Elművel, talán 2-3 éve, úgy jártam, hogy hosszas áramkimaradást akartam telefonon bejelenteni. Mobilról természetesen, hiszen nem volt áram. Erre a megadott számon hosszasan ecsetelték a honlapjuk előnyeit, részletesen elmondva, hogy mikor mit kell csinálni stb. Irtó mérges lettem és mikor visszajött az áram klaviaturát ragadtam és megirtam a véleményem. Két hónap mulva kaptam egy jóváírást 500 forintról. Nem tudtam miért, így felhívtam őket. Kisasszony elmagyarázta, hogy kárpótlás az e.mailem alapján!:-)))
Volt szerencsém testközelből végignézni, ahogy az önkéntes polgári védelmi egyesület felkent tagja éjjel a XII. kerületben lepattan az ELMŰ hibabejelentő vonaláról. Közölték vele, hogy túl sok hibájuk van, ezért nem vesznek fel hibát. (?)
Csak megerősíteni tudom. Az ELMŰ katasztrófa. A Gázosok pl. a Batthyány téren fantasztikus jók. Előre sajnálom őket otthagyni, de már szüneteltetem a szolgáltatásukat :-)
A Díjbeszedő is oké. A Té már kevésbé egy idő óta. A NAV-nál a legelőzékenyebbek, segítőkészek, nagyon rendesek. Legalábbis akikkel összehozott a sorszámkiadás.
Elég sok embert – köztük számos itt fórumozót – is köszönet illeti, akik adományaikkal segítették, hogy mások örüljenek a nekik már felesleges holmiknak.
Csak most jöttem rá – amit a cikkhez írt egyik hozzászóló egyből észre vett –, hogy ennek cikknek és tevékenységnek van politikai vetülete is, azaz hogy egy nem is túl szegény faluban is vannak még bőven, akik rá vannak szorulva e kacatokra.
Az lenne jó, ha e cikk hatására sokan követnék a példát és a saját környezetükben összeszedik és eljuttatják a nagycsaládosoknak. Ez nem sok fáradság és költség, inkább csak a szándékon múlik.
Bocs, hogy visszatérek rá, de ez az Ó, a Balaton, régi nyarakon idei utánnyomás, a könyv korábbi. A kiadó nem volt hajlandó újranyomatni, így aztán szegény szerzőnek kellett saját (kölcsön) pénzével beszállni. Ha tiborpapa jól látja, és fogy tényleg, az jó, akkor lehet, hogy a nyárra is jön egy adag, nem tudni, mennyi van még benne. (Persze az is fontos lenne hozzá, hogy az idei Szubjektív telefonkönyv 1966 ne bukjon nagyot).
Amúgy a lélektelen bürokrácia gyakorlata tovább él az úgynevezett szolgáltató cégeknél (telefontársaság, közműszolgáltatók), illetve a kereskedelmi bankok többségénél.
Pontosan, csak nem akartam már ezzel terhelni a témát. Az ELMŰ-nél ügyet intézni büntetés, a T is egyre trébb. A Főgáz eddig normális volt, de félek a mostani változásoktól.
Amit írtam, azt a rokikártyával kapcsolatban a parkolótársaságok hozzáállásáról írtam. Sajnos ebben az ügyben többszörösen érintett vagyok.
Amúgy a lélektelen bürokrácia gyakorlata tovább él az úgynevezett szolgáltató cégeknél (telefontársaság, közműszolgáltatók), illetve a kereskedelmi bankok többségénél.
De tényleg: NAV, Államkincstár, TB, okmányirodák, polgármesterek és mindenféle hivatalok teljesen normálisan és európai módon tudnak ügyintézni. Ma már inkább a kivétel a ritka.
Egyébként az én megfigyelésem, hogy általában az illetékes szervekben, jobban mondva a képviselőikben - az egyes dolgozókban és ügyintézőkben - jó ideje meglepően nagy rugalmasság, empátia és segítőkészség lakozik. Kivéve a környékbeli parkolóizéket (ha jól emlékszem, mind önkormányzati tulajdonú). Meg az NKH-t, amelyet - mint korábban többször említettem - haladéktalanul le kell rombolni és a helyét sóval behinteni.
Látod ezt nem tudtam. De ha a kártya és az autó tulajdonosa megegyezik és az eset a kórház előtt történik, akkor azért viszonylag egyértelmű lenne a helyzet.
Nemrégiben itt kérdeztem, hogy kinek kellenek régi építészeti-lakberendezési folyóiratok. Az Otthont és a Lakáskultúrát elfogadták a szerkesztőségek. A többit (Magyar Építőművészet, Octogon, Atrium, Országépítő, Alaprajz stb.) – 10 (!) banános dobozzal – elvitte a szentendrei Kovács Margit múzeum kávézójának tulajdonosa, ahol már sikerrel működik a "Könyv elvitelre" módszer. Aki szeretne ezek közül válogatni, ott megteheti.
Lehet, hogy már más is hallott olyanról, aki lekéste a repülőjét. Leginkább nyugati fiatalok ők, akiknek egy repülőjegy költsége nem olyan megterhelő, mint az itteniek többségének.
Semmilyen. Én, kérem, már-már betegesen szorongó vagyok, alaposan és időben tájékozódom minden ilyesfajta körülményről.
Ámde egyszer, ifjúkoromban kikötöttem Leningrád helyett Kelet-Berlinben... Viszont ezt egyrészt bizonyára már meséltem, másrészt semmi közöm nem volt hozzá, a nagyszerű utazásszervező tolta el a repülőtéri gyülekezés időpontját. (Akkoriban még nem voltam fóbiás, ugye.)
Elnézést, ha félreérthető voltam, mert a parkolóőrök "normális" büntetési mikuláscsomagot tesznek a szélvédőre, de hogy hányszor annyit, mint egy rendes munkanapon, azt nem tudni. Szerintem érdekes lehetne megtudni és tudatni.
Ezt a szombati parkolásfizetést bemondják ugyan a rádiók, de úgy látszik, azt kevesen hallgatják, a sok nyugdíjas, szabadúszó, gyeses stb. pedig nem tud a munkanap-áthelyezésről.
De ki ám! :-) Az a baj, hogy lassan én sem tudom, hogy mérnök vagyok-e még, vagy valami ügyfélszolgálatos manáger. Meséltem neked is, hogy a "régi, szép időkben" (amik ugyan régiek voltak, de szépnek csak innen látjuk, és csak azért, mert akkoriban a reggeli merevedés még nem a nyakunkban jelentkezett), szóval akkoriban mennyivel egyszerűbb volt: ha az ember mérnök, kiszámolja, megjavítja, megépíti, oszt' jónapot. Mennyivel egyszerűbb, mint megmagyarázni, hogy miért csúszunk a határidővel, miért nem tudja a rendszer azt, amit az elején ígértünk, és miért került többe, mint számítottak rá. Na, mindegy, nem sírok, mert tulajdonképpen szeretem ezt is csinálni, különben már rég lefalcoltam volna.
