Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Hámori József kultuszminisztersége alatt tiltották ki a székely rovásírást a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás magyar pavilonjából.
Ez nyilván nem a saját álláspontja volt, csupán engedelmesen végrehajtotta és vegrehajttatta a háttérben maradó szürke eminenciások utasításait.
Szolgálataiért cserébe a kiállítást követően leváltották a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériuma éléről, de kinevezték Orbán Viktor kulturpolitikai tanácsadójának, majd az MTA elnökhelyettesének.
Minden közös ismerősünk szerint derék ember. Ettől függetlenül felelősség terheli a székely írás ellen folytatott üldözésért s erről számadással tartozik a nemzet előtt. Ha a nemzeti kulturális örökség fogalma jelent valamit egy derék embernek.
Elnézést kérek a kövér betűtipus túltengéséért, ez az index kiszámíthatatlan szoftverének köszönhető.
Számunkra elsősorban az alábbi mondat érdekes az idézett bekezdésből:
"A székely-magyar rovásírással kapcsolatos nézetek tévesek, tudománytalanok, sőt rasszisták."
E téves, tudománytalan és rasszista nézetek következménye az akadémikus tudomány mérv- és hangadó képviselői által meghatározott üldözés, amely a székely rovásírás kutatása, oktatása és felhasználása ellen irányul.
Kérdésünk:
Miért törvényszerű, hogy az Akadémia a magyar nemzeti kulturális örökség e gyöngyszeme ellen folytatott nemtelen hadjárat vezetője (s a nemes törekvések az Akadémián belül csak nehezen kapnak teret, ha egyáltalán teret kapnak)?
Miért törvényszerű, hogy e téves, tudománytalan és rasszista nézetek képviselői nem csak tagjai, hanem irányadói is az Akadémiának? Nem lenne ideje felülvizsgálni egyes akadémikusok akadémiai tagságát?
Kritikai ambíciók szaktudományi alapismeretek nélkül
Válasz Simon Zsoltnak is
7.) A nemzeti tudat ápolása és fejlesztése a Magyar Tudományos Akadémiának is kötelessége
A magyarsággal együtt élő népek, nemzeti kisebbségek emberi jogainak elismerése, nyelvük és nemzeti kultúrájuk fennmaradásáért folytatott küzdelmük támogatása minden fórumon Akadémiánknak is kötelessége. Különös nyomatékkal hárul ugyanez a feladat Akadémiánkra magának a magyar népnek a vonatkozásában. Alig valószínű, hogy e megállapítást az Akadémia tagjai közül valaki is nyíltan kétségbe vonná. Mindamellett gondjaink vannak. Az utóbbi években az írott és az elektronikus média olyan véleményeket is terjeszt, melyek nem kifejezetten nemzeti tudatunkat látszanak megerősíteni. Ilyenek: A magyar nép ma már annyira kevert populációt alkot, hogy nemzet helyett inkább kultúrális kategóriának (egyfajta civil szervezetnek) fogható fel. A genetikusok kutatási eredményei, miszerint a magyarság ősei már az őskőkorban Európában voltak vagy vizsgálati hiba, vagy egyszerűen tévedés. Genetikailag a túlkevert magyar nép múltja megítélhetetlen. Következésképpen az a pregnáns, magas szintű genetikai önazonosság, amit a Semino vezette pártatlan nemzetközi genetikai munkacsoport a magyarságnak tulajdonít, még populáció-szinten sem létezhet. A székely-magyar rovásírással kapcsolatos nézetek tévesek, tudománytalanok, sőt rasszisták. Az az állítás, hogy az európai jégkorszakban hatalmas uráli nyelvterület létezett, közönséges kitalálás. A magyar nép ősei mindig is műveletlen, írást nem ismerő, kulturálatlan vándor nomádok voltak. A magyar nyelv különleges nyelvi logikája, amit Michelberger műszaki akadémikus fejtett ki, és amely e nyelvet kiválóan alkalmassá teszi a tudomány problémáinak eredményes megközelítéséhez csakúgy, mint a modern számítógépes programozáshoz, nem más, mint misztifikáció. Nyelvünk nem hordoz semmiféle különleges logikát, hanem csak egy átlagnyelv a sok más között. A magyar nyelv tudatos, tudományos alapokra fektetett tervszerű fejlesztése teljesen felesleges erőlködés, fejlődik az úgy-ahogy, magától is. A nyelvünk ősiségéről vallott nézetek hamisak és félrevezetőek. A magyar nyelv és kultúra bármilyen szintű és célzattal végzett összehasonlítása Mezopotámia egykori népeiével csak dilettáns és tudománytalan próbálkozás lehet stb. Ezekhez hasonló megállapításokat olvashatunk ma - polgártársaink tollából (de mi célból írják, mit akarnak ezzel elérni?) - a magyar nyelvű médiában.
