A ráció, a luciditás, a józan ész, az nem a szív útja és nem is a léleké. Hamvas Béla nagyon keményen leszólja és bírája a rációt, a racionalizmust, a luciditást és a tudományt is. A rendszer sohasem rend, hanem pedantéria. Az elmélet pedig nem teória. A rendeszerelméletek sohasem természetesek, mindig mesterségesek. A józan ész ma azt jelenti, hogy rókakoma, fondorlatos, dörzsölt, megvan a magához való esze, vagyis jól tud hazudni, és jól tudja az ego érdekeit és önkényét ezzel kielégíteni és védeni. A mai bioinformatika eljutott oda, hogy a tudat nem az agyban van, a tudat nem helyhez kötött (erről Lednyiczky Gábor bioinformatikus, biofizikus sokat beszélt), hiba is lenne a józan észre támaszkodni a lélek hangja, az értelem és a szív helyett.
Mint láttuk a videon, nincs különbség kutya, macska és disznó között, mindegyik betanítható, mindegyik magasabb tudati szintre emelkedhet a maga viszonylagosságában. De azzal, hogy a táplálékláncra hivatkozol, és az embert csupán biológiai lénynek minősíted, ettől még a felelősség az felelősség marad, az etika pedig etika. Az ember nem abszolút Isten, hogy kénye-kedve szerint ölhet és lealázhat másokat, állatokat. Gondolatmenetedben az ellentmondás pedig ott van, hogy az embert is a táplálékláncba sorolod, vagyis biológiai mindenevővé degradálod, mégis felruházod az állatok mészárlására való joggal, mintha valami istenség lenne.
Jöjjön néhány igen fontos idézet Hamvas Bélától:
"A különbség az elmélet és a teória között nem az, hogy az elmélet provizórium, a teória pedig visszavonhatatlan. Az elmélet ugyan nem kötelez.. Ha valamely okból nem felel meg, másikat csinálok, amelyik éppen olyan jó vagy rossz. A teória elől nem lehet kitérni. A teóriának következménye van, éspedig mindenekelőtt az, hogy azt realizálni kell, egyébként nem teória. Az elmélet többnyire rögtönzés, a teória legfontosabb ismertetőjele, hogy univerzális, vagyis morálisan és egzisztenciálisan aktív. Az elmélet létjogosultsága, hogy nem gyakorlat és sohasem gyakorlat, ezért idealizmus vagy materializmus, vagy valamely európai filozófia, mind elmélet. Az elmélet csakis azért elmélet, mert nem gyakorlat, és nem is lehet az, és nem is valósítható meg, elvontan áll megvalósítatlanul és megvalósíthatatlanul, inkább mint mánia és téveszme, hamis és irreális feltevés, amely önmagáról ezt nem tudja.
Bertrand Russel a létért való kűzdelem gondolatát, mint társadalmi és történeti mozgató erőt, de még mint biológiai természettörvényt is elveti, és azt állítja, hogy Darwin ezt az eszmét a XVIII. századi angol utilitarista gazdaságtanából vette. A darwinizmus nem egyéb, mint az élettanra (vagy, ha úgy tetszik, a természetfilozófiára) alkalmazott olyan közgazdasági elmélet, melynek alapja a haszon gondolata. Ami a természet ökonómiáját jellemzi, az éppen nem a hasznossági szempont, és nem a legkevesebbért legtöbbet. Ez mindössze a kései polgárság. A természet nem spórol, hanem éppen ellenkezőleg, esztelenül tékozol.
Minden civilizáció mesterséges, vagyis nem természetes. ebben a mesterségesben a természet feltétlenül szenved.
Tud-e az ember a hiteles létezésről? Az ember az eredeti rendről tud. Ez a tudat nyilatkozik meg a kereszténységben, a Védában, a taoban, az orfikában, a Kabbalában, de valamilyen alakban ezt őrzi minden őskori hagyomány. Ez a tudat a szentkönyvek tulajdonképpeni tartalma. A hagyomány nem mítosz és nem vallás.
