Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Kései történeti korszakában az ember hajlandó feltételezni, hogy mindaz, ami a nyelvben kép, az dísz, nem tartozik nyelvének lényegéhez, és ha szép is, bizonyos tekintetben fölösleges. Ezért tartják a nyelv képeit merő hasonlatnak és virágnak, játéknak és komolytalannak. Ezért lett a költői nyelv az értelmi és köznyelvvel szemben másodlagos. Az ember a történeti korszakban már nem tudja, hogy amit ma költészetnek nevez, az az ember őskorában, s így ősi eredeti állapotában természetes megnyilatkozás volt: a magasabb intenzitású létnek magasabb intenzitású megnyilatkozása; éppen ezért a költői nyelv a mai értelmi és köznyelvnél nemcsak eredetibb és elsődlegesebb, hanem igazabb és teljesebb is. Mint mondják: a költészet az emberiség anyanyelve. De, ahogy ezt a mondatot is mindössze szépnek tartják és nem valóságosnak, mindössze képnek és nem lényegnek, abban benne van a történeti embernek egész bizalmatlansága és értetlensége az ősnyelvvel szemben, és a költői nyelvet hamisnak, természetellenesen megszépítő nyelvnek, felfokozottnak, talán dagályosnak és fellengzőnek, de mindenesetre túlzónak tartja, mert nem érti azt az intenzív létet, amelynek ez magától értetődő megnyilatkozása volt. Egész sereg példát lehetne hozni arra, hogy a történeti nyelvben még meglévő, de már élettelen képek az őskorban miként voltak - nem, mint ma mondanák: értelemhordozó lényegek, hanem - közvetlen jelentések, amelyeknek már az értelem is csak leszármazott járuléka volt. Mert az, amit a nyelvben értelemnek hívnak, sohasem közvetlen. Közvetlen az idea, az az örök valami, amit a nyelv megérint és kimond. Ilyen módon el lehetne mondani, hogy őskori nyelven szólva, a szó - kard, az isteni szó fényével, kétélűségével, hegyével, veszedelmes voltával, azzal, hogy támad és véd, hogy az abszolút aktivitás eszköze, az uralom eszköze, az élet és a halál ura. De hamisan fogná fel az, aki azt hinné, hogy itt szimbólumról van szó. A kard és a szó között levő viszony nem szimbolikus, vagyis a jelentés nem burkolt, hanem közvetlen. Az ostor annyi, mint fegyelem, törvény, szabály - "korbáccsal őriznek bennünket", mondja Hérakleitosz. A szög hűség, a szemüveg káprázat, a kereszt fény, a kör tökéletesség, a kéz béke és testvériség és szeretet, a csillag a megdicsőült lélek, az arany bölcsesség, az ezüst tudás, a kék igazság, a zöld halhatatlan ifjúság, a vörös szeretet. Így van közvetlen jelentése a színeknek, az emberi tagoknak, az állatoknak, a növényeknek, a virágoknak, a házi eszközöknek. A történeti ember azt hinné, ez a jelentés a másodlagos, a mesterséges, a kései és a költői, holott ez a jelentés az elsődleges, a természetes, az ősi és a közvetlen. A képnyelv megértésén múlik az egész őskori ember, az egész őskori emberiség és az egész őskor megértése. Aki az őskor írott emlékeiben, a képekben mindössze költői túlzást lát, fölösleges szépítést vagy talán gyermeki kedély megnyilatkozását, annak helyzete reménytelen. Az őskori emberből az megérteni semmit sem fog és nem tud. S aki még ehhez feltételezi, hogy a történeti kor absztrakt és száraz nyelve a képnyelvnél tökéletesebb és a mai embernek a képnyelvhez le kell ereszkednie, az a helyzetet fordítva látja és éppen azt nem tudja felfogni, ami itt a döntő.
"..A föld a Prakriti, az egyetemes szubsztancia, az elsődleges káosz, a materia prima, melyet a Genezis szerint elválasztottak a vizektől, a vismui vaddisznó visszavezette a vizek felszínéhez, a Shinto mitikus hősei megolvasztották; ez az az anyag, amelyből a Teremtő (Kínában Niuka) megformálja az embert. Ő a szűz, amelybe behatol az ásó vagy az eke, megtermékenyíti az eső vagy a vér, az Ég vetőmagjai. Egyetemesen mindenhol a föld méh, melyben a források, az ércek és fémek fogannak.
