Már az előző hozzászólásodnál is biztos voltam benne, hogy rám célzol, csak vannak köztünk olyanok, akik még hisznek abban, hogy az emberi genyaság véges. És figyelmeztettek, hogy ne konfrontálódjak veled, mert ugyanolyan vagy mint Kirké.
Mégis muszáj. Meséld el nekem, kedves Piglet, miért van az, hogy ha te belefolysz egy vitába, annak mindig személyeskedés a vége??? Miért sérül meg mindig valakinek az önérzete??? Ettől vagy boldog? Komolyan?
Akkor a tényekről:
Nem hurcolásztam végig a beteg gyerekemet a fél városon.
SOHA nem haboztam orvoshoz vinni a betegségek első jelekor. A náthát nem tekintem betegségnek. Várom az idézeteket, amik ezt megcáfolják, gondolom, már jegyzetelsz bőszen.
Látszik, hogy az információid, hát mit mondjak, minimum másodkézből származnak, mert meglehetősen pontatlanok.
Azoktól, akik értetlenül pislognak most: bocsánat az OFF-ért.
MuTeR, aki nem elvben, hanem gyakorlatban veszélyezteti a gyerekét
Gyümi:
Amikor valaki gyereket vállal, akkor tisztában van azzal valamilyen szinte, hogy ez lemondásokkal fog járni. Amikor volt évfolyamtársaimmal beszélek, akik még nem szültek, mindig azt mondom nekik, hogy akkor szüljenek, ha úgy érzik nem okoz gondot nem elmenni erre-arra, és nem megvenni mindent, amire vágynak. Mert a dolog itt kezdődik. Még van számos összetevője is persze.
DE!! mindenkinek máshol van az, amiről le tud és le akar mondani, és hol van az a néhány pont, ahol nem akar.
Muter:
Nem vagyok abban biztos, hogy az árt jobban a gyerekének, aki nem szoptatja, és nem pedig az aki mindezt megteszi, de körbehurcolja a beteg gyerekét a fél városon. Az egyik elviekben veszélyeztet, mert a nem szoptatás jelenthet gondot a későbbiekben, de ez feltételes módban! van. A másik viszont gyakorlatban veszélyezteti, jelen időben.
Mam:
Én nem tudom elítélni azt sem, akinek a saját teste fontos, és emiatt úgy gondolja nem szoptat. Nem értek vele egyet, de ez más kérdés. Szerintem a mell formája amúgy alkati kérdés, van akinek szoptatás nélkül is rettenetes, másoknak meg 3 gyerek és sok-sok szoptatás után is tökéletes.
En is ismerek olyat, aki szeptemberben ismerkedett, oktoberben egyuttlakott, juniusban hazasodott, marciusban szult es erre 2 evre marciusban megint szult. Es elotte vadul pasizott :)
Igazad van, de tőlem is rengetegen megkérdezik, hogy nem rossz-e, hogy évente kétszer megyek moziba, és nem voltunk bulizni a férjemmel már lassan egy éve. Illetve bocs, voltunk a házassági évfordulónkon az alagút tetején, még pezsgőt is ittam egy kicsit (Zsófi nem énekelt tőle? :o)) ), mert a nagymama éppen itt volt a hétvégén.
Szóval SZVSZ ez sokaknak nem is annyira természetes, mint ahogy mi azt gondoljuk...
S látod Piglet, mindenkinek van prekoncepciója egy adott témában. S nem is véletlenül: bizonyos cselekedetek az emberben már adottan kialakitanak egyfajta véleményt, egyrészt a társadalmi megitélés másrészt saját tapasztalata alapján. Azután persze lehet, hogy más megvilágitásban, vagy közelebbről megismerve az adott személyt a prekoncepció ellenére is megváltozik az ember véleménye. Visszatérve a cicikérdésre, úgy finomitanék a megállapitásomon, hogy attól még, hogy valaki félti a testét külalakját, még lehet belőle jó anya, de valahogy könnyebb elhinnem ezt olyan személyről, aki a fentiek tudatában sem tagadja meg a gyermekétől a szoptatást. Akinek a saját teste a mindenek felett álló központi téma, annak szerintem még nincs helye a gondolatai között egy gyereknek.