A hellenizmus cinizmusa és frivolitása is az örök rend felbomlása fölött érzett kétségbeesés következménye, de a graeculusok még elmerülhettek abba, hogy létüket elviccelték. Az újkor elején a megrázkódtatás mérgezettebb volt. A középkori hazugságrendszer az emberiséget oly mértékben megsebezte, hogy desperát dühében csak egy tökéletesen vallástalan és életélvező világ felépítésére gondolhatott. ebből a szempontból Descatres koncepciója tulajdonképpen trauma eredménye, és mindaz, amit a következő századok gondoltak, e traumából keletkezett. A legutóbbi négy évszázad minden korszerű elméletének jelentősége nem azon múlt, hogy az igaz volt vagy sem, hanem azon, hogy a középkori klerikalizmus ellen táplált animozitásnak milyen radikálisan adott hangot. Az egész újkori fizika és asztrológia tulajdonképpen bosszú volt a Biblián. Teljesen függetlenül attól, hogy az elméletek a valóságnak megfeletek-e vagy sem, az úgynevezett tudomány hatása azon múlt, mennyire tudta a klerikalizmus világképét kompromittálni. Később egy Kant, vagy Darwin, vagy Haeckel, vagy Freud esetében alig marad más, mint vigyorgó káröröm, amelynek sikerült a középkort lelepleznie, és a szocializmus sem egyéb, mint gyűlölködő visszaköpködés az eredetre, vagyis a kereszténységre, és a materializmus sem más, mint bosszú a középkori spiritualizmuson. A majomtól való származás hipotézise semmi egyéb, mint grimasz az isteni származás gondolatára...
A luciditás ezek szerint olyan képesség, amelynek hatásterülete, és ezért megismerési köre is, kizárólag a földi lét. Ezért a luciditás ismereteit a létezésnek a földi élet határain túl fekvő körére vonatkozó tudástól és annak szervétől (héber: hohma, hindu: buddhi, görög: pneuma) már csak azért is meg kell különböztetni, mert a luciditás ilyen, az élet határán túl terjedő tudásra nem képes. Mindazt, amit a luciditás gondol és gondolhat, az életen kívül és felül levő léttényektől való érintetlenség jellemzi. A metafizika határán megáll, ezért a metafizikát tagadni kénytelen. elmélete van csupán, teóriája nincs. Háttér nélkül, tulajdonképpeni mélység nélkül lát. ezért extravertált, ezért mozog olyan könnyen és biztosan a külső tapasztalat területén., s ezért a belsőt csak mint külsőt képes megérteni. A luciditás pszichológiai tudása fals, mert a lélek jelenségeit extravertáltan látja. Különös, hogy ami nem empirikus, az számára okkult és okkultizmus tényleg csak azóta van, amióta luciditás.
A tudomány a legjobb üzlet. A tudós az abszolút tekintély. Tudomány nélkül nincs sem fasizmus, sem nemzeti szocializmus, sem fajelmélet, sem kommunizmus, nincs gázháború és baktériumháború, nincs légi háború és nincs légiesített háború, tudomány nélkül nincs őserdők kiirtása, tengerek kirablása, állatok halomra gyilkolása... S ami különös, hogy mintha mindez nem a tudomány akaratlan következménye lenne, hanem mintha ezekben a hajmeresztő tényekben a tudomány életgyűlölete lényegében nyilatkozott volna meg."
1. a tehén nem ezért szent állat. Eredetileg, a védikus korban a gazdagság és a jólét záloga volt, az emberi boldogulás alapvető feltétele. A védikus áldozatokban még vajmi kevés szerepe volt a spiritualitásnak: az áldozó földi javakat, így pl. teheneket akart biztosítani a maga számára az istennek adott felajánlással. A tehén szentségével kapcsolatos absztrakt elképzelések a későbbi évszázadokban alakultak ki. A teáltalad említett szent egykedvűség meg ugyanígy vonatkozhat egy koalára vagy egy lajhárra is, tehát nem magyarázza, miért kéne (hacsak nem vagyok hindu) kivételes rangra emelni a tehenet. Arról nem beszélve, hogy a tehén kérődző életmódját csak szimbolikusan lehet bölcsességnek tekinteni, amúgy nem az, ha százszor írod le, akkor sem. Kb olyan komoly, mint hogy Micimackó valójában taoista bölcs.
