására mozognának.
A tér és az idő egy egységes négydimenziós kontinuumot alkot, amelyben a négy koordináta egyenrangú.
A téridő egy fizikailag létező dolog, amely képes meggörbülni, felcsavarodni, stb.
A téridőben létezik egy négyes intervallum, amely fontos szerepet játszik a fizikában.
"Mára a tudomány nagyon szegmentált, több ezer szeletre vágott. "
Ez szerintem is így van.
"A polihisztorok kora lejárt."
Ez is igaz, de csak abban az időszakban, amikor a tudomány biztos alapokkal rendelkezik és zavartalanul fejlődik. Akkor nem kell új alapokat keresni.
De most éppen abban a szakaszban vagyunk, amikor válságban van a fizika, és nagy szükség van a olyan szakemberekre, akik több szakterületet is átlátnak. Szóval még nem járt le teljesen a polihisztorok kora.
"A fizika, és a kvantumfizika, olyan szakterület, amihez nagyon mélyre kell merülni ahhoz, hogy a fenekét megássuk."
Ezzel is egyetértek, de nem biztos, hogy a mai helyzetben egyetlen egy szakterületen kell specialistának lenni. Jelenleg inkább átfogó tudásra van szükség.
"Ez bizony nem mindenkinek sikerül a „szellemi” követelményeket figyelembe véve. "
Sőt, a legtöbb embernek nem sikerül. De azért érdemes megpróbálni. Majd az utókor fogja megítélni, hogy sikerült-e.
"Ami a laikusokat illeti, a vak tyúkhoz hasonlítom őket. A baromfiudvar területén találhat szemet, ami örömmel tölti el, de nem olyant, amivel visszajön a látása."
Egy konkrét felfedezés esetében igaz lehet, hogy vak tyúk módjára valaki beletrafál. De egy új fizikát nem lehet felépíteni vaktyúk alapon. Ahhoz jóval több ismeret kell. Viszont ezt hivatásos fizikus sohasem teheti meg, mert az ő agya az elfogadott fizikára van programozva, és nem is áll érdekében, hogy új alapokat keressen.
Erre csak egy kívülálló, vagy egy fiatal fizikus szakember képes. Mert neki még nincs veszítenivalója. Ezt már leírta S. Kuhn a "Tudományos forradalmak szerkezete" című kiváló könyvében. Érdemes elolvasni.
Mára a tudomány nagyon szegmentált, több ezer szeletre vágott. A polihisztorok kora lejárt. Ezért a legtöbb tudós, gyakorlatilag szakbarbárnak tekinthető. Ha valaki újat akar találni, felmutatni, valamilyen szakterületen, annak fenékig kell merülnie annak tengerében. A fizika, és a kvantumfizika, olyan szakterület, amihez nagyon mélyre kell merülni ahhoz, hogy a fenekét megássuk. Ez bizony nem mindenkinek sikerül a „szellemi” követelményeket figyelembe véve. Ami a laikusokat illeti, a vak tyúkhoz hasonlítom őket. A baromfiudvar területén találhat szemet, ami örömmel tölti el, de nem olyant, amivel visszajön a látása. :-)
Az igazi tudománynak szüksége van a másként gondolkodókra. Ők azok, akik meg merik kérdőjelezni a 100 éves dogmákat, beszélni mernek a tabukról, és el merik mondani az igazat az "érinthetetlen" tudósokról.
Persze a begyepesedett hivatásos tudósok nyilván nem így látják, mert ők az elfogadott "tudományból" élnek. Nekik nem baj, ha már eljárt a tudásuk felett az idő, nem baj, ha tele van belső ellentmondásokkal, sőt még az sem baj, ha a kísérletek is cáfolják.
Őket nem az elavult elméletek zavarják, hanem éppen a másként gondolkodók. Azok, akik felhívják a figyelmet a hibákra.
Az idős hivatásos "tudósok" úgy gondolkodnak, hogy amíg ők élnek addig ne változzon semmi. Aztán jön az általuk kinevelt következő generáció, és ők is azt mondják: amíg én itt vagyok, addig a 100 éves igazságokat kell elfogadni. És a dogmák öröklődnek nemzedékről nemzedékre.
Bizony szükség van a másként gondolkodókra, hogy ez a lánc megszakadjon.
"Az objektív valóság, amit a jelenségek szuperpozíciójának nevezek, fénysebesség közeli elemi részecskék mozgásából áll. Ahogy növekszik a részecskékből álló objektumok mérete, (tömege), úgy lesz lassabb az objektum saját mozgása a környezetéhez képest."
Így már érthető, hogy mire gondoltál.
"Objektív eleme az, hogy tudod a golyó és a műhold valós sebességét, ha megmondják, vagy kiszámoltad."