Minthogy e nézetek ill. gyakran felelőtlen és nemzetietlen megnyilvánulások esetenként az Akadémia vagy társult intézeteinek egyes szakembereitől is származnak, sokan - a média felhasználásával - mélyen igazságtalanul magát az Akadémia testületét marasztalják el és nem személy szerint azokat (nemzeti létünk ellendrukkereit) bírálják, akiktől e nézetek - melyekhez tudományos testületünk kollektívájának semmi köze (!) - kiindultak. Az Akadémia tagjainak morális kötelessége: nem szembehelyezkedni nemzeti értékeinkkel és érdekeinkkel.
Benedekfy Áginak a könyvét még gépelt kéziratban futottam át. Mivel jól beszél olaszul, és kinn élt, rengeteg hasznos infóhoz juthatott hozzá. Kár, hogy az Arvisurákat meg Badinyt belekeverte a dologba (írtam neki, hogy nem szerencsés...).
AZ ÍRÁS FOGALMA
Az írás a gondolat rögzítése grafikus eszközökkel.
Az írásrendszerek a tulajdonságaik alapján többféleképpen csoportosíthatók.
A gondolatrögzítés elve alapjánmegkülönböztethetünk a nyelvtől többnyire független szimbólumokat és preírást (a preírás pontosabban megfogalmazott jelentésű szimbólumok összetartozó csoportja: pl. fejfák jelei, közlekedési táblák jelkészlete, vallásos jelkészlet, fazekasjelek), vagy a beszéd hangjait jelölő fonetikus szó-, szótag- és betűírásokat.
Grafikai formaviláguk szerinta jelek lehetnek képszerűek vagy lineárisak. Mindkét stílusnak lehet létjogosultsága. Az egyiptomiak a képszerű hieroglifáikat ünnepélyes alkalmakra tartogatták, a hétköznapi célokra azonban a jóval egyszerűbb démotikus írást használták.
Az írástechnológia alapjánmegkülönböztethetünk fába rótt; kőbe vésett; agyagba pecsételt; festék (tinta), valamint toll és ecset felhasználásával kavicsokra, falra, papírra, bőrre, papiruszra, falevélre, fakéregre stb-re írt és festett jeleket. Az írástechnológia befolyásolja a jelek alakját és a sorvezetés irányát is.
A mitológiához való kapcsolódásuk szerintantik, átmeneti és modern típusok különíthetők el. A mitológiához kötődő antik jelrendszerek csoportjába a szimbólumok; a preírások; vagy a belőlük kialakult, jellemzően ünnepélyes, az örökkévalóságnak szánt s képszerű szójeleket alkalmazó hieroglifák tartoznak. Az átmeneti rendszerek az antik jeleket és utódaikat fonetikus beszédrögzítésre (szó-, szótag- és betűírásokhoz) használják; de esetükben még ismert vagy rekonstruálható a jelek által ábrázolt tárgy vagy dolog, az eredeti szóérték és jelnév. A modern írások rendszerint tudós alkotások; egy korábbi fonetikus írás másik nyelvre történő mechanikus alkalmazásai; jelneveik nincsenek, vagy azok értelme feledésbe merült és lineáris formáik eredeti képszerűsége sem nyilvánvaló. A modern jelek már nem vallásos áhítatot keltő szimbólumok, csupán a beszéd elemeinek mindennapi rögzítésére alkalmazott, lecsupaszított grafikus eszközök.