2. erkölcsi szabályok: sajnos itt összemosol dolgokat. Nincs általános érvényű "ne ölj" parancs. A világ nagy részén sosem jelentette azt, hogy állatot ne lehetne ölni táplálék céljából. Még az általad állandóan emlegetett hindu szemlélet sem egységes. Kálí istennő szentélyében áldozónapokon bokáig gázolhatsz a levágott kecskék és csirkék vérében. Mely állatokat azután az áldozat bemutatói el is fogyasztják. A buddhistáknál is sok helyütt csak a szerzeteseknek kötelező a húsmentes étkezés, vagy éppen nekik sem. Persze ők nem ölik le, a piszkos munkát másokkal végeztetik.
A lényeg: nem feltétlenül vonod ki magad az erkölcsi törvények alól azzal, hogy állatot ölsz. A vaisnaváknál és dzsaináknál igen. Másol nem. És egyik közösség sem erkölcsösebb a másiknál.
Nagyon szépen megragadtad az ahimsa, a nem-ártás lényegét. Mélyreható, letisztult és világos gondolatmenet, hozzá-állás! Ennyire átfogóan én nem tudnám megfogalmazni mindezt. Csak gratulálni tudok!
Ezzel viszont fel fogod borzolni a húsevők idegeit. Nem baj, már mindegy, mert elindult ez vita-téma, és aki szeretné itt folytatni, hát tegye, de a zenéről se feledkezzünk meg!
Találtam egy videót, egy intelligens állatról, amit az ember megeszik, mert úgy gondolja, kedve-kénye szerint, hogy hozzá képest alacsony-rendű. Milyen jogon és milyen alapon is gondolja ezt egy ilyen intelligens állatról?
A tehén azért szent állat,mert az állatvilágban tökéletesen megvalósította azt,amit az ember a maga mesterségesen kreált világában,már egyre kevésbé képes,nevezetesen a szent egykedvüséget.Miért ne lehetne példaértékü egy tehén élete mindannyiunk számára?És miért érne kevesebbet az ő élete,az emberek életénél?Magasabbrendű erkölcsi szabály,mint olyan,nem létezik,viszont,ha általános érvényű erkölcsi szabályok semmiképpen sem léteznének,akkor az embernek,(ha úgy tetszik,a teremtés koronájának),valóban nem lenne szükséges önkényesen,jó individualista módra kivonnia magát a felelősség,és annak betartásának kötelezettsége alól,(pl.a Ne ölj parancsát nem szabadna áthágni,még táplálékszerzés céljából sem),ugyanis akkor azt fogja képzelni,éspedig joggal,hogy rá ezek az általánosan nem létező erkölcsi törvények és szabályok egyáltalán nem vonatkoznak.De ez a legnagyobb illúzió.Inkább arról van szó,hogy ő ezekről a törvényekről és szabályokról nem tud,vagy nem akar tudomást venni.De ez sajnálatos módon nem mentesítő körülmény,ugyanis általános és örökérvényű igazságok,erkölcsi szabályok,igenis,hogy,léteznek.A lélek nem gyilkos,ahogy a lelket nem lehet megölni,elpusztítani,fölgyújtani stb.,a fizikai testéért pedig teljességgel fölösleges,etikátlan és szubhumánus is megölni,akár egy állatot,akár egy embert.A húsevés önmagában nem bűn,és itt elsősorban az erőszakkal leölt és elfogyasztott állatok husára kell gondolni,nem pedig a lélek szabadságára,akinek hatalmában áll sok minden,természetesen az is,hogy akár erőszak árán jusson érzéki kielégüléshez,kvázi a nyelvén keresztül.Azonban akkor számítania kell néhány ezzel járó kellemetlen következménnyel és visszahatásal,(háború,éhinség,katasztrófák,látjuk a mai világot),amit pl. a védikus szentkönyvek nem győznek eleget hangsúlyozni..A fizikai teste ígyis-úgyis mindenkinek veszendő,ha hússal táplálja,ha zöldségekkel,így nem árt mérlegelni,hogy érdemes e pusztán a fizikai testünk igényeivel és vágyaival foglalkozni,érdemes-e rá hagyatkozni és hivatkozni,mert az kétségtelenül destruálja az erkölcsi létfelfogást,amiben a fő hangsúly,mégsem a fizikális testre,hanem a lelki önvalóra esik.Köszönöm.