Gala, te nyugodtan lelovazhatsz, hiszen ismersz (legalább nem szamaraztál :) ), de aki csak annyit tud rólam, hogy hmm 28 évesen még vadul pasizik, aztán 29 évesen férjhez megy, 30 évesen szül, 32 évesen jön a második gyerek, az nyugodtan gondolhatja, hogy na, ezt is gyorsan elragadta a családalapitási roham, vajon meddig tart? :)
én már meg se merek szólalni, úgyhogy csak suttogva kérdezem, hogy az elképzelhetetlen, hogy valaki amikor megszületik a gyereke akkor főleg anya és szoptat, aztán ahogy nő a gyerek a szoptatás szépen átmegy játszásba, meseolvasásba, egyéb törődésbe és amikorra gyerek már elég nagy ahhoz, hogy simán elvan egy estét a nagymamával akkor elkezd időnként szórakozni járni? És olyan elképzelhetetlen, hogy ezt bizionyos nők természetesenk találják? Hogy nagyon rövid idő, míg a gyerek kicsi, az belefér, addig simán, fájdalom nélkül le lehet mondani néhány kevésbé fontos dologról? (És ezt nem is nevezném lemondásnak, ez olyan természetes valahogy... annak kéne lennie...)Mert ugye előtte és utána is ott van még egy csomó év amikor mindenre jut idő.
És ha már az elhanyagoltságnál meg a mártírságnál tartunk. Szerintem egy (két :)) újszülött ellátása bizonyos esetekben igényelhet ilyen 100%-os törődést. De ez nem tart örökké. Eltelik néhány hónap, tényleg csak pár hónap és egy újra csinos vékony és kiegyensúlyozott anyuka tologathatja a babkocsit...
Szóval nem tudom érthető-e amit írtam. Valahogy úgy érzem, hogy ezeknek a dolgoknak tök természetesnek kéne lenniük. És ti most itt megint úgy vitáztok valamiről, hogy mindennek látszik a leírásotokból csak természetesnek nem. Pedig én természetesnek élem meg. És sok nőt ismerek akik szintén. nem értem... na mindegy...
Olyan érdekes, hogy én ide bármikor benézek, parázs vitát találok. Ez tényleg ilyen nagy probléma? Úgy gondolom, hogy hagyni kellene, hogy aki szoptatni akar, és kérdései vannak, az kaphasson tanácsokat, aki nem akar, az meg olvasgathassa a Velvet fórumot, vagy a többi anyukás topicot.
A lenézésről meg csak annyit, hogy a Heim Pál kórház egyik orvosa az Anyatej magazinban nyilatkozta azt, hogy szerencsére most már a magyar anyukák is eljutottak oda, ahova a fejlett országok anyukái, hogy kinézik maguk közül azt, aki nem szoptatja gyermekét.
Ha kell, meg is keresem az újságot, talán még megvan valahol. Abban a csomagban volt, amit a kórházban adtak, mikor Zsófi megszületett. Gondolom (remélem) másokat is meglep egy ilyen nyilatkozat egy gyerekorvostól.
Most őszintén: szerinted köztünk, akik most itt beszélgetnek van olyan, aki áldozatnak tekinti az anyaságot?
Én most egészen őszintén elmondom, hogy mióta szobafogságban vagyunk (szombat óta, skarlát), ma bizony eljutottam addig a gondolatig, hogy én nem erre szerződtem. De ez egy pillanatnyi gondolat volt és az vesse rám az első követ, akinek ilyen soha nem fordult meg a fejében, mikor a dolgok rosszul alakultak. Luci, Te ne figyelj, a Te gyereked angyal és sosem beteg :-))
Mam: kimondtál egy kulcsszót, prekoncepció.
Na itt és ezzel van a baj, hogy előítéletek alapján kimondunk valakiről valamit. Aki nem akar szoptatni, mert félti a mellét, az biztos plazacica-féleség. Pedig lehet, hogy ettől a ténytől eltekintve totál normális anya. Igen, biztos hogy jobb lenne a gyereknek, ha szopott volna, és mégis.
Én rosszabbnak tartom azt, aki szoptat, de mondjuk nem viszi el időben a gyereket orvoshoz, nem veszi komolyan a problémáit, a nyügősködéseit, úgy csinál mintha a gyerek egészséges lenne. Amikor meg kiderül a baj, akkor sajnálja önmagát és a gyerekét.
És még ebben sem biztos, hogy igazam van, lehet tényleg nem volt észrevehető a gyerek betegsége. Csak az én prekoncepcióm! alapján elképzelhetetlen, hogy valakinek ne tünjön fel, ha a gyerekkel gond van.
Hát továbbra sem értem, miért válasz ez a kérdésemre (ti. hogy szerinted nem önző anya-e az, akinek a cicijei fontosabbak a gyerek érdekeinél.
Persze, végigvehetjük, hogy ki mindenki lehet rossz anya, de én ennek a hsz-odnak SEM állítottam az ellenkezőjét egy percig sem. Én csak annyit írtam, hogy szvsz aki úgy tervez gyereket, hogy majd nem szoptatja, mert az esetleg elcsúfítja a testét, az - ismétlem, szvsz - nem jó anya. Nem állítom azt sem, hogy csak az rossz anya, aki fenti okokból nem szoptat, sőt, azt sem, hogy aki szoptat, az jó anya, így egyiknek sem kell az ellenkezőjéről meggyőzni engem.