Az egyes írásrendszerek nem sorolhatók tisztán az egyik, vagy a másik típusba, hanem gyakran átmeneti jellegűek.
****************************************************************
Egy példa a fonetikus gondolatrögzítésre:EMBER
Szellő játszik
Lomb alatt.
A fák ágán
Rügy fakad.
Zöldül erdő
És a rét.
Szépségével
Megigéz.
Madár száll el
Feletted.
Hallgatod
Az éneket.
Átéled a sok
Csodát.
Milyen szép
Ez a Világ!
Virágban és
Fűben, fában
Megtalálod
Önmagad.
Hálás szívvel
Alázattal
Köszönöd, hogy
Ember vagy.
Csak tájékoztatásul szeretném közölni a Tisztelt Nagyérdeművel, hogy a DENDROKRONOLÓGIA kutatásokra való hivatkozást a Magyar Hidrológiai Társaság 2004. májusi ülésén elhangzottak figyelembevételével
erősen korlátozott mértékben kérem alkalmazni,
ugyanis a fent nevezett ülésen a MAGYARORSZÁG egyes TERÜLETEIRE kidolgozott módszer maximum 500 ÉVnyi távlatban működöképes !
"Talán még a harcosok jelképekkel való megkülönböztetésének szokása - vagyis a későbbi középkori címerek kifejlődése - is annak köszönhető, hogy a szarmaták és alánok a nemzetségeket és más rokoni kapcsolaton alapuló csoportokat a sisakokon, pajzsokon és más fegyvereken látható tamgák ("szent jelképek") alapján különböztették meg (lásd 2. ábra). Ilyen tamgákra sok példát találtak az említett kultúrákhoz köthető dél-oroszországi lelőhelyeken."
Scott Littleton - Linda Malcor: Szkítiától Camelotig, Nyíregyháza, 2005., 40. oldal.
A megfejtő Edouard Dhorme kiinduló feltevése az volt, hogy Fönícia területén föníciai felirattal számolhat s ennek megfelelően is járt el. Tehát úgy, hogy a szótagjeleknek csak a mássalhangzóit vette figyelembe; azaz nem „bi”, „ba”, „bu”, vagy „mi”, „ma”, „mu” szótagjelekről beszélt, hanem csak „b1”, „b2”, „b3” és „m1”, „m2”, „m3” betűkről. Ez az eljárása ugyan pontatlan volt az írás bemutatást illetően, a szövegek nyelvére vonatkozó feltevése azonban ennek ellenére beigazolódott. Kitűnő sémi nyelvismeretének és egy dátumot tartalmazó jelsornak köszönhetően hamar azonosította az írásjeleket és 1946-ban elolvasta többek között két bronztábla szövegét.
A szótagoló rendszer (és Dhorme megfejtéskor követett eljárása) arra utal, hogy az írást egy nem sémi nyelvű nép alkotta meg, mert a sémi nyelveknek nincs szükségük a magánhangzók jelölésére, így a szótagjelekre sem. A sémi szövegek írásakor az eredeti szótagjeleket nem is különböztették meg szigorúan, hanem gyakran válogatás nélkül, csak a bennük foglalt mássalhangzóra ügyelve alkalmazták őket. Dhorme azt feltételezte, hogy a bübloszi pszeudohieroglifikus szótagírást az asszír-babiloni ékírás hatására alkották meg, de ezt semmi sem igazolja. Ellentmond ennek maga a föníciai hagyomány is, amely Taautosznak, a bölcsesség istenének tulajdonítja az írásbeliség megteremtését (Mitológiai Enciklopédia/I/521). Taautosz neve pedig a magyar táltos, tátos és tudós szavakkal egyeztethető. Közelebb kerülhetnénk a kérdés megoldásához, ha többet tudnánk a károkról, akiktől a föníciaiak a kultúrájuk jó részét tanulták, s akik Heraklészt Magor/Makár néven tisztelték, s akiknek a neve talán a hurri (khar) név változata.