Vitázzunk akkor a spiritualitás zenei vonatkozásáról, mondjuk arról, amit ma írtam, illetve idéztem Vasvárytól, Tarkovszkijtól. Isteni zene, stb. Szerintem erről a témáról sokat lehetne beszélni.
"az egész keleti társadalomra kivetítik. Ekkor jönnek az olyan mondatok, hogy a "tibetiek magasabb tudati szinten vannak" stb."
Igen, ebben igazad van, és ki is javítom ezt, pontosítok:
Tehát azok a tibetiek, akik foglalkoznak mdeitációval és egyéb spirituális dolgokkal, azok magasabb tudati szinten vannak az átlagnál. De csak azok, akik ténylegesen foglalkoznak mindezzel, és ezt napi szinten megélik, így nyilvánvaló, hogy ez Tibeten belül sem mindenkire érvényes, csak egy rétegre, a tibeti lakosok egy részére.
"A tehén nem intrikál, nem igázza le a természetet, nem környezetszennyez, nem gyűlölködik, nem vitatkozik... Az ember igen, méghozzá minden mennyiségben. Akkor melyik a bölcsebb?"
az ember. a fentiek ugyanis nem a bölcsesség kritériumai. Ha azok lennének, akkor ezen az alapon bölcsebb lenne nálunk a poloska vagy a felmosórongy is.
Elkezdtél érdeklődni a keleti kultúrák iránt, ami szuper. Sokakkal megtörténik, és közülük sokan el is vesznek benne, és spirituális mélységeit, nyilánvaló értékeit az egész keleti társadalomra kivetítik. Ekkor jönnek az olyan mondatok, hogy a "tibetiek magasabb tudati szinten vannak" stb.
Az, hogy a hinduk egy része vegetariánus, és a tehenet szentként tiszteli, lehet szép és egyesek számára példaértékű, de semmiképpen sem általános érvényű, esetleg magasabb rendű erkölcsi szabály.
Magasrezgés halad tova a nap irányába, ó hadd álmodjon szívem volt egy halandó, aki olyan, mint én hol lehetek én? Bár még ne hunyna ki a nap hogy megérinthessük önnön lényünket oly halandók, mint mi itt lehetünk most eszmélhetünk legyünk hát itt itt lehetünk
ÉBRED MAGAS NAPOK, FOLYAMOK MIATT ÉBREDÉS NEMES ERŐS ÁLMOK ORSZÁGLANAK ITT NEMES TÖMEG TÖMEG ÉRINT KORTALAN, CSILLAG, DAL ÉRINTÉS
Emberi munkák hozzálátnak történelmi létünk rétegzéséhez újból és újból visszanyerjük fájának gyümölcsét minden ébred egészen feltámaszt téged Emberi cselekedetek egy láng sír a meggyújtott tűzből nem vak, és láthatja lényednek melegét megígértetett szemeidnek a visszatérés világossága Emberi alkotások érkeznek egy messzi ösvényről táplálkoznak a gátlásokból és tilalmakból és ennyit hagy csak rád ennyit hagy neked ennyit hagy neked ennyit hagy neked MOST…
Képek Mestere dalok bocsátják fényüket rád hallgasd át a sötétséget kivezet az ésszerű létezés alagútjából bennünket eligazít a kihívásban amint csillagokat látnak a szemek Fény Mestere minden tiszta szerencse, ami a létkeresztet kettétöri minden szokásban, mely körülvesz ó, közel hozott minden tervet ébredés kél szíveinkben Lélek Mestere érintsd meg az áthatolhatatlan ifjúságot kérdezz hogy érintkezésbe léphessünk most minden világos légy igaz önmagadhoz nincs több kétség, nincs több
Idő Mestere repülj velem körös-körül földjeinken ahogy nézzük mindig egyre közelebb most mi parancsolunk búcsúzzunk hát, istenhozzád…
Tovább halad a magas rezgés a nap irányába ó, szívem hadd álmodjon vége egy halandónak, aki olyan volt, mint én mintha én volnék az Bár ne hunyna ki még a nap hogy megismerhessük önnön lényünket oly halandók, mint mi itt lehetünk itt lehetünk
Elfutok, mint az idő és ahogy megfordultam téged láttalak magam mellett szorosan Elfutok, mint az idő és ahogy megfordultam téged láttalak mellettem szorosan
Vasváry-Tóth Tibor a Yes könyvben három fajta zenét különböztet meg, idézem:
- A rossz zene művészietlen, esztétikátlan, idegesítő, közönséges, lapos, tartalmilag semmitmondó.