Így van. Vagyis a látszatból visszaszámolható az objektív valóság. Tehát nem kell a látszatot elfogadni valóságnak, mint ahogyan Einstein tanítja. Rátapintottál a relativitáselmélet alapvető hibájára.
Az objektív valóság, amit a jelenségek szuperpozíciójának nevezek, fénysebesség közeli elemi részecskék mozgásából áll. Ahogy növekszik a részecskékből álló objektumok mérete, (tömege), úgy lesz lassabb az objektum saját mozgása a környezetéhez képest. Amikor már szabad szemmel is láthatóvá válik egy test, akkor csak a vele való együttmozgás, vagy kicsi sebességkülönbség esetén tapasztalható. Egy kilőtt puskagolyót nem tudsz szemmel követni, csak a lassított felvételen. Egy műholdat szemmel követhetsz egy bizonyos látószög alatt, pedig több ezer Km/h sebességgel halad. Ezt a róla jövő fénynek és a távolságnak köszönheted, ami számodra „lelassítja” az objektumot. Ezek azok a relativitások, amit tapasztalsz a szemeddel. Objektív eleme az, hogy tudod a golyó és a műhold valós sebességét, ha megmondják, vagy kiszámoltad.
Ez már nagy előrelépés, mert legtöbben nem hajlandók elgondolkodni rajta.
"Amennyiben az általunk tapasztalható valóság különböző mozgásállapotú jelenségekből tevődik össze, akkor az objektív valóságot egy szuperpozícióban lévő, „szuperjelenségnek” lehet tekinteni."
Nincs semmiféle szuperpozíció. Létezik egyetlen egy valós világ, amely nem függ attól, hogy milyen mozgásállapotú megfigyelő nézi. Ez az objektív valóság.
A megfigyelő mozgásától csak a látvány függ. Ez eltérhet az objektív valóságtól, a megfigyelő távolsága vagy mozgása miatt. Ha távolról nézel egy embert, akkor kisebbnek látszik, mint közelről. De nem az ember ment össze, hanem csak a távolság miatt látszik kisebbnek. Vagyis az objektív valóság ugyanaz maradt, de a látszat lehet más.
Ugyanez a helyzet a mozgásnál is. Egy gyorsan mozgó megfigyelő láthatja másképpen a világot, de ez csak látszat, a valóság attól ugyanaz marad. Einstein pedig azt mondja, hogy a látszatot kell elfogadnunk valóságnak. Ezért hibás a relativizmus.
"Ennek a tapasztalásnak van egy tól-ig sebességtartománya. A saját mozgásállapotunk és a fénysebesség, mint felső korlát között."
Nincs ilyen tartomány csak Einstein elméletében. A valóságban a jelenségek sebessége, vagy a megfigyelő sebessége bármekkora lehet.
A mozgás szempontjából a fénysebesség nem korlát. Csak annyi szerepet játszik a fénysebesség, hogy a külvilágról alkotott látvány a fény segítségével jut el a szemedig, a fénysebesség pedig egy véges érték, 300 000 km/s. A fény "lassúsága" megváltoztatja a látványt.
Mondok egy példát. Látsz az égen egymás mellett két csillagot. Ez a látvány. De a valóságban lehet, hogy az egyik csillag 1000 fényévvel távolabb van, mégis egymás mellett látod őket. Most azt látod, hogy a két csillag egyszerre kifényesedik. Ez a látvány. De a valóságban a távolabbi csillag 1000 évvel korábban fénylett fel, mégis egyidejűnek látod a felfénylésüket.
"A saját mozgásunk a Földhöz, mint (saját) vonatkoztatási rendszerhez kötött. Azonban az objektív valóság, a mindenféle mozgásállapotú jelenségek ehhez viszonyítva realizálódnak számunkra."
„A ma elfogadott einsteini relativizmus azt jelenti, hogy a jelenségek a "megfigyelő" mozgásállapotától függenek. A gyorsan mozgó megfigyelő számára a tér "megrövidül", az idő "lelassul". Nincs egyetlen valóság, hanem annyiféle valóság van, ahány megfigyelő. A különböző mozgásállapotú megfigyelők által érzékelt különböző valóságok egyenértékűek. Egyik sem valóságosabb a másiknál. Ez a valóság relativizálása. „
Elgondolkodtam ezen a relativizmusértelmezésen. Amennyiben az általunk tapasztalható valóság különböző mozgásállapotú jelenségekből tevődik össze, akkor az objektív valóságot egy szuperpozícióban lévő, „szuperjelenségnek” lehet tekinteni. Ebből a SZ J-ből csatoljuk ki a megfigyelés során azt a relatív valóságot, amit éppen tapasztalunk. Ennek a tapasztalásnak van egy tól-ig sebességtartománya. A saját mozgásállapotunk és a fénysebesség, mint felső korlát között. A saját mozgásunk a Földhöz, mint (saját) vonatkoztatási rendszerhez kötött. Azonban az objektív valóság, a mindenféle mozgásállapotú jelenségek ehhez viszonyítva realizálódnak számunkra.