Az írásalkotó, aki a mezopotámiai ékírásos technológiát ismerte, a hurrita lineáris írás valamelyik helyi változatából alakíthatta ki az ugariti ékírást. A sémi írások között ugyanis szokatlan jelenség lenne, hogy az írásnak a hettita hieroglif íráshoz hasonlóan „a”, „e/i” és „u” magánhangzói is voltak. Az írással ugyanakkor hurrita szövegeket is rögzítettek. A megfejtő Hans Bauer is úgy gondolta, hogy az írást eredetileg egy nem-sémi nyelv számára alkották meg.
Az urartui hieroglif írás megfejtése a leletanyag szűkössége miatt el sem kezdődhetett. Mindössze néhány rövid, kvázi-billingvisnek látszó emlék adott okot találgatásra. Ez esetekben a hieroglifák uralkodónak felszentelt személyekkel mutatnak kapcsolatot, azonban nincsenek közvetlen párhuzamban az uralkodók nevével. Így például az oroszlánfej megjelenik Sardurinál és Rusánál is, a sasfej pedig Argistinél és Sardurinál is. Könnyebb ezért arra gondolni, hogy e képszerű jelek nem az uralkodók nevére, hanem a jelzőire (hivatalára) utalnak. Felmerült, hogy a már említett – fa és torony jeléből alkotott – ligatúra a Karmir Blur-i erőd neve lenne. Ez elképzelhető, de egy hasonló Toprak Kala-i példa miatt Barnett arra következtet, hogy inkább egy épülettípus nevéről lehet szó.
Az ismert pecsétek egyikén istenalakok és egy oltárszerű képződmény látható, alattuk gabonakalászt, tököt, bikafejet, öszvérfejet és vázát ábrázoló képszerű hieroglifák illusztrálják a megfejtési kísérletek nehézségeit. Más pecséthengerek palástján képszerű jelenet, pecsételésre alkalmas végén pedig hettita hieroglifák láthatók, amelyek nyílván személynevet rögzítenek. Barnett szerint a pecsétek stílusa némileg eltér a megszokott hettita művészeti stílustól, de nincs akkora eltérés, hogy külön kezeljük őket. Ezért felteszi, hogy ezek a hettita hieroglifák esetleg ősi urartui (hurrita) neveket rögzíthetnek. Azaz az alakok, az írás és a nyelv tekintetében is egyenes kapcsolat állhat fenn a két terület között, amit megmagyarázna a Hettita Birodalom és az Urartui Birodalom hurrita alapnépessége közötti etnokulturális azonosság.
Az Urat azért imádják, hogy a nép megfelelő lelkiállapotba kerüljön ezáltal.
A katonaságnál, ha bejött egy előljáró, akkor elhangzott a "Föl! Vigyázz!" vezényszó. Ennek semmi más értelme nem volt, mint állandóan elismételtetni a résztvevőkkel, hogy ki a főnök, kinek a parancsait kell követni.
Az Úr pedig a termelő munkára, a békességre, a szeretetre int (ami azt jelenti, amit fenetebb mondtam).
Ebből aztán az is következik, hogy az öncélú istentisztelet (a világ dolgaitól való elfordulással, például a politizálás tilalmával egybekötve) tulajdonképpen megycsúfolása az Istennek. Az ilyen értelmű (a politizálást tiltó) állásfoglalások nemzetellenesek is, ezért hajtogatják állandóan a liberálisok. Ők minden védekezési lehetőséget ki akarnak ütni a nemzet kezéből.
egy magyargyűlöletről árulkodó liberális hazugságot
Te szándékosan járatod le folyamatosan magadat és csinálsz bohócot magadból? Ez nem polidili, az ilyen beröffenések okán minden más megszólalásodat is hiteltelenné teszel.