- A jó zene kellemes, gondolatébresztő, esztétikus, stílusos, tehát kategórikus, időtálló.
- Az isteni zene pedig stílusok felett álló, időtlen, magasíveltségű, mélyértelmű, megnevezhetetlen. A Yeshez sok mindenben hasonló.
Majd a Yest univerzáliának minősíti, amelyet így határoz meg:
"Univerzália: nem az univerzális szó értelmében, tehát "egyetemes, általános, stb." hanem az ősalak értelmében: "egyéni lényeggel" összefüggésben. Vagyis a Yes zenéje, mint forma nem az egyedi realitásoktól független, önálló léttel bíró valami, hanem sokkal inkább Isten eszméjeként, tudatunkban, értelmünk absztrakciója által létező. S így tehát nem általános, nem az egészre vonatkozó (univerzális), s még csak nem is a mindenség, a világ (univerzum), de mindent átfogó, többféle célra, használatra alkalmas (univerzália). Mindig annyit nyújt, amennyit felfogunk belőle. Univerzália. Emberöltők zenéje. (Univerzalitás, univerzalizmus: minden rendszeres tudásra való törekvés)."
Sztalker pedig a következőket mondja a zenéről, Andrej Tarkovszkij filmjében:
„Itt van mindjárt a zene. Valóban ez kötődik legkevésbé a valósághoz, vagy ha kötődik is, inkább csak mechanikusan, nem ideák által, pusztán a hanggal, asszociációk nélkül. És mégis, csodálatos módon a lélek legmélyébe hatol. Mi rezonál bennünk a harmóniába foglalt zörejre? Mi által lesz magasrendű élvezet forrása, mely egyesít és megrendít?”
Talán az sem véletlen, hogy az emberek többsége, mint művészeti formát, a zenét emeli ki, tartja a legfontosabbnak, s csak ezután jön a film, irodalom, képzőművészet, stb. Valóban, a zene nem képekhez és nem valósághoz kötött, mondhatni, nem a valósággal operál, nem szükséges a zene befogadásához a szem, elég a fül, és persze mindenekelőtt a lélek. A hanghullám, mint rezgés, több is, kevesebb is a látványnál.
Te irsz folyamatosan vegetarianizmusrol:) Te nem magadat akarod igazolni? Ez az aldozathozatal duma meg eleg gyenge, mert ennyi erovel a husevest is tekinthetned aldozathozatalnak, hogy pl egy nehez karmat valaszt a gyilkossaggal. A husevesben meg nincs ragaszkodas (legalabbis egyaltalan nem szukseges), kar belebeszelni...
Az ipari hust en se igazan szeretem, mert az ize is mas es egyszeruen ossze se hasonlithato a haztaji hushoz, ami piacokon beszerezheto, illetve otthon is lehet csinalni, akinek lehetosege van ra.
Melyik osi Kina konkretan melyik idoszakara gondolsz most? De oszinten szolva meglepodnek, ha barmilyen osi hagyomany elutasitana a technikai fejlodest, hiszen ez ellentmondana a lenyeguknek.