Röviden: én ezt tartom a relativizmusnak: az ember szemszögéből való megközelítést.
Szerintem ez nem relativizmus, hanem emberi szemléletmód. A relativizmus teljesen mást jelent. Általában azt, hogy minden viszonylagos, relatív. Nincsenek fix támpontok, nincsenek abszolút értékek. Bármit bárhogyan értelmezhetünk.
A fizikai relativizmus (amiről én beszélek) az egy szűkebb értelmezés. A ma elfogadott einsteini relativizmus azt jelenti, hogy a jelenségek a "megfigyelő" mozgásállapotától függenek. A gyorsan mozgó megfigyelő számára a tér "megrövidül", az idő "lelassul". Nincs egyetlen valóság, hanem annyiféle valóság van, ahány megfigyelő. A különböző mozgásállapotú megfigyelők által érzékelt különböző valóságok egyenértékűek. Egyik sem valóságosabb a másiknál. Ez a valóság relativizálása. Ez a lényege az einsteini relativizmusnak, erre épül a relativitáselmélet.
Ez egy hibás objektív idealista felfogás. Azért objektív idealista, mert nem a megfigyelő szubjektumától (eltérő ismereteitől) függ az általa érzékelt valóság, hanem a mozgásállapotától (sebességétől), ami objektív adottság. Jánossy Lajos és Elek Tibor remekül kielemzték a közös könyvükben. Nem tudom, hogy olvastad-e?
"Ez nem egy abszolút nézőpont, hanem nagyon s függ magától az embertől, az emberi gondolkodás mechanizmusától."
Ez nyilvánvalóan így van, és így is kell lennie, hiszen az emberi gondolkodás terméke.
Persze elképzelhető egy olyan nézőpont is, amely egy távolabbi, egy egy másik értelmes lény nézőpontja.
"Az általad említett Isten-t az ember teremtette a saját képére..."
Ebben is egyetértünk.
"A mai SciFi írók is csak az emberi igényeket szolgálják ki. "
Így van, mert a céljuk, minél több könyvet eladni.
"Elgondolkodtunk már azon, hogy egy emberileg megérthetetlen, értelmes lény milyen módon építené fel a saját tudományát? Nézzünk pl. egy olyat, amely képes a fénysebesség közeli sebességen közlekedni."
Igen, én már elgondolkodtam. Szerinte tízszeres fénysebességgel is lehet közlekedni, ennek csak gyakorlati akadálya van, nem elvi.
"Az azonban jó kérdés lehet, hogy milyen egy "abszolút" módon történő megközelítés, mindenféle értelmes lények szemléletének kihagyásával."
És ki közelítené meg "abszolút" módon, ha minden értelmes lényt kihagysz?
Röviden: én ezt tartom a relativizmusnak: az ember szemszögéből való megközelítést. Ez nem egy abszolút nézőpont, hanem nagyon s függ magától az embertől, az emberi gondolkodás mechanizmusától. Éppen ezért nem tudom elfogadni azt a tudományos utat, hogy "kigondolok valamit, aztán lesz ami lesz, hátha jó ötletem támadt" (és a siker esetén verem a mellemet, és várom a díjakat).
Az általad említett Isten-t az ember teremtette a saját képére (noha a hívők egy része szerint éppen fordítva történt). és most ugye a világegyetemet teremtette az az Isten.
A mai SciFi írók is csak az emberi igényeket szolgálják ki. Noha a régebbieknél számos esetben megjelent a nem emberszabású "idegen". Nem csak Sztrugackijnál, hanem pl. Lem-él (lásd: Solaris, Legyőzhetetlen, Éden), aki regényeiben szintén megérthetetlen és "nem emberi" értelmeket tár elénk.
Elgondolkodtunk már azon, hogy egy emberileg megérthetetlen, értelmes lény milyen módon építené fel a saját tudományát? Nézzünk pl. egy olyat, amely képes a fénysebesség közeli sebességen közlekedni. YT-os videók mutatják, milyennek látná a világot, mely messzemenően különbözik a mi felfogásunktól. Vagy létezhetne egy olyan lény, amely az elemi részecskék szintjén bontakoztatja ki értelmét, és a mi világfelfogásunkat értelmetlennek tartja.
Az azonban jó kérdés lehet, hogy milyen egy "abszolút" módon történő megközelítés, mindenféle értelmes lények szemléletének kihagyásával.