Gala, és mégis mondjuk 10-ből vagy 100-ból hány ilyen nőci van? Mert egyébként engem is nyugodtan közéjük számithatsz. 28 évesen bizony az én fejemen is átsuhant, hogy akkor most mi is lesz velem? Ha nem is a kipipálandó listasor miatt, de bizony én is vágytam és kerestem egy társat, aki majd gyermeke(i)m apja is lesz, és persze elédegélünk usqe 80 évet egymással. Ugyanúgy szépen elterveztem mi lesz, hogy lesz majd a babó.. izé babával, amikor már a po.. izé hasamban lesz, meddig fogom szoptatni, őszintén szólva már a vizilabdás válogatottsága is átsuhant a fejemen. :) S a gyerek mindjárt 2 éves, és mégsem érzem úgy, hogy jaj nekem. Illetve úgy érzem, de nem vagyok rajta meglepődve. :) Sőt, kamaszkorom óta két gyereket terveztem, köztük olyan 2-3 évvel, és tessék! :)
Egyébként én is úgy gondolom, hogy egyrészről egyetértve Szásenykával anyák legyünk, ne áldozatok az anyaság oltárán, másrészről szegény gyerek legalább annyit kaphasson indulásképpen, hogy a saját anyja tejét ihassa. Minden, a mamán kivül álló okot megértek, de hogy csak azért nem szoptatok, mert akkor milyen alakja lesz az én feszes cicijeimnek... Ez nekem azt a prekoncepciót adja, hogy inkább ez az az anyatipus, aki később sem tud mit kezdeni a gyerekével. Aki inkább jár konditerembe, szoliba, akárhova, mint mondjuk a gyereket vinné a játszótérre vagy leülne mellé épitőzni. Ez már nem egészséges önzés, hanem túlzott cickóimádat.
Nos, én nem vagyok híve az "egydimenziós" értékelésnek, ezzel együtt, ha valaki tudatosan, a mellei alakját féltve lemond a gyermeke számára hihetetlenül sokat jelentő szoptatásról, annak nagyon sokat kellene pedáloznia, hogy elhigyjem neki, hogy ő jó anya...már ha számot tartana az én elismerésemre.
De bevallom, nekem sokat elárulna az adott személyről. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ráuszítanám a gyámhivatalt, de a véleményformálásomra erős hatással lenne ez a tény. És a véleményemet meg hadd formálja meg én, ha már ilyen nagyon szabad országban élünk.:)
Úgy gondolom, az érett meg az anyaságra, aki képes a gyereke érdekeit a sajátja elé helyezni. Szólj, ha Te nem így gondolod.
És úgy gondolom, abból lesz jó anya, aki - így vagy úgy - megérett az anyaságra.
Természetesen tervezett gyerekre gondolok, akit az anyja eleve azzal az elhatározással tervez, hogy majd nem fogja szoptatni.
Most mondjam azt, hogy nem is vártam mást, mint ilyen csúsztatásokat? És tényleg nem.
Én nem azt írtam, hogy aki szoptat, az jó anya, hanem azt, hogy SZVSZ aki önző érdekből nem szoptat, az nem az.
Nagy különbség, de sikerült szépen kiforgatnod.
Gratulálok hozzá.
Idike honnan tudod, hogy mi mindentől lehet később majd beteg a gyereked??? Hogy pillanatnyilag mi az, amitől később baja LEHET, annak ellenére hogy te (és ebben aztán hótziher biztos vagyok) MINDENT megtett azért, hogy ami RAJTAD MÚLIK, amiatt ne legyen? Honnan tudod, hogy mondjuk 20 év mulva nem jelnnek meg tanulmányok arról, hogy a napi egy órán felüli tévéközelség agyrákot okoz? Honnan tudod, hogy a sok autóban ülés később nem okoz-e hugyhólyagrákot, mert aki ott ül kénytelen visszatartani addig míg eléri a következő benzinkutat, és közben az autóban lévő benzines kontragázok a telíytett hugyhólyagot károsan befolyásolják???? (Ezt persze most csak az ujjamból szoptam...)
Ez az okozHAT dolog ami engem nagyon irritál, életemben már annyi dologról kimutatták, hogy kárt okozhat, hogy ha ezt felsorolnám, betelne a rendszer.
Egy dologban viszont egyetértünk: én pl. nagyon haragszom, hogy ma már kanyaró, rubeola, bárányhimlő inflenza ellen is oltják a gyerekeket. Ennek szvsz ajóval nagyobb A VESZÉLYE, mint a mesterséges táplálásnak.
Mondod te. Kérdezz meg mondjuk egy fotomodellt, aki ENNEK ELLENÉRE szült, de ebből él.
Biztosan van olyan anya is akre ez ráillik, de szvsz. semmi szignifikáns összefüggés nincsen a kettő között.