Eleg onkenyes dolog a taplalekszerzes miatti allatolest es husfogyasztast gyilkossagnak beallitani, de ez legyen a te problemad. A karmikus visszahatasokrol meg csak annyit, hogy minden lelek szamara ugyanugy adott a felebredes lehetosege, akar huszabalo testben elt/el, akar vega testben. Egyik sincs elonyben vagy hatranyban a masikkal szemben.
Az áldozathozatalt mondjuk nem igazán volt benne a nóta szövegében, bár mindent bele lehet persze képzelni... Érdekes módon nagyon sok népnél kapcsolódik az áldozás a vérhez illetve a húshoz, jó esetben állatokkal kapcsolatban...
Ritka prog-rock trio a hetvenes évekből, T2: No more white horses, azaz nincs több fehér ló, amin ellovagolhatsz, maradnod kell, és felelősséget kell vállalnod, áldozatokat kell hoznod...
Már többször tettem kezdeményezést, hogy lépjünk tovább a húsevés témán, és szóljon a topic a zene és a spiritualitás kapcsolatáról. De Ti folyamatosan a húsevésről írtok. Akkor kinek a lelkiismeretével van itt gond? Ki akarja itt ennyire igazolni önmagát, hogy állanódan erről ír? Az áldozatkészség és áldozathozatal a vegetáriánusságban van, s nem a húsevésben, ez utóbbiban semmiféle áldozathozatal nincs, sőt, ellenkezőleg. A húsmentesség melletti eddigi érvelések mégcsak önigazolásnak sem nevezhetőek, hiszen az egész áldozathozatalon és lemondáson alapul, a húsevés meg ragaszkodáson, így még csak vitának sem minősíthető ez az egész.
Azt, hogy ki eszik húst és ki nem eszik, azon gondolkodjon el mindenki és döntse ezt el belül, de a témán szerintem lépjünk tovább.
A marhapörköltnél azért gondolj arra is, hogy mennyit szenvedett az az állat, és milyen rémület volt a szemeiben, amikor levágták, és milyen áron került az asztalodra az az ebéd. És arra is gondolj, hogy Indiában szent állat a tehén.
Úgy látom, a húsevés témával itt szinte mindenkinek a gyengepontját érintettem. Általában hasonló a reakció mindenütt, ahol felvetődik a vegetáriánus-életmód. A húsevők elkezdenek védekezni és támadni, jönnek a tudományos dolgokkal és igazolni, nyugtati akarják magukat a húsevés melletti érveléseikkel. Nem akarok itt ennél jobban belemenni ebbe a témába, elvégre ez nem vegetáriánus topic. Annyit kérnék mindenkitől, hogy az egot és a tudományos dolgokat félretéve kicsit gondolkodjon el azon, hogy képes-e áldozathozatalra? Képes lenne-e lemondani etikai szempontból a húsról? Nézzen önmagába, és olvassa ki a szívéből, hogy van-e még benne annyi könyörület, hogy alkalmas-e áldozatot hozni?
Az állat jól érzi, hogy meg akarják ölni, a betegség és a rossz hús pedig ezért van, hiszen minden lelki eredetű még az állatoknál is, így kihat a lelkiség a testre, a húsra is (a védák szerint minden lélek, még a fűszál is, az anyag lélek nélkül élettelen, s nem véletlen indul bomlásnak a test, amikor azt elhagyja a lélek). Sajnos olyanra nem nagyon van példa, hogy természetes halállal hal meg az állat, mert leveágják idő elött, nem engedik természetes halállal meghalni, így nem tudják meg, hogy annak milyen lenne a húsa. Ha pedig levágása előtt hal meg, betegségben, vagy csak egyszerűen elhalálozik, azt is abban a lelki érzületben teszi, hogy őt le akarták vágni, s ez kihat a husára is.
Hullámok persze voltak, aztán jött egy hullámvölgy és éhen is halt a lakosság nagy része... Most épp egy pozitív hullám hátán vannak, azért is tudtak ily mértékben megsokasodni.