A föld négyzet alakú (nevezetesen Kínában), a négy horizont által behatárolva. Ezért tehát a kínai birodalom is négyzet alakú és négyzetekre osztott, középpontjában a ming-t'ang négyzettel, mely egyben az egészet szimbolizálja. A kínai világot egymásba illesztett négyzetek alkotják.
2. A föld jelképezi az anya-szerepet: Tellus Mater. Adja és visszaveszi az életet. A földre borulva Jób így kiált föl: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza (1, 21), az anyaföldet ily módon az anyaöllel azonosítja..."
"...5. A kör az idő szimbóluma is; a kerék forog. Már a korai ókortól kezdve a kör jelezte a teljességet, a tökéletességet, egybefoglalta az időt, hogy jobban mérhesse azt. A babiloniak időmérésre használták; 360 fokra osztották, a 360 fokot pedig 6 darab 60 fokos egységre; elnevezése, a shar a világegyetemet, a kozmoszt írta le. A babiloni vallási gondolkodás ebből vonta ki a végtelen, ciklikus, egyetemes idő fogalmát, amely aztán áthagyományozódott az antik világra, a görög korra például, a saját farkába harapó kígyó formájában. A keresztény ikonográfiában a kör motívuma az örökkévalóságot szimbolizálja; három egymásba forrt kör az Atya, fiú és Szentlélek szentháromságát idézi fel. Az észak-amerikai indiánoknál is a kör az idő szimbóluma, hiszen a nappali idő, az éjszakai idő és a holdfázisok a világ feletti körök, és az év ideje a világ felszíne körüli kör. ..."
Ugyanez igaz a liberalizmusra is.... - természetesen jogod van saját véleményedhez, de annak ilyetén nyilvánosságra hozatalával igencsak lejáratod magadat.
István utódai a trónon, így Ferenc Jóska is, már csak örökölte a címeket, volt ő Lodoméria és Halics királya/fejedelme is. Az volt a szokás, hogy ami valaha is hatalma alatt állott valamelyik elődjének (vagy csak szerette volna) az utód megtartotta. :-))
Mivel a kettős kereszt korábbi a kereszténységnél, pl. szerepel a Mas d' azili kőkori jelkészletben is, ezért a kettős kereszt jelentését nem a katolikusok határozták meg.
Ezen persze lehet vitatkozni, de a lényeg az, hogy a kettős kereszt jelentése ugyanúgy lehet "apostoli" mint "királyság", ui. a kettő egyszerre jött létre - nem volt magyar királyság a kereszténység előtt.
Írtad: "..Azt viszont nem értem, ha valami nem kacskaringós, és üvegfala van, az mitől liberális.."
Talán attól, hogy ugyanez lehetne bármelyik nagyvárosban a világban, önmagában nem hordoz maradandó értéket: hiszen mindent alárendeltek a FUNKCIONALITÁSNAK és a GAZDASÁGOSSÁGNAK.. Ami értéket beletennének--- lásd festmények---, azok is maximum másolatok lennének.... Tehát ÚGY ÉLÜNK MINTHA, miközben TUDJUK, HOGY DEHOGY... .. És ettől lehet jól vagy rosszul éreznie magát az embernek..
Vannak ősi arányok, amit nem ildomos felrúgni, vagy ha igen, azt kárpótolni kell mással... csak egy kis példa: egy 5x5-ös szoba magassága optimális esetben minimum 3, max 3,5 m, kb. aranymetszés szabálya érvényes, ugyanígy a LÉPCSŐ magassága mélysége is ősidőktől adott: ha csökkented a magasságát, annyivel növelni kell a mélységét stb...... Ha megfigyelnéd NewYork felhőkarcolóinak utcaszintjét, ott is igyekeznek valami emberközeli megoldásokat, ornamentikát és anyagot használni, hogy pszichésen ne nyomasszon a rengeteg.. A mindenhol üveg és mindenhol acél sivár, a benne elhelyezett tárgyak a semmiben lebegnek, ezért próbálják egyéb dolgokkal ellensúlyozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Na de a homlokzatokat nem tudják, márpedig az utca embere sem szereti minduntalan tükröződő üvegben viszontlátni magát, ugyanis --- mint vizsgálatok is kimutatták -- a vizuális sokszínűség és vibráció egy idő után alattomos fejfájáshoz vezet, ahhoz hasonlatos, mint a monitor láthatatlan vibrációja---..... stb...