És mi van azokkal az anyákkal akik pl. túl fiatalon lettek anyák? És ha nem lenne a szoptatás - amit ők nyűgnek élnek meg - akkor jobban eleget tudnának tenni az anyasdági feladataiknak?
Ez az ami nem megy a fejembe és amivel nem tudok azonosulni, ez a maximalizálás.
"Meg azokkal, akik azt állítják, hogy ha valaki nem anyatejjel táplálja a gyerekét, az valamiképpen mindenhogy beteg lesz később. Ha allergiás, akkor biztosan ez okozza, ha meddő azt is biztosan ez, ha lelki problémái vannak, azt is biztosan ez okozza."
Megtisztelve ereznem magam, ha nem csusztatnal a hsz-eimmel kapcsolatban. NEM irtam es nem is gondolom, hogy a nem szoptatas/tapszer MINDENKEPPEN egeszsegugyi gondot okoz a kesobbiekben. DE okozHAT! Ez igy pontos.
A gyerekkori vedooltasokat manapsag osszefuggesbe hozzak az autoimmun megbetegedesekkel.
Muter, én nem Ibollyal vitázom, neki van egy elképzelése, ami alapjában véve egy pozitív dolog. Felírtam a telefonszámokat, ha szükség lesz rá, én is odaadom majd a lányomnak.
Nekem a holdudvarával van bajom, azokkal, akik magukévá tették a szoptatni mert csakis ez a gyerek érdeke táborral - amelyik napról napra gyarapszik, és nem hinném, hogy Ibolynak ez ellenére lenne.
Jézus is jót akart anno, aztán mégis mennyi keresztesháború lett a nevében.
Meg azokkal, akik azt állítják, hogy ha valaki nem anyatejjel táplálja a gyerekét, az valamiképpen mindenhogy beteg lesz később. Ha allergiás, akkor biztosan ez okozza, ha meddő azt is biztosan ez, ha lelki problémái vannak, azt is biztosan ez okozza.
Nem a világba beszélek (Adams family Idike figyelj!) mikor én az elsőt szoptattam, volt egy volt osztálytárnőm, aki szintén akkortájt szült, meglátogatott, éppen akkor, mikor szoptatási problémáim voltak. A mai napig hálás vagyok neki, hogy előttem elővette a mellét, és megmutatta, hogyan kell kézzel fejni. Mihelyst rájöttem a nyitjára, a kézi fejéssel nem is volt több dolgom. Csak éppen mindehhez előadást tartott nekem a szoptatás fontosságáról, amit egészen addig komolyan vettem, míg azt nem mondta nekem, hogy ő a MAI NAPIG HARAGSZIK AZ ANYJÁRA, hogy annak idején nem szoptatta. No itt volt az a pont, mikor az egész szöveget amit mondott az agyamban lévő DELET gomb kitörölte. Mert tudod ez már túl sok.
Erre szoktam azt mondani -jó kis közhely - hogy e kevesebb sokkal több lett volna.
Iboly, köszi szépen a válaszodat! Még egy pótkérdés: mi van akkor, ha a gyerkőc a fentiek tükrében (emlékeztetőül: két szopi között 3-4 óra alvás, éjszaka átalvása, békés, nyugodt természet, nem volt sárgaság, koraszülöttség) mégsem gyarapszik megfelelően, ill. éppencsak eléri az alsó szintet, és az a tej, amit kiszopizik, végülis mégsem elég neki, csak éppen nem jelzi, ha éhes?
Gyümi, Alice: Szerintem az igazság valahol a kettő között van. Van lenézés is, és van túlérzékenység is. Vannak olyan szoptató anyák, akiknek eszükbe sem jutna másokat lenézni, lesajnálni a tápszerezésük miatt, és vannak olyanok, akik szerint minden olyan "anya", aki egyáltalán tápszerre, korai hozzátáplálásra gondol, már potenciális gyerekgyilkos. S azok között az anyák között, akik nem tudtak addig szoptatni, ameddig akartak, vannak olyanok, akik hamarabb túlteszik magukat a kudarcon, és vannak olyanok, akik talán sosem fogják. S persze időszakok is vannak, amikor csak legyintenek és nevetnek az ilyen beszólásokon, vagy a féléjszakát végigbőgik miatta.
Iboly azt is leszogezte, hogy az LLL azoknak is segit tanacsokkal, akik barmilyen ok miatt el akarjak valasztani a csecsemojuket, hogy ez a leheto legkevesebb gonddal jarjon.
Ezert dobtam be a torulkozot, ugyanazt meg1x elmondani szvsz faraszto.
Azt hiszem, Alice csak bekopizza a korabbi hsz-eit. Aki birja energiaval, bekopizhatna neki a valaszokat is :)))