Ezt mondjuk erősen kétlem... egy Makovecz templom, mint ingatlanár befolyásoló?
(Tudom, Tokiótól Canberráig özönlenek majd a népek csodálni - csak azt nem tudom, ezt komolyan gondoltad-e. Vagy annyira csodás lesz, hogy japánok tömegei vesznek majd villát a Sas-hegyen? )
Az persze valószínű, hogy a királyt "uru"-nak szólítottuk, a magyarokat meg szabírnak, vagy hunnak hívták.
A modern (marxista-finnugrista-neoliberális) szóhasználatban pl. Álmost fejedelemnek szokták emlegetni, bár az "uru" királyt jelenthetett. Mintha a Konstantin legenda is azt állítaná, hogy Cirill a magyarok(nem keresztény) királyával találkozott. S Muageriszt is királyként említik talán. Aztán ott van Keve és Keár, akik szerepelnek a magyar krónikák királylistáiban s akik Kavád és Kürosz (Khoszrau Anosirván) persza császárokkal azonosak. Őket letagadjuk? Királynak tekintsük? Netán "uru"-nak? Vagy fokozzuk le minden érv és ok nélkül mindezeket fejedelemnek, csak a magyargyűlölők kedvéért, miközben minden kérészéletű törzsecskének királya van? Ugye milyen értelmetlenek az olyan kijelentések, mint amit tettél? Például Atillát sem érdemes fejedelemnek titulálni, mert a király pontosabbnak tűnik.
Azaz te nem túl okos módon egy magyargyűlöletről árulkodó liberális hazugságot ismételgetsz kinyilatkoztatásként. Ezt már azért sem tehetnéd meg, mert a korai időkről nincs elég tudásod. Nem tudod megmagyarázni, mit is jelent a krónikáink királylistája. S amíg ennyi ismeretlen van a témában, addig a hozzád hasonló megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatók ideje még várat magára.
"...ha egy csoport spirituálisan meg akar újulni, valamilyen módon visszatér a szülőföldhöz. Egy szent terület az egyszer már szentesített szent egyesülés folytonosságából nyeri érvényességét. Ez a magyarázata például annak, hogy egyes bolíviai törzsek minden alkalommal, mikor szükségét érzik annak, hogy megújítsák energiáikat, visszatérnek arra a helyre, melyet őseik bölcsőjének tartanak [Lévy--Bruhl: A misztikus tapasztalás és a szimbólumok a primitív népeknél (L'expérience mystique et les symboles chez les primitifs) című műve nyomán, p. 188--189]."
Az amerikai indiánoknak nem volt lehetőségük az Édenbe való visszatérésre, de helyettesítette az őshazát az őshaza jelképe, a körbe zárt kereszt. Ezért rajzolják a homokmandalákat az indiánok és a tibetiek szinte ugyanolyan módon és formára. A spirituális megújulásra ez is alkalmat adott.
"A képnyelv megértésén múlik az egész őskori ember, az egész őskori emberiség és az egész őskor megértése. Aki az őskor írott emlékeiben, a képekben mindössze költői túlzást lát, fölösleges szépítést vagy talán gyermeki kedély megnyilatkozását, annak helyzete reménytelen."
Ebben a templomban, a szószéken halt meg Prohászka püspök1927-ben. A püspöknek a Károlyi-kertnél felállított szobrát (Károlyi Mihály kérésére) Faludy György költő és társai döntötték le 1947. március 27-én.
Károlyi Mihály annak idején ismételten uszított Tisza ellen is. S mit ad Isten? Tiszát egyszer csak lelőtték. Hm.
Faludy György ma a neoliberálisok kedvence, Károlyinak meg szobra áll a parlament előtt.
Ugyanez a templom- és szobordöntő, a Tisza-gyilkosságban legalábbis érdekelt társaság utálja a Regnum Marianum emlékét is, meg a székely rovásírást is.
Hámori József kultuszminisztersége alatt tiltották ki a székely rovásírást a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás magyar pavilonjából.
Szarmata lándzsa tamgákkal.