A liberális városvezetés ízlése és politikai akarata a meghatározó ebben az esetben, s nem az üveg felhasználása.
Egyébként a nemzeti építészetnek mindig voltak meghatározó, felismerhető jegyei. A kálvin-téri üvegförmedvény azonban kifejezetten ízléstelen, szerencsétlen és nincs tekintettel a környezetre, a hagyományokra. Nem véletlen, hogy a Vörösmarty téren is bontják a a kultúrpalotát, meg az Akadémia mellett is a spenót házat. Ez ugyanaz az ízléstelen, szerencsétlen, hagyományokat felrugó "építészet".
"Mellette elsápadhatnak és semmivé válnak a Kálvin téri üvegförmedvény liberális megrendelői és tervezői."
Én viszont a Kálvin térnél kaom, így mindennap itt megyek el. Mondjuk, volt itt pár hete még egy iszonyú ocsmány, világoskék színű szoborcsoport, de nem lehetett kivenni, hogy mit ábrázolt. Valami gipszből öntött dolog lehetett. Egyszer-kétszer szétrúgták, és a feleségem mindig mondta is, hogy annyi tehetséges szobrász van, mért nem teszik ki azoknak a munkáit. Néhány napja aztán ezt a förmedvényt levették.
Kétségtelen, az ilyeneknél a Makovecz épületei sokkal tetszetősebbek. Azt viszont nem értem, ha valami nem kacskaringós, és üvegfala van, az mitől liberális.
Azt jelenti, hogy aktív fórumról van szó, és az adott időben sok hozzászólás született a topikban. Pontosan nem tudom, hogy mennyi hozzászólás kell adott idő alatt, de a lényeg, hogy így jelzik azt, ha valamelyik topikban "zajlik az élet".
A templomban van egy sírkő, a falba falazva. Egy gyönyörű asszony sírja, akit Széchenyi is kedvelt annak idején. A férj íratta rá a feliratot, hogy "Isten igaz bíró".
Nyugateurópában, ha valakire azt mondják, hogy liberális, elkezd titakozni.
Bush azzal nyerte meg a választást az ellenjelölttel szemben, hogy a tévé nyilvánossága előtt, a választási kampány finisében megkérdezte tőle:
- Maga akarja vezetni Amerikát? Hiszen maga egy liberális! -
A legnagyobb adut, a legmegsemmisítőbb érvet a végére szokták tartogatni a jó szónokok. Bush ezt szánta annak Amerikában. Persze ez is porhintés volt, de legalább tudta, mivel győzhet.
Egyszer jártam a Kálvin téren életemben. Csak a templom tetszett, más nem...
A csúcsok kialakítása, és a sajátosan "pöndörödő héjak" kimondott makovecziek, így nem elvitatható, csak az első benyomást mondtam az aránylag kis képek alapján....
Ez volt a Regnum Marianum templom, amit az első hatalomátvételi kísérletük (a Tanácsköztársaság) kudarcának örömére emeltek, s amit Rákosi lebontatott. A templompusztítók egyik eredménye ennek a szép templomnak az eltüntetése.
Mint tudjuk, a templom arra való, hogy a tömegeket megfelelő lekiállapotba hozza, hogy felkészítse a mindennapok küzdelmeiben (a munkában, a Teremtés folytatásában) való helytállásra.
Magyarország addig nem tekinthető függetlennek, amíg ez a templom újra fel nem épül, ugyanott, ugyanúgy; amíg a székely rovásírás (és a magyar őstörténet) kutatását az állam nem támogatja. hanem üldözi; s amíg a magyarság lélekszáma fogy.
Ez volt a Regnum Marianum templom, amit az első hatalomátvételi kísérletük (a Tanácsköztársaság) kudarcának örömére emeltek, s amit Rákosi lebontatott. A templompusztítók egyik eredménye ennek a szép templomnak az eltüntetése.