A csillagászat egy speciális terület, mert csakis a fény (tágabban az EM sugárzás) segítségével szerezhetünk információt.
Csakhogy ez tele van torzító tényezőkkel, ami miatt nem a valóságot látjuk.
1. A fény 300 000 kilométert tesz meg másodpercenkén. Ez a földi méretekhez képest igen nagy, de csillagászati léptékben igen kicsi. A fény hatszor kerüli meg a Földet 1 másodperc alatt, de 4 év kell neki, amíg a legközelebbi csillagról a Földre érkezik. A legtávolabbi galaxisok esetében pedig akár 10 milliárd év is lehet. Ezeknek az objektumoknak a 10 milliárd évvel korábbi állapotát látjuk, a jelenlegi állapotukról fogalmunk sincs.
2. A fény a gravitációs mezőkben nem egyenes vonalon halad, hanem girbegurba vonalon. Tehát nem tudhatjuk, hogy valójában honnan, milyen irányból indult a fény. Így fogalmunk sincs, hogy amit látunk, az valójában hol van.
3. Azokat az objektumokat, amelyekről nem érkezik hozzánk fény, azoknak a létezéséről sincs tudomásunk.
4. Vannak viszont olyan látványosságok, amelyeket jól látunk a távcsöveinkkel, de valójában az amit látunk, az nem létezik. Ezeket nevezzük virtuális objektumoknak.
Az ember azonban hajlamos arra, hogy amit lát, azt valóságosnak fogadja el. "Hiszem ha látom", mondja a szólás. Ez a Földön legtöbbször igaz is (bár nem mindig), de az égen szinte soha nem azt látjuk, ami a valóság.
"A "nem emberi mód" felhagy az embercentrikus megközelítéssel!"
Egy kis tévedésben vagy, mert amikor a Föld volt a világ közepe, akkor az nem "embercentrikus" volt, hanem "istencentrikus". Mert a keresztény vallás szerint isten teremtette a Földet és saját képmására az embert. Tehát isten saját alkotása került a középpontba, a csillagos ég csak díszlet volt.
A mai felfogás szerint sem az ember által lakott Föld a világ közepe, mert nincs is közepe. Az sem kizárt, hogy máshol is kialakult az élet. Ha körülnézel itt a Földön, hogy mennyiféle különböző életforma létezik, akkor nincs értelmes ember, aki egy távoli bolygó élőlényeit, ugyanolyannak képzeli, mint az ember. Az csak a scifi írók és a filmesek mániája, mert így könnyű eljátszatni a színészekkel szerepeket.
Szóval nem igazán értem, hogy mit jelent "felhagyni az embercentrikus megközelítéssel".
"Ma már az emberi szem "nem szempont" a csillagászatban."
Már kb. 400 éve nem az. Amióta a távcsövet feltalálták.
"Azonban vannak olyan műszereink, amelyek a teljes elektromágneses spektrumot látják. A gammasugártól, a rádióig bezárólag."
Így van, de ezen mind az EM sugárzás alapján működnek.
"Ezekről tudományos cikkek szólnak, és nem mesék. "
Ma még ezek tudományos cikkek, holnap már mesék.
Kb. 80 éve még arról szóltak a tudományos cikkek, hogy a távcsőben látható "ködök", (amelyek valójában nagyon távoli galaxisok), a Tejútrendszeren belül vannak.
Ekkor még Einstein hitt abban, hogy a naprendszerünk bolygóin van élet.
Szóval a tudomány előrehaladtával a cikkek mesékké válnak.
A "nem emberi mód" felhagy az embercentrikus megközelítéssel! Ez ugyanis egy gőgös szemlélet, s magának az embernek a felmagasztalása. Egyfajta rasszista szemlélet.
El kell fogadnunk azt, hogy nem egyedül vagyunk értelmes lények ebben a felfoghatatlan méretű világegyetemben, noha az is felismerhető, hogy létezésünknek nagyon kicsi a valószínűsége.
A másik amit illene felfogni, hogy egy idegen értelem annyira különbözhet a miénktől, hogy fel sem tudnánk ismerni. Olyannyira, hogy talán nem is tekintenénk a mi fogalmaink szerint értelemnek, noha a miénknek fölötte állnak.
Ennek illusztrálására javaslom mindenkinek, hogy olvassa el a Sztrugackij testvérek "Stalker" c.eredeti (3 részes) novelláját (ne a belőle készült filmet, amely egy ettől különböző művészeti alkotás). Ebből - mint egy irodalmi alkotáson keresztül - érzékelhető, hogy az idegenek mennyire tudnának tőlünk különbözni.
Számomra ez a topik inkább arról szólna, hogy "Milyen lesz a jövő emberi fizikája". Az abszolút, s embertől független biztosan nem ilyen.
